2. 5. vsz ritmushibás |
VARKAUDAR KOCSMADAL
Megadom a hangot:AAAAAAAAAAAAA
Tépd a quargot,
taposd az orkot,
szedd szét darabokra!
Iszogasál közben,
üssél, galetkiket közben,
szedd szét darabokra!
Térj be a kocsmába,
mond, hogy mi volt máma',
szedd szét darabokra!
Hivd a társaidat,
verjél orglingokat,
szedd szét darabokra!
Ha netán elfáradtál,
gyere és kocsmázzál,
szedd szét darabokra!
ui.: Sztem eddig ez a legértelmeseb topic! |
Az elöző rész tartalmából:
Sir Rasolphius visszamenekült a városba,
de nem akadt másba mint pár csontvázba.
Ezennel be is fejezem a versemet,
had írjak még Majd legközelebb...
És most jöjjön a várva várt folytatás.
Ekkor egy félholt kereskedő
Kiáltotta: A megmentő!A megmentő!
Rasolphius sietett felé,
de ekkor egy csontváz a kedvét szegé.
Mikor a csontváz kardot rántott,
Sir Rasolphius megtántorodott.
Pedig nem volt számára ellenfél,
de ő egy csontvázat többre vél.
A csontváz kardját felé döfte,
de Rasolphius könnyedén kivédte.
Rugott egyet, és hasított,
a csontváz darabokra hullott.
Ezután sietett segíteni,
de ehelyett ott volt egy mélységi zombi.
Háta mögött harsány kacaj,
a vállára szált egy balszerencsés karvaly.
Egy óriás csontváz nézett le rá,
s mint egy quwargot, taposott volna rá.
Ekkor történt egy Isteni csoda,
Épp menetelt arra egy galetki horda.
Egyszercsak az őrült varázsló,
aki mesteri teleportáló.
Azonnal elvitte őt egy békés helyre,
Földanya, s állatai erdejébe.
Ott a jövőlátó megmutatta neki,
hogyan pusztul el a sok galetki.
De nem is akarta látni mikor,
Holtan terül el Morq Fan Gor.
Gyógyító raksallion meggyógyította a karját,
ezzel meg is ragadta kardját.
Mester módon elkezte forgatni,
a többiek egy szót sem tudtak szólni.
Köszönet mindenért!- Mondta Rasolphius
Épp a jövőlátó említette, hogy valahol folyik egy motyogó rítus.
Rasolphius bosszút akar állni.
De egymaga kevés lesz ellenük kiállni.
Folyt. köv.
Miylen volt? |
| Nembaj, egy hkk versbe belefér nah folytatom: |
| Akkor írj te is valamit |
| Adjak kölcsön? Nekem van egy csomó itthon... |
| Én már dolgozok a következőn, ami kronológiailag még később fog majd játszódni, de az pozitív hangvételű lesz a 4 elégiámmal ellentétben. A neve talán Hegymélyi Himusz lesz majd... (De nem Dexkillnek |
| Én is írok majd 1-et, csak még meg kell találnom az ihletem. |
| De egy versbe nem szokás ilyet írni! |
egy kicsit locsoló vers beütése van az elejének))
Ahozképest hogy fezmin, a várúr a neve csak a végén jelenik meg fezmin.
Amúgy jó! |
| de legalább rímel |
| egy kicsit durva az a rész, hogy "és Sir Rasolphiusnak leszakadt a karja..." amúgy egész jó. |
| Vááóóóó milyen nagy költök vannak a fórumozók között Én nem szoktam verseket írni inkább novellákat illetve már dolgozok egy könyvön is ami már 157 oldalas |
| ÓÓÓ, az jó szakma. Lehet, hogy én is az leszek |
| Sejtettem. Még egy kicsit ki kell tölteni pár sort (vagy éppen meg kell húzni), hogy stimeljen. Mondjuk nem magyon értek ehez, de idehívhatom anyámat. Ő költő. |
| A szótagszámok miatt írtam. |
De, mint tudjuk az irdalom tanárok hülyék!
ui: ide is beírom: aki szertné, hogy "Hogyan szivassuk meg Bubut" címmeltopicot nyissak azjöjjön át a Tisztázóba. Ott lehet szvazni. |
| Az összes vers gyönyörű, szép rímekkel, ügyes sorokkal. Mondjuk egy irodalomtanár máshogy vélekedne. |
FEZMIN, A VÁRÚR
Szél borzolja hajamat,
látom a társaimat,
vérben feküdni,
ki tudna segíteni?
Ekkor jő egy dicső ember,
más, erős felekkel,
kiáltják, hogy tartsunk ki,
a csatát nem fogjuk elveszíteni.
De akkor jött az éjfatty,
hatalmas, vércsapoló,
lángot jeget fújt felénk,
ám egy pajzs került elénk.
Csodákozánk ki lehetett a jótevő,
Ember-e, vagy elf ő,
ekkor egy kis gnóm ugrott elénk:
"Gyertek feleim, jöjjetek,
ám a mágikus géphez ne érjetek,
Mosthar vagyok, ne féljetek"!
