| | A földszellem maga mellett nyúl most a földbe, alkarig elmerül a karja a talajban. Ezúttal nem bődül föl, ám egyik lábával picit előrébb csúszik, s szinte féltérdre ereszkedik. Ebből a testhelyzetből ugrik előre, kitépve az anyaföldből egy igen impozáns méretű, ijesztően hegyes végű, szinte szabályos hengerformájú kődarabot. Még egy lépést tesz előre, válla fölé emeli fegyverét, akár egy gerelyt, s egy üvöltéssel kísérve belemélyeszti azt a magatehetetlen ellenségbe! |
A Titán által kiszakított földdarab derékig betemette a medvét, az állat elkábult. Jak mindkét csapása talált, az ellenfele élettelenül csuklott össze lábainál.
Fuhur mindkét lövése pontosan illeszkedett a farkas bordái közé. A két lény körbe körbe futkos, s néha megáll acsarogni a kit harcolókra.
// Orion 40/19, 3/1 Erőpont
Jaksjahlang 70/60
Enger -40/21- 100/55 mana, 6/5 kör
Fuhur -ép- 40/20 mana, Gyorsítás 2 kör
Rettenetes medve 60/52, stun 3/2 kör vs Titán
Titán 80/80, 4/3 támadáspont
2. Rettenetes farkas 40/25, bebörtönözve
3. Rettenetes farkas 40/40, bebörtönözve // |
| Fuhur nem figyel Engerre,mikor az varázsol,így hát tolvaj ösztöne most nem nyugtalankodik a kő miatt.Próbál úgy helyezkedni,hogy a lehető legkönnyebben lőhesse a jégbörtönbe zárt farkasokat. Mikor a mágus a célzásával kapcsolatos tanácsát mondja,szívesen lőné az állatok helyett inkább őt.Mélyet sóhajt,közben a varázs nélküli vesszőt már az idegre tette. Rövid célzás után abba a farkasba ereszti a nyilat,amelyiket biztosabban el tudja találni. Pár pillanat múlva egy újabb közönséges nyíl süvít az előző után. |
Látván, hogy a vérmaci már nem követi, megfordul, és tétovázás nélkül a farkas felé veti magát, szúr és vág válogatás nélkül...egy állat nem valószínű, hogy megkövetelné a precíz cseleket. Belegondolva: egy állat a sima támadást sem fog duplakardosan hárítani, hogy az egy fegyverszabadítást követeljen meg.
Fél füllel hallja Enger szavait, amiből arra következtet, hogy azért náluk kézben vannak tartva a dolgok. Fogásváltás a fejvadászkardon, vágás alkar mellé forgatott pengével...csak elboldogul a kutyussal. |
A mágus az egyik varázsszeres erszényében kutakodik, ujjai közt drágakövek hideg tapintását érzi, mind más alakú ismeri őket, mint a tenyerét és hamar elő is húz egy csillogó kék zavírt, melynek szépségét más aligha csodálhatja most, de ez nem is lényeges. Tenyerében tartva a követ és két ujját törzsölni kezdi felette, mint amikor az ember fűszert szór az ételbe. Ízesítés helyett, ezúttal vízcseppek hullottak a kőre és pillanatok alatt halvány jégburokba vonták. Néhány idegen nyelven elsuttogot szó után, a farkasok körül szinte egy pillanat leforgása alatt alakult ki, sűrű rácsos jégburok, melyen az állatok legfeljebb a fejüket dugják ki és egy mezei nyúlnál nagyobb lény számára, már esélytelen önmagának kipréselése. A fenevadaknak sem volt annyi mozgástere, hogy akár megforduljanak vagy nekiugorjanak fagyott cellájuknak. A jégbörtön karvastag rácsai csillogtak, és egyenlőre nem adták jelét, hogy olvadni szándékoznának.
- Fuhur! Könnyű célpont lődd őket, de jól célozz ha egy mód van rá! Jak ha végeztél a kutyáddal, megszúrkálhatod őket! - kiáltott oda hozzájuk, majd gyorsan helyet változtatott, csak úgy megszokásból, elvégre már nem volt ellenfél, mely zaklathatta volna. A medvétől való megszabadulás igencsak megkönnyítette a helyzetüket. "Még Orion is jó valamire." mosolyodott el Enger.
