| Az ajtóban megáll a nyílvessző, ahogyan kell. Nem úgy néz ki, amint aminek kedve volna eltűnni. Minden esetre mostmár megvan a Jak által keresett biztos pont. Némi kellemetlenségetekre szolgál, hogy az ajtó amin bejöttetek eltűnt. A helyén vakolt fal van. Biztos lessz aki meg fogja vizsgálni a jelenséget, de nem, nem talál sem rejtett ajtót sem semmit. A bejáratot mintha a föld nyelte volna el. Mit tesztek? |
Ennek a remetének a látottak alapján egész vagyona lehetett.Ezt furcsállja.Jak tevékenységét összehúzott szemmel figyeli, de nem szólal meg.Kétségei vannak afelől,hogy a nyíl hatásos lesz,most már semmiben sem biztos.De egy próbát megér.
-Rendben-mondja,majd íja húrjára közönséges veszőt illeszt. Egy pillanatig céloz, aztán jobbról az első ajtóba lő. |
Enger, valószínűnek tartotta, hogy itt valami olyasmi, csapda lesz, ami nagyjából nevetségessé fogja, tenni a csapatot.
- Végül, úgyis arra fogunk jutni, hogy bekell menni valamelyik ajtón. Mivel mindegyik egyforma, teljesen mindegy melyikkel kezdjük. Fuhur, lőjj egy nyilat valamelyikbe! Azt, aligha fogja eltüntetni... a terem.
Látott, már olyat, hogy volt vágás, nincs vágás. De ha még egy kiálló nyíl is felszívódik, az már igencsak érdekes kérdéseket, vethet fel, a remetével kapcsolatban. Az, hogy nem csuklyák be maguk után az ajtót, aligha fog érni valamit. Az emberre, akármikor rácsukódhat egy ajtó ez a legkevesebb. Akárhogyis, az ilyen illúziójátékokat, vagy legyen ez akármi, Enger sose szerette. |
Orion megvizsgálja a fáklyákat. Azok kézzel foghatóak, érezhetőek, ám mozdíthatatlannak bizonyulnak. Ez elég érdekes, hiszen valamit _valóban_ mozdíthatatlanra csinálni nem lehet egyszerű. Az egyik, talán legkézenfekvőbb megoldás, hogy egy Mindentragasztóval kezelték a vílágítóeszközöket. Ennek az alkímista szernek az a kedves tulajdonsága, hogyha valamit összeragasztottak vele, akkor azt szétválasztani már csak a tárgy eltörésével lehet. Ennek az anyagnak az előállítása viszont igen költséges.
Fuhur megvizsgálja az ajtókat. Egyik sem hoz működésbe csapdát, sem semmi mást. Minden esetre tapasztalt szemei fel tudják becsülni, hogy nem két arany lehetett egy ilyen úri kivitelű ajtót ácsoltatni. Viszont volt valami felettébb zavaró: mindegyik ajtó ugyanolyan volt. Nem egyszerűen ugyanolyan, hanem hajszálpontosan ugyanolyan! Ezt barlangi körülmények között a lehetetlennel határos lett volna megalkotni.
Eközben a fejvadásznak sikerült hójagosra égetni a tenyerét. Ugyan csak egy hosszú pillanatig tartótta a láng fölé a kezét, de rá mindig is intenzívebben hatott ez az elem, sötét adománya miatt. Mivel felmérte magát a folyosót észlelte, hogy az egész tükörszimmetrikus. Támpontot, vagyis eltérést akárhol, nem talált.
// Jak -70/66- // |
| Ő nem az ajtókkal foglalkozik, hanem a terepet veszi szemügyre...keres valami támpontot, hogy az egyik ajtó máshová vezet-e, vagy egyáltalán, mi a titok mögöttük. Azért a gyertyákat ő is megnézi, és próbaképpen fölérakja a kezét...ha igazi tűz, akkor a benne levő árnyjáró most hangosan sikoltozva fog ellenkezni, hogy legyen már oly szíves, ne akarja őket kinyírni. |
- Gondolom, minden ajtó mást rejt, és egyik akár valami jót is. Kétlem, hogy egy ilyen helyen egyszerű ajtókilincses csapdák lennének. Megpróbálkozhatnék, valamivel megvizsgálni a helyet, de ha csatára kerül a sor gondban leszünk. Minden, esetre mielőtt bemegyünk egy ajtón, jelöljük meg.
