| Átmásoltam. remélem, érteni fogod... |
| Most nem olvasom végig, de másold át a msáik topicba. |
Na jó, leírtam az ŐV-s novellasorozatom 1. részét.
Azóta eltelt száz év. Sul tun Norlwinder nem feledte megboldogult barátja, Mélységi Rovan Meerkar szavait: „Az ősmágusok tudták, hogy csakis együttes erővel leszünk képesek legyőzni az Ellenséget, és visszafoglalni bolygónkat. Az elfek, galetkik, és a többi nép a hegymélyben… együt!”
Az elfek szerették az Élet kertjét. Szerették gyönyörű kertjeit, csodálatos erdeit, békéjét. Szerették az Emlékúr ragyogó fényét, és szerették az Emlékasszony romantikus fényét. De mindennél jobban szerettek volna a Felszínen élni. Szerették volna látni az igazi Napot, és Holdat, a kék eget, és valódi felhőit. A teljes életet.
Sul tun Norlwinder tudta, hogy közös erővel a hegy értelmes népei vissza tudják hódítani a Felszínt. Az elf „látta” álmaiban, amint kinéz faháza ablakából egy gyönyörű reggelen. A Napot látta. Az igazit, az egyetlent. Amelyet még az Emlékúr sem tudott pótolni. Sul „érezte”, hogy együtt képesek rá.
De a nemesvérű „látta” azt is, hogy a „többiek” még nem állnak készen rá. „Látta” a jelenlegi helyzetet: Az értelmes lények egymástól távol élnek. Még fajon belül is megosztva. Nem bíznak egymásban, majdnemhogy ellenségek. És így gyengék. De Sul tun Norlwinder „tudta”, hogy ezen lehet változtatni. Nem lehet elkerülni az elkerülhetetlent. A hegymély értelemmel bíró fajainak össze kell fognia, és együtt, de csakis együtt képesek lesznek legyőzni az Ellenséget, és visszahódítani a Felszínt.
- Szép gondolat. – mondta magában Sul, miközben abban az erdőben merengett, ahol először találkozott kedvesével. – De mit tehetek? Nem bírom tétlenül nézni, hallani, „érezni”, amint más népek harcolnak az élelemért, szenvednek azért, hogy éljenek, mert él mindükben a remény, hogy a sötétség nem végleges, hogy egyszer látják majd a Nap fényét, és teljes életet élhetnek…
- Tudod te azt, Sul tun Norlwinder, népünk hőse, hogy mit kell tenned.
Az elf felnézett. Meglátta a felé közeledő alakot, aki nem volt más, mint akiért 100 évvel ezelőtt hosszú útra indult. Kacagó Liliom állt előtte. 100 év alatt sudár és gyönyörű ifjú vált belőle, ahogy azt száz évvel ezelőtt Atvy Morodur megjósolta.
- Láttad már a jövőt, Sul. – mondta a glion. – Álmaidban láttad, mi vár még rád, és egész népünkre. Sőt, az egész hegymélyre.
- Az volt talán a legködösebb álmom. Egy magas szikla tetején álltam, alattam a 9 nép. Elfek, galetkik, gnómok, törpék, kobuderák, emberek, árnymanók, alakváltók, trollok. Egyszerre kiáltottak. Örömkiáltást, és éljenzést hallottam akkor. Aztán elcsendesedtek. Mintha a sok ezer lélek azt várná, hogy beszéljek nekik… És ekkor felébredtem.
- Pontosan. Hiszel benne? – Kacagó Liliom várt egy kicsit, és mivel Sul nem válaszolt, folytatta. – Ha hiszel benne, meg is fog történni. Hidd, hogy meg tudod tenni! Hidd, hogy a hegymély népeinek ellenségeskedését barátsággá tudod változtatni! És akkor sikerül is.
Mire Sul felocsúdott, már nem volt előtte senki.
