Mindkét folyosón halk zeneszó hallatszik -ugyanúgy- mire mindkét Enger üres szemüregeiben vörös fény izzik fel.
Enger, valójában is kezd megfájdulni a fejed az idéző játékától. Hirtelen igen kevés indokot tudsz felsorolni, hogy miért is ne eressz bele valami jó fájdalmas mágiát, hogy megleckéztethesd...
-Itt megvárjuk a többieket, vagy elindulunk valamerre?
Kérdi Fuhur Oriontól. Már Jak is észreveszi, hogy a lány kabátujjából valami dudorodik, ami eddig nem volt ott. Nyugtalanító, hogy a tárgyon épp fogást keres a drow a háta mögött. Mindebből a szellemsámán mit sem láthat. Közben igyekszik lehuzigálni a szemtelen varázslót, de az nem jött, mintha csak a földhöz tapadt volna. Ha Enger ugrik a fejvadász erőfeszítéseit megtoldva, akkor sem hat rá a súlya. |
- Orion, legalább a zenéd miatt ne fájjon a fejem! - ha már, jó eséllyel be fogja, verni vagy beleszáll a vér.
Majd, felle néz a fejvadászra.
- Micsoda, öröm lesz, ha a végén te is felkerülsz ide mellém.
Gondolta, át a varázslat alkotójának, valószínűleg igen, beteg humorát. |
Felpillant, és elrakja a tőrt. Van egy olyan halvány sejtése, hogy nem tenne jót, ha átlépne az ajtón...úgyhogy visszasétál Enger alá, és felugrik, hogy elkapja, és lerántsa. Mivel mindketten elfek, ő elvileg nehezebb, mert nem olyan nyeszlett, erőtlen teste van, mint a varázslónak.
-Le...ööö...felhúzlak! Kapaszkodj!
Szerinte Enger vissza fog repülni a plafonra, amint elengedi...jó poén lesz újra és újra lehúzni, hogy aztán elengedhesse.  |
| - Mi olyan furcsa bennem? - kérdezi Enger, azon kívül, hogy hol van semmit, sem vett észre - Nekem is feltűnt, hogy a mennyezeten, vagyok, de egyenlőre nincs ötletem lejutni. |
Ezek a folyosók.. Semmi sem úgy van,ahogy látja,és ez idegesíti. Újra Orionhoz fordul:
-Itt megvárjuk a többieket,vagy elindulunk valamerre? |
| Mielőtt újdonsült helyzetén elkeseredne, az idézőnek ötlete támad. Mivel folyamatos bűbáj alatt állnak, nyilvánvalóan össze-vissza látnak mindent, s ezáltal lehetetlen kiigazodniuk. Hangszerét szájához emeli, majd lágy, nyugtató jellegű játékba kezd, hogy ne csak lássák, hanem hallják őt társai. |
A fejvadász egy tőrrel nem lett volna képes átfaragni a faajtót. Minden esetre némi idegeskedésre adott okot, hogy megkarcolni sem tudta. Már csak az a kérdés, hogy mit keres még azon a folyosón, ahol a fehér tincs nélküli -hamis(?)- Orion van. Egyébként Enger ezen, és a szembelévő folyosón is kilépett, ugyanolyan állapotban -és mindkét folyosón ugyanúgy cselekszik minden jelenlévő.
Enger végignézett magán és semmi érdekfeszítőt nem talált. Azonban valami feltűnt neki Fuhuron. Átjött az ajtón, majd szólt Orionhoz. Eközben, a pillanat tört része alatt egy tőrt csúsztatott a ruhája ujjába.
-Enger... Mi történt veled?
Kérdi tőled, láthatóan felmér, észre vetted-e az előző akcióját? Nem valószínű, hogy hallucináltál volna...
Orion, ahogy a tenyeredbe hajtod a fejed, kicsit megszédülsz. Egyetlen örömödre az ad okot, hogy csapattársaid visszatértek. Ahogy ismét felnézel azon rettenetes felismerés tanúja leszel, hogy a folyosó kisebb lett. Úgy látod a többiek nem ismerték még fel a veszélyt, talán te is csak annak köszönheted, hogy nem folyamatosan nézted a falakat. |
Enger, végignéz magán. "Mi bajuk ezeknek?"
- Nekem nem tűnik fel semmi, de örülnék ha újra a rendes talajon állnék.
Közben, körültekint, egyenlőre nem jut semmi eszébe, hogy lejusson. |
Örömmel siet az Idézőhöz, a többiek eltűnése viszont aggasztja.
- Végre megtaláltalak!-szól halvány mosollyal,ami leolvad szájáról,mikor meglátja a varázslót-Enger... Mi történt veled?- egy ideig a férfit nézi,majd elül Orion mellé. |
Orion arcát kezei közé temeti.
