| Fuhur grimaszkodva nézi a gonosz ellenséget,amint az Orion varázsának hatása alatt áll.Figyelmét ez azonban nem sokáig köti le. Enger kezében ugyanis egy apró drágakövet vél megcsillanni. Tolvaj ösztönei rögtön működésbe lépnek,a lány azonban dühösen megrázza fejét. Most nem gondolhat a lopásra. Majd ha kiértek az erdőből.Megacélozza tekintetét,majd egymás után két közönséges nyilat próbál eddigi célpontjába repíteni. |
Mivel a sexuálisan zaklató farkas, már nem próbálja étlapra tenni, Enger úgy dönt egy kicsit megtámogatja a szorult helyzetben lévő fejvadászt. Valami féle port csippent elő varázslat összetevő erszényéből, ami látszatra számtalan zsebbel bír, és külön rejtélye a varázslóknak hogy, miként képesek mindet fejben tartani. Egy másikból pedig egy apró drágakövet, kotor elő amit már korábban is használt, más varázslatokhoz. Lassan mormolni kezdi a varázsigét Jakra aminek egyenlőre semmi szemmel látható, hallható, vagy szagolható hatása nincsen. Egy kis időbe telik amíg kifejti a hatását és akkor is csak a fejvadász teljesítményén fog meglátszani, aki aligha nem érzi, hogy a varázsló ismét őt támogatja jó szokása szerint, vagy éppen jobb ötlete híján.
(Bika ereje, 15 mana) |
Látván, hogy a mágiahasználó egyenlőre nincs veszélyben, az őt támadókra tud koncentrálni. Tompa fájdalmat érez, mikor az alkarvédőin áthatol a szúrás, de a Kőbőr miatt nem fáj különösebben...bár sejti, hogy utána annál jobban fog, és nem árt majd kimosni.
Úgy dönt, kockáztatnia kell, nem sokáig lesz rajta a varázslat, ráér majd akkor védekező harcot folytatni. A sérült farkast támadja, ha szerencséje van, legalább már csak egy ellenfele lesz. |
A nyílvesszők közepesebb hatékonysággal sebzik meg az Orion hajkurászó ordast. A farkas újra megpróbálja megsebezni az Idézőt, ismét sikertelenül.
Mordekai átka készületlenül éri a druidát. Az hangtalanul felordít, majd füléből és szájából füst tör elő. Szeme fekete lánggal felízzik. A mutatvány végére kitisztul a tekintete. Az átok nem bírt el ezzel a túlon túl erős ellenféllel. Minden esetre ebből a körből kimaradt a mágiahasználó.
A farkas Robitba harap, ám gyíklénynek aztán sikerül lelöknie magáról a farkast. A ládzsa szúrósabbik felével, így most talpra tudott állni.
Két farkas ugrik a fejvadásznak. Az egyik átharapja agyaraival annak alkarvédőjét, majd visszahártál -valószínűleg ennek a felszerelésnek és a mágiának köszönhető, hogy egyáltalán megmaqradt e végtagja- a másik, az oldalt keletkezett védelmi rést kihasználva marja meg. Enger már nem áll közelharcban.
// Orion 40/13, 3/1 Erőpont, Gyűrű: 0, Sziklatest 4/2
Jaksjahlang 70/60, Kőbőr, Bűvölés faggyal +d6, Bűvölés elektromossággal +d6
Enger -40/21- 100/55 mana
Fuhur -ép- 40/20 mana, Gyorsítás 3/2 kör
Robit -40/29-
Druida 40/28, Levéleső 5/4 kör
1. Rettenetes farkas vs. Orion 40/29
2. Rettenetes farkas vs Jak 40/40
3. Rettenetes farkas vs Jak 40/15
4. Rettenetes farkas vs Robit 40/33
Szkarabeuszok átka: instakill nincs főellenfélre, ezt megbeszéltük anno.// |
| Miután kitért a lassúnak bizonyuló farkas elöl, csap egyet felé, ám meg sem kísérli megsebezni a támadás csak arra hivatott, hogy visszaszorítsa ellenfelét, s így legyen elég ideje máshova koncentrálni...támadásának célpontja az Engert sanyargató farkas lesz, kire támadó kigyók (rheumás vízisiklók) sebességével zúdulnak le támadásai. |
Orion kajánul elvigyorodik a farkas szánalmas támadását szemlélve. Játszani kezd, s igen hektikus, társai előtt ismeretlen dallamot fúj. A rövid darab mégis valamilyen szomorúságot sugároz magából, s az idéző árnyéka a muzsikára táncra kel. Olybá tűnik, hogy szétfolyik: egészen ellentmondva mindenfajta logikának, átkúszik a férfi lábai között, így pont a fényiránnyal szembe kerül. Az idézés befejeztével teljesedik be a megmagyarázhatatlannak tűnő esemény, amint az árnyék elkezd kipúposodni, valódi buborékot formálva. Tompa pukkanás által kísérve esik szét a kép, s tér vissza gazdája mögé az árny. Orion előtt most egy meglehetősen nyeszlett, hajlott hátú, áttetsző testű humanoid áll. Szemei teljesen sötétek, ősz haja bőven ömlik elgyötört arcára. Igazán szánalmasan fest; a többi szellemtől eltérően neki viszont van árnyéka. Ez az árnyék pedig robosztus, szörnyszerű, s állandó vibrációban van, totálisan kaotikussá téve a képet.
