A lány először is felfrissíti bűvös vessző tartalékát,aztán reagál Enger szavaira:
-Rendben, akkor el is indulok őrködni...-azzal sietve keres egy kényelmes magaslatot,ahonnan belátja a környéket, nehogy meglepjék őket. Annyi jó dolog van ebben,hogy kimarad a táborverésből.A gyíklénnyel nem foglalkozik,ha valamit meg lehet tőle tudni,akkor a fejvadász biztosan szívesen faggatja majd. Mikor elfoglalja helyét, jobban elgondolkozik a városba való visszatérésén.Most már biztos benne,hogy ha végre kikeveredik ebből az átkozott erdőből, nem indul újabb kalandra. Sokat töri fejét, aztán mikor kész a terve,gonosz vigyorral néz a dobótőrre,ami valamikor Jak tulajdonát képezte. Végül az őrködésnek szenteli figyelmét. |
Enger azonnal zsebre vágja a manaitalt, valódi kincs ez számára. A többi zsákmány iránt nem mutat különösebb érdeklődést.
- A Halnyársat gondolom majd leadhatjuk a megbízóinknak másra úgy se jó. Azt a szerencsétlent - mutat a félholt gyík felé - talán kitudjuk hallgatni ha tud beszélni, mielőtt kilehelné a lelkét és egyéb részeit. A kenőcs Jak barátunknak való és az ellenméregre is szükségünk lehet a nem túl távoli jövőben. Egyenlőre valahol a közelben tábort kéne verni, mert szinte mindenkire ráfér egy igen alapos pihenő. Fuhur pedig gondolom képes lesz vállalni az éjszakai őrség nagy részét, elvégre sértetlen.
"Honnan szerezhettek ilyen felszerelést ezek a csökevényes csúszómászók? Alighanem járt már itt előttük egy másik csapat, vagyis ha ők lettek volna az elsők most jóval nagyobb ellenálásba ütköztnek." - Enger nem gondolt bele jobban a dolgokba, egyenlőre neki is pihenésre volt szüksége. Az hogy sértetlenül úszta meg a csatát nem jelentett szinte semmit, egy varázsló esetében a sértetlent csak egykét ellenfél választja el a halottól. Jópár óra alvásra lesz szüksége hogy teljesen felfrissüljenek az energiatartalékai. |
Orion a megtépázott ruháját elnézve felhúzza a kopott mellvértet. Őt ezeddig nem zavarta, hogy milyen ruhában, vagy ruhában egyáltalán fújjon egy dallamot.
- Javaslom, hogy keressünk egy tisztást, és pihenjünk. Folytatjuk útunkat holnap, még egy ilyen csatát ma már nem nyernénk meg. |
Jak továbbra is cséplőgépként üzemel, kívülről furcsa, ritmustalan Kobratánc látszik. Végül a rémesen lemészárolt gyíklény teteme áll csak előtte, melyet kardja tart. A többszörös fagyási sérülések, melyet a kard alaptermészete és a rá kimondott mágia okozott, vastag peremű, vágott kék szájakként tátonganak, némán. Fuhur mágiával átitatott nyílvesszője szinte széttépi áldozata térdét. A gyíklény még él, de már csak alig. Szánalmas rongykupacként igyekszik elérni a közeli cserjéket, mely ebben a tempóban elérhetetlen távolságban van. Nem minthogyha néhány bokor elegendő lenne ahhoz, hogy néhány profi kalandor szeme előtt elrejtőzzetek.
Fájdalmas sziszegését rettenetes mennydörgés nyomja el. Egy hosszú pillanatra megvakulnak, akiknek a látóterében volt a másik menekülő gyíklény. A villámsújtott hüllő tovább fut, miközben füléből, szájából és homlokából lángok csapnak elő, csak úgy, ahogy ruhája is lobog. Pikkelyei közül, élő húsából tömör füst tör elő, majd kacsázva a földre bukfencezik. Kísérteties sikolyt hallat, de ezt már csak a test fizikája, a tüdejéből kiáramló levegő okozza.
