| A barbár eddig a drow és a bárd közti eseményeket figyelte, ám meghallot valamit , amire nem tudott nem válaszolni. Így Rex felé fordult, és mint egy kisgyerek kezdett mondókájába.
-Mesét szeretnél hallani? No, hát majd én mondok neked egyet! Emlékszel még arra barátom (s itt a fejvadász felé fordul), amikor vámpírok hordája támadt a mi kis nyugodt városkánkra? A falak alatt gyülekeztek a vérszívók, volt ott mezei vámpír; vámpír lord, meg herceg. Sőtt, még néhány tűzelementál is előkerült a föld alól! Meg mindenfelé repkedő ismeretlen lények. Betőrtek a falakon belűlre, és írtották a népet! A városon belül, lávafolyó tekergett az utcákon. És még a fogadó is megrongálódott! Na ekkor gerjedtem haragra! Én magam, legalább száz vérszívót megöltem! Persze a többiek is csépelték őket derekasan. Aztá amikor már azt hittük, hogy győztünk, az erdőből még többen jelentek meg! Csupa zombi, meg élőholt ismerős! A városfalak alatt, talán még most is oszladozik néhány undormány. Így igaz! Kérdezd csak meg Jakshajlangot! Ugye? |
-Ha tegeznek azt jobban szeretem. Jegyzi meg majd mosolyra húzza a száját.
-Izgalmas élet lehet... Gondolatai átcikáznak s arra jön rá, nem tudna szív nélkül ölni. Esetleg tudat nélküli szörnyeket. Azokat is álltalában csak a megélhetés következtében.
Fájó bizonyossággal tudatosul szivében, már legalább két éve alig mozdult ki innen... Iszik, időnként kocsmai verekszik... A néhai nemesi élet elfoszlott, mára a dicső mágusból, egyszerű kocsmatöltelék lett... A melankólikus pillanat után elvigyorodik ő is, a barbárra tett célzás miatt.
Pillanatra ujján pihenő gyűrűt vizsgálja meg... Keglo-é volt... Ez is szomorúságot okoz neki.. No, lényegtelen.
-Mesélj valamit Jakshajlang... Biztos történt veled valami kalandos... Szereti az ilyen történeteket, hamar megitéli az embereket és ha tudnak egy jó mesét vagy megtörtént eseményt az mindig jelent egy jó pontot... |
Tisztában van a helyzettel, és sejti, hogy a nő is...egy kalandozókkal teli helyiségben van, akik közül egy párat már akció közben is látott, nem valószínű, hogy poénból nekiállna öldökölni...az erőviszonyok nem az ő oldalán állnak. Ismét visszafordul...igazából nem kívánta közhírré tenni, hogy milyen szakmát űz, de ha Vándor már kikotyogta...legalább egyfajta tiszteletet máris kivívott.
-A Kalandok Városának egyetlen fejvadászcéhéé.-mosolyog sejtelmesen. Az jelent valamit, ha egy városban nincs jelen több szervezet...
-Megnyugodhat, csak inni tértem be. Megláttam ezt az állatot az ajtóban.-mutat vigyorogva a barbárra. |
-Te tudod... jegyzi meg, de a csalfa szavak az ő "éber" üldözési mániás agyát nem csalják meg. Ellentmondást vél felfedezni, ha a nőstény szemével épp meg akarja ölni Rexet, akkor nem renegát. Hisz aki megtagadja a pókkirálynő démoni uralmát, az már nem az az ármánykodó drow. De lényegtelen, a gyanakvás megmarad a vérében.
-Garet a csapos kiszolgál. Szoba is van bőven. Mondja s egy barátságos mosolyt megejtve kicsit szemlélődik zöldes árnyalatú íriszeivel melyben időnként kékes izzással tűnnek fel a mana cseppek...
Néhány korty tej után, elgondolkodik mit is lehetne tenni ami elvonná figyelmét az unatkozásról..
-Szabad tudni mely fejvadász céh megbízottja vagy ? s ha nem vagyok tolakodó, ugye most nem egy prédát keresel ? Igen közeli érdekeltsége van egykét fejvadász céhhel kapcsolatban... sajnos. |
A fejvadász intését apró biccentéssel viszonozza.Rex mormogása az ő füleit sem kerülték el.Gyűlöli az elfeket,és ha szemmel ölni lehetne, a férfi már nem élne.Viszont Jak "nem lesz itt semmi" megjegyzésére majdnem elneveti magát.A név kérdést nem erőlteti,majd úgy is kiderül.