Mordekai, az átkozott szellem fölnéz, követi a parancsot: szúrós tekintetét az előtte álló hármasra szegezi. Jobb karját előre szegezi, tenyerét kitárja, s hosszú, vékony ujjait szétterjeszti. Nem egyenesedik ki, hanem felkarjára markol másik kezével. Borzalmas ordítást hallat, s kissé hátrébbcsúszik, ahogy valami kirobban a tenyeréből. Árnyéka karja megnyúlik, végigcikázik a földön, át a bagoly-szörnyek lába alatt, s a druidához érve feltör. A feketeség átöleli, körbefutja, ellentmondást nem tűrve behatol fülébe, orrába, szájába, sötétbe burkolva a szemet, megmarva az elmét... ez a Szkarabeuszok átka. |
| Fuhur a fáról felvont szemöldökkel figyeli a szónokot. Hallott ennél kegyetlenebb felvezetést,de hát a tetteken van a hangsúly.Fintorogva nézi a rondaságokat.Igaz,látott már ocsmányabb lényeket,de jelen helyzetükben ez nem vidítja fel.Az első közönséges vesszőt az Oriont támadó farkasba küldi, pár pillanat múlva a második nyíl is az ordasba csapódik.Van egy olyan érzése,hogy hamarosan át kell szökkennie egy másik fára,ez felettébb nyugtalanítja. |
A villám mennydörögve üti vállon a druidát, az métereket repül hátra. Az elektromosság nagy részét még röptében, látványosan elszívta a druida egyik gyűrűje. Az feltápászkodik, különböző szitkokat előcitálva Enger édesanyjának rossz és mégrosszabb tulajdonságairól. Leszökken a szikláról és egy nagy, majd embermagas törmelékkupac felé fut. Közben füttyent egyet, melynek köszönhetően nektek ugranak a farkasok, illetve előlép a sziklák mögül két hatalmas, ocsmány lény, és gazdájuk elé állnak, élő pajzsként. A bagolymedvék fajtáját állítólag sokszáz aratással ezelőtt egy őrült varázsló hozta létre, más történetek szerint a kaotikus erők által sújtott területek egykori lakóiból vált ez az istentelen ocsmányság. Bundájuk mocskosbarna, tépett, cölöplábaik medvetalpakban végződnek. Mellkasuktól fölfele már tollak takarják a lényt, medvemancsos karjaik is inkább emlékeztetnek szárnyakra, karmaik pedig egy madár karmaira. Fejük egy hatalmas bagoly feje, repedezett csőrrel, melyből bűzös váladék szivárog. Szemük nagy, ám szembogaruk nincs. Örökkön nyakukat nyújtogatják és fejüket tekergetik, mintha csak ételt keresnének. Ugyanis a zabáláson kívül mást nem is tesznek. Több napig is képesek pihenés nélkül áldozatukat követni eszement hajszájukban. Nincs félelemérzetük. Ellenfelük legyen akármilyen veszélyes is, tébolyult elszántsággal vetik rá magukat nem törődve saját testi épségükkel. A civilizált területek közelében ritka, ám itt, a hegyek ritkán járt tűlevelű vadonjában nem egy magányos utazó tűnt már el. Egyenlőre még csak várják a parancsot a támadásra. Állítólag a gazdagok hatalmas erszényekkel jutalmazzák azokat, akik egy-egy élő példányt elhoznak, így sok kalandozócsapat a befogásukra szakosodott. Kifinomult ösztönei miatt nehéz tőrbe csalni, ám kihasználható, hogy gyakorlatilag mindennemű hallószerve hiányzik.
