Vissza a Főoldalra
 
Feliratkozás Hírleveleinkre!
Adatvédelmi Tájékoztató
Ország Boltja 2011 Népszerűségi díj Egyéb kategória II. helyezett Ország Boltja 2012 Népszerűségi díj Hobbi és kellék kategória III. helyezett

Most ingyen kezdhetsz el játszani a Túlélők Földjén!
Kattints ide a részletekért...
Nézz be kártyaboltunkba!
Hatalom Kártyái - 11. kiadás július 18.
A pillanat képe
Bányászvorthag
(Túlélők Földje szörnyeteg)
Küldd el képeslapként!
"A dombos vidékek földfelszín alatt élő, rovarokkal táplálkozó ragadozója a bányászvorthag. Egy-egy példány sok-sok mérföldre elnyúló barlangrendszert képes mindennapos tevékenységével kiépíteni, melyet az árnytündérek is sokszor használnak titkos céljaikra." Encyclopedia Fantasia
Nézz szét a galériában!
Hatalom Kártyái: A játék összetettsége
Az egyszínűség jutalma - 2020. szeptember 19.
Online HKK sorsoló program
Kerekes Kálmán emlékverseny
Nyár búcsúztató akció! - 2020.08.28. - 2020.09.28. (Meghosszabbítva)

A lista folytatása...
Túlélők Földje - Közös Tudatok listája
Taumaturgia mentor (522. tudati képesség)
Nyár búcsúztató akció! - 2020.08.28. - 2020.09.28. (Meghosszabbítva)
Országjáró feladat 2019

A lista folytatása...
HKK sorsoló program (28)
Lapváltozások - 2020. szeptember 1. (59)
Online HKK sorsoló program (27)
[HKK Piac] UR lapok (10601)
Hatalom Kártyái: A játék összetettsége (65)
BEHOLDER bácsinak kérdések !!! (6978)

További témák...
Tegnap leggyakoribbak:







Utoljára ezt küldték:

Küldj te is képeslapot!
Doomlord online game
Mágia Mesterei Online Játék
Pókerjáték
Szerkesztőség:
honlap@beholder.hu
Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci)
Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5)
Ha hibát találsz a honlapon:
Írj nekünk!
Ajánlott böngésző, felbontás:
Internet Explorer, 1024x768
 

Kalózszövetség (Káosz Galaktika novella)