-Menzoberranzan egy város .A föld alatt van, sziklák között.Sokkal csendesebb,mint a felszín...De nem bírtam azt a sok gonoszságot és árulást,ami ott van,ezért hát megtagadtam a Pókkirálynőt,és most itt keresek új otthont-szomorúan felsóhajt, és szemeiből is csak bánat tükröződik.Ugyanakkor némi elégedettség tölti el,amiért ilyen kitűnően előadta kis hazugságát felszínre jövetelének okáról,de ezt a bús kép mögé rejti.A férfi viszont ezzel a titokzatosságával valódi kíváncsiságot ébreszt fel benne.-És ön honnan jött, milyen okból?-kérdezi még mindig bánatosan. |
Látja a lány arcán a nem tetszetőséget igy vissza vesz magából. Zsebei üresnek tünnek, akárcsak az erszénye, de ruhája és díszes lantja nem a szegénységről árulkodik.
-Oh, az én nevem nem fontos- ezt minél halkaban mondja hogy a többiek ne halják (még senki nem kérdezte meg a nevét ezért senki nem tudja...egyelőre), majd hirtelen témát vált- Menzoberranzan az merre felé van? meséljen róla...és hogy, hogy erre hozta a lába?-Férfi szemeiből nem sok mindent tud kihámozni, ha jobban bele mélyed arra jön rá hogy a jó pofi, szorakoztató arc mögöt rejlik valami, de nem tudja mi és ez zavart kelthet... |
Megfordul, hátával a pultnak támaszkodva, és int Fuhurnak. Ugyan nem ismerik egymást annyira, de van pár közös vonásuk, még ha erről nem is tudnak...
-Rex, egy pohár vizet kérnék, ha nem okoz gondot.
Szakmája ellenére tisztelettudónak és naívnak tűnhet viselkedése, ám utóbbi már csak azért sem valószínű, mert elmondása alapján a céh vezére, és még életben van. Az elf fülek nem hiába kifinomultabbak másokénál...a mormogást is meghallota, és Rexre tekint.
-Nyugi, nem lesz itt semmi. Hacsak a bárd nem idegesíti föl túlságosan hízelkedésével. Szobájuk van, mit rendelkezésemre tudnának bocsájtani? |
~Drow... na nee..~ jegyzi meg gondolatban. És ráadásul kedvesnek tűnik...eh...
A fajok közti ellentét miatt kicsit sem kedveli szegényeket... Koszos pókkirálynő, bűzös lukak intrika és mindne szemét ami megmérgezi a társadalmakat, ezek a sötételfek.
Undorító faj. S Rex legszívesebben kiírtaná mindet, de ő nem olyan mint ők, úgyogy nem fajul tetlegességig.
-Nem szeretnék balhét... mormogja el az orra alatt de ha ez a drow sem külömbözik a többitől.. akkor itt nem feltélenül lesz nyugodalom.. hacsak nem renegát, akkor nincs baj. |
A léptek ugyan halkak voltak,de a drow meghallotta őket.Idegesen felkapja fejét,amitől pár fehér tincs a szemébe hull,és bal kezét rögtön görbe kardja markolatára csúsztatja. Mikor látja,hogy ki jön, rögtön elengedi fegyverét.A megnyerő modor viszont nem tetszik neki, rögtön valami rosszat sejt.Végigméri a bárdot, majd válaszol:
- Üdv. Menzoberranzanbol jöttem, a nevem Donnia.És az öné? -kérdezi érdeklődve, bár szemeit inkább a férfi zsebei és erszénye vonzza. Mikor mindent megnézett,amire kíváncsi volt, italáért nyúl,kortyol párat,majd kupája felett a férfi szemeit vizsgálja,azokból próbál valamit kiolvasni. |
Bárd szemei meg akadnak az újonan érkező hölgyeményen.
Ahogy az a Garet szerű dolog kiönti a lánynak szánt italt rögvest fel alálja, hogy ő kiviszi. Az alak csak bolint. Bárd megfogja az italt és halk lépekkel megközeliti a lányt, majd a legmegnyerőbb modorával hozám szól:
-Üdvözletem szép hölgyem- majd lerakja a lány elé az italt, majd oda huz egy széket és leül oda, kezébe tartja a sörét és az előte lévőt fürkészi- Honnan jött? hogy hívják magát? |
A törpe, felnéz a jól megtertett emberre.