Közben, ő is körülnéz, hátha valami áruló jelre lel. |
A furcsa fáklyák nem tetszenek neki.
-Egyetértek.-szól,sóhajt egyet,majd nekilát, és mind a tizenhat ajtót megvizsgálja sorban. Végig nagyon figyel, nehogy bármilyen apróságot is kihagyjon. Ha talál valamit, értesíti a csapattagokat.Mikor végez a nyílászárókkal a fáklyákat teszi figyelme középpontjába. |
Orion az egyik fáklyához lép, majd azt kezdi el megvizsgálni, hogy illuzió-e vagy hogy hátha egy titkos kapcsolóra, karra lel.
- Könnyen lehet, hogy illuzió, de ha ebben az odúban még van kincs, akkor ezen ajtók mögött van. Más ötlet híján módszeresen átvizsgálhatnánk az ajtókat.. |
Enger, megpróbálta elképzelni mit mondhatna, a barbár ebben a teremben. "Ez bűzlik, a mágiától." Ilyesmik, futottak át az agyán, miközben a helyzetet is végiggondolta.
- Visszagondolva, nem lenne, nagy ostobaság, azt gondolni, hogy egy illúzióba csöppentünk. - mondja, ki véleményét a többieknek
Eléggé, nagy méretű illúzióba ami azt illeti. Remélhetőleg a könyvekben le lesznek, írva az ilyen csapdák készítésének módja. Nem lehetett, akármilyen ez a remete. |
Az árnyéktáncos ezt az akadályt is könnyen vette, a zár úgy egy percnyi munkálkodás után megadta magát. Az ajtó azonban nem mozdult. Megvetemedett. A párás levegő, hát igen. Közös erővel sikerült belökniük a nyílászárót. Szerencsére nem volt rajta csapda, pedig az együtt nyomakodó kalandozók mindegyike elszenvedte volna. Egy kisebb raktárhelyiségben találjátok magatokat. Lényegében ezt is kipakolták, de sok polcon és pár dobozban még maradtak dolgok. Végül is semmi értékeset nem találtok itt.
Visszamentek a folyosórendszer legelejére és bal irányba haladtok. Egy ugyanolyan veremcsapda volt arra is, leomlásnak álcázva, majd egy dárdacsapda. egy ajtóhoz értek. Nincs rajta sem zár, sem csapda. A díszes kilincsen -úgy tűnik- nem fogott a rozsda. Egy hosszú folyosóra léptek. A lábatok alatt márványkövek, a falak fehérre vakolva és az ezüst falikarokon gyertyák adnak világosságot. Furcsa, de többet is, mint amennyit egy normális fáklya adhatna, a terem szinte fényárban úszik. Nem éreztek füstszagot, mintha a fáklyák nem adnának ki égésterméket. A folyosó két oldalán ajtók nyílnak, nyolc-nyolc. Az ajtók szintén fehérek, gazdagon faragottak, aranyozott szegélyekkel, és ugyanolyan kilinccsel, mint a bejáratnál. Mit tesztek? |
| Elmondja a többieknek,hogy mit lát, aztán vár egy kicsit. Ha senki nem nyilvánítja ki véleményét azzal kapcsolatban,hogy merre induljanak,a másik ajtót veszi célba,ismét zárnyitó készletét veszi igénybe. |
Fuhurnak nem sikerül kinyitni az ajtó zárját. Ahogy igyekszik kiakasztani a zárnyelvet egy halk reccsenés hallatszik. A barlangi levegő nem tett jót a fém zárnak, tönkrement. A nyílászáró résnyire kinyílik. Fuhur megvizsgálja újra, de nincs lecsapdázva. Az ajtó túlfelére Gyertyatorony szimbóluma van faragva, két-három lépésre tőle leeresztett vasrostély. Az árnyéktáncos felismeri a környezetet: a rejtekajtón túl az egyik út, amerre lehetett menni, ez volt. Ha nem lenne ott a rács, akkor továbbmentében jobbkéz felől a járatot találná az illúziórostéllyal, egyenesen tovább pedig kiérne a barlangba. Ott találta a magasba nyíló lyukat a plafonon és a Repülés italát. Nem nehéz kitalálni mire szolgálhatott ez, a laborba nyíló vaskos ajtó és a titkos ajtó a folyosón.