Enger nem tud fa mögé húzódni, ugyanis még mindig a farkasok gyűrűjében van. Azonban rögtön kap is játszótársat. A rettenetes farkas lerántása sikerül, a mágust a nyakánál fogva keni a földhöz. Orion lábához kap soros ellenfele, ám mintha csak egy sziklába harapna, elvásik rajta a foga. Szűkölve hátrál pár lépést -ami épp elég, hogy ne zavarhassa meg az idézést. A gyíklény ijedten hátrál, mígnem nekicsattan Jak hátának. Nem láthatjátok a hátra tekintő fejvadász arckifejezését, ám minden bizonnyal kellőképpen zord lehetett, hiszen Robit összeszedi magát. A farkas nagyot ugrik, és az ő lerántása is sikeres.
A fejvadász, gyűrűjéből nyert gyorsaságának köszönhetően kitér a farkas elöl.
Végül a druida is befejezi első varázslatát, alakja körül száz meg száz levél kezd örvényleni, hatékonyan gátolva a távolsági támadásokat.
A kör végén a kalandozókon a sor, a támadásban.
// Orion 40/13, 3/3 Erőpont, Gyűrű: 0, Sziklatest 4/3
Jaksjahlang 70/67, Kőbőr, Bűvölés faggyal +d6, Bűvölés elektromossággal +d6
Enger -40/21- 100/55 mana, közelharcban
Fuhur -ép- 40/20 mana, Gyorsítás 3/3 kör
Robit -40/35-
Druida 40/28, Levéleső 5/5 kör
Levéleső: 33% védelem, csak távolsági// |
| Felsóhajt, és elrakja fejvadászkardját, majd a Kövek Kenőcséért nyúl. Mivel az ellen még nem támad, felhasználja a csuklyás kopasz monológját arra, hogy bekenje magát, miután tudatosult benne, hogy védelemre nemigen számíthat. Mikor végzett, talán már nincs sok hátra a gonosz, gonosz druida beszédéből, úgyhogy a dobótőr visszakerül helyére, jól fog jönni, ha közelebb kerül az idegenhez. A két fejvadászkard pedig újra előcsusszan hüvelyeikből, így az elf gyönyörködhet a pompás fényjátékban, és felkészülhet a támadásra. Az már biztos, hogy nem veszítheti szem elöl a humanoidot, még a végén hamukupacként végezné... |
Enger párszor végigkopogtatja ujjait a legközelebbi fán, miközben az ördögien gonosz druida a monológját tartotta. "Miért élvezi ezt rajtam kívül, az összes félőrült gonosz?" Lelki szemei előtt felderengett, amint a szerencsétlen alvó kalandor leszúrása előtt még tart az illető orvgyilkos egy kisebb beszédet. "Hmm. Ez megmagyarázza miért is van ennyi kalandozó a földön." Attól való félelmében, hogy ellenségük ecsetelni kezdi kivégzésük módját, Enger előhúzza lassan már beporosodó villámpálcáját és reméli, hogy véletlenül sikerül eltalálnia a szónok nyelvét, de megelégedett volna egy szívrohammal is amit a kisebb áramütés okoz. A pálcába vésett rúnákon aranyszínű fény futott végig és a pusztító villám fénysebességgel dübörögve hasította a levegőt, hogy mihamarabb lezáruljon ez az ütközet.
A találat sikerére Enger még vetett egy pillantást, és ha csak nem egy eldőlő test az egy szénfekete lyukkal, fedezéket keres a legközelebbi fa mögött, amennyiben az elég vastag, hogy eltakarja a nem épp kétajtós szekrény termetű mágust. Majd eszébe jut, ellátni egy-két jó tanáccsal a társait.
- Jak, Fuhur! Ti csak törődjetek az ordasokkal!
