| -Bármilyen jó bár a zenét mágiával el lehet intézni de ha tudsz olcsón zenészeket akkor jöhetnek a legjobbak.mondja Rex sürögve forogva azt se tudja hova kapjon először. |
| -köszönöm-mondja a csaposnak miközben meg kapta a borát majd végig halgatja a párbeszédet, majd a driádhoz szól:-zene nem kel?? ha igen tudok szerezni zenészeket, csak mond milyen fajta zenéket játszanak. |
-ÓÓÓ hát akkor azt tartjuk meg Den te szerezz létszi embereket vagy valami értelmes faj példányit akik tudnak kultúráltan bulizni  DD.
-Garret te mindenkori csaposunk te szolgálnál vacsorával és itókával ha lehet kérdni-?-És most azt kérded neked ez mér jó?-mert reklámozzuk az ivódat a bulin!-Megfelel?
-Nohát mit is kéne csinálni még??? hangzik a kérdés.
-Ötleteket várok =DDD |
Den megkönnyebbülten huppan le egy székre az ork mellé. Mivel a könyvvel volt elfoglalva, nem figyelte a tieflingeket , de eddig aggódott, hol késnek. "Majd visszajönnek, ha akarnak." - Gondolja. Közben eszébe jut: neki sem ártana már elindulnia, elég régóta időzik itt... Jócskán elbambulna, de hoppá, Surr kérdezett valamit! - Samu megvan, köszöni szépen - vigyorodik el a barbárnő - bár, most, hogy véget ért a ramazuri, kissé lehangolódott... az istállóban nem sok minden történik vele. - Ekkor hallja meg Rex beszélgetését a csapossal.
- Unatkozunk, unatkozunk? És a házavatóval mi lesz?! - ordít át a driádnak az ivón. |
-Rex borába mélyedten pihen mintha megálna vele az idő node nem szó szerint csakunkozik ideje mulatságot szerezni táncal ivással és zenekarral.
-Oda is fordul a csaposhoz és érdeklődik mennyi esélye van ennek... |
| Garret bólint, majd szótlanul hátramegy borért, és kitölti a nőnek a kért italt. |
| semmi baj. jó minőségű bort tart itt? mert innék egy picit, lehetőleg vörös és fél édes legyen köszönöm.-rá néz Denisára-te volátl ki becsukta a könyvet és a szörnyeket vissza küldted a síkukra? |
| -Ha jól láttam a csata után elvonultak kipihenni magukat Seirunék. Biztos kimerültek. Ha akarnak, visszatérnek -szól az ork- Samunak ugye nem esett semmi baja? -kérdi hangjában aggódással. |
Garret elszégyelli magát a nő szavai után:
- Illetlenség volt így beszélni a testvéredről, elnézésedet kérem érte! - majd Denisa jöttére felderül az arca, és vidáman odaint neki:
- Hé, kedvenc barbárnőm! Csak szeretném megköszönni, hogy olyan derekasan helytálltál odakint, és kijavítottad a hmm... hibámat! Tartozom Neked! - majd a kérdésre válaszolva hozzáteszi - Én aztán nem láttam semmilyen síkivadékokat, azt se tudtam, hogy ilyen vendégeim is vannak... bár, nem nagyon volt időm körülnézni se a csata előtt, se utána. |
| Den belép az ivóba. - Nem láttátok valamerre a síkivadékokat? A csata kezdete óta keresem őket, de hiába... Remélem, nem esett bajuk! - Homlokráncolva tekint körbe. |
*vicces..én nem a szerelem istennőjének ajánlottam volna fut át Rex agyán a gondolat *
*node mind1*
és kér a fogadós mágikus barátjától egy sört. |
| - Alyssa, Alyssa Taylor, az igazi nevét árulta el, tudom hisz ismertem tesvérem volt-ekkor veszi le a csukjáját a fejéről a hölgy szinte ugyan ugy nézzet ki mint Alyssa- pár évvel ezelőt tünt el és azóta kerestük, már akkor is volt hogy megszálta valami rossz, szomoruan néztem mindig, de segíteni nem tudtam. Onnan tudtam hogy erre lesz mert egy álmot láttam a történésekről, és ahogy szavaid róla beszéltek ugy néz ki az álmok igazak voltak és tesvérem rossz útra tért és halott.-szomoruan le hajtja fejét. |
A kocsmáros a fejét rázza.
