A Dier Kenton-völgyben lezajlott ütközet után Lysaer hercegen még jobban elhatalmasodik az őrület. Legújabb rendelete alapján a barbárokat rabszolgaságra ítéli, mivel Arithon feltétlen hívei, és mindent megtesznek, hogy minél több borsot törjenek a Fény Hercegének orra alá. Ezen kívül a fejébe veszi, hogy saját vallást alapít, eltörli a régi hagyományokat és hitet a világból.

Ezzel csak még jobban feldühíti a barbárokat, sőt, a Hetek Szövetsége is úgy gondolja, ideje közbe avatkoznia. Kihallgatásra magukhoz rendelik a herceget, de rá kell döbbenniük, hogy a Ködszellem átka miatt a herceg sohasem fog jobb belátásra térni. Mivel mást nem tehetnek, kitaszítják Lysaer-t Ath kegyelméből.

Ezalatt Arithon, az Árnyékmester elhajózik Kathtairr kontinensére, hogy megtalálja a világ őslakóit, a parávokat. Ezzel egyrészt el akarja húzni az összecsapást testvérével, másrész azt reméli, ha megleli a parávokat, ők el tudják majd távolítani róla és Lysaer-ről a Ködszellem átkát.

Küldetése azonban négyévi keresés után kudarcba fullad. Kathtairr kontinense teljesen elhagyatott és lakatlan. Csüggedten indul hazafelé, ahol ellenségei halálos csapdája várja.

Kicsit megdöbbentem, amikor a könyv lapjait fogattam. Mintha teljesen kicserélték volna Wurtsot. Eddig mindig a sorozat regényeinek második felében „lövöldözte el a puskaport”, most pedig már az elején lehengerlő lendülettel kezdi.

Ezen kívül a több szálon futó történetben végre kiegyenlítetten szerepel mindenki, így senkinek nem lehet oka panaszra, hogy valamely eseménysodorral keveset foglalkozik az írónő.

Külön ki kell térnem a leíró részekre, melyekkel eddig nem foglalkoztam, de most már nem mehetek el szó nélkül mellettük. Egyrészt nagyon jól vannak megírva - rendkívül életszerűek és életszagúak -, másrészt optimálisan kiegészítik és balanszírozzák a pergő cselekményt, így nem „szalad el velünk a ló”, és nem veszünk el a gyorsan váltakozó cselekményben.

Kellő időnk marad az olvasottak feldolgozására, és ha netán túlságosan beleélnénk magunkat a történetbe, le tudjunk magunkat hűteni az újabb izgalmak előtt.

A fentiekből egyértelműen kiderül, hogy szerintem ez a rész (ha a II. kötet is ilyen energikus marad) a ciklus legjobb könyve.

Mezei Attila, www.ekultura.hu

Vissza a könyvhöz

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Janny Wurts: A vastmarki ütközet (ekultura.hu ajánló).

Létrehozás: 2004. szeptember 2. 13:01:57

Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:08

Nyomtatási forma