A Dragonstorm típusú hajó hihetetlen sebességgel szelte az űrt. A Victory osztályú, módosított vadászgépek alig bírták tartani a tempót. Amilyen helyőrség mellett csak elmentek, mindenki ámulva nézte a csodát: egy Dragonstorm romboló lehagyott egy csapat Victory vadászt. Senki nem küldött utánuk egységeket, hiszen minek, úgysem érik utol, csak figyelmeztették a következő bázist, ami nem akart hinni a fülének, de azért továbbította a hírt. Mindenki úgy gondolta, hogy a Victory-k üldözik a rombolót. A romboló olyan gyorsan ment, hogy nem tudták leolvasni a hajó nevét, pedig ott díszelgett hatalmas, fehér betűkkel a név a hajó egyik szárnyán: Hipernova. "Találó név!" gondolhatták egyesek, akik már megcsodálták a hajót belülről. A hajóra ugyanis két hipertér generátor volt felszerelve, amik nem kis pénzt jelentettek. Maga az 1 db hipertér generátor egy romboló árának egyharmada volt. Ráadásul itt kettő volt, ami egy cirkálót jelentett, vagy egy felspécizett vadászgépet. A Hipernova egyenesen a Birodalom közepébe tartott. Amikor a romboló jelentős távolságra került a Victory-któl, hirtelen leállt, és csak lassan cammogva haladt előre. "Túlterhelődtek a generátorok. Ilyen hajtásnál elképzelhető." - vélték akkor még a felderítők, melyek tartották ugyan a tempót, de nem akadt fegyverük egy ilyen monstrum ellen, így hát csak figyeltek. Amikor a Victory-k lőtávolságon belül kerültek volna, a Dragonstorm hirtelen megugrott, és újra előző sebességgel száguldott a bolygók között. Most már a hír eljutott a Császári Palotába is. Ott egy flotta várta az érkezőket. Ugyanis nem akadt olyan hajó, mely utolérte volna a Dragonstormot, kivéve egy-két vadászgépet és néhány cirkálót, de ezek túl messze voltak vagy a romboló könnyűszerrel kilőhette volna őket. A Victorykat pedig senki sem akarta feltartani. A Császári Palotába még néhány hír eljutott aznap. Különböző irányokból, hasonló, vagy még ennél a rombolónál is gyorsabb hajók közeledtek. A Dragonstormmal szemben egy Kardtáncos hajó közeledett, mögötte egy csapat Gubó vadászgéppel, megint másik irányból egy Jégdarázs és egy csapat Cyclon Unairo jött, és végül két Szélerőd cirkáló. Mindegyik hajó láthatóan szériájának gyöngyszeme volt, hiszen oly gyorsak és erősek voltak, hogy a Császári Palotához rendeltek egy CRX típusú nehézrombolót is. Már minden irányból elég közel voltak a hajók, amikor mögöttük is bezárult a blokád. A Birodalom belsejéből számukra nincs kiút. Ekkor egy kódolt üzenetet sugároztak egyenesen a császár számára, majd megálltak, és vártak. A tüzérek keze viszketett, a kapitányok izzadtak, egyszóval igen feszült volt a hangulat. Most már senki nem kételkedett, hogy a Victoryk kikkel állnak egy oldalon. Így teltek lassan, feszülten az órák, míg végül megérkezett a válaszüzenet, és vele együtt egy parancs a flottának. A kapitányok mind hitetlenkedtek, és többször is leellenőrizték a parancsot, de végül is lassan szétnyílt a flotta, és a látogatók bementek egyenesen a császári kikötőbe.

- Felség, nem hiszem, hogy bölcs döntés volt beengedni őket! - mondta a császár személyes tanácsadója, útban a kikötő felé.

- De ez az üzenet magáért beszél.

- És mi megbíztunk valaha is a kalózok szavában?

- Általában nem. De most szükségünk van minden segítségre. És ez most már az ő érdekük is. - jelentette ki magabiztosan őfelsége. Az üzenetben a kalózok beszámoltak arról, hogy több zarg hajó bejutott a felségterületükre. A császár pontosan tudta ezt, mivel megkapta a jelentést, hogy egy zarg flotta szétverte az ottani Birodalmi haderőt. A kalózok biztosan nagy károkat szenvedtek, és valószínűleg nem először történt ez meg. Szinte minden nagy kalózszövetség képviseltette magát. A Drake Klán-szövetség, a Pokoli Tűzerő Testvériség, a Jégerő Csoport és még néhány nagyobb kalózbanda. A Császárt természetesen külön kis hadsereg védelmezte, amellett az egyszemélyes pajzs mellett, amit amúgy is viselt, és amely minimum néhány száz lövést felfogott.

A tanácsadó egyik gyűrűje csipogott kettőt, majd a tanácsadó a császárhoz fordult:

- Fenség, a Túlélők Szervezete is elküldte egy követét, hamarosan ő is megérkezik.

A Túlélők Szervezete nem is igazán kalózcsoport volt. Hontalan civilekből, katonákból állt, akik a zarg invázió folyamán lettek szegények. Andrew Nocelli alapította, aki régen kormányzó volt. Fő célja a menekültek elszállásolása és ellátása volt, míg egyszer a Birodalmi Elhárításnak nem tetszett valami, s így elvették tisztségét. Mivel sorsát nem fogadta el, ezért a vagyonát és hajóit magával vitte, és rablóként élelmet és ehhez hasonló cikkeket kezdett gyűjtögetni, de soha nem ölt meg senkit, csak ha életveszélyben volt és Birodalmi hajót sem semmisített meg. Ez még a háború elején volt. Állítólag azóta egy hatalmas űrbázisa van, amin rengeteg menekült él és dolgozik gyárakban, vagy a földeken, és rengeteg hajó védelmezi őket. A későbbi érkezés is egyértelműen arra akart utalni, hogy ők nem kalózok. Csak Túlélők.