- Igazából nem hiszem, hogy az igazi nevét árulta el nekem...már amikor nem volt tele a szája és tudott beszélni - nevet fel Garret huncutul - Nade komolyra fordítva a szót: Alyssa. |
| -és neve mi volt?-kérdezi a női hang, hallod |
Garret körültekint, hátha megtalálja a kérdezőt, de mivel nem találja, mindenkinek mondja:
- Azt nem lehet leírni...gyönyőrűséges volt...fekete haj, ében szemek, hamvas bőr, karcsú test...kár, hogy kettészeltem... - aztán az orkhoz fordul - Édes barátom, megmenekültem egy egész káoszhorda elől, három bordám eltörött, telelyuggatták az ülepem nyílvesszőkkel, és ezek után egy ork némber karjaiban leljen a halál? - azán nagyot húz az italából. |
| akkor valószinű az a démon is amiat jött???aki itt megjelent, bár akkor miért itt jelent meg mért nem a seregben???-hallgatóságból egy női hang szólalt meg, bár nem lehetet fel fedezni hogy ki-nem értem az egészet, elég furcsa történet, hogy nézzet ki a lány? |
Az ork a sörét kortyolgatva hallgatja ámultan a történetet. Miután Garret végzett levonja a konklúziót és így szól:
-Egy faluval arrébb ismerek egy ork nőstényt, ha gondolod!
Bőszen röhögni kezd. |
Garret, miután csodásan meggyógyult, megtapogatja magát, hogy valóban mindene a helyén van-e, aztán körülnéz a fogadójában, ahol már elég régóta nem tartózkodott. Rex kérdő tekintetét látva sóhajt egyet:
- Ez egy eléggé hosszú történet, és nem akarok senkit sem untatni a taglalásával...de ha már belekezdtem, egy részét legalább elmesélem... - itt elhallgat, néhányan, akik most értek vissza, kiváncsian leülnek egy-egy székre. Mikor már mindenki azt kezdi hinni, hogy Garret meggondolta magát, és mégsem mond semmit, a csapos réveteg hangon szólal meg:
- Azzal kezdődött minden, hogy járkáltam az erdőben, és szokás szerint leöltem az utamba eső szörnyeket. Nem valami romantikus hagyomány, de tökéletesen ki lehet ereszteni vele a gőzt. Már visszafelé akartam indulni, amikor megláttam azt a lányt - a fogadós szeme összeszűkül, az arcán látszódik, hogy élekben újra az erdőben vadászik - Az ördögbe is! Gyönyörű volt, és tudjátok, hogy mennyire odáig vagyok a szép nőkért...ha szerencsém van, ők is értem. Nade...elindultam utána a vadon mélyére. Nem akarok senkit lefárasztani azzal, hogy elmondom, mi történt, miután utolértem, bár kétségtelenül ez volt életem egyik legkellemesebb emléke...egy-két hét után már majd' elfelejtettem járni is - a csapos itt megereszt egy büszke mosolyt, majd elkomorodik - De a fogadó nem hiányzott nekem...nem értettem, hogy miért...ma már tudom, hogy bűbáj áldozata lettem, de akkor csak a kéjes éjszakák érdekeltek. A következő emlékképem, hogy valami mágusfélét kísérek egy barlangrendszerbe, oldalamon a lánnyal. Furcsa módon itt már teljesen tudatomnál voltam, de kíváncsi voltam a fejleményekre. Szólni akartam a mágusnak, hogy valami megmozdult mellette, de fittyet hányt a figyelmeztetésre. Később persze az a valami leszelte a fejét - ennél a résznél páran megmozdulnak, némelyek pedig a nyakukat kezdik féltőn dörzsölni.
