Az Arithon herceg - az Árnyékmester - és testvére Lysaer herceg között lezajlott összecsapás katasztrofális eredményt hozott. Lysaer teljes flottája megsemmisült.

Arithon sem járt jobban. Meriorban épített hajóit felgyújtotta Tharrick, a s’Brydion testvérek száműzött kapitánya, így kénytelen tovább menekülni az őt üldöző testvére és hadserege elől.

Hajóra száll és Vastmark bércei felé veszi az irányt, amely a Cascain-szigeteknél található. A hely nehezen megközelíthető a tenger felől. Lysaernek több hónapjába is beletelik, míg ide tudja szállíttatni katonáit, ezért az Árnyékmester úgy véli, hogy itt sikeresen fel tud készülni egy következő összecsapásra.

Egy szerencsés véletlen folytán tudomására jut, hogy Talith hercegnő - testvére felesége - hajóra szállt, hogy férjével találkozzon. Kapva kap az alkalmon és elrabolja a nőt, akit csak tetemes váltságdíj ellenében hajlandó szabadon bocsátani.

A herceg persze minden követ megmozgat, hogy előteremtse az összeget felesége szabadulására.

Miután az összeg a birtokában van, egy hadigályán útnak indítja Ostermere városába, ahol a cserének kell lezajlania. Arithon azonban egy ravasz húzással úgy lopja el az aranyat a hajóról, hogy senki nem tudja rábizonyítani tettét.

Míg Lysear újra összekaparja a váltságdíjat, a Vastmark előtt állomásozó hadserege nem tud továbbhaladni, így az Árnyékmester értékes időt nyer hadai felkészítésére. Második kísérletre a csere rendben lezajlik.

Talith visszakerül férjéhez, de házasságuk már soha többé nem lehet teljes, mivel a Ködszellem átkának „köszönhetően” a herceg már nem bízik meg feleségében. Arithon mindent megtesz azért, hogy elkerülje az összecsapást fivérével. Terve azonban kudarcba fullad és borzalmas összecsapásra kerül sor a Dier Kenton-völgyben.

Mindeközben Dakar, a Részeges Próféta, egy vízió során saját halálát látja, ahogy megmenti az Árnyékmester életét. Tudja, hogy a herceg élete csak rajta múlik, de ezt a tudását nem osztja meg senkivel. Kapcsolata Arithon-nal egyre barátibb, és már egyáltalán nem biztos benne, hogy nem áldozza életét a hercegért.

Megdöbbentő a különbség a regény két fele közt. Míg az első kötet kapcsán szinte már „temettem” ezt a sorozatot, most azt kell mondanom, Wurts kezd magára találni, és bár korántsem lenyűgöző a második rész, azért nagyságrendekkel jobb, mint az első. Lassan újra élet költözik a történetbe és egy-két felesleges időhúzó résztől eltekintve újra mozgalmassá válik a cselekmény, elmaradnak az ismétlések.

A szereplők jellembeli változásai (Dakar, Talith, s’Brydion fivérek) - amelyek nagyrészt abból állnak, hogy mindenki felismeri Arithon-ban a jó oldalt és Lysaer-ben az őrületet és igazságtalanságot -, további pozitívumként vonultathatók fel a regény mellett.

A Hetek Szövetségének tevékenysége azonban már elég gyenge lábakon áll, ebben a könyvben egyáltalán nem foglalkoznak a Ködszellem Átkának eltávolításával, amit azért én, személy szerint elvártam volna tőlük.

Összegzésként talán azt tudnám mondani, hogy gyenge kezdés után közepesnél kicsivel jobb a folytatás. Ismét érdemesnek tartom a történet olvasását tovább folytatni, abban a reményben, hogy „A Vastmarki ütközet” volt a „Fény és Árnyék háborúja” sorozat leggyengébb kötete.

Mezei Attila, www.ekultura.hu

Vissza a könyvhöz

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Raymond E. Feist: Ezüstsólyom Karma (ekultura.hu ajánló).

Létrehozás: 2004. szeptember 2. 13:01:23

Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:08

Nyomtatási forma