// 20 mana, jégbörtön, olvadásig hat, kellő erővel kilehet jutni belőle. Szerencsére macilacitól búcsút vettünk. // |
| Az idéző feláll. Egy pillanatnyi lélegzetvételhez jut, s nyugodtan állapítja meg, hogy a támadója most nem zaklatja. Így hát nem is habozik, hanem játszani kezd. Zenéje mellé lábával ütemet trappol, s a rövid mű végén a föld megremeg. A melódia megszűnik, a föld vaskos repedésekkel tör és szakad: először egy izmos, durván formált kőszoborhoz hasonló kar nyúl föl a föld alól! A megidézett szellem, Titán lassan és tisztelet parancsolóan húzza föl magát, robosztus alakjával a harcolók fölé meredve. Körbehordozza tekintetét az ellenségen, felméri a helyzetet: szemei haragtól izzanak. Egy dermesztő robajú csatakiáltást hallat és a szörny-medve felé veti magát: neki pár durva szökkenés elég ahhoz, hogy közel érjen. A földszellem ellensége előtt pár lépéssel mindkét kezével belever a talajba, s rettenetes erejéről téve tanúbizonyságot elkezdi azt felemelni! A többmázsás tömeget a szoborszerű szellem megfeszülve fordítja a medvére, betemetve azt. |
Jak pengeviharba burkolja a meglepett farkast. Egy kettős alsó vágás okoz mély sebeket az állatban. Annak vér habzik ki pofáján és a fejvadász után veti magát. Annak lábára támad, ám Lerántása sikertelen, ezúttal. A farkas fojtatja az üldözést, faképnél hagyva Oriont, és ő bizony elég gyors, hogy utol is érje a következő körben.
Engerbe még belemar a két farkas, ám a kör végére teljesen eltűnt a varázsló. A farkasok értetlenül hátrálnak a természetfeletti jelenség elől.
// Orion 40/19, 3/3 Erőpont
Jaksjahlang 70/60
Enger -40/21- 100/55 mana, 6/6 kör
Fuhur -ép- 40/20 mana, Gyorsítás 3 kör
Rettenetes medve 60/60 vs Jak
1. Rettenetes farkas 40/17 vs Jak
2. Rettenetes farkas 40/40 vs Enger
3. Rettenetes farkas 40/40 vs Enger //
// elnézést, ezen a héten költöztem be az új koleszba és nem volt időm és nagyon lehetőségem se, hogy behózzak. igyekszem megreparálni a problémát. ha nagyon nem sikerül kénytelen leszek egy falábú zárást kitalálni a krónikámnak. de reméljük a legjobbakat :-x // |
| Orion a földön heverve, félig nyitott szemmel triplán lát minden csillagképet a fűben kirajzolódni. Szánalmasan fest így aléltan, annyi szent! |
| Gyors helyzetfelmérést, aztán úgy dönt, hogy legyen kedve a medvével foglalkoznia annak, akinek hat anyja volt...máris futásnak ered az Oriont sanyargató farkas felé. Kardjait útközben rántja elő hüvelyeikből, és máris elmosódnak mozdulatai, ahogyan aktiválja a Kobratáncot, és teljes támadóerővel a farkas ledarálását tűzi ki célképpen. Reméli, hogy sikerül komoly sérüléseket okoznia, ugyanis nem szándékozik túl sokáig egy helyben maradni, amíg az a bestia mögötte van...akciója után (kör végén) a fák közé szándékozik vetődni, amik minden bizonnyal lelassítják a hatalmas vadat, míg az ehhez a terephez szokott elf viszonylag könnyedén tud szlalomozni a fatörzsek közt, és csak reménykedik, hogy az a vérvalami mögötte nincs olyan erős, hogy buldózeresdit játsszon... |
A lány miután kiáltott a többieknek,csendben marad
,a vadak valószínűleg nem figyelnek rá,legalább is eddig nem mutatták jelét.Egy pillanatra elgondolkozik, hogy nézze a harcot,aztán meneküljön,vagy szálljon-e ő is szembe az újabb ellenségekkel.Mikor Enger sérüléseket szenved, arcára gonosz vigyor ül ki,de mosolya rövid életű,mert hamarosan Oriont lecsapja egy másik dög. A csatázás mellett dönt, bár a fáról egyelőre nem mászik le,és nem is fog még egy jó ideig,legalább is nincs ilyen dolog a tervei között. Manái segítségével gyorsít magán,hogy aztán a meglepetés előnyével lőhessen az állatokra,a többiekéhez képest kényelmes helyéről. |
- Az összes druida átkolt nevére dőlne rátok az erdő kutyafattyak!