Feleslegesnek érezte hozzá tenni, de azért remélte, hogy az idéző is csinálni fog valami hasznosat azon kívül, hogy magára idéz egy virágillatú bőrfényező varázst. Bár kétségtelen, hogy teljesen érthető ha a valamivel javítani akar a kinézetén. |
Az idéző higgadt marad, s hangszerén fújni kezd. Játéka alatt ujjai finoman járnak lyukról lyukra, gyűrüjéből szépen kisül az energia, némi virágillatot hagyva a levegőben. A melódia ismeretlen a kalandozók előtt, s pillanatokon belül érdes csikorgás váltja föl. Orion teste átváltozik: eddigi koszos és sebes bőre most szinte tükörsima szikla. Ahogy leereszti karjait, enyhén ropognak tagjai. Most már berogyaszt, felkészült a harcra, s ráüvölt a gyíklényre:
- Forró vizet a kopa - vagyis izé, támadás! |
A farkasok acsarogva körbeveszik a csapatot. A háttérből egy ismeretlen alak szökken fel a szikla tetejére, ahol a forrás van, bőven dobótávolságon kívül. Ember lehet, de valószínűleg egy távoli tartományból. Kreol bőrű, testét viharvert, földszínű, csukjás köpeny fedi. Összehúzott szemekkel néz végig rajtatok.
-Azt gondoltam még rejtve maradhatok holdtöltéig és befejezhetem a rituálét. Nagyon ügyesek vagytok, de a kút ereje akkor is az enyém lesz! Kár, hogy a ti véretek nem lesz hasznomra, de a boszorkány szíve is elég lesz, mikor majd föláldozom. Az erdőt pedig átok fogja súlytani, nem lesz élő, sem ember, sem állat, aki egyben kijutna innen!
Mennydörgi a gonosz druida és hátraveti csukjáját. Feje kopasz és baloldalt eltorzult, valószínüleg sav, vagy égésnyom hegedhetett be ilyen csúnyán.
// Orion 40/13, 3/3 Erőpont
Jaksjahlang 70/67
Enger -40/25- 100/65 mana, köpeny: 6/6 kör
Fuhur -ép- 40/40 mana
Gyíklény -ép-// |
| A lány félig érdeklődve,félig kajánul nézi a gyíkot.Egy olyan fát választott ki,amelyről ha a helyzet úgy hozza,viszonylag biztonságosan át tud szökkenni egy másikra. Lehetőleg ezt a műveletet többször is meg tudja ismételni,mielőtt farkaseledel lenne belőle. Mikor észleli a veszélyt,rögtön társai tudtára adja. Manáit hívja segítségül a gyorsításhoz,hogy ha harcra kerül a sor,elsőként lőhessen a legbiztosabb célpontra. |
Enger Sal mellé lép és a már jól megszokott varázsszereit és mozdulatait alkalmazva erősíti fel a fejvadász már így is fagyos halált osztó kardját egy további bűbájjal. A penge körül a levegőben lévő pára néhol már hópelyhekként hullik az avarra. Miután a mágus végzett, újabb bűbájt mond, ujjaiból vékony elektromos nyalábok szöknek ki ezúttal a hüvelyben lévő kardot járják át, melynek halvány fénye nemtud kiszökni a hüvelyből, de a farkasokra fájdalmas szikrázó csapásokat fog mérni.
- Ha védelmet is akarsz, jobb ha felhasználod ami nálad van, egyenlőre nincs többre időm. - majd felemelte a hangját, hogy a fáról figyelő Fuhur is halhassa - Te meg gyorsítsd fel magad, vagy ha van jobb trükköd akkor használd azt!
Végül Orionhoz is intéz néhány mérsékelten kedves szót:
- Ha akarod a közeljövőben, szívesen medvévé alakítalak, ha egyenlőre nem akarsz semmilyen szellemet zavarni nyugalmában. Esetleg némi életerővel is megdobna egy életrevalóbb alak.
A biztonság kedvéért még eszébe jut, közelebb húzódni a Fuhurt tartó fához, hogy lehetőség szerint vendégeik először a fejvadász kegyeit keressék. |
| Előveszi az egyik méregfiolát, és egyik dobótőrét megpreparálja a benne levő bénítóméreggel. Ezek után előhúzza egyik fejvadászkardját, mely máris fagyos levegőt varázsol használója köré. Másik kezében a dobótőr. Amint támadnak, el fogja dobni (mármint remélhetőleg farkasba állítani), és előrántja másik kardját, legjobb védekezés a támadás alapon berontva a szörnyek közé. És reméli, hogy Enger meglepi valami spécivel, mondjuk egy Kőbőrrel. |
A gyík halált megvető bátorsággal előre kúszott több bokor távolságig, majd visszatérvén büszkén jelezte, hogy nem látott semmit.