Enger közben odaér, és átkutatja a vezér tetemét. Zsákmányotok meglepően bőséges, ahhoz képest, hogy egy igen primitív fajról van szó.
//Végső stat:
Orion 40/26, 3/0 Erőpont
Jaksjahlang 70/27
Enger -ép- 100/15 mana
Fuhur -ép- 40/40 mana
Gyíklény: 30/0 - harcképtelen
Ez volt az utolsó harc mára. Mindenki írja le mit csinál, estéig bezáróan -ha nem foglalkozik a gyíklénnyel. Beszélgetések, belső vívódások, egyebek jöhetnek ide. Egyébként szép csapatmunka volt, gratu mindenkinek! //
//Zsákmányotok a következő:
-Halnyárs: +1-es mágikus fegyver, szigony. Sebzése d8+1. Nincs különleges képessége (a kritikus ütés a vezér képessége volt)
-Kövek kenőcse: 1 tégely. Az értékes szerrel bevonva a mellkast és a karokat Kőbőr varázslatként működik (3 pont sebzést felfog minden fizikai támadásból), ám nem három körig tart, hanem az egész harc ideéig. Másik alkalmazási módja, hogy egy kővé változtatott személyt vonunk be vele. Ez egy körös cselekedet. A következő körben visszaváltozik a célszemély, észleli a külvilágot, de ekkor még nem cselekedhet, csak az azutáni körben. Gyak. ha valakire Kővé változtatást mondanak, de a következő körben alkalmazzák a kenőcsöt, akkor a szenvedő alany két körből marad ki (egy - kezelés, kettő - visszaváltozás)
-Manaital: 1 fiola, 50 manát tölt
-Ellenméreg: 1 üvegcse. Rendkívül erős főzet. Előre bevéve blokkolja az összes, szervezetre ható mérget a bevételtől számított három órában. Utólag bevéve elmulasztja az épp testre ható mérgek hatásait. Betegségeket nem gyógyít.
-Bőrvért: 1 öltözet. Átlagos, közepes minőségű. Csak akkor viszitek, ha valakinek kell.
-Hétköznapi fegyverek, hasonlók
Javaslat: a fejvadászok általában rosszul harcolnak, ha holtak. // |
| A lány végleg elhagyja fedezékét, íja húrjára most azonban bűvös vesszőt illeszt. A hozzá legközelebb lévő menekülő gyíklény lábát veszi célba,aztán utána ered, nem akarja futni hagyni a kis dögöt. Közben elhatározza magában,hogy ez volt az utolsó kalandja.Eddig nem sok kincset találtak,sokat kellett harcolni és persze futni. Inkább visszatér majd a városba,ahol kedvére lophat,bár előtte lehet,hogy társai felszereléséből is "kölcsön" kéne vennie pár dolgot. De nincs sok ideje ezen gondolkozni,próbálja nem szem elől téveszteni az előtte inaló lényt. |
| A szamuraj folugrik, s kardjat maga mogott fogja, csapasra keszul: a legepp ijaszt veszi celba, ahogy egy villamgyors csapassal belekezd a horizont szelesbe. A farol tovabb rugaszkodik, a mar gyengitett ellenseghez, ot eri el masodszor a csapas - harmadjara pedig a haldoklo gyiklenyt veszi celba. |
Valmár ugrótávolságba ért az egyik fához. A varázsló mágiája által innentől természetellenesen nagyokat képes ugrani, mint egy hat métert nekifutásból, helyből felfelé pedig akár hármat. Ez elég ahhoz, hogy egy mozgás jellegű cselekedettel elérje a legközelebbi íjászt és utána támadhasson is. Innentől fáról fára ugrálva ugyanígy képes lecsapni a többi íjászra is. Az Idéző eközben egy bokor alá hengeredett, mely hathatós védelmet jelent az íjászok ellen.