- Rendben van. Tehát nekem „kell” egyesítenem az egymástól elszakadt népeket. És meg tudom tenni, mert ez rendeltetett. Az rendeltetett, hogy kijussunk a Felszínre. És ehhez egyesülnie kel a mélység népeinek.
A „mélység” szó által eszébe jutott galetki barátja, Mélységi Rovan Meerkar. Rovan és Sília boldogan éltek házasságban, és gyermeket nemzettek. Azóta a házaspár mindkét tagja meghalt, természetes halállal. Fiuk, akit szintén Rovannek kereszteltek, féltve őrizte szülei titkát a kalandos útról, az elfekről, és a glionról. Tudta, amit szülei, és az utód nélkül meghalt Slat Frinadali is: Ha kitudódik, hogy ők „torzszülött korcsoknak” adták a gliont, talán már kitört volna a háború a galetkik és a szépek népe közt.
Ifj. Rovan Meerkarnak is álmai voltak. „Látta”, amint egy általa sosem látott lény – biztosra vette, hogy elf, mivel szülei sokat meséltek róluk – esik le a magasból a feneketlen mélybe. Rovan kinyújtotta karját, és elkapta vele a nemesvérűt. Ekkor a mélyből örömkiáltások ezreit hallotta, és már nem is volt az feneketlen. Tisztán látta, amint sok hozzá hasonló, de mégis különböző alak nyüzsög lenn, és felnéznek rá. A több ezer szempár boldogságot, egyetértést, és harmóniát sugárzott. Ekkor Rovan felébredt…
Az elfek tanácsterme másnap reggel tele volt. Sul tun Norlwinder ekkor készült bejelenteni, hogy expedíciót szervez, és megpróbálja egyesíteni a hegymély népeit. Szinte mindenki jó, ám lehetetlen célnak tartotta. Ennek ellenére Sul bizakodó volt.
- Köszöntelek mindannyiatokat! Az utóbbi időben különös álmokat láttam, melyeknek jelentőségét nagy mágusunk, és egykori megmentőnk, Kacagó Liliom is megerősített. Ezek a „jövőképek” azt mutatják, hogy mi, a hegymély értelmes fajai képesek vagyunk összefogni, és kitörni a Felszínre. Bármennyire is szép másolata ez a hely a Felszínnek, valahogy nem az igazi. Álmaimban együtt voltunk. Elfek, galetkik, emberek, és még sokan mások. Mit szóltok?
- Merész vállalkozás! Nagyon szép, de veszélyes! Hisz te magad beszéltél arról, hogy a galetkik háromszor próbáltak meg megölni. És ha nincs Mélységi Rovan Meerkar, meg is történt volna. Gondolod, hogy ezek után magunk mellé tudjuk állítani a galetkiket? – mondta valaki.
- Egyetértek veled, de álmaimban sikerült, és Kacagó Liliom is azt mondta, hogy ez lesz a jövő.
- Legyen! Kacagó Liliom eddig nem tévedett. És ezt hogyan, kikkel, és mikor akarod megvalósítani?
Sul ezen még nem is gondolkozott el. A glion azt mondta, hogy csak mondja el a terveket. Ekkor hirtelen „berontott” a tanácsterembe Kacagó Liliom.
- Én mindenre gondoltam! Bocsáss meg, Sul, hogy nem mondtam el, és oly gyorsan eltűntem, de „valami fontosat” gyorsan el kellett intéznem… Sul, ha rám hallgatsz, holnap indulunk.
- Álljunk csak meg egy picit. Még meg se beszéltük a részleteket.
