Vissza a Főoldalra
 
Feliratkozás Hírleveleinkre!
Adatvédelmi Tájékoztató
Hatalom Kártyái

Mikor lenne a legjobb a jövő évi Nemzetit tartani, melyik hónapban tudod legkönnyebben a péntek-szombat-vasárnap trióra szabaddá tenni magad?

1.) Az augusztus a legjobb.
2.) Legyen inkább szeptember.
3.) Legyen inkább október. (Október 23. péntekre esik.)
4.) Mindegyiket egyformán könnyen vagy nehezen tudom megoldani.
5.) Nem szoktam a HKK Nemzetire kijutni.

(A szavazáshoz be kell jelentkezned!)
További szavazások...
Fórum a témához...
Ország Boltja 2011 Népszerűségi díj Egyéb kategória II. helyezett Ország Boltja 2012 Népszerűségi díj Hobbi és kellék kategória III. helyezett

Most ingyen kezdhetsz el játszani a Túlélők Földjén!
Kattints ide a részletekért...
Nézz be kártyaboltunkba!
HKK - Zén Legendái: Clerebald gyűjteménye szeptember 21.
HKK - Zén Legendái: Az istenek csarnoka július 20.
Hatalom Kártyái - Élőholt invázió június 22.
A pillanat képe
Esthar papok
(Túlélők Földje)
Küldd el képeslapként!
Az Esthar Császárság már a múlté, városainak romjait rég benőtte az erdő - így a papok által irányított birodalomról rendkívül keveset tudunk. Ráadásul az esthar papok elegendő hatalommal rendelkeztek ahhoz, hogy múltbeli tudásukat méltóképp elrejtsék.
Nézz szét a galériában!
Argum City béta teszt
Clerebald gyűjteménye – Beharangozó
Előrendelhető a legújabb Zén Legendái minikiegészítő Clerebald gyűjteménye!
Ritka lap csere
Hagyományos verseny - 2019. szeptember 21.

A lista folytatása...
Túlélők Földje - Nyomtérkép az utolsó 32 játékhét nyomaiból
Aukciós statisztika
Az utolsó Aukciós Napon történtek
Hatalom Kártyái verseny - 2019. szeptember 22., Eger

A lista folytatása...
[HKK Piac] Eladó lapok (141377)
Clerebald gyűjteménye – Beharangozó (7)
XXIII. HKK Nemzeti Bajnokság – 1. nap (5)
Jégmágus kt. alakulna (9290)
[HKK Piac] Eladó gyűjtemény (9402)
JuFe HKK Vlog (95)

További témák...
Tegnap leggyakoribbak:







Utoljára ezt küldték:
Az elfekről általában
Küldj te is képeslapot!
Doomlord online game
Mágia Mesterei Online Játék
Pókerjáték
Szerkesztőség:
honlap@beholder.hu
Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci)
Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5)
Ha hibát találsz a honlapon:
Írj nekünk!
Ajánlott böngésző, felbontás:
Internet Explorer, 1024x768
 

Bíró szíve büntetéskor (Káosz Galaktika novella)

A Taragon bolygó képe már szinte teljesen kitöltötte a híd nagy képernyőjét. Thalos kapitány megvakarta átizzadt zubbonyának hónalját, majd bal kézcsonkjával rácsapott a fedélzeti kom-hálózat kopott kapcsolójára.

- Megérkeztünk - mordult a mikrofonba. - A francos vámosok már nagyon várnak magára, úgyhogy igyekezzen... kisasszony.

Meise Van Dark kabinjában csomagolt, amikor a Gyémántálom, Thalos hajója belépett a taragoni holdra telepített Szerró helyőrség radarjainak hatósugarába. A kapitány bejelentkezett a rendszer határán őrködő naszádoknál, és bejelentette, hogy utas van a fedélzeten. A lerobbant Mercator Deltán természetesen nem volt utasfülke, így az érzékenyebb áruk számára fenntartott raktárrészben alakítottak át egy teherkonténert a lánynak.

Meise felsóhajtott, megragadta súlyos tengerészzsákját, és elindult a sziszegve kinyíló alacsony ajtó felé. Végigsimította szőke kefefrizuráját, és sóvárogva gondolt vissza régi sörényére. Nem kockáztathatta meg, hogy a babonás és konzervatív szerróiak belekössenek hosszú hajába. Ha minden jól alakul, csak néhány percig fog a felségterületükön tartózkodni, de még így sem árt az óvatosság.

Indulása előtt az űrkikötő kocsmájában világosan érezte a feszültséget. Nehezen talált hajót. A vendégek gyanakodva figyelték egymást. Ismét felröppentek azok a rémhírek, miszerint a zargok átprogramozott agyú embereket alkalmaznak kémnek.

Méghogy a zargok! - gondolta. - hihetetlen, mi mindent el nem hisznek az emberek! A zargok fejében - már ha egyáltalán van fejük - meg sem fordul a gondolat, hogy kémkedjenek. Ők csak váratlanul feltűnnek gyors, és pokoli hatékonyan felszerelt kis hajóikon, hogy a pusztítás és rombolás gyors orgiái után új áldozatokat keresve eltűnjenek a csillagok közötti sötét űrben.

A cápák, na azok igen! Azon senki sem csodálkozna, ha a környező rendszerek hatalmasságai az űrcápák ügynökeit keresnék. Meise indulásakor szülőbolygóján még javában tartott Ben Van Haag, a népszerű trivideósztár pere, akiről a navahói elhárítás kiderítette, hogy az űrcápák szolgálatában ügynökök és ipari kémek valóságos hadseregét mozgatta. A lány tudta, a cápák minden aljasságra képesek. Nagyon remélte, hogy híres kapitányként majd végezhet eggyel-kettővel.