- Jobb nem látnom, nyilván ez zavar össze minket - mondja, majd komótosan leül. Kezdett belenyugodni, hogy még egy darabig itt lesznek. |
Döbbenten nézi a plafonon mászkáló varázslót.
-Ööö...Enger...van valami a szemedben...asszem...nem akarod megnézni?
A sokkhatás után-mert hát fejvadászként látott már egyéb hasonló durvaságot is. Azért jó lenne tudni, kicsoda, vagy inkább micsoda tette...bár a jelek alapján az érintettnek még fel sem tűnt, hogy hiányzik valamije, bár mindig is sejtette, hogy odafenn kicsit lassú lehet...Minden esetre megfordul, és belevágja tőrét az ajtóba, elkezdi szétszedni. Legalábbis megpróbálja. Nem kétkezes csatabárdot forgat, meg nem is barbár, de remélhetőleg egy kisebb lyukat tud bele vágni. Aztán azt egy kicsit tágítani, és így lehetőségük lesz több folyosót is szemügyre venni egyszerre. Már ha sikerül lyukat bontania az ajtóba. A művelethez maximálisan kinyitja az ajtót, és a falnak szorítva döfködi a pengével, ügyelve arra, hogy ne pattanjon le, és vágja meg magát véletlenül. |
Fuhur átlépett az ajtón, az becsukódott mögötte, mint ahogy az eddigi ajtók is. Orionnal találta szembe magát az eredeti(?) folyosón. Enger és Jaksjahlang is hiányoznak a csapatból.
Orion nagy örömmel konstatálja, hogy a sötételf nőstény végre visszatért. Ekkor azonban észrevesz egy furcsaságot, a nő által kilőtt nyílvessző nyomtalanul eltűnt. Pedig biztos, hogy előbb még ott volt. Felméri a terepet és még egy hiányzóra tett szert a csapat: a fejvadász szőrén szálán eltűnt.
Enger kinyit találomra egy ajtót. Már mindegyiket megvizsgálta, ám kellemes meglepetés éri. Most megtalálja társait. Csak kicsit von le a felfedezés öröméből, hogy mind a plafonon állnak. Ahogy belépsz az ajtók helyzetéből kezdesz rájönni, hogy tévedtél: igazából te állsz két lábbal a plafonon. A nyílászáró becsukódik mögötted.
Jak Orionhoz szól. Elvileg most mindkét Orionnak oda kellene jönnie, ám egyik sem mozdítja a füle botját sem. Sem a mögötte lévő, akinek a hajában nincs ősz tincs, sem az előtte lévő, aki még ilyen szériatartozékokkal is el van látva. Az ajtó kivételének ötlete jó, de nem kivitelezhető. A fáklyához hasonlóan valamilyen cseles módszerrel van lerögzítve. A fejvadász tőre ráadásul még egy karcolást sem tud ejteni a réz sarokvasakon.
Ezen kívül mindenki látja, ahogy Enger(?) belép az egyik oldalajtón. Két jól látható változás is van rajta. Az egyik, hogy a plafonon jár, fejjel lefelé mint egy denevér. A másik pedig, hogy hiányzik mindkét szemgolyója. Az arcát és a ruháját borító friss vérnyomok tanújeleként nem rég távolíthatták el látszerveit.
Mit tesztek? |
| Újra hallja Orion hangját,elindul a hang irányába,megcélozva az ajtót,remélve,hogy az igazi Idézőt leli ott. |
Átnyújtja a kezét, és nézi, hol bukkan ki. Átszól az ajtón levő Orionnak.
-Hm...hé, Orion! Gyere ide az ajtóhoz, kérlek!
Elvileg most mindkét Orionnak ide kellene jönnie...tükörképben mozogva. Ha nem úgy mozognak...akkor esetleg az egyik át tud jönni anélkül, hogy a másik átjönne. Felülkerekedett a fejvadászon a kísérletezős énje, a helyzetre nézve teljes abszurditásában. Eszébe jut más valami is...mikor az egyik ajtót kinyitották, egy másik becsukódott. Mi lenne, ha leemelnék az ajtókat, és így nem tudnának becsukódni? Amíg az Orionok remélhetőleg megközelítik, megpróbálja az ajtót kiemelni a keretből. |
| Enger, mivel azt mégse volt, kedve megvárni, hogy rátaláljanak, benyitott az egyik, ajtón, majd ha ott nincs semmi tovább megy, amíg nem lel, valami élőre, vagy más zavaró tényezőre. |
Orion kezdett enyhén türelmetlen lenni, egyre kényelmetlenebbnek érezte a helyzetet.
- Most használd az ajtót! |
Enger újabb és újabb üres folyosókra nyit be. Új ajtót csak akkor tud nyitni, ha az előzőt becsukta. Végignézte mindet, egyikben sem talált senkit. Valamerre mennie kell, ha tovább akar jutni.