Ekkor már közel jártak a kikötő azon részéhez, ahol a kalózokkal vélhetően találkoznak. Megálltak egy ovális teremben, és vártak. Nemsokára egy csapat kalóz jelent meg egy kanyar előtt, és látszólag nem volt náluk fegyver. Volt köztük inszektoid, xeno, ember, triciplita, urcápa és karnoplantusz egyaránt. Szerény küldöttség volt, mégis mintha kissé jobban a császár köré gyűltek volna a testőrök, akik viszont állig fegyverben voltak. A kalózok tipikus kalózöltözetben voltak, teljesen irregurális felszereléssel és vékony védőruhában, mely az életfeltételeiket biztosította, de arcukon (vagy ilyen funkciójú testrészükön) mély komorság ült.

- Üdvözöljük őfelsége! - szólt a közelbe érő ember kalóz. - Mint azt tudja, nagyon fontos ügyben jöttünk és tanácskozni szeretnénk önökkel.

- Üdvözlöm önöket őfelsége nevében - válaszolt a tanácsadó - Kérem, kövessenek engem, elvezetem önöket a tárgyalóterembe.

Innentől kezdve két különböző útvonalon mentek. A kalózok és a tanácsadó a kevésbé nyilvánoson, a császár és a rangos tisztségviselők pedig egy másik, talán még kevésbé nyilvános útvonalon. Természetesen a császár előbb ért oda, mint a kalózok, így aztán elhelyezkedtek, és vártak.

Végül a kalózok is megérkeztek, és ők is elhelyezkedtek. A tárgyalás előtti csendet az egyik űrcápa törte meg. A művészi módon megtervezett páncélja lábai felől halk zúgás volt a jel, hogy a szervomotorok működésbe léptek.

- Tisztelt egybegyűltek! - szólalt meg a külső hangszóró a cápa üvegburokban lévő feje alatt. - Mint gondolom, mindannyian tudják, azért jött el küldöttségünk, hogy kölcsönösen kedvező megállapodást kössünk! Eddig tétlenkedtünk, de most már hajlandóak vagyunk felajánlani segítségünket!

Rövid hatásszünetet tartott.

- Hajlandóak vagyunk hajóink jelentős részének irányítását átadni a Birodalmi Haderőknek. Természetesen a tisztítást célszerű volna először a mi szektoraink közelében elkezdeni, hogy hajógyártásunk visszanyerje maximális kapacitását. Cserébe mi ezek után más szektorokban is hajlandóak vagyunk segíteni, egészen az XFG-34-tol XHG-37-es szektorig. Onnantól sajnos ellenséges kalózbandák is támadhatnak bennünket.

Most már végleg befejezte beszédét, és visszaült helyére. A császár eközben telepatikus úton kommunikált tanácsadójával.

"Egészen biztos, hogy igazat beszélnek, uram. Saját magam pillantottam be egyszerű elméjükbe. Igaz, kicsit elferdítik a valóságot. Valójában még az XHG-34-es szektorig sem akarnak elmenni. Ahhoz túl kicsiknek érzik magukat, bár a pontos erejüket nem tudom meghatározni. Valószínűleg valamilyen bonyolult technikai eszközzel blokkolják ezt az információt."

"A legegyszerűbb lenne megkérdezni a haderejüket, nemde?" - kapcsolódott be egy cerebrita tábornok.

"Igaza van, Morus tábornok, kérdezze meg."