Most két felé mehetnek a kalandozók: a másik ajtó túloldalán is körülnézhetnek, illetve felderíthetik a barlang elején a bal oldali folyosót. Fuhur kezébe adtátok az irányítást, így ő dönt. |
| A szobából nyíló bal oldali ajtó felé veszi útját. Vizsgálódás után úgy dönt,most inkább zárnyitókészletére hagyatkozik,és ügyességére. Persze ha bármelyik csapattagnak ellenvetése van az útiránnyal kapcsolatban, abbahagyja a zár feltörését. |
| - Haladjunk tovább.. néhány könyvvel nem térhetünk vissza, aligha fognak minket komolyan venni. Fuhur, válassz egy irányt... és menj előre - mondja az idéző. A tűzártás kiégett rúnája nem nyugtatja meg, és esze ágában sincs ezek után bármikor előre menni. |
Enger, roppantul vágyik rá, hogy mihamarabb megismerje, a kötetek, tartalmát.
- Szerintetek, merre menjünk? Valahogy, ez még kevés ahoz, hogy visszaforduljunk.
Bár neki, éppen elég ok lenne, ahhoz, hogy hazamenjen és a pipája társaságában, áttanulmányozza az irományt. |
A ládákban sok érdekességet találtak, de a leghasználhatóbbaknak a könyvek tűntek. Öt vaskos, bőrkötésű kódex, mindegyik gerincén Gyertyatorony szimbóluma arannyal kiöntve. A könyveket nyilván valami védőmágia hatja át, ennek köszönhetően nem semmisültek meg a barlang párás levegőjében.
A szobából még két ajtó nyílik. Illetve még a barlang elején -ahol jobbra és balra ágazott- a bal oldali járat feltérképezetlen.
Merre mentek? |
| Szó nélkül kíséri figyelemmel Enger cselekedeteit. Aztán megkönnyebbülten sóhajt fel, mikor a gázokat is eltávolítja. Előrébbmerészkedik, megvizsgálja a termet a benne lévő tárgyakkal együtt. Bármit is lel, szól a többieknek. |
| Enger belépett a terembe, nem gondolná, hogy emellé még egy csapda, van itt, de azért a lába elé néz. Amikor, bement még alaposan körbetekint, mivel a csapatból neki van a legtöbb esélye, felismerni azt amit keresnek. Ráadásul, kíváncsisága sem csökkent, az iránt, amiért mostmár tényleg, komoly veszélyeken kellet átjutniuk. Tekercsekre, vagy könyvekre számított. |
A rovaridézés úgy működött ahogyan kellett neki. Amikor Gród használta ő is csak a kezdőirányt tudta megadni. Ha Enger több figyelmet szentelt volna a tanulásnak talán tudta is volna ezt. A tudatlanság persze nem mentesíti társai gúnyos megjegyzéseitől. És ez így van jól. A Rengés által sújtott plafonon továbbkígyózott a külső rúnát megtörő repedés és végül átvágta a pentagrammot. A Rengés erősödött és éles, sivító hang töltötte be a szobát. Enger tudta, hogy ez nem lehet a varázslatának a hatása. Még idejében vetődött vissza társai mellé a folyosóra. A Tűzártás fülsiketítő zúgással lecsapott. Hattyúdala nyomán a robbanás nem az egész termet fedte be, csupán a pentagramm alatti területet. Az ilyentén koncentrált energia izzó csillagot vágott középen a padlóba, párává változtatva néhány munkaasztalt, de semmi fontosabbat. A képlékeny talajrész középen félelmetes mementóul szolgál hogy mi történt volna, ha besétálnak a csapdába. Bentről kénes, fullasztó gázok szivárognak ki, Enger enyhe szellőt támaszt, hogy valamennyire eloszoljon. A csapat mostmár biztonságosan bemehet. Mostmár fölmérhetitek a terepet.