- Ami ezután jött, az maga volt a pokol. A mágus teste ezernyi színben kezdett pompázni, majd elfeketedett, elsorvadt, és szétmállott, helyén csak egy kis imakönyv maradt. Mellettem a lány gonosz mosollyal kinyitotta a könyvet...én pedig... - itt kicsit elakad a szava, de aztán folytatja - hátulról kettészeltem a bárdommal. Nem tudom mi ütött akkor belém, de éreztem, hogy ősi gonosz áll előttem, és meg kell semmisítsem...sikerült...de a könyv nyitva maradt, és egyre nagyobb szél kavargott a barlangban. Jobbnak láttam, ha menekülőre fogom a dolgot, és egy idő után rettentő sikolyokat és ordításokat hallottam, egyre többet és többet. Azt hittem, ott menten összecsinálom magam. Fohászkodtam magamban, megígértem a szerelem istennőjének, hogy ha innen kihoz élve, akár még egy ork nővel is hálok, cserébe az életemért...kicsit elhamarkodott döntés volt...de ez egy másik történet...Amikor a barlang szájához értem, akkor ért az első nyílvessző. Elsötétült előttem a világ, a övetkező emlék, hogy futok a Preyr-síkságon keresztül, egyetlen cél lebeg a szemem előtt: elérni a fogadót. Hátamban akkor már mind a három nyílvessző benne volt, még most sem értem, hogyan bírtam futni. Néha ugyan bevillantak homályos emlékképek, hogy küzdök pár pokolfajzattal, de ezt sem tudom hova tenni. Két napi menekülés után, pár órás pihenéssel (ugyanis kissé lemaradt valami miatt az üldöző sereg), megpillantottam a város falait, és megújult erővel rohantam errefelé. Mögöttem a had egyre csak duzzadt...a többit már ti is kitalálhatjátok -ezzel feláll, önt egy kis koboldütőt magának, majd jóízűen kortyol az italból. |
| Rex értve a mágiához könnyed kántálással és fohászkodik az élet istenéhez ezek után a csapos vidáman felkel és elmondja mis is történt:.... |
| Surr gyengéden a vállára csapja a fogadóst majd beviszi a tavernába. Szerencsére a tüdőt egyik nyílvessző se szúrta át csata közben. A tavernában öles mozdulattal letakarítja az egyik asztalt és ráfekteti Garrettet. Néhány határozott mozdulattal eltávolítja a vesszőket. Miután végzett a precíz műtéttel Rex gondjaira bízza a csapost. |
| Garret körülnéz, és megkönnyebbült sóhajjal nyugtázza, hogy a káosz véget ért. A közelből s a távolból egyaránt sírás, s kétségbeesett jajongások hallhatóak, a széttépett szörnyek s emberek maradványai egyaránt bűzölögnek a romos főtéren. A fogadós, amikor meghallja a driád hangját, odakapja a fejét, majd ernyedten hullik a mellette álló ork lábai elé...hiába, nem tesz jót az egészségnek, ha pár nyílvesszővel, és egy-két törött bordával az ember kilométereket fut, majd még egy órácskát csatázik is... |
-A fődémon szitkozódva távozik mivel szétmarja a szentelt víz...
-Hát akkor Garret a mindenkori csapos elmesélnéd ,hogy sikerült ezek ide hoznod???kérdi Rex kiváncsian.
*de ekkor érdekes gondolta fut át az agyán mert ,hogy ezeket a "lényeket" uralni tudta volna a múltja miadt.*
-Node nem is ez a fontos most akkor takaríthatjuk a szemetet illetve a Wért mindenhonan...szontyolodik el nem elég megszervezni a bulit még takarítani is kell előtte???
De még mielőtt bármi hez is hozzá fogna meszszólal:
- BNem ismertek valami jó csiontkovácsot vagy ti nem értetek az ilyesmihez??-mert az a troll betett a csontjaimnak... |
Seirun a kápolnátol olyan kétszáz méterre veri szét a különböző ocsmányságokat. Lecsap még egy utolsó csotvázat és... vége? Ezek meg hova lettek?
- Úgy néz ki sikerült nekik. - morogja mögötte Melko. A méretes macska most majdnem ugyanolyan mintázatot visel, mint ami Seirun kardján van. - Azért szívesen megnéztem volna az arcukat amikor meglátnak és értik amit mondok.
- Miért? - néz hátra sandán Seirun. Jelenleg ő is kicsit máképp néz ki. Kék szemei világítanak és hajában zöld tincsek láthatók. - Meg akarod őket ijeszteni? Mert meg fognak, hidd el. Ne ismételjük meg ugyanazt mint a múltkor. - simogatja társa fejét. - Cáno Mëoiruk tjuamf hu vu tmiiq.
- Rendben. - vágja rá végül Melko. - De hoztam vala... - már nem tudja befejezni a mondatot.
- Akkor mutasd az utat cica! - ugrik a hátára Aszte, aki már régóta csak hallgat.
És elindulnak. Messze kerülik az élőt s a holtat egyaránt. |
...ám mielőtt a földre esne, Denisa gyorsan elkapja. "Hm, érdekesnek tűnik!" Legszívesebben belelapozna, de a többiek rohamosan mogorvuló arckifejezését látván megérti, nincs most idő holmi léha hobbikra. Különben sem értene belőle semmit, mivel nincs misztikus képzettsége. "Hja, a kíváncsiság már így is csak bajba sodort..."