Fuhur mindkét nyílvesszője talál, a fájdalomtól a gyíklény összegörnyed és kis híján leesik. Ebben a körben képtelen lesz támadni.
Jaksjahlang elvétette a dobást, majd egy haladó akrobata minden testmelegét latba vetve feltornászta magát az íjász mellé és gyomortájon szúrta. Duplakardosan. Ellenfelénél nincs közelharci fegyver, így egyetlen választása az marad, hogy eltávolodik. A biztosabb megoldásnak a lemászás tűnik, ám akkor nem lenne már ideje lőni. Így kockáztat, kikapaszkodik egy ágra, ügyelve a fejvadász újra és újra lesújtó pengéire és lerugaszkodik. Rosszul esik, ezt fájdalmas kiáltással adja mindenki tudtára. Azonban még van ideje célra tartani, és lőni. Ugyanezt teszi a másik harcképes íjász is. Egyiküknek sincs fogalma arról, hogy nyílvesszőjük gránitkemény rétegbe fúródik elsőként.
//Fuhur 70/60
Orion 40/34
Jaksjahlang 70/42 Kőbőr: 3 kör (mostantól hat, előbb elírtam)
Valmár -ép- 8/7 támadás pont, Szöcskeugrás
Enger -ép- 100/75
1. Gyíklény íjász 30/3, Stunned: 1 kör
2. Gyíklény íjász 30/16, Helyhez kötött
1. Gyíklény lándzsás 30/29 paralizálva: 2 kör
ragacs: 4 kör// |
//Hopp...erről megfeledkeztem...hiába, no, kevés volt az időm. :P//
Ahogy az első íjász közelébe ér, már bele is vágja dobótőrét, hogy előhúzhassa második fejvadászkardját. Természetesen a legszélsőt támadta, azt is olyan szögből támadja meg, hogy a másik kettőnek lehetőleg útban legyen a fa törzse, na még később a gyíklény teste.
a) ha a gyíklény nem az első vagy második ágon van, akkor elrakja a kardokat, és a fatörzs védett oldalon felmászik ágról ágra, majd alá érve kihúzza kardjait, és felszúr a lába felé, hogy ugyan, essen már le, ha szépen kéri.
b) ha a legalsó ágon helyezkedik el, ami elérhető magasságban van, akkor aláérve felszúr, a talpát célozva.
c) ha a második ágon helyezkedik el, vagy az első kicsit magasabban van, akkor nem habozik, felugrik, és belevágja mindkét kardját a fába, és ezekben megkapaszkodva gyertyában fellendíti a lábát, amivel remélhetőleg el tudja kapni az ágat, ami köré kulcsolva említett végtagjait felhúzhatja magát, kardokat kirántva a törzsből. //technikai magyarázat: a pengéket a talajjal párhuzamos síkban vágja bele, hogy ne forduljanak ki, és pár lépést tesz a fatörzsön, hogy minimalizálja a kardokra nehezedő súlyt. A fejvadászkard viszonylag rövid és tömör, így eltörni nem fog, a fatörzs miatt vannak kétségei. Ha sikerül akciója, a kardokat vízszintesen feszegetve húzza ki, mivel a függőleges kirántáshoz minimum barbárnak kéne lennie.//
Felhúzza magát, és a gyíklény helyzetétől függően (legalsó vagy második ág) szúr felfelé, avagy gyomor irányába előre, mindkét esetben duplakardosan.