- És valójában mekkora az önök hadereje? - kérdezte Morus. Magas hangja szinte átsüvített a termen, ezzel mindenkinek felhívva figyelmét a kérdésre.

Most az ember állt fel, és elkezdte beszámolóját.

- Nos, a jelenleg mozgósításra alkalmas haderőnk a következő: - ezzel ismeretlen nevek sokaságát mondta el, melyek közül a cerebrita tábornok csak néhányat ismert fel. Mégis tökéletesen tudta, hogy milyenek ezek a hajók, mert a név mondása közben az ember fejében önkéntelenül is megjelent a hajó képe. És egy adatkockát is hozott, melyen részletesebb adatok is voltak. A legtöbb hajó régi és kiszuperált modell volt, amelyeket szinte teljesen átépítettek, és módosítottak. Természetesen akadt köztük jó néhány, ami a legmodernebb technológiát képviselte, egyebek között az a pár hajó, amellyel a kalózok megérkeztek.

Miután az ember befejezte beszámolóját leült, és csöndben figyelt.

"Önök szerint ez mennyire billenti felénk a mérleget?" - kérdezte a császár.

"Ha az én véleményemre kíváncsi," - kezdte Morus tábornok. - "akkor azt kell mondanom, hogy csak pár centivel. De itt még az is sok, és figyelembe kell vennünk, hogy a kalózok legtöbb embere összeszokott és tapasztalt."

"Ön szerint?" - kérdezte a tanácsadót.

"Nekem alapvető véleményem, hogy egy kalózban sohasem lehet megbízni. Most még lehetséges, hogy igazat mond a szövetséggel kapcsolatban, de késobb megváltozhat a véleménye. Ez előre megmondhatatlan. És felmerül a kérdés, miért árnyékolják a haderejük adatait, ha nem hazudnak? Mindazonáltal, most minden segítség jól jön."

Ezzel a cerebriták befejezték a beszélgetést. A kalózok pontosan tudták, hogy ekkor mi történik, és gondolataikba mélyedtek. Mindannyian tudták, hogy a cerebriták észreveszik az árnyékolt gondolatokat. A karnoplantusz, aki beszerezte a ritka eszközt (amilyet még azelőtt nem látott technikus a bázison) persze bizonygatta, hogy észrevehetetlen, de első találkozásuk egy cerebritával ezt megingatta. Persze kidolgoztak egy tervet erre az esetre is, de úgy gondolták, hogy most már nem lesz rá szükség. Már azon is meglepődtek, hogy a folyosón nem kérdeztek rá, és nem követelték a magyarázatot. A jelenlevő kalózok többsége tudta, hogy ezzel nincs minden rendben. Igazuk is volt, ugyanis a különlegesen nagy képességekkel megáldott császár már rég feltörte annak a bizonyos árnyékoló berendezésnek a kapuját. Ugyanis pontosan ismerte az ilyen típusú árnyékolókat, hiszen egyik tesztelője is volt régebben.

A tárgyalás még hosszú órákig folyt, közben megérkezett a Túlélők Szervezetének képviselője. A császár enyhén meglepődött, amikor meglátta a képviselőt, ugyanis az cerebrita volt. Méghozzá egy fiatal lány, Hoing Twa. Teljesen szabályos ruhát hordott, ismerte az etikettet, és rendkívül jó diplomata volt. A császár meg volt győződve arról, hogy ha akarta volna, elég erős elmepajzsot hozhatott volna létre, és biztos volt benne, hogy nem volt szüksége árnyékolóra. A cerebrita azonban nem álcázta elméjét, szabadon betekinthetett a császár, és minden cerebrita a tárgyaláson. Semmi érdekeset nem találtak a lány elméjében, és nem is kutattak benne sokáig. Megnézték, van-e valami témába vágó titkolni valója, azután abbahagyták. Mindenesetre meggyőzte őket a lány őszintesége, és jobban megbíztak benne, mint a kalózokban.

