-Bizonybizony! Csakhát mostanában igencsak megfogyatkoztunk itt... //meghát egy-két legény más kocsmákba is ellátogathatna, tekint Haluhelre és Titusz elmosódott szellemképe felé.//
Körbenéz. Furcsa látvány a kihalt fogadó, amit percekkel ez előtt még mulatság zaja töltött meg. Ezek a percek hónapoknak tűnnek a bágyadt szemlélő számára. A nép elment, kiünnepelte magát. Csak ő van. És Haluhel. És talán mások is, amit a korsójából előtüremkedő tornyos sörhabtól nem lát. Neki kezd hát apasztani a habot, hátha újabb arcok is feltűnnek. Titkon reméli, hogy nem a múltkori mulatság volt a Drakolder hattyúdala... |
// csak a rend kedveert: mindkettö kocsma ( a nyuvadt is) nekem köszönheti letet. Erdemes megnezni az elsö 5 -6 oldalt, nagyon tanulsagos történetek olvashatoak  // |
| //Ez volt elöbb! Ha emlékeim nem csalnak,amik igen messzire nyúlnak már vissza!// |
| \\ Itt is van kocsma??? Ez volt előbb, vagy a nyúvadt sárkány? Ja egyébként nemrég Tf-ezek, ezért a tudatlanság...\\ |
Iszogat ő szépen halkan.
Leül az egyik székre, s csak figyeli az eltűnő kobuderát... időkapu? Térkápu? Netán teleport?
Egy biztos, jól felkavarta a port... de hogy is fogjanak hozzá ahhoz, hogy kiderítsék mibe is csöppent nagyrabecsült barátjuk?
Kéne ide pár stram legény, s meg lesz oldva az ügy, meg minden.
Vagy nem. |
| GGRR ! Mi lett az én kedvenc kis kocsmámmal mi? Tessék jönni iszogatni! |
| Ám a vigazságot hirtelen megzavarja valami. Jéghideg fuvallat hasít a fogadó terébe, mely halálsikolyokat hoz magával. A föld megremeg, és kísérteties morajlás hallatszik. Mintha a föld belseje fájdalmában felkiáltott volna. Arcok jelennek meg a bentlévők elött, akik ismerősek ám mégis mintha egy másik létsíkról származnának. Végezetül egy közös álomképet látnak, amely egy fogadót ábrázol. Benne békésen társalgó kalandozókat. Különbözö fajuak mint ők, és némi hasonlóság is felfedezhető bennük. Kobuderánk az első, aki bátorságot merít és közelebb megy a furcsa jelenéshez. Ám ez nem volt jó ötlet! Mert amint megpróbálja megérinteni a képet, az magába szíppantja és hirtelen eltűnik. A többiek döbbenten álnak, és nem tudják mire vélni az egészet. |
| Kobuderánk nagyot kacag, amint táncolni látja a furcsa párost. S lám, még kacaja is ritmikus. A dob csak pereg fékezhetetlen tempoban, míg nem az egész test vele együtt mozog. Szárnyal a vígság a rigmusok keltette térben, és a lelkek most egy ütemre lüktetnek mint egy hatalmas szív. Mely ugyanazon élményeket éli át, mégha nem is állnak közel egymáshoz. Ez hát a harmónia, mit annyian keresnek s mégsem találnak! |
| Még szép, hogy a törp is benne van a mulatozásban! Miután az elf elengedte keresett magának új táncpartnert, két kancsó bor képében. Mind a kettőt marokra fogva járta a táncot időnként meghúzva valamelyiket, lesz dolga a cselédnek, mire feltakarítja a kilötykölt vörös nedűt. Érces hangján tovább zengi ódáját a törpe kovácsok mestermunkáit magasztalva, és dícsérve a bányászokat, kik követni tudják a legdúsabb és legminőségibb vasereket a tárnák mélyén. Egy idő után lerúgja bakancsát, egyébként is csak akadályozta a táncban, mostanra meg már igencsak lerongyolódott a nagy mulatozásban. |