Nem úgy Fuhur, aki a fáról jól látja az őket bekeríteni készülő farkasokat. Druida ugyan nincs, de két körön belül mindenképp kitör a harc a közeledő négy rettenetes farkassal. Ez alatt az idő alatt ihatnak italokat, vagy varázsolhatnak a kalandozók. |
Enger a varázslókra jellemző akaraterejével sikeresen leküzdi azt az ismeretlen forrásból származó késztetést, hogy kitekerje Orion nyakát. Bár felmerült benne, hogy ez nem több szokványos érzelmeinek enyhe hullámzása. Finoman megböki a gyíkot és mutatja neki, hogy menjen oda a sziklához. Amennyiben nincs kedve a kellemes ebéd utáni sétához a mágus elhúzza két ujját a torka előtt, jelezve hogy meglehetősen sietős a dolguk. Aligha nem bóklászik erre egy-két erdei állatka, vagy ha ez a mágia forrása lehet néhány csapda is körülötte, amire egy gyík megfelelő felderítő.
Miután megpróbálta a lehető legegyszerűbben leadni a feladatát a gyíknak, mivel ennél bonyolultabban aligha értette volna meg, Fuhurhoz fordul és a lehető leghalkabb, de még persze érthető hangnemben szól a tolvajhoz:
- Mássz fel egy szimpatikus fára, lehetőleg gyorsan és nézz körül és ha látsz valamit esetleg meg is lőheted, de a mókusok ez esetben nem minősülnek valaminek. - "Legalábbis remélem, hogy Vérszomlyas Mókusokat senki sem hozott ebbe az erdőbe." Futott át egy kissé groteszk képpel együtt a gondolat Enger agyán.
Miután sikeresen elhesegette a rémképeket, a gyík felé pillantott, ellenőrizendő annak lelkesedésért az aknaszedő szerep iránt. |
A négy kalandozó majd egy egész gyíklénnyel felszerelkezve nekivág az út utolsó szakaszának. A repedt rombuszokként meredező ringlófák rút rémekkét rettegtetik rettenthetetlen kotériánkat, ám hűvös halállal helyesen harcolva helytálló hihetetlen hőseink helybe érnek.
Egy nagy tisztást láttok magatok előtt a bokrok rejtekéből. Középen egy nagy mohos szikla, repedéséból kis ér patakzik elő. Minden bizonnyal ez a hely sugározta a mágiát.
// Orion 40/13, 3/3 Erőpont
Jaksjahlang 70/67
Enger -40/25- 100/85 mana, köpeny: 6/6 kör
Fuhur -ép- 40/40 mana
Gyíklény -ép-// |
Az idéző, mihelyst megláttja, hogy bajtársa a bajban, a bajvívó bajnok Bakjahslissslösshaslaslang begindul, egy isteni szikrától, amolyan transzcendens módon vezérelve ruhája mélyére nyúl. Minden várakozás ellenére csupán egy gyógyítalt ránt elő, s győzedelmesen feje fölé tartja:
- Ím!
Bölcsen tekint eztán körbe, gondosan megvizsgálva minden apró részletet, a fűszálak harmattartalmától kezdve a gyíklény sebein át Enger orrtúró-ujjának hajlásszögéig. Szemöldökeit összehúzza, tekintetében némi kaján őrület csillog, akár egy barbáréban! És odalép a gyíklényhez, hirtelen!
- E!
Kezébe nyomja a gyógyitalt, majd újra felszeréseibe mélyeszti kezeit. Zsebéből előveszi a varázslatos Halnyársat, melyet nagy csatában szerzett hadizsákmányként. Azt is a gyík kezébe adja, majd ad neki egy szelíd, baráti pofont.
- Mostantól kalandozó vagy, legyen neved Robit!