Folytatták a tárgyalást és most már elég nagy haderőről volt szó. A Túlélők Szervezete a szó szoros értelmében egy jól ellátott flottával rendelkezett, és az adatok szerint gyarapodott. Ez azt jelezte, hogy még a zargok sem tudták, hogy hol van a titokzatos rejtett bázis. Komoly vita folyt arról, hogy melyik szektorokba küldjék a kalózok hajóit, és hogy mennyi birodalmi haderő kísérje őket. Végül már késő estére járt az idő, amikor aznapra befejezték a tárgyalást. A kalózokat a palotán kívül elszállásolták, de a cerebrita követ a palotában maradt, mint teljes jogú polgár.

- Látszik, hogy a koponyásban megbíznak! - mondta Honndar, és hosszú ágaival mérgesen csapkodott, miközben forgolódott. A szoba, ahol összegyűltek elég nagy volt, és amolyan várakozóra emlékeztetett. A falakon a Birodalom különböző tájairól összegyűjtött híres fényképészek holo-képei lógtak, de néhány, a régi stílust idéző, festett képet is elhelyeztek a szobában. Sok, kényelmes ülést biztosító fotel volt minden faj számára. Egyszóval a szobán látszott, hogy a tervezőknek volt pénzük és nem spóroltak semmivel. Volt még egy divatos üvegasztal és a bejáratok mellett egy-egy kommunikátor.

- Ezt fejezd be, mert odamegyek, és leharapom az egyik ágad! - ordított rá az urcápa, Shant de Barre, és csillogó páncéljából egy kis, szájra emlékeztető vasfogó ugrott ki. Már indult is a karnoplantusz csápszerű ága felé, amikor elétoppantott egy hatalmas vastorony. Jegerh Ontaz még xeno méretben is nagynak számított. Egy pillanat alatt elkapta a vas-rágófejet, ami most felé száguldott, és letörte.

- Kicsit jobb lehetne a reflexed, Barre, ha egyszer beállok ide, akkor már megállíthatnád az a kis micsodát! - dörrent rá az űrcápára. Az nem szabadkozott, de látszott rajta, hogy sajnálja azt a vas-rágófejet. A karnoplantusz elviharzott.

- Egyébként tényleg jobban megbíznak a cerebritában. De meg is értem őket. Az ő fajukból való, és sokat foglalkoztak vele - szólat meg most az ember. Kahna Mozet, egy vérbeli fejvadász volt, aki egy ideje kalózkodással kereste a kenyerét a Pokoli Tűzerő Testvériség küldöttjeként, és éppen végzett a poloskák felderítésével. Egy pár borsószemnyi méretű pontot tartott a kezében. Letette az asztalra, és azok azonnal elbarnultak, felvéve az asztal színét.

- Nagyon úgy néz ki, hogy elfogadták az ajánlatunkat - kapcsolódott be a beszélgetésbe az inszektoid harcos, és elülső lábait halkan összedörzsölte amint a számára odahelyezett inszektoid fotelben ült. - Jó úton haladunk. Talán még azt is sikerül kicsikarnunk belőlük.

- Á, arról ne is álmodj! - mondta egykedvűen Mozet, és tovább szórakozott a poloskákkal.

- Miért? Gondolj csak bele! Csak pár királynőt kellene megvenni, és annyi harcosuk lenne, mint egy bolyban! Ráadásul a szabad inszektoid kapitányok is melléjük állnának.

- A helyzet az, hogy nem minden az inszektoidok körül forog! - vágta a harcos képbe a véleményét a karnoplantusz, aki most jött vissza a szobába, és eddig vízbe lógatta egy-két alsóbb ágát.

- De nem is a karno-k körül! - vágott vissza a harcos.