Miközben lassan megközelítette a félholt állapotot, Enger igen komoly nyelvtani jártasságról tett tanúbionyságot azzal, hogy folyékonyan és érthetően tudta szidni a támadás alatt a bolhafészkeket. Bár ez egy varázslónál nem meglepő, legalább jelezte a többieknek, hogy él és jelen van. Miközben próbált felkászálódni a földről és arrébb jutni, alakja lassan halványodni kezdett, barát s ellenség számára egyaránt. Bár ügyes nyomkereső később bizonyára szemet szúrónak fogja tartani az elf vércsepjeit, de a sötétben néhány színvak állat számára ez aligha lesz feltűnő. Hogy az őrület elvette a fenevadak egyéb érzékeinek élességét, vagy éppen ellenkezőleg hatott szintén nem számított. Elvégre pusztán szagból vagy hangokból még mindig hátrányban vannak és egy vézna varázslóval foglalkozni, mikor nemsokára komolyabb ellenfelekkel kell szembenézniük nyílván ostobaság még az állati elme számára is. Ha sikerül biztosítani a legfontosabbat, tehát a saját bőrének mentését, majd gondol a csapat többi tagjára is. Már volt is egy-két ötlete, hogy bánjanak el néhány ilyen vakarékkal. Már ha nem jön közbe semmi váratlan, ami eddig mindig közbejött.
Közben egy pillanatra felmerült benne, hogy a dögök esetleg a gyík megölésére fáradtak ide, de ezt szinte azonnal elvetette. Mivel egyrészt nem nagyon "tudhattak" róla, másrészt az egy lényegtelen kis pondró, ha a torkával foglalkoznak addig se humán torkok kötik le őket. |
A nap már áthaladt az égbolt zenitjén, a csapat igyekezett pihenni, a gyíkot hideg rázta és verejtékezett. Összességében idilli volt a hangulat.
-Ellenség!
Hallatszik Fuhur hangja az egyik fáról, majd a sátor mögötti bokor szinte szétrobbanni látszik. Egy hatalmas medve lép elő habzó pofával, majd áttaposva a sátron a fejvadász felé veszi az irányt -szinte pár méterre elhaladva az Árnyéktáncos által elfoglalt fán. A remetelakból származó egyik könyvet tanulmányozza Enger egy fának dőlve, amikor csörtetést és acsargást hall maga mögött. Mire fölocsúdhatna egy farkas lép elő és a combjába mar. Felpattanna, ám a túloldalról egy másik kap az arcának ugrásból. Időben felhúzza karját, ám az állat Lerántás képességével méterekre repíti és újabb támadásra készül.
Orion furulyájához kap, ám ekkor tarkóját ütés éri és a földre terül. Elmosódik előtte a világ, hányingerrel küzd.
// Orion 40/19, 3/3 Erőpont, 1/1 kör Stun
Jaksjahlang 70/65
Enger -40/28- 100/55 mana
Fuhur -ép- 40/40 mana
Rettenetes medve 60/60
1. Rettenetes farkas 40/40
2. Rettenetes farkas 40/40
3. Rettenetes farkas 40/40
kerítsétek elő a többieket // |
A gyík továbbra is kába, nem úgy néz ki, mint aki tud magáról. A sebek begyógyítása korántsem volt elegendő a testében munkáló kór ellen. Döntenie kell hát a csapatnak, hogy letáborozik, avagy tovább megy.