- Ha, te fiam, olyan magasról nem láttad. Én hogy vegyem innen észre? - beszéde, megletősen halk, de érthető - És hogyan is emlékezzek bármire? Teljesen kivagyok száradva. |
-Röviden Rex.. nevezzetek csak így. Mosolya elhúzódik majd köszönti a fejvadászt.
- Üdvözlet... nem feltélenül bízik-e szakmával rendelkezőkben, hisz pénzért majdnem bármit megtesznek....
-Én épp tejet iszom.. Tegnap volt a házavatóm itt a városban, s a józanodás hosszú művészetébe vagyok elmerülve. Mondja s hitelt adva szavának egy kortyal nyugtáz..
-Mi járatban erre felé ? Kérdezi őszinte kíváncsisággal a hangjában. A kurtizánok nem kötik le, most... Az este.. kalandos volt minden szemszögből.. |
A barbár furcsálva figyeli az apró vénséget, majd elhatározásra jut. Medvenagyságú mancsait az öreg vállára teszi, majd megszólal.
-Mondcsak apóka, te ugye már sokat megéltél? Nem láttad véletlenül a lányomat? Olyasforma mint te, csak sokkal fiatalabb. És a szemei szénfekete színűek. |
A törpe, botját letámasztva, ült a pult előtt. Mikor meghallotta, hogy valki egy sört, emleget ami lökni kell valahova, rövid gondolkozás után arra, a következtetésre, jutott, hogy vagy róla van szó vagy más se tallát több fogadót a környéken.
- Óh, igen, igencsak hálás lennék, egy kis habos itókáért. - hangja olyan, reszelős mintha az utóbbi évtizedeket egy tökéletes, nátha összeszedésével töltötte volna. - Ha az nincs, akkor esetleg valami hazaiért.
Látszólag, hallása már nem a régi, és valószínűleg a fejében sincs minden rendben. |
Újabb vendég érkezik: egy drow lány. Halk lépteit alig hallja meg valaki. Szemei résnyire vannak nyitva, nem szokta még meg a felszín fényeit. Fekete köpenye alól ki-kivillan fekete csizmája,övéről egy görbe kard,egy tőr,valamint egy korbács lóg le.
-Üdv-köszön,majd megkeresi a legsötétebb szabad helyet,leül,rendel egy kupa bort,fizet,aztán a többieket vizsgálja. |
Bárd látja hogy feléledt a Taverna és a Garretnek kinéző gyorsan osztogatja némán az itókákat-Kár hogy az eredeti nincs itt- gondolja magába, majd a hölgyekre pillant:
-Hölgyeim menjenek fel a szobába később utánuk megyek- a nők szó nékül elindulnak felfelé. A bárd leugrik az astal tetejéről és oda megy a többiekhez:
-Üdv néktek mesziről érkező vándorok ja és te- néz részegre, majd a csaposhoz fordul- Nem kéne vissza rendezni a dolgokat a helyére? mert nem hiszem hogy sok embernek van kedve Sörföző versenyhez és így elégé egymáson vannak a székek és az asztalok. Bár engem nem zavar... legalább van tánc parket...-mondja vigyorogva, de mikor látja hogy az nem válaszol, komoly képet vág és röviden oda löki-adj sört. |
Szinte hallotta, ahogyan a medveölelés hatására egy nagy reccsenéssel engednek bordái...az elf csontozat nem ekkora terhekre lett kitalálva. Köhög egyet, még levegőhöz kell jutnia. Botor módon elszokott a barbár közelsgétől, ezáltal elfelejtette kifújni magából a levegőt a várható ölelés előtt...így belészorult.
-Köh, köh...Üdvözlöm...köh...Reximus. Jakshjalang valék a Kalandok Városából, a helyi fejvadászcéh vezetője. |
A fejvadász nem ok nélkül agódott. Vándor amint megérezte az idegen érintést, válból hátrahúzta könyökét. Elpusztítandó az ellenfelet, ám megdöbbenésére senkit nem látott a háta mögött. Így lendülete majdnem Reximust érte utól. Majd meghalván az ismerős hangot, szikrázó tekintete kihunyt, és mosolyra húzódott az ajka.