//megyek két hétre nyaralni, addig megkérem Raptort, NJK-ként mozgassa Jakot. a többi íjásznál is ugyanazt csinálja, ha megoldható, ha nem éri el, akkor a közelharcosokat amortizálja, amíg hat a kőbőr. bye mindenki!// |
| // Ha hétvégén rám kéne várni és közben nem forgunk életveszélyben, ne várjatok! // |
| Ahogy érzi varázslata hatását,mágiamentes vesszőt helyez az idegre. Újból kipördül a fa mögül egy lövés erejéig,aztán vissza a fa mögé,de csak míg újabb nyilat tesz a húrra. Akkor újból célba veszi a sérült íjászt,és fedezékbe húzódik. Közbet vet egy pillantást a többiekre is.A fejvadász már a helyzet magaslatán, Enger és Orion háttérben. |
| Valmár folytatja útját a fák alá, hogy segítsen a fejvadásznak. Orion igyekszik fedezékbe húzódni, hogy majd a kellő pillanatban közbe léphessen... biztonságból. |
A varázsló valami gyenge érintést érzett a nyakánál, odakapva sikerült belemarkolnia egy szöcskébe, de valamilyen csoda folytán nem nyomta össze. Az ihlető állatnak egy finom mozdulattal kitépte az egy lábát, mire az egy esetlen és görbe ugrással távozott. Valami pókfélének biztos ízlésére lesz. A lábat a földre ejtette, majd rálépett és néhány néhány egyszerű varázsszó kimondása után, elég volt egy pillantást vetnie Orion legújabb házikedvencére - mért nem lehet egyszerűen kutyapárti? - hogy az egyszerű varázslat ereje belé szálljon, pontosabban a lábaiba.
- Orion! Ugraszd majd föl, az íjászoknak a szöcskéd! - elvégre minek is védené meg a szellemet, ami hamarosan úgyis "haza megy" és addig inkább hasznát is kell venni.
// Csak a köv körtől hat, ezt ne felejtsd el cody! // |
Fuhur előtt lelassulni látszik a világ, ahogy a testében szunnyadó sötét energiák életre kelnek és természetellenesen felgyorsítják tagjait.
A fejvadász időben hárította maga elöl a kitartott lándzsát és ellenfelébe döfte dobótőrét -mivel másik kardja a tokjában pihent, hacsak egy nindzsának nem három karja van. Nem hajtott végre kritikus ütést, így bizony támadása elkerülte a vesét, ám feltépte a húst. A vese épségben maradása ellenére patakzott a piros nedű -igen, a gyíklényeknek valóban piros a vérük- és az ellenfél görcsökben kezdett fetrengeni, majd lebénult. A méreg hatott, noha lekopott a pengéről. Ezzel együtt furcsa bizsergést érzett testében, bőre acélszürke árnyalatot kezdett ölteni. Még volt ideje hátra pillantania Engerre. A kör végére az egyik fa alá ért.
Az íjászok hirtelen igen kellemetlenül kezdték magukat érezni, ahogy az utolsó közelharcos is kibukott előlük. Jakot lőtték. A nyilak elkerülésére összpontosító fejvadásznak ismét volt esélye becsapni egyik-másik íjászt, ám nem volt szerencséje. A kör legvégére szilárdult csak meg a mágia, így a következő körtől sokkal nagyobb védelmet szerez a fizikai támadások ellen a szövetséges vívó.
//Fuhur 70/60
Orion 40/34
Jaksjahlang 70/51 Kőbőr: 3 kör
Valmár -ép- 8/7 támadás pont
1. Gyíklény íjász 30/23
1. Gyíklény lándzsás 30/29 paralizálva: 3 kör
ragacs: 5 kör//
//jó lenne, ha vezetnéd a felszerelésed. öt tőr van nálad, az egyiket még a remete barlangjában elrakta Fuhur. amivel lábon dobtad az árnyéksíkról. ha nem tudnád még négy adag mérged van. kérek mindenkit: a saját tárgyakat, italokat, felszereléseket aktívan vezesse (felhoznám Vándort, aki azzal a csavart dobótőrrel is harcolt egy régebbi kalandomban, amit még a kezdés előtt egy évvel kapott Gródtól). ha valaki nem tudná mi van nála, dobjon egy üzit, elküldöm neki csendben, fű alatt, és még meg se dorgálom, ha innentől cserébe vezeti :P // |
//hm...biztos vagy benne, hogy csak egyen maradt méreg? oké. de dobótőrből szvsz 6 van, mert annyit szoktam magammal cipelni. felszedtem azt az egyet kifelémenet, amit még az árnypókba, vagy mi a fenébe dobtam.//
Arcán fájdalom suhan végig, ahogyan a lándzsa felsérti, de nem áll le harcolni. Az íjászok veszélyesebbek. Már rég bevetette volna az árnyékköpönyeget, ha az az átkozott árnyadeptus nem látná...valahol lemaradt az a rész, hogy egy másik csapatba jusson, ahol kihasználhatja képességeit. Egyik kardjával oldalra csapja a lándzsa végét, kifordul, és a másikkal a gyíklény veséje felé szúr, amitől az remélhetőleg görcsben fog fetrengeni a földön, miközben élete a drága vörös nedűvel együtt távozik testéből.