//ha nincs holnap estig ellenvélemény, akkor ugrunk // |
Enger elalvás előtt, azon gondolkodott, hol lenne most szivesebben egy fenevadakkal és félértelmes gyíkokkal teli rengetegnél. Felrémlett előtte egy békés és árnyékos hely, ahol nyugodtan tölthette az idejét. Az egzotikus illatok, már-már másvilági melódiaként mindenfelé terjedő hangok, sokkal jobban szerette mint Orion macskazenéjét. És az a sok érdekes látnivaló, ahogy ott áll hűvösben, pipával a szájában és csodálja munkája gyümölcsét. "Miért is nem maradok otthon?" Rémlett fel benne immár sokadszorra. Amire az-az állandó válasz érkezett a fejéből, hogy majdnem olyan nagy marha mint a többi társa.
Reggel morcosan ébredt és elfeledett istenek neveit átkozta, miközben előkíszett némi rovarőrölmény és valahonnan előszedett egy kis fenyőgyantát is. Sose volt hozzáértő személy a gyógyítás terén és csak egy igen gyengécske gyógyító mágiát ismert. A megfelelő varázsszavak elmormolása után nagyjából életképes állapotba hozta a gyíkot, majd leült egy fa mellé olvasgatni.
- Remélhetőleg nem múlik ki, - vetette oda a többieknek - ha valamelyikőtök beszélni óhajt vele csak szóljon szívesen elintézem, de nekem már semmi kedvem. Pihenésre viszont nekem is szükségem lesz, tehát maradunk, vagy keresünk egy jobb táborhelyet, nekem mindegy. Ja és a mi kis gyíkunknak, mármint a földön fekvőnek - pontosított - sem ártana ha békén hagynánk egy darabig.
// Előttem 20 manát, 10ből stabilizáltam és kapott még 10hpt. // |
Orion elnyűtten jön ki a sátorból, habár határozottan jobban fest, mint előző este. Letelepedik a haldokló gyík mellé, s megvárja, amíg társai is kijönnek, hogy mindenki hallja amit mond.
- Össze kéne szednünk ezt a szerzetet: holtan kevesebb hasznát vesszük, mint élve. Ha nem is tudjuk magunk mellé állítani a gyíkokat ígéretekkel vagy kölcsönös segítséggel, egy vezető ebben a sűrüben sok kellemetlenségtől óvhat meg minket - az idéző kezeivel végigsimítja ábrázatát, mintha avval életet lehelhetne a barázdák és ráncok közé - ezen kívül még egy éjjel pihenésre szükségem lesz, ha teljes erővel akarok küzdeni legközelebb. Enger, te akkor istápolhatnád foglyunkat; talán egy biztonságosabb táborhelyre vezethet minket. Mert én nem akarok találkozni egy esetleges gyík-felmentő csapattal... |
A gyíknak nem volt sok ereje szökni. Csúnya sebeiből még zöld válladékot levedzett. A hideg éjszaka sem tett neki jót. Reggelre nem akart magához térni, láthatóan rosszul van, verejtékezik és agonizál. Mégiscsak tanácsosabb lett volna gyógyítani előző este.
Most a csapat előtt a kérdés: hátrahagyják a gyíklényt, vagy megpróbálnak -ajánlottan képletes módon- életet verni belé.
// Orion 40/22, 3/3 Erőpont
Jaksjahlang 70/65
Enger -ép- 100/50 mana
Fuhur -ép- 40/40 mana
Gyíklény: 30/-5 - haldoklik //
//Stabilizálás: 10 mana (papoknak fele). Megállítja a haldoklást, de nem gyógyít.
Gyógyír: 15 mana (csak papok használhatják). Meggyógyít egy nem mágikus eredetű és nem halálos betegséget.
Gyógyítás: 1 manapontért 1 életerőpontot gyógyít (papoknál 1 manapontért 2-t). Egy körben maximum 30 mana alakítható át gyógyító energiává. // |
Válasz híján Enger, kissé már morcos ábrázattal, visszafordul a gyíklényhez.
- Amíg nem álltok az utunkba nem fecsérlünk időt a fajtádra. Életben hagyunk te pedig szépen segítesz nekünk abba, hogy a kis barátaid ne kötözködjenek, pontosabban segíthetsz nekik elkerülni az öngyilkosságot. - nyomatékosította ismét a tényállást, kis barátjukban - Esetleg megmutathatod azt is hol találkoztatok a leggyakrabban fenevadakkal. Ha ügyes vagy valami jutalmat is kaphatsz az irhádon kívül.