Fuhur elindult a folyosón az idézőhöz. Közben benézett az ajtón, ahonnan szólították, és legnagyobb meglepetésére ott is az idéző állt. Elvileg arról kellett jönnie, de az az idéző, aki ezen a folyosón állt -és a csapat többi valós? tagja is- ugyanolyan volt, mint társai. Most döntenie kell: marad ezen a folyosón, vagy átmegy azon az ajtón, ahonnan szólították.
Orion, látod ahogyan az ál? Fuhur, aki az előző távozásával átlépett az ajtón közelít feléd, majd megáll -akárcsak Fuhur. Egy csukott ajtóra bámul meglepetten.
Jak kinyitja az ajtót. Legnagyobb megdöbbenésére egy ugyanolyan folyosó áll előtte, mint ahonnan nézi az eseményeket. A kalandozócsapat is ugyanúgy ottvan, persze Enger hiányzik. Hátranéz meggyőződést keresni. A látvány ugyanaz. Megnyugszik, mikor a túloldalt nem látja a saját hátát. Valami azon megváltozott. A fejvadász élesre csiszolt érzékei tudattalanul is keresték a változás forrását, majd egy lélegzetvételnyivel később meg is találták: az azon a folyosón álló kalandozók, ahol most áll -mivel még nem lépett át az ajtón- egyike megváltozott. Orion hajából, elől, hiányzik a fehér tincs. Úgy tűnik most, mintha azon a folyosón, ahol eddig lett volna, valójában nem is valódi társai lennének, hanem a következő folyosón lennének a kalandozók. |
Mikor Enger átesik, Fuhur rögtön kiállt:
- Ne támaszkodjatok a falnak, Enger is átesett rajta!-Aztán elindul végig a folyosón,hogy az Idézőhöz jusson. |
| Gyanakodva siet végig a folyosón. Kivételesen nem néz csapdák után, ez az egész hely az, felesleges lenne bonyolítani...odaérve a kilincs felé nyúl, majd megtorpan. Aztán mégis lenyomja, hogy kinézzen, de óvatosan, ki tudja, mi van a túloldalon. Próbaképpen a kezét is átnyújtja, hogy lássa, hol lyukad ki. Van egy olyan gyanúja, hogy itt maradnak... |
| - Fuhur, gyere végig a folyosón, ne használd az ajtókat! Együtt kell maradnunk, minden áron... - szól át az idéző a lánynak, s ezúttal távol tartja magát bármiféle kilincs lenyomásától vagy ajtó becsukásától. |
| Enger, odasétál a legközelebbi, ajtóhoz kinyitja és benéz rajta, ha nem lát senkit megy a következőhöz, ha sehol senki, majd átgondolja, már ha nem tűnik el alatta ezúttal a talaj, ami nem lepné meg különösebben. |
Ahogy becsukja a szemben lévő ajtót nyithatóvá válik az, amelyiken Fuhur bement. Kinyitja, ám most egy másik ajtó nyílik ki a folyosón, szintén az átellenes oldalon, középtájt. Orion átkiált.
Fuhur is látja a középen kinyílt ajtót jobbkéz felől és hallja Orion hangját. Kicsit megzavarodott, mert az ezen a folyosón álló kalandozócsapat Orionja is szólítja, illetve kiált be egy kinyitott ajtón. Nem biztos benne, hogy a következő ajtó oda vezet ahonnan jött. Noha a két folyosó elvileg párhuzamos, de nem ugyanazon az ajtón át hívják, ahonnan bejött.
Amíg Orion át nem lép az ajtón, ahol Fuhur bement ő sem lehet biztos abban, hogy az eredeti árnyéktáncos meghallotta
Jak eközben megpillantja a kijáratot -amíg nem szól a többieknek csak ő- , ami előbb eltűnt, csak most a túlsó falon van. Kicsit ő is elbizonytalanodik, elképzelhetőnek tartja hogy csak a terem zavarta meg és valójában arról jöttek be.
Enger közben átpottyan a falon, ahová támaszkodott. Egy üres folyosón találja magát, szakasztott olyanon, mint amilyenen előbb áll. Nyílván fölpattan megkeresni a helyet ahol átesett, de a fal szilárdnak bizonyul.
A varázsló eltűnését egyedül Fuhur látta -már ha az egyáltalán az igazi Enger volt- mert pont arra nézett amikor az megtámasztotta a falat. |
Orion gyorsan visszahúzza az ajtót, és ijedten tekint társaira. Visszalép és kinyitja az előzőt, amely mögött Fuhur eltűnt, és ezalatt átüvölt a folyosó túl végére:
- Fuhur, gyere vissza! |
Ahogy lenyomta a kilincset a két nyitott ajtó bevágódott.