//hevesen vérző seb. anatómiai szempontból egyszerre nagy mennyiségű vér távozna, és az áldozat pillanatokon belül elvérezne, de feltételezem, hogy maradunk a hitpoint-rendszernél. :P//
Miután odaszúrt, már fut is tovább. A szálfegyvert körbevinni elvileg sokkal lassabb, minthogy ő kiérjen a hatótávolságából, dehát sosem lehet tudni, nem ismeri ellenfeleit. Ezért az utolsó pillanatban oldalra szökken, és úgy iramodik tovább, ha hátba akarná szúrni az ellenség, kis szerencsével ezzel pont sikerül elkerülnie, valamint egy pillanatra megzavarni az íjászokat, akik egyre közelebb érnek. |
| A fejvadász magának kereste a bajt,ő aztán nem segít neki. Főleg,hogy Enger már erősíti Jak védelmét.A zöld ragacs egyelőre erősen tartja a gyíklényeket,így hát inkább gyorsít magán a fa fedezékében,hogy aztán az íjászokat tudja lődözni,már ha az Orion által megidézett szellem hagy belőlük valamit. |
Orion furulyajátéka csap föl, s a rothadó füvet lágyan kezdi fújdogálni a szellő. Rövidesen a lágy, simogató fuvallat forgószélbe csap át, s szabályosan lenyomja az idéző melletti füvet. A végső hangsorra recsegve-ropogva törik meg a tér egy darabja, s fényoszlop tör elő a földből, amely a lombkoronák magasságában már szerte is oszlik, finom tejköddé: innen zuhan alá, s landol csattanással a hívott szellem, Valmár. Féltérdről áll föl, alakja tejfehér, akár az oszlop, nincs alakjának egyértelmű körvonala. Szemei helyét is csak sejteni lehet, egyedüli biztos tagja a szamurájkard, amelyet lassan csúsztat ki a hátából. Megiramodik, hangtalan léptekkel szalad az íjászok felé; csatakiálltást hallat, amire fegyvere pengéjén szikrák táncolnak végig, majd módszeresen kezdik körbe-körbefutni azt, az Elemi szablya hatására.
Orion még a szaladó szellem mögül szól társainak:
- Fuhur, használj te is valami trükköt, hogy hamarabb elbánhassunk ezekkel a rútságokkal! Enger, védd meg valahogy a szellemem! |
// Szegény Enger kimaradt egy körből, na mindegy már itt van. //
Enger továbbra is a fák rejtekében marad és onnan méri fel a helyzetet. A megállapítása szerint enyhe, feltűnési fiszketegségben szenvedő fejvadász, sikeresen a figyelem és az ellenség középpontjába került. Ami mint tudjuk árt az egézségnek. Már nyúlt volna a varázslat összetevőiért, amikor eszébe jutott, hogy Jak kardjának erősítésénél fontosabb, hogy egyáltalán megússza, viszonylag épp bőrrel a dolgot.
Egy kevéske gránitport, csippent ki az egyik, apró kis erszényből az oldalán és egy pénzérményi márványlapocskát. Gyorsan a kezére szórja a port, kicsit megdörzsöli a lapocskával, és egy ujját leszámítva, teljesen ökölbe szorítja a kezét, amivel a fejvadászra mutat. Egy kis szürkés fény árad, az elf varázsló kezei közül és a fejvadász pillanatokon belül érezheti a kőbőr varázslat, áldásos hatását.
