| -A szívednél és a diktálásánál- mondja mosolyogva- ja és nem tudod hogy mit tudsz vagy akarsz |
Iazából én se vagyok egy fenéken ülős típus-mondja.
De pontosabb infót nem tudok vagy nem akarok mondani,ezt nem tudom, mert a szívem diktálja szavaim.*Feláll az asztaltól és elindul pult felé ahol rendel két sert, majd visszaül*Szal hol is tartottunk? |
- Nem tudna pontosabb infókat adni? hát ha jártam már ott- mondja mosolyogva- én innen onnan erre arra a hét világ csavargója |
Innen keletre-mondja egykedvűen bár reméli hogy mihamarább megjön a kedve a beszélgetéshez.
Az a baj-mondja- hogy annyira régen jártam errefelé hogy már az időpontjára sem emlékszem. Egy szép tisztás egy kristálytiszta tóval a közepén, csodálatos-mondja.Na és te merre? |
| -Hm... mesze sok hegy van...melyek közül? mesélj- mondja a bárd mosolyogva. |
Hogy honnan jöttem?-mondja magában a tündér meglepődve hogy ilyen hamar érdeklődnek íránta.
Hát-mondja zavartan, de aztán lassan megered a szava mint a patak.
Messziről jöttem, nagy hegyek közül, remélve hogy ez elég lesz neki válaszként. |
Szeme megakad az érkezőn és rögtön oda mászik hozzá:
-Üdvözlöm, honnan jöttél? |
| Egy tündér lép be az ajtón.Meglepődve néz körül hogy milyen nagy a nyüzsgés itt. Leül és kér a csapostól egy korsó sört. |
Garret a bent lévő embereket és egyebeket figyelve inkább közelebb húzza magához bárdját, majd pár rendelés teljesítése után gondolataiba mélyed.
"Minden van ebben a fogadóban már, ember, törpe, elf - gonosz is meg jó is -, barbár, mágus, bárd, tolvaj, cuppogó zöld trutyi, döglött drúnagor...de egyetlen kellemes kinézetű fehérnépt sem látok... ó, ha belépne az ajtón egy tatőtől talpig vértbe öltözött harcias amazon - persze a megfelelő helyeken vékony láncréteg fedné a durva acél helyett -, vagy egy törékeny, ámde szembetűnő mértékekkel rendelkező parasztasszony, vagy kalandozónő... hiába, a magány sokfelé viszi a gondolatokat..." - s közben csendesen törölgeti tovább a poharakat. |
* Eddig aludt. Biztos az überninják okozták az álmot ami hatalmába kerítette, s elvitte egy eddig ismeretlen tartományba...
Majd az ébredés kellemeltenül érinti, jó sok időt átaludt...Most viszont szomjas és éhes. ideje haza térni a saját lakásába... *
-Üdvözletem. * Kilép az ajtón majd irány a saját lakása. * |
A törpeleányzó is nézi a furcsa dohányt szívó idegent.
Ahogy egyre jobban megfigyeli Dzsamart egyre inkább elveszti iránta bizalmát.-Furcas egy szerzet az már egyszer biztos- gondolja magában.
-Valószínűleg a mágiához is köze van. És ha nem csal a megérzésem nem jó célokra használja.-
A lány végigméri tekintetével mégegyszer. -Valami olyan furcsa benne....
Elhatározza, hogy csak figyeli egy ideig, honnan jött és milyen célzattal. |
| -Változó, hol sokan hol kevesen, de ez minden hol így van - közben szemét Dzsamra emeli és egy ideig pásztázza tekintetével... |
Bátortalanul elmosolyodik, a húr pendülése közben kirázza a hideg.