Amióta összekerültek, azóta ilyen szócsatározások dúltak körülöttük. Mindenki tudta, hogy az inszektoid pillanatok alatt széttépné a karnoplantuszt, ha közelharcra kerülne sor. Szerencsére az inszektoid még meg sem próbált nekirontani a növényszerű lénynek, bár látszott, hogy egy-egy nagyobb szócsata után már alig bírja türtőztetni magát. A karnoplantusz pedig nem félt, hiszen ágai között egy apró - bár szokatlanul nagy erősségű - pisztoly lapult, amit bármelyik pillanatban elő tudott kapni. 360 fokos térlátásának köszönhetően pedig nem lehetett hátba támadni.

Ezután mindenki elment a saját szállására, és másnap reggelig nem is találkoztak.

Este Mozet nem bírt elaludni. Csak hánykolódott az ágyon, de az álom nem telepedett meg rajta. Végül leült az asztalhoz, magához vett egy üveg magas alkoholtartalmú italt és gondolkozni kezdett. Bár tudta, a párosítás nem túl jó - gondolkozás + pia -, de mégis belekezdett. "A főnökök biztos kisütöttek valamit, csak nekünk nem mondták meg. Nyilván hogy ha elkapnak, ne tudjanak kihúzni belőlünk semmit." Éjszaka ezen törte fejét, közben elfogyasztott pár üveg hasonló italt. Végül is elaludt ott az asztalnál, és reggel az ébresztő-berendezés egyre erősödő csipogására ébredt. Az elmélkedéssel nem jutott semmire, de csodával határos módon friss volt, és zuhanyzás után úgy érezte, mintha egész este pihent volna. "Biztos ez az akármi, amit tegnap, akarom mondani ma ittam." El is határozta, hogy beszerez néhány rekesszel, amint alkalma nyílik rá. Miután magához vette felszerelését, ami nem állt másból, mint egy mellény, egy köpeny és egy kommunikátor, elindult a kalózok szállásait összekötő csomóponthoz, oda, ahol tegnap beszélgettek a küldöttek.

A terem még teljesen üres volt. Leült egy fotelba és várta a többieket. Lassan mindenki bejött a terembe, és összegyűlt a küldöttség.

- Mi a mai program?

- Újabb tanácskozás, ahol megbeszéljük a részleteket, Barre.

- És milyen részleteket?

- Honnan tudjuk?! - csattant fel váratlanul a karnoplantusz - Hogy lehet ilyet kérdezni?!

Az urcápa erre mormogott valamit, hogy egyszer letépi a karno összes virágját.

"Talán pont az a Testvériség célja, hogy összezörrenjenek a többi banda küldöttjei?" - kérdezte magában a fejvadász. Őt csak egyvalaki nem szívlelte a társaságból, a hatalmas xeno. A többiek vagy megvetették, vagy semmibe vették, vagy elfogadták. "Ha ez a tervük, jó úton halad." Újabb gondolat kezdett kibontakozni benne. Ismer-e minden tényt? Nem. A lehetséges célok a következők lehetnek: a Túlélők Szervezete központjának koordinátái, vagy a többi kalózbanda összezörrentése, esetleg több információ a birodalomról. Ez utóbbit valahogy kihúzta volna a listáról. Ennek még annyi értelme sem lenne, mint az első kettőnek. Viszont az első lehetőség valahogy logikusnak látszott. "Azt hiszem, ezt mondják úgy, hogy kalózösztön." Igen az elsőnek lenne értelme. Hiszen a kalózok utálják a Túlélőket. Az invázió szempontjából jobb helyzetben vannak, lenézik a kalózokat, jobban élnek és még a Birodalom is jobban szívleli őket. Minden kalóz meg volt győződve arról, hogy ez a legnagyobb álszentség a galaxisban. Ok is ugyanúgy gyilkolnak és fosztogatnak, csak biztos valamilyen más néven! És ügyesebben. Dióhéjban ezekért az indokokért utálták őket a kalózok. De még számtalan hasonló okért gyűlölték őket. Sokszor meg is próbálták befeketíteni a nevüket, de ezek csak haszontalan, sikert nem remélő próbálkozások voltak. Most viszont itt van a lehetőség! Hiszen mi sem egyszerűbb, mint követni egy hajót a bázisáig. Vagy követni egy személyt! És máris megvannak a koordináták! De ha nem is ilyen módon, valahogy biztosan összefüggnek a dolgok.