-Jakshjalang! Te meg mit keresel itt? - Azzal meg sem várva a fejvadász reakcióját, kézen kapta, és szorosan magához ölelte. Viszonozva az előző bensőséges üdvözlést. Majd ismét Reximushoz fordult, magával rángatva a fejvadászt. -Enged meg, hogy bemutassam egyik barátomat, és harcostársamat. Ő Jakshjalang, elf fejvadász. Jak, ő Reximus a szépek népéből. |
Ismét egy árnyék közeledik...ám ez furcsán ölt alakot. Nem egyre nagyobb lesz, és kirajzolódnak a vonásai, mint a barbárnál, hanem ez tényleg egy árnyék, mely a fogadó ajtajában humanoid alakot ölt, és kibontakoznak egy feketébe öltözött elf körvonásai. Szürke szem, feketére festett haj...és egy ferde vigyor, mikor azonmód a kurtizánokra vetül pillantása. Körülnéz, és a barbáron is megakad szeme. Hangtalan léptekkel közelíti meg, és a erőteljesen a vállára csap, majd lebukik. Az erőteljes a barbárnak valószínűleg még szúnyogcsípés sem, de a lebukás nem bújócska szándékából lett végrehajtva, hanem, hogy az esetleges reflexek ne repítsék a szemközti falig.
-Üdv, Vándor.
Jakshjalang az, az elf fejvadász a Kalandok Városából. Szokásos öltözékében, hosszú, merev köpenye elrejti lehetséges fegyvereit...nincs is rájuk szüksége, pusztakezes küzdelemhez is kiválóan ért. |
A fogadó kopott ajtaján, egy bottal sétáló, alig egy méter magas, öreg törpe sétált be. Melkasáig érő, szakállára igencsak ráférne, egy kis ápolás - bár, az öregúr egykét női kezet szokott mondogatni - fehér, haját is ki tudja mi nyírbálhatta meg utoljára. Vastag, végű sétapálcája, melynek vékony fele, kopogott a nem éppen tiszta padlón, egy ork kezében, könnyedén bunkónak tűnhetne. Odabotorkált a pulthoz, közben figyelt, egy ritka szerencsés bárdot, és a fogadó másik éppen egy, pár vendégét.
- Hozna, nekem valaki egy korsó, jó sört? Ha akad ilyesmi, persze - hörögte ki, az itóka első pillantásra végezni fog vele, mielőtt végigcsoroghatna, az utolsó csepp a torkán. |
A barbár szúrós szemmel néz az illúzióra, és már indulna is a keze, amikor az eltűnik. Szeme sarkából pedig a belépéskor látott bárdot látja, aki épp a földön heverészik. Bár a hölgyeket látva, nem önszántából. Kárörvendően elmosolyodik, majd a hozzá szóló részeghez fordul. Pár szavát nem igazán érti, úgy látszik erre felé dívik az ízes beszéd. Ezért előveszi finomabb modorát és válaszol.
-Légy üdvözölve Illritius Reximus, a szépek népének sarjadéka! Egy nőt keresek, pontosabban a lányomat! De persze szívesen szakítok időt egy kis ivászatra! Ha valaki hajlandó kiszolgálni végre. Egyébként mit is iszol? |
Kurtizánok át vágnak a tavernán, egyikük ruhája ég kék másikuké vörös. A Vörös ruhás egy csattanos pofonal üdvözli a bárdot. Ki meglepődéstől a földre zuhan, ettől meg szakad a zene és minden iluziója eltünik. A nő rikálcsolva rá ordít:
- Te szemét...megcsaltál. - Bárd csendesen fel áll leporolja ruháját, majd végig méri a nőt.
- Nem csaltalak meg - mondja halálosan nyugodt hangon- hisz sosem voltunk együt.- Ezektől a szavaktól a lány síró görcsöt kap, majd torka szakadtából a zenészre ordít:
-Te szemét- mondja majd újabb pofont probál lekeverni a bárdnak, de ő elkapja a kezét és gyengéden végig simogatja.
-Nyugodjon meg hölgyem- mondja lágy hangon - És töltsük kellemesen az estét hármasban - majd megfordul és lehajol hangszeréért, közben gonoszl mosolyog , majd vissza fordul és mielőt a nő mondhatna valamit elkezd játszani, erre minden nő hihetelenűl vonzonak kezdi találni a bárdot a tavernában. A két kurtizánon is megenyhülnek a vonások, és csöndben leülnek egy-egy székre és ámuló szemmel a bárdot figyelik. |
-Üdvözlet fiam... Mondja keserédes szájízzel miközben éppen józanodik.
-Illritius Reximus vagyok, a szépek népének sarjadéka, s épp iszom. Említi meg majd a fa kupát megdönti.