- Fuhur, figyelj nehogy meglógjon! - kiálltott a nő felé
Kis életet pofozott a gyíkba és meghagyta neki, hogy reggel is ott legyen, vagy el is áshatja magát. |
| Engernek szerencséje volt, hogy az idéző már az igazak álmát aludta, kiterült testhelyzetben, a sátorban horkolva. A varázsló a probléma megoldásában most magára volt utalva: ám lelki szemei előtt élénken élhetett még a haragos Orion képe, arra az esetre, ha rossz döntést hoz. |
Némá fejlődik a beho? Biztos énvok a -cenzored- mint mindig, de nem vettem észre XD
Enger tolmácsolta a gyíklény szavait a többiek felé, csak egy keveset tett hozzá:
- Nem vagyok biztos abban, hogy igazat mond és abban sem, hogy eltudnánk látni a sebeit, én legalábbis biztos nem. Ó, és Orion! Nagyon emlékezteted az anyukájára!
Tette hozzá egy hirtelen ötlettől vezérelve, jelezve hogy mennyire nincs ínyére egy félholt gyíkkal diskurálni, alvás helyett. Mennyivel egyszerűbb élete lenne, ha nem keveredne folyton ilyen "kalandokba". Futott át már igen sokadszor az agyán, az utóbbi másfél percben. |
Miután Orion ötletét tolmácsolta Enger a gyíklény korántsem volt olyan lelkes.
-Nállam asszok a lények szokkal erősszebbek, nem harcolok velük. Éssz a falunkat sszem mutatom meg! Nem bísszom bennetek, lehet hogy elpussztítanátok, ahogy a társszaimat. Ha valamennyire meggyógyítotok akkor a veszetőtök leszek! Szólok többi gyíklényeknek, hogy ne bántsszanak titeket ész ti ssze őket! De csak ha assztán elengedtek. |
| // Baján vagyok. Gólyatábor. Net majd lesz, ha hazaérek :P // |
Orion még kijött a sátorból. Bosszantotta, hogy nem tudott pihenni, de talán a holnap éjjeli pihenésük forgott most kockán. Elvégre ha másnap kardélre hányják őket, nem nagyon fognak nyugodtan pihenni ugyanígy, sátorban.
- Próbáld megkérni, hogy segítsen nekünk. Ha mellénk állíthatjuk a gyíkokat, könnyebben megbírkózunk avval a förmedvénnyel, ami a szörny-állatok mögött áll. Akárhogyis, minden segítségre szükségünk lesz, még akkor is, ha az pikkelyes és villás a nyelve. |
Engernek nem volt ereje hazugságvizsgálatot csinálni a gyíkon, bár a halál küszöbén a hazugságnál csak bizonyos igazságokat lehet veszélyesebb kimondania. Odakiáltott az éppen pihenni készülő társaságnak, a közös nyelven.
- Azt mondja nem bérelték fel őket, semmi közük a fenevadakhoz, és ők is botlottak már beléjük! Kétlem, hogy igazat mond, de ha véletlenül mégis, talán lehet kezdeni valamit vele! Szerintetek!? - majd ismét a gyíklényhez szólt, torokkímélőbb hangon, de a lény nyelvén - Ha esetleg nem nyúvasztunk ki hejben, szépen elkisérsz minket egy darabon és ha a barátaidba botlunk, közlöd velük, mi lesz a sorsuk ha akadékoskodnak, a te fajtád legyőzése nem okoz nekünk problémát, ha ötször ennyien vagytok se.
Lassan beszélt, hogy a gyengélkedő gyík minden szavát felfogja, amennyire azt agyi képességei engedik. |
| -Nem bérelt fel minket szenki sszem. A főnökkel jöttünk! Vadássztunk. Éssz láttuk mi issz a nagy bessztiákat. Mi elfutottunk előlük, amikor összetalál'kossztunk velük. Erősszebbek nállunk. Engedjen el engem méltósszágosz úr! |
"Úgytűnik pontosítanom kell a kérdéseket. Remélhetőleg nem csak a saját populációjukat ismeri."