//Enger 100/45 // |
Enger, kicsit ideges lett, a méhek miatt és nem értette mértnem voltak, képesek egy rajban megmaradni. Ez minden esetre, idegesítette, de még mielőtt a többiek, szóvá tették volna, csípéseiket a kis repedésre nézett és csettintett, egyet, mire a többiek fülét is halk moraj csapta, meg ahogy, a már meglévő repedés tovább, nyílt a rúna felé. Ha ez sem lövi ki a rúnát, egyszerűen berugdossa Oriont a terembe. Ha még több erejét, kell erre pazarolnia, a csatát teljes egészében láthatatlanul tölti.
// Kisebb Rengés, volt // |
A méhraj szétszéledt a szobában, majd visszafordult és kiáramlott a kijáraton. A kalandozók mindegyikét érte néhány fájdalmas szúrás a varázsló meggondolatlansága miatt, de komoly sebet senki sem szenvedett el. A bent izzó rúna továbbra is működőképes.
//Enger 100/65// |
Enger sajnos, nemtudott megidézni egy nyulat, vagy galambot, amikkel biztosabb lenne a rúna kisütése, de talán egy rajnyi bogár is megfelelő lesz.
- Álljatok hátrébb! Megpróbálkozom valamivel.
Miután, mindenki mögé ment és ő is kellő távolságban, volt megidézett, egy méhrajt majd egyenesen beküldte őket, a terembe. Remélte, hogy az együtt mozgó, rovartömeg kisüti, a rúnát.
- Sajnos én nemtudok, akkora monstrumokat előhúzni, mint te.
Jegyezte meg Orionnak. |
Egy elhagyatott és félig-meddig kiürített, tágas dolgozószoba képe fogad titeket. A varázslók már láttak hasonlót: alkimista laboratórium. Az ajtóval szemben hatalmas íróasztal terpeszkedik, köröskörül pedig több munkapad. A falakon könyvespolcok, mind üresek és vastag por lepi őket. Néhány vitrin, melyek üvegét már megette az idő. Elmállott papírosok a földön, a rájuk pingált jelek olvashatatlanok. A sarokban néhány korhadó láda, telezsúfolva el nem szállított lombikokkal, bizarr kinézetű üvegneműkkel, tekercsekkel. Két ajtó vezet ki innen.