-A Taverna... hmm. Szerintem még áll az épület ámbár, nem tudom ki az ki velem iszik még... jegyzi meg majd sanda félmosollyal Garretre tekint. Ő mit szól, de mivel nincs itt az igazi csapos, úgysem válaszol...De lényegtelen
-Mi szél fútt ide bé egy barbárt ? kérdezi érdeklődve... |
Rá vigyorog a részegre, mert sikerült a csel és egyik iluzioját oda is küldi hogy bámulja folyamatosan.
Majd az új jövevényre mereszti áldozatra éhes szemeit, szálja szélesebb mosolyra vált, de keze a muzsikát nem hadja abba.
Egyik iluzió oda megy a barbárhoz és ekép szólal:
-Üdv itt hegyekból jövő, nagy darab idegen.Ép ház avató volt szóval mindenki ép ébredezik, de majd jönnek. Állom ezt a kör itókádat. És mond valami Szép asszonyt nem e hoztál magaddal?
Ekkor kinyilik a fogadó ajtaja és két kurtizánra hasólító nő lép be, ideges tekintettel kutakodnak, majd meg pillantják a zenélő bárdot és idegesen elindulnak felé, aki egyelőre még nem vette őket észre. |
Döngö léptek hallatszanak a távolból, majd amikor kitárul a fogadó ajtaja, egy hatalmas árnyék kuszik a fogadó sokat megélt falaira. S ahogy az árnyékok visszahúzódnak, látni engedik egy termetes barbár alakját. A barbár idegenkedve nézi a bentlévőket, majd egyenesen az álltala tulajnak vélt alak felé veszi az irányt. Aki a pult mögött áll.
-Üdvözöllek! -mondja. -Vándor vagyok a magas hegyek népéből. Meginnék egy kupa jó bort! -azzal egy érmét dob a pultra. -Mondcsak, most nyitott ez a fogadó, vagy épp most áll zárás elött? |
-Ne szórakozz...Hörög fel kedélyesen... látom, én, hogy itt makogsz előttem ficsúr, de inkább játszanál valami igazi muzsikát, nem csak ilyen divat dalokat... Mondja s támolgyó mozgás kíséretében körbe indul a a helységben. hátha felismer valakit aki régi és a barátja. De rég nem beszélgetett velük... Szíve húzza Denissa dús kebleit nézegetve esetleg Fefcével vitatkozni vagy netán Surral piálni.
Mintha eltűntek volna ?!
- Tejet Garret te vén kulyon! Mondja s jelképesen a pultra csap válaszfélét várva.. |
Rá néz a bárd a részegre és elvigyorodik.
Egy oktávval mélyebbre vált, és az illúziók sokaságát szabadítja a balekra.
- Hát barátom én itt is vagyok - és meg jelenik az illető bal oldalán- meg itt is vagyok – meg jelenik a másik oldalán – meg itt is- meg jelenik mögötte – de akár itt is- és megjelenik előtte is. |
Üvegesen csillogó íriszekkel bambul előre... Feje az asztalon, hosszú fekete haja rakoncátalanul, kócosan hullik le. Gondolataiba van mélyeddve...
Nem érti mi történt... Eltűntek, egyszerűen eltűntek a lények... sehol egy részeg törpe se Garret se az az idegesítő bárd vagy bármelyik piszkos népség... Se a régi barátai...
-Szívtelen világ... Ölj meg most! * Üvölti részegen s megpróbál feltámolyogni. De arca vissza hull az asztalra...
-Mit tettél a többiekkel... Elvitted őket! de várj csak... megbosszulom még őket ha életembe is kerül, a te véred fogja színezni a világot... ordibál, de, hogy kinek azt senki sem tudja... Egyszercsak fel áll. Talán a részegség viszi rá, talán a szimpla őrület de felkiállt az eddiginél hangosabban:
-Ki az aki még itt van ? Érzékszervei nem működnek tökéletesen nem látja ki hol és mit csinál... |
| válalom a kostóló szerepét-vigyorog majd a hívogató dalt dalolja tovább |
A kocsmáros megunva a benti pangást, térül-fordul, és egy széles fatáblát szögez ki a taverna ajtajára:
"SERFŐZŐ VERSENY
Jelentkezni helyben."
Majd nekilát átrendezni a fogadót: az asztalokat és székeket széttolja a kocsma két végébe, hogy középre be tudja állítani a sörfőző üstöket. Miután elkészült, elégedetten szemléli művét, és bevetődik a pult mögé. |
Kérdések | Vélemények | Egyéb | Szavazások
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932
Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.
A fórumban történő hozzászólások valóságtartalmáért, minőségéért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
|