| Végül csak nem megint leugrik az asztal tetejéről.. már azon is eleget ugrált.. Inkább a földön folytatja.. de most a táncot. Megint a szemrevaló elf lány jut partnerül.;) Tökéletes összhangban mozognak, egy ilyen vidám dalocskához illő táncra.. aztán cserélnek.. most egy "szép" troll hölgyet akp, aki szabályszerűen rángatja.. szinte nem éri a lába a földet. Utánna megint váltás.. egy ember lány.. felszólgáló lehet.. aztán, mikor megunta a megunhatatlan fehér népet, akkor Lord Raptort ragadja el.. és elkezd vele táncolni.. ugri- bugri. A dobra táncol, na meg a többiek ritmusára. Karba öltve forog a törppel, már ha az benne va a dologban.. ha nincs, jön az elf leányzó.. és vele is pörög.. mindenki táncolt szinte már mindenkivel.. és a muri csak megy.. jó este ez.. Végül megint felugrik.. és adja a talpalávalót.. de már cserélt .. lanttal húzza a nótát.. jó, hogy itt volt egy árnymanó kereskedő.. aki megszabadította néhány aranyától, de ezt még nem vette észre az elf.. majd.. de akkorra már a manó gyerek messze lesz. Mindegy, pengeti a lantot, s csengő hangján énekel.. a fákról, a szép elf leányzók lábairól.. aztán megint a fákról.. a combokról.. Hát igen.. jó kis dalocska ez.. de most már nem érdekel senkit sem, mit énekel Haluhel.. csak ropják.. |
| Kobuderánk figyelmesen kövati a rigmusokat, és fegyverforgatástól edzett kezeit már nem is az izmai hanem az ütem vezérli. Dobolás közben egy érces hang is hallatszik, és tudja aprótermetű barátja is itt van. A dob csak pereg és pereg, míg a tatubőr el nem rongyolódik rajta. |
| Törp barátunk recsegő hangja harsogja túl a tömeget, amint épp ősi tárnák titkos csodálatos kincseiről dalol az ütemre -hát igen, feléjük erre a dallamra ez a strófa íródott. Csengőnek épp nem nevezhető hangja, ám mindenképp hangulatot csinál e kései órán. A dal tovább szárnyal csodás törp-kéz alkotta fegyverekről, a tárnamélyi otthonos kis lakokról, a lakokban a helyre kis törp lányokról akiknek olyan jól a szakállába lehet túrni... itt kicsit alábbhagy a tömeg meglepetésében, mire Raptor strófát vált, mi újra a csodás kincsekről szól, erre a tömeg is tovább tombol. Folyik a bor, habzik a ser, csendül a lant, fütyül a furuja, dobban a dob, a hangulat csak fokozódik, ahogy hőseink jól megérdemelt "pihenésüket" töltik! |
Na igen, jó így zenélni.. jól el van. Aztán még gyorsabb tempóban kezd el játszani, amit minden bizonnyal kobudera barátja is követ.. a tömeg már sörrel és borral a kezében ropja, egymásba kapaszkodva. És most felvált Haluhel a legyorsabb ritmusra, ahol előbb is voltak, csak akkor gyorsan hatászünetet tartott. Most viszont nem tart.. lábával kezd dobolni a az asztalon.. még szerencse, hogy könnyűléptű, és egyébként is vékony alkat.. így nem szakad le a tákolmány. Aztán már nem is változtat.. de már kezd fáradni.. hát azért elég nehéz így.. de erőt merít a közönségből, és tovább folytatja.. hát.. talán már nem fogja sokáig bírni, de ez a táncoló tömeg azért adott neki egy kis erőt így folytatja.. de mr nem hosszú ideig.. Mikor aztán úgy gondolja véget szakít a dalnak, hirtelen megáll, s hatalmasat dobbant.. az asztal megnyekken, egy-két helyen kezd engedni.. de gyorsan elugrik.. persze előtte meghajol a közönség, és az épp beszálló dobos felé.
-Köszönöm mindenkinek! KObudera barátom, mindjárt folytathatjuk a murit, csak elfáradtam.. addig is IGYUNK!!!