A márványlapocskát visszacsúsztatja, majd reméli, hogy szerzett nemi plusz időt a fejvadász életébe. Bár lehet, hogy ezt később még megfogja bánni. |
//visszatértem//
A fejvadász dobótávolságra kerül az íjászokhoz és a harcosokhoz képest is a kör végére. Fuhur nyílvesszője egy Jaktól távolabbi íjászt talál el, tévedhetetlenül. A ragacszacskó széthasad, és zöld váladék terít be négy gyíklényt. Egy pillanatra rá a vegyszer megköt, béklyóba verve az ellenséget.
Az utolsó gyíklénynek van annyi esze, hogy a fejvadász útjába álljon. Lándzsájával a fejvadász combja felé szúr és keskeny, mély sebet ejt. A három íjász Jakra összpontosít, mindegyik lövés talál, hiába a magas fű és a cikk-cakkozás.
//Fuhur 70/60
Orion 40/34
Jaksjahlang 70/55
1. Gyíklény íjász 30/23
ragacs: 6 kör//
//valamit elnézhettél, összesen van 5 dobótőröd és abból egy van preparálva, jelenleg.// |
Gyorsan beugrik egy fa mögé,lehető legtávolabb a gyíklényektől.
-Gyűlölöm az erdőket!-morogja az orra alatt,miközben a vállában lévő nyílvesszőt próbálja eltávolítani.Aztán előveszi az íját,mágiamentes vesszőt illeszt a húrra. Hirtelen előugrik a fa mögül, megcélozza az egyik íjászt,lő,és ugrik is vissza. |
Orion térdre esik, ahogy megpróbálja kiszedni a melléből kiálló nyílvesszőt. Ekkor emelkednek elő ellenségeik, s ő egyből a frissen szerzett ragacsbombához nyúl: egy mozdulattal élesíti, majd az öt, egymáshoz közel álló gyíklény közé dobja, hogy evvel is időt nyerjen a többieknek.
- Koncentráljatok az íjászokra, a többiekkel majd később végzünk! |
Csak átkozódni tud. Nincs a csapatban gyógyító, és ő az egyetlen közelharcos, ergó neki kell vigyáznia a csapatra. Hacsak a varázslók nem segítik valamiben, gyorsan el fog vérezni a gyíklények csapásai alatt. Ő reagál leggyorsabban kipördül oldalra, és egy szűk félkörívben próbálja megkerülni a harcosokat, hogy ne veszítsen sok időt, és a lehető leggyorsabban elérhesse az íjászokat. Gondosan ügyel arra, hogy a fák takarják az íjászok elöl, és ha elővillan, sosem legyen elég idejük célozni...a hosszabb távokat cikk-cakk futásban teszi meg, tovább nehezítve dolgukat. Szeme sarkából a lándzsásokat figyeli, ha netán észrevennék a fák között surranó alakot. A szálfegyvert ugyanis nagyobb valószínűséggel dobják, mint a kardot, azonban vizonylag könnyű kikerülni...másrészt, ha figyelmetlensége miatt egy ilyen beleállna, nagyjából ott halálozna el. Túl nagy sebet okoz, és így van már egy kis vérvesztesége. Útközben kivonja egyik fejvadászkardját, és mérgezett dobótőrei közül az egyiket.
//bénítóméreg, ezen kívül van még három mérgezett dobótőr, és két dobótőr, amelyen már nincs méreg. a bénítóméreg elfogyott, nincs utánpótlás, környéken nem is tud szerezni. hatását a KM-re bízom, vérbe kerülve fejti ki hatását. mantikórméreg.// |
Az állatok már eltűntek, mivel Fuhur az eltávolodásuk után folytatta a párbeszédet. Így már nincs értelme a vitának. Minden esetre igyekeztek körültekintőbben mozogni innentől, hiszen őrjáratok vigyázzák az erdőt.