Ekkor a lovag előreugrott,
az éjfattynak nekiugrott,
három darabba csapta vala,
Fezmin volt ő, a terület ura.
ui.: Na milyen? A topicnak meg sok sikert! |
| Hát maga megbolondult, hát maga megbolondult, hogy mindent kétszer mond, kétszer mond? Ez ám a modern költészet. Irodalom órán kéne tanítani! |
A kalandozók városában járunk,
Borax a mi királyunk.
Hármas szintű kardforgató,
de az esze sem elhanyagolandó.
Egyszer csak az éjfattyak,
ölni kezdtek kalandozókat.
Erre Borax lora ült,
és Boraxot látván fellelkesedett sok elgyengült.
De ez sem ért sokat,
az éjfatty fájdalom hasogat.
Boraxot is szépen elkapták már,
mikor már a vére fojt, akkor jött Clod Onar.
Nagy segítség volt ez a csapatnak,
de ekkor jött elő az avatárja az éjfattyaknak.
Mikor már Clod Onar csak lélegezni bírt,
Sir Rasolphius hozta a gyógyírt.
Rasolphius kardját előrántva,
az Avatár életét megszűntette maga.
Több éjfattyat is próbált elintézni,
amit gyenge társai ámulva tudtak nézni.
Erre az éjfattyak pusztító fegyvere,
a megsemmisítő tévedt erre.
Ekkor vége volt a dalnak,
és Sir Rasolphiusnak leszakadt a karja.
Minden kalandozó holtan feküdt,
Sir Rasolphius is kifeküdt.
Mire felkelt körülötte ált a holtak serege,
ekkor éppen arra gurult az idő kereke.
Sir Rasolphius visszamenekült a városba,
de nem akadt másba mint pár csontvázba.
Ezennel be is fejezem a versemet,
had írjak még Majd legközelebb...
Miylen volt? )) |
| Hámajne Amúgy a címében nem drömöng hanem dözmön természetesen. Maj holnap kaptok még egy szösszenetet a mosolygó rettenetről. |
A Színes Dörmöng:
Repkedett egy színes dözmöng ott
Hol a szél színfoltott hagyott
Zizegett-zuzogott ott
Hol a szél színfoltot hagyott
Ez voltam |
Ez egyelőre itt 4 vers, amiből 3-at már leírtam valahova, de szerintem megérdemel ez a téma 1 külön topicot, mert hát se a lélekgyűjtő korlátozásához, se a Lapötletekhez nem illenek. Kronológiai sorrendben:
VILÁGÉGÉS:
Világégés, világégés,
A pusztítás végtelen,
Véreső, és tűzvihar, már
Minden élettelen.
Elpusztult és elveszett
A szép élet Ghallából,
De nyugaton egy félsziget
Maradt még hazánkból.
Túlélők Földjének hÍvták
Az élő félszigetet,
Mi valahogyan ellenállt
A világégésnek.
AZ ELLENSÉG TÁMADÁSA:
Halál, halál, halál...
A Felszínen már semmi se áll.
Elpusztult minden, mi valaha élt,
De volt még, ki életet remélt.
Akiben még volt reményszikra,
Az elmenekült oda, hol sok a szikla,
És kevés a fény, és kevés az élet...
A Hegyek mélyét használták menedéknek.
HA KITÖR A RÚVEL:
Ha kitör a Rúvel,
Véres lesz a fekete ég,
Galetki, ember, elf,
Minden lény elég.
Kivéve ők, a renegátok,
Ez lesz az életre a legnagyobb átok.
EMBEREK FÁJDALMA:
Már nem vár, az élet földjén száz király,
Már csak ami vár: félhomály,
Ha rá gondolok, szívem fáj.
Gonosznak látszó, karmoló,
Utamba tévedt, ordító
Halált okozó, támadó.
Nem hagyja, hogy éljek,
Ő a Tisztogató.
Várok én a napsütésre már,
Álmaimban már az élet vár,
De a föld alatt van hazám,
Várok a napsütérse már.
Itt lenn oly rideg a világ,
A szemem csak szenvedést lát.
A Felszín vár már rám.
Itt lenn már, boldogság nem vár, csak halál,
A fénytől a barlang elzár.
A félelem sötétje már
Uralkodik itt lenn, de vár
Álmomban fényes napsugár.
Bár a felszínen lennék már…
Kérlek hagyd hogy éljek,
Mondd, hogy vége már.
Várok én a napsütésre már,
Álmaimban már az élet vár,
De a föld alatt van hazám,
Várok a napsütérse már.
Itt lenn oly rideg a világ,
A szemem csak szenvedést lát.
A Felszín vár már rám.
Még persze később írok, és más is ha akarja ide ír6ja TF/ŐV/HKK verseit. |
Hírek, változások | Kérdések | Csere-bere | Stratégiák | Versenyek | Lapötletek | Szavazások | Egyéb
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