Nem is kell! Tegnap azért rohantam el olyan gyorsan, mert valami különös dolgot éreztem az asztrálban. – Kacagó Liliom természetesen hatalmas varázstudó volt - Valami nagyon nagy dolog történt. Hihetetlen nagy varázserő szabadult fel, és hihetetlenül sok halálordítást hallottam. Tegnap több százan haltak meg! Valami szörnyűség történhetett. Közelebb merészkedtem az asztrálban az eseményhez. Amit láttam, megdöbbentő volt! A Hegymélyi Tenger egyik szigetén több száz ember és galetki holtteste hevert. Van egy olyan érzésem, hogy egymással harcoltak. Ez pedig szörnyű dolog. Attól félek, nem ez volt az utolsó csata. És nem szabad hagyjuk, hogy valamelyik nép majdnem vagy teljesen kihaljon! Akkor talán nem jutunk fel soha a Felszínre. Meg kell állítanunk, hogy folytatása legyen a mészárlásnak, mert amit ott láttam, az csak mészárlás eredménye lehet, nem harcé. És gyorsan kell cselekednünk, úgyhogy holnap indulunk.
- Kik jönnek a küldetésre? – kérdezte egy elf a tömegből.
- Én azt mondom, hogy Sul, én, és még nyolcan a Szivárvány Szép Harcosai közül. Mindenki egyetért?
Mindenki egyetértett, de bár megbíztak Kacagó Liliomban, egyesek még mindig öngyilkosságnak tartották a küldetést, hisz senkinek semmi ötlete nem volt, hogy hogyan lehetne maguk mellé állítani a galetkiket. Viszont ahogy Liliom elmondta, hogy egyelőre a galetkikkel nem foglalkoznak, a tömeg is egy kicsit megnyugodott.
- Én úgy gondolom, hogy a galetkikkel nehéz lehet szót érteni, főleg háborús időben, úgyhogy inkább az embereket keressük meg, és győzzük meg őket, hogy a harc értelmetlen. Asztrális képességeimmel nem tarthat túl sokáig.
Nem volt, aki ezzel ne értett volna egyet. A Szivárvány Szép Harcosai közül kiválasztottak 8-at, és a tíz tagból álló csapat készült is a holnapi útra…
Hogy tetszik?
Olyan válaszokat nem kérek, h. "én semmit sem értek belőle", meg. h. "mi van?". Persze "csak úgy poénból" úgyis lesz 1-2, de csak azért, amiért ezt írtam. De most ezért mégse. de mivel ezt írtam, mégis...
Tök mind1, majd maglátjuk, mit válaszolnak. |
| Amúgy ha olvastad volna a Lapötleteket, már sokkal hamarabb rájö7tél volna. |
| Látom te is olvastad a Rúvel hegyi legendát |
| Tudom én, de ez nem igazán tekinthető (szerintem) kötődésnek a TF-hez/ÖV-höz, mert utólag került oda. |
| Meg ha jól megnézed, észreveheted, hogy Az elemek dala sorai össezsen 8 lapötletem flavorjai voltak (az Elemi mágia Zénes kieg). |
Az 1. Az elemek dala, ami egy mágikus dal (olyan mint a Zeldában), a Rúvel hegyi legendában énekelte az elf.
a 2.-at egy elf lány énekelte Az élet kertjében, szintén a Rúvel hegyi legendában.
A könyv amúgy állati jó volt (a Bolhedor lovagjainál 100-szor jobb), és ami a legjobb, az az, hogy a végén Atvy Morodur +fogalmazza az ÉBREDÉS c. versem tartalmát (én az ÉBREDÉS-t azelőtt írtam, mielőtt elolvastam volna). Másrészről + is ihletett, úgyhogy le7, h. valamelyik AK-ban (an.el. h. TF-ezek) benne lesz 1 ŐV-s NOVELLA (a ghallai mese nem az volt), amit én írtam
Remélem, pont ilyen jó 6ással lesz rám a Jéghideg éj, ebben pedig nem kételkedek, mert ezt mondták sokan.