- Ki bérelt fel benneteket, hol találom és mi a helyzet a többi bestiával az erdőben? Azok a felbőszült medvék és farkasok gondolom nem tőletek származnak, hanem valami mágia áll a háttérben. A saját érdekedben nagyon remélem, hogy tudsz válaszolni, ha pedig nem mond el szépen milyen, "furcsaságokat" láttál az erdőben! |
A gyíklény láthatóan igen rémült és esze ágában sincs ellenkezni. Sziszegő dialektusa érthető szavakká formálódik Enger számára.
-O-o-odáig nem tudok sszámolni. Olyan ötannyian, mint ahányan itt voltunk. Ennek fffele gyerek, vagy még tojásszban van. Kérem ne bátsszon hatalmasszágosz úr! Éssz a vesszérünk. Az ottan van -bök egy csúnya fagyhalált halt kupac felé, akitől előbb a Halnyársat elvetted- Ő nagy harcossz volt, de ti legyőszztétek! Ne bánsszatok hatalmasszágosz urak! Csak hassza akarok menni!
// lehet még faggatni
Orion 40/18, 3/0 Erőpont
Jaksjahlang 70/58
Enger -ép- 100/0 mana, Nyelvek Ismerője
Fuhur -ép- 40/40 mana
Gyíklény: 30/0 - harcképtelen // |
- Megpróbálok szót érteni vele.
Bár Orionnak határozottan több köze volt a gyíkféléhez. A kis beszélgetőpartnernek már valószínűleg nem volt túl sok ideje hátra, ha otthagyják ahol van. Ha meg Enger elbeszélget vele, ez az idő még jobban redukálódik. Felmerült benne hogy megpróbálkozik a jó öreg gondolatolvasással. De végiggondolva fáradt volt hozzá, hogy mélyen a primitív elmébe hatoljon, felületesen meg a lény eszében semmi hasznos sem járhatott jelen állapotában. Egyéb okokba nem volt kedve jobban belegondolni. Kis szerencsével egyből kileheli a páráját a dög és Enger pihenéssel töltheti az idejét.
Leguggolt a fekvő "ellenfél" mellé és feltett neki néhány roppant egyszerű kérdést, ha már képtelen válaszolni vagy egyáltalán nem tud beszélni, torkonszúrás kíséretében békén hagyja és a varázsló elteszi magát holnapra.
Ha tud csak nem érti a nyelvet, a varázsló kénytelen lesz felhasználni megmaradt manáját és nyelvek beszélése varázslathoz fordulni. Néhány különböző színű port vesz elő, összedörzsöli a tenyerében és megnyalja. Arckifejezése egy pillanatra eltorzul, a rendkívül erős és annál is pocsékabb íz hatására, de néhány pillanattal később a varázslat eljut az elméjéig is és a varázsló ettől kezdve minden beszélt nyelvet képes megérteni.
Amennyiben nincs beszédes kedvében, pedig érti a kérdéseket, a kifejezetten pihenni vágyó varázsló a következő dolgot tisztázza vele finoman suttogva.
- Lassan és fájdalmasan fogom kifeszegetni az olyan részeidet amikbe nem pusztulsz bele, ha nem érzel hajlandóságot a tudomásomra hozni, amit akarok. Nagyon kimerítettetek, szóval ne tedd próbára a meggyőzőerőmet, gyíkocska.
Amennyiben hajlandó lesz és képes válaszolni, a következő kérdéseket teszi fel a gyíknak. Hányan vagytok? Mit akar a gazdád itt? Hol találom a gazdád? Mit tud a gazdád?
Majd hátra kiállt a csapat többi részének:
- Érdekel valami, vagy békén hagyhatom!?
// A második rész értelemszerűen csak akkor történik meg, ha a gyík képes válaszolni. // |
Az idéző felnéz társára. Végigméri a csatában megtépázott alakot, majd elhúzza a száját.
- Megpróbálhatlak meggyógyítani, de akkor erőm visszanyeréséhez akár több napot is pihenéssel kell töltenünk - sóhajt föl.
- Fuhur, őrködj. Enger, próbálj minnél több információt kiverni a fogjunkból; úgy érzem, a neheze még hátra van.