Ordítja el magát, s majdnem lehajtja az egész sárkánysörét. Utánna leül egy kicsit, kifujni magát.. a tunikája már kicsit át van izzadva a nagy erőfeszítéstől. Aztán, mikor a következő korsó sárkánysör is legürül a torkán át a hasába, felkel, s újra feláll.. de most egy másik asztalra, amit körbe lehet venni. Mikor megvan, újra belekezd a ritmusba.. de most csak normálisan, nem gyors, nem lassú tempóban. Aztán ha a kobudera is beszállt, már elkzd gyorsítani.. egészen addig, amíg már megint nincsenek a dal tetőfokán. A tömeg táncol, kiabálva énekli a nótát.. és Haluhel is jól szórakozik.. végül felkap az asztalra egy szemrevaló elf leányzót, s vele jár táncot.. de a furulyára már nincs szükség, hisz a tömeg így is hangos. Mikor már kitáncolta magát, megcsókolja a lány kezét, s leengedi az asztalról.. vagyis leteszi, a derekánál fogva. Utánna újra a furulya jön, most megint furulyázik.. a kobuderára néz, hogy bírja-e.. |
| //Oppá.. nem óborból iszik, hanem sárkánysörből..// |
-Pááám-Pááám, Pá-Pá-Pá-Pááám. Ragadja el a ritmus kobuderánkat. S mint egy kisfiút dorgáló szülő, felemeli mutatóúját és annak mozgásával kíséri a ritmust. Majd követve a jópéldát, táncra perdül. Egyik lábat a másik után, majd előre-hátra végül keresztbe! Arcán pedig evilági mosoly terül szét. Hiába egy ilyen pillanatot ki kell használni!
-Tatudobot ide, de gyorsan! Rikkant, majd az előkerült zeneszerszámmal pergö rigmusokat dobol hegyesfülű barátja szólója alá.
Béke-boldogság! |
-Igyunk!
Ordítja az elf is, s egy jót húz az óborból. Aztán feláll egy nagyobb asztalra, s egy pörgös, vidám dalocskát kezd énekelni, a maga csengő hangján. Még talán egy kis furulyát is tud szerezni valahonnan.. és láss csodát, tényleg itt van egy furulya.. hát megfogja, s először kipróbálja.. mikor megérzi a ritmust megint, elkezdi fújni a nótát.. igen népszerű zene, így mutatja a többieknek, hogy énlekeljék ők is.. biztos hallottak már róla, csak más szövegbe burkolva. Haluhel csak fúj, míg a többiek a vegyes szöveget, ám egy ritmust énekelnek.. egész jó hangulat lesz.. vagyis kezd kialakulni. Aztán még gyorsabb ritmusra vált.. egy-két perc múlva még gyorsabbra.. és mikor már a csúcspontján vannak a számnak, hirtelen dobbant egyet az asztalon, és elveszi szájától a furulyát.. erre biztos mindenki elhalgat.. nagy csönd áll be, de épp mikor elkezdenének visszaszállingáózniaz asztalokhoz a vendégek, újból belekezd.. a gyors ritmusba. Hangos ujjongás, és pár oerc múlva újra szól a zene.. vígan zenél, s piál a tömeg, Haluhel ezt szereti. |
-Igyunk hát! Csap rá az asztalra kobuderánk, majd egy egész kancsó bort rendel.
-Majd csak észreveszi, hogy nincs a nyomában senki! És akkor talán visszajön. Vagy nem ! De kit érdekel most ez, amikor íly zamatos nedü folyik le torkunkon!
Egészségünkre! Ordítja, majd nagyot húz kupájából. |
Haluhel is lebellag.. ez most jól elslisszolt.. ezért harcoltak annyit? Mondjuk jó kis muri volt. Rendel magának egy szép korsó sárkánysört, s mikor kihozza az egyik igen szemrevaló felszolgálólány, elkezdi iszogatni.. fincsi!
-Jó kérdés.. mondjuk igyunk!
Szól.. most egy különös, flegmának tűnő, vidám mosoly bujkál szája szegletében.. talán lesz elég mersze előjönni.. talán nem..
-Utánnamenni? Inkább örüljünk, hogy elment.. mollassunk és kész..
Hát.. már megint tanubizonyságot adott lustaságáról.. de harcolni szerencsére tud még.. Ennek köszönheti életét. |
Kobuderánk csalódottan ballag le az emeletről. Majd ledobta magát egy székre, és rendelt egy kupa bort.