Ui: Amúgy olvastátok az ARANYFORRÁS-t? |
| Igazad van. |
| Az ágy nem is fontos... ) |
Lehet tied az utsó szó, ha az az, h. "Igazad van"
Tudom, nem 1 nagy vers, ott helyben találtam ki |
| Bár, hogy mi közük a TFÖV-hez azt nem tudom, de tetszenek. |
1. HKK-t vagy életet?
2. Csak azt akarom,hogy enyém legyen az utolós szó! )
Hát érdekes a rímelése... |
Végezzetek intenzív nemi kapcsolatot az ágyban!
(=b*szd +) |
| Ilyen denegerállt primitív bunkó állatok mit keresnek ezen a honlapon? |
Gondolom csak azért mondod ezt mert te nem tudzs 1 normális verset írni!!! Majd csak akkor szólhatsz be a többieknek ha látom itt 1 versedet!!!
Neked is Belthar...! |
| egyetértek az elötem szólóval......nevetséges |
sok idióta leégeti magát a szar verseikkel!
akkorát röhögök rajtuk LOOOOOOOOOOOOL |
Ezt a 2-t nem én írtam, hanem Dobó Mariann, de köze van a TF/ ŐV-hez, és nagyon tetszettek. Mind a 2 dal:
Tűz, tűz, lobbanj fel!
Víz, víz, indulj el!
Föld, föld, dobban már!
Szél, szél égen jár!
Tűz, tűz, ébreszd fel!
Víz, víz, ringasd el!
Föld, föld, éléstár!
Szél, szél, megpróbál!
Hogyha száraz életed,
Nyisd ki jól a két szemed!
Gyümölcsfáról, gyümölcságról
Minden gyümölcs rád nevet!
Baj, ha lelked elfedi,
Csámborogj a kertbe ki!
Százegy borzas tarka tollas
Boldogságát hirdeti.
Nagy varázslat bújik ott,
Elviszi a bánatod.
Úgy, akár a Nap sugára
Lopja el a harmatot. |
1: Inkább a HKK!
2: Mi van, galetki vagy, hogy ennyire akarod, h. ŐV-zek?!
Fulladjak meg? Erre versben válaszolok, ha már ebben a topicban vitázunk.
Szeretem az életet.
Szereted az életet.
Szeretjük az életet.
És ne bántsd ok nélkül,
Ki szereti az életet,
Mert te sem örülnél neki,
Ha elvennék az életed. |
1. Ne vegyél annyi kártyát! Legalább több marad nekem.
2. Fulladj meg! Akor is enyém az utolsó szó! ) |
Nem tudok.
1: Annyi pénzem nincs
2: 1 galetkivel nem tudok azonosulni! Még Rovannel sem igazán tudok, amikor Rúvel hegyi legendát olvasok, pedig ő igazán szimpi galetki. |
Játsszál mind a kettőn!
konklúzió: mint mindíg, msot is nekem van igazam. |
| No, de nem kell ám mindent fennhangon hírdetni! |
Pontosítok, hogy lezárjam ezt a kellemetlen témát!
Szeretek elf lenni. Nem adom fel egy olyan fajért, aki az elfeket (meg a többi értelmes lényt) csak úgy "letorzszülöttözi". |
Maradok inkább annál, hogy elf karakterem van az amúgy is sokkal jobb TF-en.
OK, alapszabály. Ki is közösítik, aki nem ért vele 1et.
Konklúzió: Nem leszek galetki! Meg se fordult a fejemben soha! |
| No, de ez csak egyfajta alapszabálx. Mivel ez szerepjáték, a te karatered akár egy elfimádó is lehet, ha úgy akarod (ez nem rábeszélés akar lenni, csak vitatkozom, mert azt szeretek . |
Tudom. A helyes választ omar adta meg.
Pontosabban fogalmazva AZT nem tudnám megtenni!
(Na jó, voltak kivételek, pl. Mélységi Rovan Meerkar, Sília Eden, Bhagra Montras). |
Hírek, változások | Kérdések | Csere-bere | Stratégiák | Versenyek | Lapötletek | Szavazások | Egyéb
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