Kahna Mozet hihetetlenül meg volt elégedve önmagával. Rájött mindenre, és most már csak ezt fogja a szeme előtt tartani. Ha valahogy elősegíti az akciót, talán még jobban megjutalmazzák, az amúgy sem kis fizetés mellett. Hiszen bemenni a Birodalom közelébe, az azért nem mindennapi vállalkozás.

Így is tett. Mindig ott volt a cerebrita követ közelében, és minden szavát hallgatta és mérlegelte. Gondosan leírt minden fontosnak vélt mondatot, és próbálta lenyomozni, hogy mit csinál a Palotában. Ez viszont elég nehéz feladat volt, mivel a cerebriták nem lefizethetőek. Poloskát beküldeni hülyeség, mert azonnal lenyomozzák. Végül is csak egy triciplita takarítóból tudott kiszedni egy-két dolgot, hogy sok időt tölt a császárnál és annak tanácsadójánál, hogy teljesen befogadták és hogy támogatják - nem hivatalosan - a Túlélőket.

- Én mondom, valami van itt! Talán a császár szerelmes lett!

Ezt Mozet nem is vette figyelembe. "Hiszen odáig rendben, hogy befogadták, de azért ennyire nem lehet szimpatikus!" További nyomozásai során egyre biztosabb lett a dolgában. Küldött egy teljesen titkos jelentést a Testvériségnek, megemlített benne minden lényeges dolgot (még a szerelem kérdést is, hátha felkelti a vezetőség érdeklődését), és további utasításokat kért. Csak remélni merte, hogy nem veszik észre, és nem csípik el a levelet, de nem volt választása. Túl fontosan érezte az információkat. Azonban nem jöttek utasítások. Elérkezett az idő, és a küldöttek elindultak központjuk felé, hogy beszámoljanak a tárgyalásokról.

Az alig fél éve zsákmányolt, Földzúzó névre hallgató Szélerőd motorjai feldübörögtek, és az egyre növekvő sebességgel szakította át az atmoszféra rétegeit. Amint kiért a radarkörzeten felkapcsolta álcázóit, és elindult a Túlélők követének hajója felé. Pár óra alatt be is érte. Ekkor már messze voltak a Palotától. A hajó vadászgép besorolású lehetett, bár Mozet ilyen típust még nem látott. Látszatra nem jelentett túl nagy feladatot a Földzúzónak, hiszen sokkal nagyobb és erősebb volt. Mozet eredetei terve az volt, hogy követi a hajót a bázisáig. Viszont a hajó egyre lassított, és végül egy civilizációtól távoli helyen megállt, és szembe fordult a Szélerőddel. A Földzúzó még mindig álcázás alatt volt, így Mozet nem értett semmit. Kiadta a parancsot, hogy lassan oldalazva mozduljanak el. A vadászgép orra pontosan a Földzúzó felé állt. Ezt már végképp nem értette. Értetlenségét a végsőkig fokozta, hogy a vadászgép a pontos frekvenciájukra küldött egy üzenetet. Az üzenetet egy cerebrita hadarta el. Rövid tartalma az volt, hogy hagyják abba az üldözést. Ekkor már Mozet értetlensége átcsapott haragba. "Egész végig csak játszottak velem! Tudták, hogy követem őket! Jól van, akkor nem szállok ki a játékból!"

- Rakétákat betölteni, álcázást le, pajzsokat föl!

A kalózlegénység egyetlen szó nélkül teljesítette a parancsot. A lövészek elfoglalták helyeiket, és leadták a készenléti jelet.