Késő délután van már. A gyalogtúrától elcsigázottan keltek át egy rothadó bozótoson. Ahogy kiér belőle Fuhur kap két nyílvesszőt: egyet a vállába, a másik a karját súrolja. A második kilépő, Orion kapja a harmadikat a torzójába.
Vége a meglepetés körnek, ti fel tudjátok mérni a terepet. Három távolabbi fán egy-egy íjász, a magas, rothadó fűből öt gyíklény harcos emelkedik elő. Kettő kezében ki tudja honnan zsákmányolt kardot pörget, a másik három értő kezek által faragott lándzsát szorongat. Ti kezditek a kört.
//Fuhur 70/60
Orion 40/34// |
Fuhur fejcsóválva nézi Orion és Enger egyre élesebb vitáját,de figyelmét inkább az állatok haladási irányának szenteli,és fülel. Mikor azok eltávolodnak, akkor szólal meg:
-Szerintem inkább próbáljunk a csoportok között valahogy az őket irányító közelébe férkőzni. A nyomainkat meg kéne próbálni eltüntetni.Valószínűleg hamarosan rájönnek,hogy látogató érkezett az erdőbe. |
| Az eszmecsere közepette az ellenfél távolodni kezdett. Továbbra sem tűnik úgy, hogy felfedezték volna a csapat helyzetét. Mindemellett feltűnő számotokra, hogy a medve és a farkas minden nézeteltérés nélkül halad együtt, pedig természetes körülmények között nem így reagálnának egymás közelségére. Akárcsak ha egy erdei járőrcsapat lennének. |
| // jövő héten nem leszek // |
Orion farkasszemet néz Engerrel, s most félelmetesebbnek hat, mint a feléjük közeledő veszély.
- Választhatsz, hogy miben merülsz ki: abban, hogy elosonunk mellettük, vagy abban, hogy végzünk velük. Az utóbbi esetben mindannyian legyengülünk, és ha a ma éjszaka is tartogat meglepetéseket, aligha álljuk majd meg a helyünket. Illetve talán Fuhur és Jak külön-külön, maguktól is el tudnak rejtőzni, tehát még a te szánalmas segítségedre sem lesz szükségük - veti oda a varázslónak, majd vár, hogy társai miként vélekednek a kérdésről. |
| // Majd el felejtettem, egyikünk sérülései miatt, még vérszagra is gyűlhet az éji vad. // |
| - Orion, azt leszámítva, hogy a terved végkifejletére, művészien meghalnánk, jó ötlet. Ha láthatatlanná teszlek titeket, kimerülök és harcban nem fogok, semmit se csinálni. Ezen felül, a varázslat hatása, távolról se tart addig, hogy elosonjunk mellettük. Aztán, a növények neszeire és a szagunkra is felfigyelnének, nem kizárt, hogy legalább az egyiknek felerősítette az érzékeit, az erdész. Egyszerűbb lenne, akkor már végezni velük, mielőtt hátbatámadnának. |
| // bazz akkor még nem írtál, amikor én elkezdtem :S módosítok mindjárt // |
Enger, korábban kifejtette Jaknak, hogy véleménye szerint, a Druida aki megszűnik a természetet imádni, vagy letér a számukra kijelölt útról, elveszti minden hatalmát. Ezért tartotta valószínűtlennek, hogy az. Persze ezeknél, a természeti entitásoknál sose lehet tudni.
- Előbb utóbb észrevesznek bennünket, vagy ha ezek nem más állatok. Minden esetre, nem szeretném a hátamba kapni őket, a nyomainkat úgy is észreveszik és szólnak a társaiknak és akkor aztán lesz farkassült. Most még mi, - azaz, a csapat többi tagja - támadhatunk. Vélemény hölgyem, uram és Orion? |
Kérdések | Vélemények | Egyéb | Szavazások
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