-Milyen sokan vannak...Máskor is ennyire tele van a taverna? |
*Dzsamar már majd elszívta a pipájában lévő dohányt, mikor a picérlegény kihozza ételét, s italát. Az öreg pöfékel még egy nagyot, majd övtáskájából előkotort kis fedővel lezárja a pipát, s levegő híjján a pipában kihuny a parázs izzása. Dzsamar kissé feljebb ül a székben, hogy közelebről szemügre vehesse, hogy mit kapott. Az ital illata jóminőségű borról árulkodik s a színében, s az írében sem csalódik az öreg. Majd az ételt húzza közelebb magához. Jó nagy szelet sertéshúsok burgonya körettel, s kovászos uborkával. Dzsamar néhány perc alatt betermeli vacsoráját, majd visszadől székében, s a félig elszívott dohányt isméteéten meggyújtja, s addig pihen, míg el nem fogy a dohány a pipából. Közben egy másik pincér, már le is szedi az asztalt. Dzsamar int neki, hogy hozzon mégegy pohár ort, s a pincérnek ad egy két aranypénzt. Miután mindennel végzett felcsatolta oldalára kardját, s botját is magához veszi, s a pulthoz sétáll.*
- Akkor kérném a szobakulcsomat, s remélem a fürdő már előkészült. - *mondja, majd átveszi a pultostól a rézkulcsot, ejy bólintásával jelzi, hogy készen van a fürdő. Dzsamar a szobájában nyugodtan leszereli magáról fegyverét, s már fordulna is vissza az ajtóhoz, hogy az inast - aki felkísérte - megkérdezze, hogy hol a fürdő helység, de cselekedében az egyik szobaajtón kiáramló gőz látványa akasztja meg. De gondol egyet, s gyorsan az inas után lépked.*
- Kérnék majd tiszta ruhákat is. - *szól az inas után, aki meghajlással jelzi, hogy tudomásul vette. Dzsamar nyugodtan levetkőzik a gőzzel telt szobában, majd lassan, nagyon lassan mártózik bele a forró vízbe. Dzsamart földöntúli élvezet keríti hatalmába. Maga a fürdés csak néhány percig tart, de emelett még vagy fél órába telt, míg megszokta a víz hőbérsékletét. A maradék három óra pedig szunyókálással telt. Dzsamar az inas érkezésére ébred. Legszívesebben kinéett volna, de az inas már el is hagyja a szobát. Dzsamar orrát parfüm illata csapja meg, s ebből könnyedén kikövetkeztetheti, hogy idebent egy inasleányka járt. A fürdő után megtörölközik, s felöltözik. Kardját ágya a lá rejti, csak botját tartja magánál, vész esetére. Kilép szobájából, de az ajtót kulcsra zárja, majd ismét lemegy az ivóba, hogy igyo valamit, no meg reméli, hogy talál valakit, kivel belbeszélgethet. Kér mégegy pohár bort, hiszen az első hatását a fürdő teljesen kimosta szervezetéből. Telepszik ismételten a sarokba, s figyel, hogy akad-e valaki, kivel beszélhet.* |
Elmosolyodik a lány szavain.
-Nem bántott meg, csak elmondtam amit gondolok.- majd megfogta lantját és megpenditett rajta egy húrt. |
| Elnézést, nem akartam megbántani-mondja csendesen.Közben igyekszik a többi asztalnál zajló beszélgetéseket is hallgatni. |
| - Részvét- ismétli meg halkan- de rég halottam már ezt a szót, egyébként nem kell, hisz alig ismertem őt. Apám mesélt róla sokat, mikor még ifjú voltam - az "ifjú" szón elmosolyodik egy pillanatra, és tekintettével végig pásztáza az ivót "túl sok a kiváncsi fül" gondolja magába. majd ismét lányra néz- és amig meg nem halt. Kérlek ne mondjon részvétett, hisz már rég meghalt. |
-Na végre! Harsogja a barbár, és rögvest meg is indul a pult felé. Majd nem sokkal később két teli korsóval, és három pohárral tér vissza az asztalhoz. A poharakat lerakva tölt a két aprótermetű cimborának, és az egyiket a lány elé tezsi.
-Parancsolj! Ne haragudj, hogy megkérdezem, de nem találkoztál egy fiatal barbár lányal utazásaid során. Alig élhetett még meg tíz nyarat. Apropó, te nem találkoztál megfelelő társal a sok barangolásban? Kacsint a lányra. |
A törpeleány csak ül és hallgatja a beszélgetést, közben szemöldökét ráncolva jelzi, hogy neki sincs ínyére az, hogy nem adnak egymásnak egyenes választ. Valami gyanús van ebben a dologba. -Majd igyekszem elkerülni.- gondolja.Majd felveti az ötletet, hogy mi lenne ha innának még egy-két jó pohárral.
Az majd megereszti mindenki nyelvét... |
| -Részvétem...-szól halkan,feltűnik neki,hogy a férfi újból magázódik. Túl sokszor hazudott talán? Bár állandóan hasonló meséket ad elő,és eddig senkinek nem tűnt fel. Vagy valahol elrontotta? Ezen gondolkozik,közben maga elé bámul. |
Látja, hogy a lány nem mond igazat, de nem szól érte...most sem.