Ekkor már a vadászgépen is változás látszott. Kinyílt egy-két oldalüteg, és rakétakilövő, és egy második pajzsot is észleltek a műszerek. "Nem is lesz ez olyan könnyű." De most már nem állt meg. Megizzasztja majd, de legyőzni nem tudta. Kiadta a tűzparancsot, és vagy egy tucat rakéta és lézercsík csapott ki a vadászra, ami jelentős részüket elkerülte, de még így is komoly sérüléseket szenvedett. Ezután a vadászgép lőtte ki rakétáit, és ontotta gyilkos tüzét a Szélerődre. Mozet már ki is adta volna a második, elsöprő tűzparancsot, amikor a vadász mellet megjelent először egy kardtáncos, azután egy Dragonstorm, megannyi vadászgép és egy Jégdarázs nehézromboló. Bizony, ekkor már Mozet is aggódott. Rögtön menekülési parancsot adott, és elterelő-aknákat oldott ki, hogy a feléjük száguldó rakétasereg legalább néhány darabja ne őket találja el. Ennek ellenére az első hullám rakéta megsemmisítette a hajó nagy részét, és az utánuk érkező lézersugarak milliónyi darabra szakították szét a Földzúzót.

A Jégdarázs kapitányi hídján maga a Drake Klán-szövetség feje, a Pokoli Tűzerő Testvériség püspöke, és a Jégerő Csoport egyik admirálisa ült.

- Ha nem küldi el a jelentést, elkéstünk volna. És mind halottak lennénk. - mondta a Klán-szövetség feje. "Mozet okos ember volt, kár, hogy meg kellett halnia. Kitalálta tervünket." Mert tényleg a Túlélők megsemmisítése, vagy legalább bázisuk megtalálása volt a cél. De a jelentés mindent megváltoztatott. Ha valóban érzelmi szálak vannak a cerebrita követ és a császár között, nekik nem lett volna kegyelem. És valóban, egyre több hír érkezett errol.

- Szerencsére elküldte. Most már minden rendben. A szerződést aláírhatjuk.

- Igen, alá is írjuk. De nem feleltjük el az itt történteket. Egyszer még leszámolunk a Túlélők Szervezetével!

A császár persze mindent tudott végig - hiszen feltörte a precíz árnyékolót -, és egy álcázott hajóval, a legújabb fejlesztéssel ő is követte a Túlélők Szervezetének hajóját. Eme hajó legyőzte volna azt a pár hajót, ami itt összegyűlt. Fejlett érzékelői minden álcázott hajót érzékelt, és már ki is adta volna a tűzparancsot, amikor látta, hogy a vadászgép melletti hajók nem a vadászt, hanem a Szélerődöt célozták meg. Látta az ezt követő cselekedeteket, és megnyugodott. A lány túl fontos volt számára.

A flottilla elindult a kalózközpont felé, a vadászgép pedig az ellenkező irányban száguldott el. A Birodalmi hajó is visszaindult. Az űr azon részén nem maradt más, csak a hajdani Szélerőd roncsai.

C. R. Donatell

(A szavazáshoz be kell jelentkezned!)
(átlag: 16 szavazat alapján 4.9)

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Próbálkozás (Káosz Galaktika novella).

Létrehozás: 2004. február 13. 13:56:34Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:20 Küldd el a cikket másoknak Nyomtatási forma


Főoldal | Túlélők Földje | Ősök Városa | Kalandok Földje | Sárkányölő | Puzzle | Hatalom Kártyái Kártyajáték | Álomfogó Kártyajáték | Káosz Galaktika Kártyajáték | Könyvesbolt | Alanori Krónika | Shadowrun | Battletech | Íróink | Könyvsorozataink | Fórum | Galéria és képeslapküldő | Sci-fi és fantasy novellák | Regisztráció | A Beholder Kft.-ről | Adatvédelmi tájékoztató

© Beholder Kft., 2003 - 2020
1680 Budapest, Pf. 4 | E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932

Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.