Az idéző felnézett az égre, melyet már nem ragyogott be a nap. Itt-ott már egy-egy csillag pislákolt, a távolban felhő gomolygott. Orion szemei kidülledtek, s szívéhez kapott, ahogy az Életerőkohóval teljesen elgyötörte magát, hogy egy újabb szellem megidézésére legyen ereje. Lihegve vette szájához furulyáját, játszani kezdett. Nyugtató dallamot játszott, s némi hűvös szellő kísérte a szellem hívását. A játék még akkor is folytatódott, amikor a férfi már elvette a hangszert a szájától, ám más játszott helyette: a csapat sem tudta honnan jött, de egy különös alak közeledett frissen felvert táboruk felé.
Testét halvány derengés ölelte körül, szemei vidáman csillogtak a homályos alkonyatban: félmeztelen volt, felsőtestét megannyi ismeretlen jelkép borította. Haja hosszú volt, fekete akár az éj, s háta közepéig leért: szájánál furulya, s mintha Orion játékát folytatta volna. Jakshlang sebei kezdtek összehúzódni, ahogy a zene varázsereje kifejetette rajta a hatását. Örjöngő akarat a gyógyítást addig folytatta, ameddig vissza nem kellett térnie Umbrába.
- És most pihenjünk - szólt Orion kimerülten, s a sátor felé tántorgott. Ahhoz, hogy magát is ápolni tudja, pihenésre volt szüksége: arról nem is beszélve, hogy mennyi idő alatt tudja erejét visszanyerni. |
El is rakja gyorsan, ügyesen a kenőcsöt, valamint az ellenmérget is...jól fog jönni, ha rossz szokásához híven a tőrével piszkálgatja a körmét, és nem tudja, melyik a mérgezett...eddig szerencséje volt. Szórakozottan veszi tudomásul hogy a megmaradt öt dobótőre közül még egy hiányzik. Ami már önmagában is gyanús, hisz gyarló rövidtávú memóriája nem segíti ki, vajon volt-e más élőlény is azon a térfélen, ahol egyet eldobott, vagy valóban egyedül volt...ha a halott íjászokat és az időközben továbbra is jobblétre szenderült szamurájszerűséget nem vesszük figyelembe. De persze nem muszáj, hogy akkor vesztette volna el...igen, határozottan emlékszik rá, hogy akkor még öt volt. A hevederjéhez nyúl, és ellenőrzi. A most üresen tátongó dobótőrtartó nincs elszakadva, a szíjak is feszesek, nem csúsztak el. Vagyis...ellopták. Homlokát ráncolja...ki lophatta el? Kinek kellene egy dobótőr? A varázslónak? Á...csak megvágná magát vele, de azt sem tudná, melyik végével kell fogni. Esetleg a szellemsámán? Valószínűtlen. Akkor az árnyadeptus? Túl gyanús, úgyhogy biztos nem ő volt. Meg amúgyis, mikor lopta volna el? Hm...lehet akkor, amikor elemelte a nyilakkal teli tegezét. Érdekes, biztos az árnymágiával járhat a kleptománia. Érdeklődve nézi a tegezt, majd vállat von, és arébb sétál, a szellemidézőt megcélozva.
-Khm...izé...nincs valami gyógyító cuccod? Elkéne...
Finoman próbálja felhívni a figyelmét a testét borító sebekre. Ugyan harc után az első dolga az volt, hogy ellássa őket, ez annyit ér csak, hogy remélhetőleg nem fog elfertőződni, és a vérzés is elállt. De az életerejét pótolni kéne. Az biztos, hogy ma éjszaka önként nem kel fel, hogy őrködjön. Pihenésre van szüksége. |
Az idéző a sátorverés előtt megkötözi a túlélő gyíklényt, nehogy az galibát okozzon reggelig.
- Vendégünket talán kikérdezhetnénk, már ha valamelyikőtök szót tud érteni vele. Jobb, ha tudjuk, mi vár még ránk ebben az erdőben, nem de? |
Kérdések | Vélemények | Egyéb | Szavazások
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932
Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.
A fórumban történő hozzászólások valóságtartalmáért, minőségéért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
|