A legimpozánsabb viszont a terem plafonján lévő, vörösen izzó pentagramm. Még a varázstudatlanoknak is elég volt a szabályos időközönként vörösen pulzáló, ismeretlen szimbólumokkal gazdagon teletűzdelt dolog, hogy néhány lépés után megálljanak. A csapat a szobán belül van jelenleg, ám a nyitott ajtó közvetlen közelében. A plafonon lévő Tűzártás eltúlzott méretű verziója nyílván azt a célt szolgálja, hogyha valakik a közelébe mennek, akkor takaros hamukupaccá legyenek égetve. Már évszázadok óta hatásos védelemnek bizonyul, közkedvelt a varázslók körében. Hatékonyan lehet védeni vele ajtókat, zárakat, egyebeket. Előnye, hogy néhány óra múltán újratöltődik. Valószínűleg egy ekkora egy hétig is töltődhet, mire ismét működőképessé válik. Körülötte egy másik, szabályos kör volt. A rúnáiból felismerhető, hogy a külső kör arra szolgált valaha, hogy elrejtse az érzékszervek elől a Tűzártás impozáns pentagrammját. Így vált tökéletessé a csapda: a kíváncsiskodók bejöttek, nem láttak semmit, majd a legizmosabb elemi ellenállást is átszakító tűz martalékai lettek. És hogy hőseinknek miért nem ez lett a sorsa? A válasz egyszerű az avatott szemek számára: a külső kör megtört. Egy, a plafonon átívelő repedés megszakította a rejtő kört, így az és az ártás láthatóvá vált. Talán a legutóbbi földmozgásnál történt, vagy talán egy évtizede. A lényegen nem változtat. Minden esetre tenni kell valamit a Tűzártással, mielőtt beléphetnétek körülnézni. |
| Óvatosan kinyitja az ajtót,minden pillanatban ugrásra készen. Mikor elé tárul a kép, lassan körülnéz, ha úgy ítéli meg,hogy nincs semmi veszély, lassan belép, még mindig feszülő izmokkal. Aztán alaposan megvizsgál mindent. |
| Szemei összeszűkülnek az árnycsápok láttán...jól tudja, mit jelent ez. Egy árnyéktáncos! Érthetetlen számára, mit keres az ősi klán egy képviselője a közelében. Szerencse, hogy eddig nem használta árnymágiáját...köztudott, hogy az árnyéktáncosok nem szeretik az árnyjárókat. És ez még gyenge kifejezés. Majd igyekszik a háta mögött csinálni a dolgokat...és az árnyjárást is kerülni. Minden esetre mostantól dupla odafigyeléssel fogja a nőt kémlelni. |
// Kicsit elszúrtam, az előző hszt, bocsi álmos vok ^^ az első Engert ne tessék figyelembe venni. Megértésüket, köszönjük.
Ilyenkor jobb a GS lehet javítani ^^ // |
| Enger, éppen az ilyen veszélyek miatt engedi, Enger megintcsak előre Oriont. A szimbólumok, legalább annyit sejtetnek, hogy errefelé találni fognak valamit. Viszont, az egy érdekesebb, dolog, hogy miért egy ilyen földalatti remetelakban bukkanak rájuk. A mesék nem ilyen helyet sejtetnek. |
Mielőtt továbbmennének, az idéző azért óva inti társait:
- Könnyen lehet, hogy az eddigiek csupán gyermekjátékok voltak ahhoz, amivel odabenn szembesülünk. No meg a nyíló ajtón is könnyen lehet csapda... |
Az ajtót nem védte csapda. A csapat többi tagja érdekes jelenetnek lehet tanúja most. A lány nem zárnyitó készlete után nyúl, suttogni kezd és farkasszemet néz a kulcslyukkal. Kezét odaemeli, ujjaival fürgén babrálni kezd, a zártól majdnem hogy egy araszra. Belőlük törékeny árnycsápok csusszannak elő, és az árnyéktáncos ujjainak meghosszabbításaként szöknek a zárba. Néhány lélegzetvételnyi idő és a zárnyelv kattan is. Enger ekkor ismeri fel a szimbólumot, a gyertyafaragványt az ajtón!
Egy régi legenda, mely a vándor igricek és furcsa mód a varázslók közt terjed szájról szájra. Utóbbiak közül persze csak a tanoncok adják tovább egymásnak a történetet, a képzelet eme kicsapongását nem nézik jó szemmel az idősebbek. Egymás közt sem. A legenda szerint létezik valahol a világon egy hatalmas könyvtár, melynek neve Gyertyatorony. Ősi mágia és hatalmas varázslók őrködnek az ott felhalmozott tudás felett. Tipikus varázsló mendemonda. Legalábbis eddig semmi bizonyíték nem volt a hely létezésére. De a három gyertya pontos mása az ajtón... Enger hirtelen égető szükségét érzi a hely felderítésének. |
| Megvizsgálja az ajtót,és ha a zár nem mágikus, egy kip-koppal próbálkozik. |
Kérdések | Vélemények | Egyéb | Szavazások
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