-Most mit csinálunk? Nem kéne utána menni ennek a mágusnak? |
| //Igen. Miben segíthetek?// |
| // Mindenkitől elnézést, hogy ezt ide írom de itt többen látják. Ismeri valaki a Hódító nevű str. játékot? // |
| //félek, kevesen lettünk volna a drowhoz. Majd legyakjuk, ha többen leszünk!// |
| //Ez nem járja! Csak így elszelelni. Rendben, szólok!// |
...addigra a törp is felkecmergett. Már több sebéből patakzott a vér, de látszólag nem zavartatta magát.
-Gyerünk hát! -szólt, majd szavát tett követte egy harci kalapács képében, mely bezúzta az ajtót. A kalandozók beléptek. Odabent félhomály volt, tömjénes füst lengte be a helyet. Az ablakok el voltak sötétítve, így csak egy szinte teljesen csonkig égett vastag gyertya világította be a szobát. A gyertya mellett egy nagy kinyitott könyv volt a tölgyfa asztalon. A padlódeszkákra rakódott port határozott léptek zavarták fel. A drow mágus volt, arcán letörölhetetlen vigyor.
-Hát mégis eljutottatok ide -szólt fennhangon- ez igen dícséretre méltó, bár amint látom, a pontosság nem erényetek. -ezzel lábuk elé intett és várt. Először nem tudták mire vélni a jövevények a mozdulatot, majd a lábuk elé néztek: egy vérből csorgatott körben álltak, melyet idáig hatékonyan rejtett el a kutató szemek elől a sötétség. Egy csettintés, és máris mozdulatlanná merevedtek tagjaik, akár a sóbálványok, álltak ott tehetetlenül. A titokzatos drow egy hanyag mozdulattal a hóna alá csapta a nagy, bálna bőr kötéses kódexet a gyertya mellől, majd így szólt:
-Sajnos most mennem kell, de megígérhetem, még összefutnak útjaink. -ezzel néhány perces litániát mormolva hasadékot nyitott ki tudja hová...
Az órányi mozdulatlanság után eszmélve tántorodnak meg a kalandorok. A szobát átkutatták, de pár néhány aranyat érő csecsebecsén kívül semmit sem találtak, ami hasznukra lehetett volna. Minden esetre most figyelmetlenségüket kihasználva a mágus kiszolgáltatott helyzetbe hozta őket, legközelebb ez nem fordulhat elő... mert mint mondotta a sötét elf: még visszatér, és valószínűleg akkor nem lesz ilyen kegyes, mint most. A törp válogatott szitkok közepette sántikál le az előtérbe, és számos sebét nekiáll ellátni, vértjét és fegyverét a söntésnek támasztva.
//Kobudera! Ugyan írj már néhány régebbi fórumitának, hogy jöjjenek életet lehelni ide! Kevesen vunk  // |
| //most túl fáratt vok leírni, de jó 5letem van, úgyhogy várjatok meg, holnap este leírom mi wan az ajtó előtt, ahol vagyunk. köff.// |
| Haluhel is a kobudera után indult,s mikor már fent voltak a szoba ajtajánál... |
| -No most hogy ez a bádogember a földre került, meg is ismerkedhetnénk kissé közelebről azzal a varázslóval. Csap bele nyitot tenyerébe ököllel kobuderánk. Azzal visszamegy a fogadóba, és elindul az emeletre ahol a mágust sejtik. |
| -Remélem vége!-kezdi el felszeletelni a gólemet Haluhel.Nehogy a mágus felélessze...mert akkor nagy gebasz lenne.Így hát csak kaszabol,de felkészül a következő támadásra is.Csak azt nem tudja hogyan..-Ja,ja tényleg jó kis csapás volt!-pillant a törp felé elismerően annak nagy szakmai tudását:.) |
-Micsoda csapás törpuram! Lelkendezik kobuderánk.
És még párszor belerúg a fekvő gólembe, amit lába sínylik meg.
-Most mi lessz? Érdeklődik, miközben lábfejét szorongatja. |
| Az imbolygó gólem mögé közben odasodródott törpünk is, és látva a helyzetet egy igen pontos csapást hajtott végre a lény feje ellen. A nagy csattanás után a végleg egyensúlyát vesztett gólem a földre hanyatlott és így harcképtelen lett. |
Infók | Hírek, változások | Segítség kezdôknek | Fejlesztési ötletek | Közös Tudatok | Bugok | Csere-bere | Átadó karakterek | Szavazások | Egyéb
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