Fuhur is látja, hogy a visszavezető út immár be van csukva. Orion kinyitotta az ajtót. Ismét az ellentétes oldalról nyílik vele párhuzamosan egy ajtó. Ám még nem lép be rajta senki -ahogyan az idéző sem lépett át rajta. |
Enger, tekintve hogy az eddigi, varázslatai kissé kimerítették, semmi hajlandóságot sem érzett magában, hogy önmaguk másolataival bajlódjon. Főleg, hogy ha egy ereje teljességében, álló Enger, másolat is vár rájuk. Ha egyből, ezekkel találják szembe magukat, még élvezte is, volna a harcot. Kifejezetten, feszültséglevezető, elintézni néhány, Orion másolatot. Persze, fennálna a lehetőség, hogy véletlenül az igazit is eltalálja, egyszer vagy kétszer.
- Zavarbaejtő - kissé arébb, lép és a falnak dől - egyenlőre, azt hiszem nélkülem kell boldogulnotok. Ehhez, a játékhoz semmi kedvem.
A csapdák, közül legjobban az illúziócsapdákat utálta. Tűzlabdákkal, villámokkal nem sokat ér valami ellen aminek nincs teste. És ha néhány, illúziót szét is oszlat, túl hamar kimerül, hogy megoldja a problémákat. Próbált visszaemlékezni, mikor került, már ilyen helyzetbe. Valahogy, nagyon ismerős volt neki. |
Orion meglepődik, majd óvatosan a Fuhur által kinyitottal szembeni ajtóhoz lép, s lassan kinyitja:
- Fuhur, maradj ott, és mond, mit látsz. Rafinált egy csapda ez, úgy tűnik... |
Fuhur belép az ajtón, és egy ugyanolyan folyosón találja magát, mint amilyen az előző. Csak, hogy valóban hasonlítson, ugyanolyan kalandozók is vannak benne. Ám a nyílvessző hiányzik.
A többiek látják ahogy az árnyéktáncos belép, majd jobbra bámul. A fejvadász neszt hall, megfordul. A folyosó végén nyitva egy átellenben lévő ajtó és ott áll Fuhur szakasztott mása. |
Az ajtó helyéhez lép,vizsgálódik,majd társaihoz fordul.
-Nem tudom hogyan,de...Eltűnt. Szerintem is induljunk, ha itt maradunk ,akkor semmi esélyünk,hogy valaha kijussunk.
A nyilával megjelölt ajtóhoz megy, kinyitja,majd lassan bemegy, rögtön vizsgálódásba kezd.
-Valaki maradjon az ajtónál-szól hátra. |
Enger, emlékezett, hogy kalandozása során már került hasonló helyzetbe, de nem jutott eszébe, hogy evickélt ki belőle.
- Kezdem, úgy gondolni, hogy vendéglátónkra nem illet, a remete kifejezés. Óriási vagyon állhatott a rendelkezésére és ahogy, ezt elnézem, vagy félisteni mágikus erő, vagy szolgák hada, sok, sok évvel együtt. Ez egy igencsak, kellemetlen formája, lesz az útvesztőknek véleményem szerint. - vett egy nagy levegőt - Mivel, úgyis csapdában vagyunk, induljunk el a megjelölt úton, aztán lesz ami lesz.
Jelenleg, ez volt a legjobb és ami azt illeti igencsak pocsék, ötlete. Kis szerencsével, megússzák annyival, hogy van vagy, száz terem amit átvizslathatnak és valahogy kijutnak. Nagy szerencsével, találnak valamit. Ha itt halnak éhen, vagy máshogy, akkor peches volt a csapat.
Ekkor, jutott eszébe, egy apróság.
- Fuhur, vizsgáld meg, hátha, csak egy egyszerű illúzió takarja az ajtót. Én lehet, hogy nem fedezném fel, még úgy se, hogy tudom hol van!
Mágiával, persze könnyű lenne, de még mindig spórolós kedvében van. |
| - Micsoda meglepetés, csapdába kerültünk. Gyanítom, hogyha be is mennénk egy ajtón, ugyanebbe a folyosóba nyílna, vagy legalábbis pontos másába. Eképp tengethetnénk a végtelenségig útunkat. Nyolc ajtó, legalább nyolcszor hét különböző folyosó... mindenképp együtt kell maradnunk, de ha megyünk, a megjelölt ajtón menjünk. Utánna visszanyitunk, és megnézzük, ugyanezen ajtó vagy folyosó fogad-e minket, vagy teljesen új helyre kerülünk - eképp elmélkedik hangosan az idéző, állának bősz vakargatása közben! |
Kérdések | Vélemények | Egyéb | Szavazások
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