Sóhajtva csapja be a könyvet - azaz csapná, ha nem sodorná le a lábáról valami nyálkás, szerencsére már döglődő izé... a barbárnő mindenesetre nem ismeri fel.
Káromkodva talpra kecmereg, felmarja a könyvet a trutyiból, behúzódik egy oszlop mögé, és újra nekifog a műveletnek. Nehezebb, mint gondolná! A könyv, amilyen kicsi, olyan... akaratos, Dennek más szó nem jut az eszébe! Folyton kinyílik újra... Végül már két kézzel, teljes erőből szoritja össze a fickándozó "jószágot"... "ha most sem sikerül, szétszedem, legyen meg az öröme!", dühöng magában. Ám nincs lehetősége valóra váltani meggondolatlan ötletét. A könyv - némi tiltakozás után - végképp csendben - és főként csukva! - marad. |
démon eléri a fogadot ami addigra már a káosz horda uralja
egy ugrás és a tetőn van körülnéz hogy mere vannak élők
meglát egy tornyosab épületet(kápolna) és látja épen a hordot gurritanak ki onnan, futásból neki rugaszkodik, már majd nem leér a földre amikor óriási karomok ragadják meg és emelik ujra el a földtől, kezében lévő könyvet teljes errőből garret felé vágta, repül a nehéz köny kitudja hol ál meg és kit hogyan talál meg //költöi én//
könyv egyenesen garretet találta oldalba... |
| off//beach-party for undead and demon entity,a 'la Garret//off....bocs. |
-A világi entitások minden fográcsozatán átmenekülő sikolyára! -szitkozódik az ork. Hogy miért maga sem tudja, biztos csak hogy ki ne maradjon a sorból. Szerencsére nem támadnak rá komolyabb ellenfelek, így jut ideje mosolyogni a driád és a troll iszapbírkózásán. Látja, hogy a barbár nő otthagyta valami könnyű olvasmányért ezért ő is elkezd a kápolna felé orientálódni. Nyomában izmok szakadnak, csontok törnek és megszentségtelenített, nemlétbe visszakényszerített lelkek távoztak el rég halott porhüvelyükből.
-Megjöttem -mosolyog szeliden, majd lemészárol még egy élőholtat a lépcsőn. Garret mellé megy, majd együtt becélozzák a fődémont és belerúgnak a hordóba. Az végigpattog a lépcsőn és telibe találja a monstrumot. Már csak az a kérdés miként hat rá a szentelt víz? |
*Sorry, Rex, félreolvastam Még egyszer bocccccs*
A kocsmáros, mint egy felbőszült vadállat ront be a kápolna hűs termébe, mely a kinti halál és ordítozás ellenére csupa béke, megnyugvás. A kicsapódó ajtókra a kórus abbahagyja az éneklést, és egy pap siet Garret elébe:
- Mi tö...
- Nem érünk rá fecsegni, hozzon egy kis szenteltvizet! - förmed nyersen a barátra a fogadós.
- Mégis menny...
- Mittudomén, pakoljon össze amennyit tud, tőlem akár hordóval is hozhatja a hátán, csak gyorsan, ha élni akar, az istenek trónjára!
A pap némi mormogás közepette, eltűnik a sekrestyében, majd pár perc elteltével egy hatalmas hordót gurigat ki az ajtón, csoda, hogy egyáltalán kifér rajta. A fogadós elképedve nézi a mutatványt, aztán csak legyint, és kirohan a csatatérre.
- Valaki jöjjön már, az istenek kétmérföldes szakállára! |
"Szivi"? "Told a bájos feneked Rexhez"?! A harcosnő kissé elképed, nem rémlik neki, hogy ilyesmi viszonyban lenne a fogadóssal. De aztán csak legyint egyet; "biztosan az izgalom, meg a vérveszteség...", és megindul a kápolna felé. Ott összefut fefcével és Rex-szel.
- Gratulálok, azért még dobogós lettem? - firtatja. Valami megböki a derekát - villámgyorsan pördül meg, de időben megfékezi kardjait, és megkönnyebbülten vigyorog a kissé zilált, de összességében türhetően kinéző Samura. - Megjött a mi "kis" kabalánk! Ezek után már biztos, hogy mindenki átjut - kacsint társaira.
- No, miért is kellett nekem iderohanni? - majd, miután (heves ellenségpofozás, -trancsírozás és a lépcsőkről való hullalerugdosás közepette) elmagyarázzák neki: - És most kinél van az a könyv? |
Kérdések | Vélemények | Egyéb | Szavazások
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