Eme közjátékot követően, mint ki jól végezte dolgát, maga is a fejvadász után ered. |
A gyíklény határozottabban jobb színben van. Először megilyed tőletek, ám lassanként felderenghetnek neki utolsó beszélgetésetek képei, mert meggyugszik. Járóképes, ezzel sem nehezítve utatokat. A sebláza múlóban ám sérülései még csúnyák. Ami nem is akkora baj, hisz megegyezésetek szerint ő csak kimagyaráz titeket, ha mégegy gyíklénycsapatba futnátok. Ha harcra kerülne a sor, biztos kimaradna belőle. Ha csak nem próbáljátok rávenni valahogy. Ez esetben persze felgyógyítani is érdemes lenne, amúgy viszont nincs értelme a varázserőt pazarolni rá.
A készleteket felméritek: élelmetek van még, beosztással a visszaútra is marad. A felszereléseteken kívül egyéb varázsszerek is vannak nállatok.
Orionnál egy Gyógyital van -melyet a kohónak köszönhetően most nem használhat- gyűrűjében pedig egy töltet, illetve a Halnyárs, melyet még a gyíklények vezetőjétől orzott el. Fuhurnál egy Gyorsítás és egy Repülés itala. Engernél egy Manaital található, valamint egy Fenevad és egy Pontos csapás tekercse. A fejvadásznál egy Gyógyital, egy Kövek kenőcse, egy Macskaügyesség itala, egy Ellenméreg és négy adag méreg -ez utóbbiakból egyikkel sincs fegyver preparálva.
// Orion 40/13, 3/3 Erőpont
Jaksjahlang 70/67
Enger -40/25- 100/85 mana, köpeny: 6/6 kör
Fuhur -ép- 40/40 mana
Gyíklény -40/8 -
Ha akartok kezdeni valamit a gyíkkal, holnapig írjátok meg.// |
Vállat von, aztán felpattan, jelezve, hogy menetre kész.
-Ha 6-8 órányira van, akkor elég, ha 5 óra múlva pihenünk, hisz két órától is fájhat a lábad. De felőlem mehetünk.
Jó példával elöl járva már indul is a megadott irányba, és visszapillant, követik-e a többiek. |
Enger kinyújtózkodott, az ujjai teljesen merevek voltak a korai ébredés okán ami egy mágus mozdulati összetevőinél igen komoly gátló tényező. Visszaemlékezett milyen önkínzó eredményei is voltak néha rosszul létrehozott varázslatainak. A hűvös időben is végigfutott a hátán a hideg, amikor eszébe jutott milyen ha az ember magára robbant egy tűzlabdát, mikor pipára akar gyújtani. - És az mellesleg meg sem gyullad úgy ahogy kéne - Gyorsan elhesegette e zavarba ejtő emlékeit és válaszolt Jak kérdésére.
- Olyan 6-8 óra sétára vagyunk a mágia forrásától, ha dereng még valamennyire azoknak az idegeneknek a térképe. - nem akarta említeni korábbi mágia detekcióját amikor a farkasokat vizsgálja - Négy órás séta aztán pihenjünk, mert nincs kedvem fájós lábbal egy hibbant druidába vagy szellembe futni. Ellenvetés?
Nézett körbe valami kérdést vagy inkább beleegyezést várva társaitól. |
Megkönnyebbülten rakja vissza pengéit, és ül le törökülésbe.
-Na igen. Azzal, hogy itt maradunk, felesleges veszélynek tesszük ki magunkat. Orion, Enger, nem tudjátok bemérni a mágia forrását? |
Az idéző fáradt sóhajjal akasztja vissza hangszerét övére. Bevérzett szemeivel kínlódva tekint körbe, láthatóan még mindig az előző csata sérülései gyötrik. Sebzett tagjait néhány elkeseredett mozdulattal próbálja kinyújtani, s azok ropogva-recsegve veszik tudomásul, hogy új nap áll előttük.
- Most, hogy nem lettünk reggeli - mondja, erőltetett magabiztossággal hangjában - tényleg ideje lenne ennek az egésznek a végére járnunk. Mindenesetre mielőtt egy újabb csatába vetnénk bele magunkat, jobb lenne átnézni a készleteinket; alighanem minden tartalékunkra szükség lesz, ha már elég erőt nem tudtunk gyűjteni. Van egy olyan érzésem, hogy most nem csak holmi elbűvölt állatokkal kell majd megbírkóznunk. |
| Fuhur vállára veszi íját,majd lemászik a fáról.Aggódva tekintget Orion felé, aki még mindig nincs valami jó bőrben,bár szemmel láthatóan jót tett neki a pihenés.Nesztelen léptekkel a gyíklényhez megy,megnézi milyen állapotban van,aztán visszamegy a többiekhez, és halkan közli velük észrevételeit. |
Engernek egy nagy farkasformájú kő esett le a szívéről ,hogy ezúttal megússzák az állatidomítást.