- Értem - mondja halkan - jól teszi, de az is következik, hogy sajnos nem keveset ölt meg. De viszont jól teszi, hogy főleg a pozitív dolgokra figyel és azokat jegyezi meg főleg. Anyám is ilyen volt...- egy pillanatra meg akad majd folytatja- míg meg nem halt. |
A lányt kirázza a hideg a bárd pillantására, aztán megint nem ad választ,pedig nagyon jól tudja, hányat is... Ha nem is mindet védekezésből..
-Te sem adtál minden kérdésemre választ. És tényleg nem számoltam... Annyi szomorú dolog volt már az életemben, inkább a pozitív élményeket jegyzem meg...-mondja keserűen, szomorú szemekkel néz az előtte ülőre. |
| - Volt amikor kellet -feleli kurtán és megvonja vállát majd szemeit lányra emeli, tekintette furcsa, amitől a lány egy pillantra megijed- de a kérdésemre nem válaszoltál, hányat kellet már megölnöd... védekezésből? |
| -Persze,hogy nem. Még Mélysötétben sem öltem szórakozásból..Nem számoltam, de többet mint akartam.-Szól gyanakodva, nem tudja, a bárd mire akar kilyukadni.-Te öltél már? |
Végig méri az érkezőt, majd újra a lányra néz:
-hány "értelmest" lényt kellet már megölnöd? - a kérdés hirtelen jött bárd is kicsit meglepödöt rajta, de a végéhez hozzá tette- mondjuk gondolom egy se direktből volt. |
| Csendben bólint, vár,hátha mond valamit a bárd egy titokról,melyet rég a szívében hord. Bár valószínű ha el is mondja valakinek,az nem egy sötételf lesz.A most bejövő öreget gyorsan végigméri,aztán maga elé bámul. |
*Dzsamar már hosszú hetek óta járta a vidéket, s lassan már kezd kifáradni az öreg. Igen, öreg, hisz kenyere javát már rég megette. Elől hátul hosszú hosszú ősz haj, s szakáll lengedez a kinti szellőben. Fehér köntöst visel, melyet egy fekete övvel fog össze. Bal oldalán az övre erősítve kardja egy sárkánymarkolatú hosszúkard nyugszik hüvelyében. Jobboldalon ugyancsak öveén egy övtáska figyeg, melyből egzotikus pipadohány kellemes illet száll. Jobjában pedig hosszú vándorbotot tart, mely minden egyes lépésénéél koppan egyet a talajon. Tartása korához képest egyenes, s ez arról áruékodik, hogy hajdanán katona lehetett. Nyugost, s határozott léptekkel halad az italpult felé.*
- Jó estét kívánok. Szállást, ételt, italt, s egy fürdőt kérnék. - *sorolja magabiztosan, s elindul keresni magának egy ülőhelyet, jelezvén, hogy az étellel, s itallal kezdené. eg is találja a számáraleg ideálisabb helyet a sarokban. Botját a sarokba támasztja, majd kardját is hüvelyestül lecsatolja, s a sarokba helyezi, úgy hogyha szükség lenne rá rögvest keze ügyében lehessen. Kényelmesen hátradől a székben, majd övtáskájában kotorászik, s elővesz egy kis ládikát, egy vékony fapálcát, s egy kis bőrerszényecskét, majd végül egy fekete pipát. Megoldja az erszényecske száját, s dohányt tömköd a pipába, de nem tölti tele, majd közelebb húzza a kis ládikát, s abban lévő egzotikus dohányból is rak egy csipetnyit a pipába, majd elteszi a ládikát, s az erszénykét, s közelebb húzza magához az asztalon lévő égő gyertyát. A fapálcát meggyújtja a gyertyán, majd a égő pálcával begyújtja a dohányt, majd a pálcát az asztalon hagyja. Így pöfékel, míg ki nem hozzák neki az ételt, s az italt.* |
A törpöt, kissé nagyon meglepte a kérdés. Hogy lehet, azt elfelejteni ahol az ember, élete első évszázadát tölti? Bár azóta megint csak eltelt, majd ugyanennyi idő.
- Hát, nem egy évre van innen annyi biztos, de ha akarnék vissza tudnék térni a hegyeinkbe. De egyenlőre még, van időm azon gondolkozni, hogy nyugalomba vonuljak-e. - mosolyodott el a vén törpe, bár ahogy az ember végignézett rajta, éppenséggel nem ez jutott róla eszébe. |
A törelány a barbárhoz fordul: -Célom, hogy megtaláljam a törpéket, akikkel együtt éltem. Bár nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet. Kitaszítottak, de én még mindig kötődöm hozzájuk.
Ekkora szakállas töphöz fordult: - Te ismered a hazád? |
Kérdések | Vélemények | Egyéb | Szavazások
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