- Az ilyen farkasokat kedvelem. - sóhajtott fel - Ha már úgy is kaptunk az erdőtől egy korai ébresztőt, talán ideje lenne felkutatni ennek a helynek a titkát, mert ha újra álomra hajtjuk a fejünket, aligha nem, lenne néhány kellemetlenebb élményben is részünk.
A csapat félig meddig kitudta pihenni magát és a mágus már nagyon el akart távozni a rengetegből, mielőtt az élők sorából sikerülne hasonlóképp kikerülnie. |
Az Idéző felől roppanás hallatszik, a farkasok ügetni kezdenek, ám félelemetes némaságban. Orion előtt egy farkas jelenik meg, ám az igazi veszély két oldalról illetve hátulról készül támadásba lendülni. Tompa nyikkanással vágódik a földre baloldalról egy ellenség. Torkából nyílvessző áll ki, vére a földre patakzik. A semmiből Jak terem elő, parancsára pengéi kéken felizzanak egy pillanatra, csak hogy természetfeletti faggyal járja át a mágia a fémet. A másik elf markában a környezet melegét elszívni látszó gömb materializálódik, recsegve ropogva készítve elő irgalmat nem ismerő halálnemet a farkasoknak. Az állatok hátra csapják füleiket és futásnak erednek. Ösztöneik, melyek a rettenetes farkasoknak és medvéknek már eltompultak, elárulták hogy sokkal veszedelmesebbek vagytok, mintsem le lehessen vadászni titeket. Egészen addig álltok harckészültségben, míg távolodó neszeiket el nem nyeli az erdő. Lassan kifújjátok a levegőt. Úgy tűnik közönséges ragadozók nem rohannak halálukba, csakhogy párat harapjanak belétek.
Úgy tűnik a titokzatos erő nem minden állatot kebelezett be. Ez megnyugtató, ha a hamarosan eljövendő harcra gondoltok. Mit tesztek? |
| Elégedetten veszi tudomásul, hogy csapattársai elfogadható időn belül el tudtak készülni. Éberen figyel a veszély irányába, aztán elindul a fák közt. A szelet figyelembe véve megpróbál a farkasok oldalába kerülni, erdőjáráshoz szokott nesztelen léptekkel. Tudja, hogy még ha a szagát nem is érzik, igen éles hallásuk van, így egy ág roppanása végzetes lehet. Mindeközben próbál egy vonalban távolodni, hogy Enger láthassa, reményei szerint amaz meglepi egy kis bűbájjal, ami jól jöhet. |
| A sötételf pislog párat,szeméből gyorsan kiröppen az álom. Csalódottan veszi tudomásul,hogy az erdőből való kijutás csak álom volt.Egy hálás mosollyal köszöni meg Orionnak a felébresztést,amiből az Idéző valószínűleg nem sok mindent lát.Örül annak,hogy Jak magára vállalja a kockázatot.Pár gyors mozdulattal összepakolja dolgait,aztán csendben oson a többiek után. Felmászik egy fára,íja húrjára varázs nélküli vesszőt illeszt. Figyeli a támadás várható irányát,hogy ha harcra kerül a sor, gyorsan az egyik ellenséges lénybe tudjon lőni. |
| Enger kissé fájós nyakkal és néhány "Elkéne kezdeni egy "miért utálom az erdőt" című tanulmányt" gondolattal ébred. Hiába az elfek sem egyformák. Sietve kapja fel a kevés cuccát ami van és elbújik egy Salhoz közeli fa mögé. Örült volna ha tudja hány farkas van egy átlagos erdőben, bár ez jelen helyzetben nem túl hasznos információ. Az ilyen erdőket még erdészeti ismeretek hiányában sem szokás átlagosnak nevezni. Bár egyes kalandorok életében akár még ez is előfordulhat. Kiváncsi volt, hogy újabb támadóik és társai mit fognak tenni, tehát nem kezdett egyből tűzlabdákat hajigálni a fák közé. |
Kérdések | Vélemények | Egyéb | Szavazások
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