Fent, a hídon Thalos kapitány még egy utolsó, leplezetlenül vágyakozó pillantást vetett a lányra.

- Nem gondolta meg a dolgot? - kérdezte. - Szívesen alkalmaznám a szokásos bér 110 százalékáért is.

- Sajnálom, kapitány, de már döntöttem. Engem vár az Akadémia. Maga pedig biztosan hamar szerez új első tisztet.

Thalos első tisztje rögtön a felszállás után erőszakoskodni próbált Meisével. Teste most egy folyékony hidrogénnel töltött tartályban várja, hogy a Gyémántálom visszatérjen a Navahóra, és akadjon egy cég, amely a későbbi szolgálatok reményében kifizeti darabokra tört hátgerincének gyógyíttatását.


A szerróiaknak úgy kellett a Taragon bolygó, mint púp a hátukra. Éppen elég gondot okozott nekik a kalózok elleni őrjáratok fenntartásának növekvő költsége. Valószínűleg fogalmuk sem volt arról, hogy a fennhatóságuk alatti csillagok között létezik egy ilyen nevű rendszer, amíg fővárosuk fölött meg nem jelent egy gigantikus birodalmi cirkáló a Galaxis magjából, és egy udvarias, de határozott - nagyrészt cerebritákból álló - küldöttség nem közölte a princeps-szel, hogy a Birodalom a Taragonon kíván diplomáciai mentességet élvező, független akadémiát létrehozni. A princepsnek elég volt egyetlen pillantást vetni a hihetetlen méretű, csillogó űrmonstrumra ahhoz, hogy rájöjjön, Szerró tulajdonképpen üdvözli és megtiszteltetésnek tartja a Birodalom óhaját.

Két nemzedékkel ezelőtt így jött létre a Taragoni Diplomáciai Akadémia. A hatalmas bázist hegyek zárják el a bolygó nagy részét borító sivatag viharos szelei elől. Az égbeszökő habbeton falakkal megerősített, szélerőművekkel telerakott csúcsok árnyékában egy tektonikus bombával vizet fakasztottak, így az Akadémia egy apró tenger partján feküdt. A településen mintegy tízezren éltek. Ember alig akadt közöttük, a lakosság nagy része inszektoidokból állt. Ők végezték el a mindennapi munkákat, és ők tartották karban az állomás gépeit. A szerróiak csupán a bolygó legnagyobb holdján tartottak fent egy határállomást, jelezvén, hogy ez a naprendszer mégiscsak az ő felségterületük.

Meise most itt állt, egy túlfűtött, párás és rosszul megvilágított szobában. Űrkapitányoknak természetesen nem kell keresztülverekedniük magukat a gyarmati bürokrácia útvesztőin, a navahói lány azonban kapitányi oklevele ellenére is utasként lépett a rendszerbe, ezért a lehető legalaposabb vizsgálatnak vetették alá. Egy 1200 kérdésből álló kérdőív kitöltése és háromórás várakozás után végre az állomásparancsnok elé léphetett. Mire idejutott, feje már lila volt a dühtől.

- Figyeljen, százados! - üvöltötte. - Elegem van a várakozásból, a hülye kérdéseikből! Én az Akadémia bejegyzett hallgatója vagyok. Tanulmányi időm alatt birodalmi útlevelem van. Mi a fenéért szórakoznak ennyit?

A kapitány mögött két holtsápadt, fekete egyenruhát viselő, félig droid biztonsági őr támaszkodott a falnak. A lány üvöltését hallva lassan felemelkedtek. Meise pillantása végigfutott rajtuk. Jobb kezük helyén csillogó pengékkel felszerelt fogó lógott ki a ruha ujjából. A hivatalnoknak azonban nem volt kedve a vérontáshoz.

- Nyugodjon meg, Van Dark kisasszony - mondta színtelen hangon, és egy intéssel visszaparancsolta testőreit. - Természetesen elfogadjuk a birodalmi útlevelet. Már ellenőriztük, az valódi. Azt viszont önnek is meg kell értenie, hogy ebben a feszült politikai helyzetben az útlevél állítólagos tulajdonosát is alaposabban meg kellett vizsgálnunk.

- Mi vizsgálnivaló van rajtam?

- Nem ön az egyetlen, aki bejelentkezett nálunk az új kurzusra. Akadtak köztük emberek is, meg mindenféle idegen söpredék. Tricipliták, xenok, csótányok és kaktuszok is. Nem értem, hogy egy ilyen gyönyörű nő mit keres az idegenek között. Hogyan magyarázza azt, hogy maga az egyetlen hallgató, aki nem csillogó-villogó luxusjachttal jön, hanem egy lepusztult kereskedő roncs bárkáján? A diáktársai között még olyan is akadt, aki katonai kísérettel érkezett.

- Lehet, hogy kiábrándítom, százados, de én csak egy egyszerű farmerlány vagyok a Navahóról. Honnan a francból lenne pénzem egy utasszállító hajóra?

- Mióta vesznek fel parasztlányokat az Akadémiára? - nézett rá szemöldökét felvonva a szerrói.

- Aranydiplomával végeztem el a Navahói Tengerészeti Főiskolát. Évfolyamelső lettem. Így kaptam meghívót a felvételi vizsgára. Az is sikerült.

- És a Birodalom nem fizette ki az útiköltségeit? Alig hiszem. A cerebritáknak még a bőrük alatt is pénz van.

Meise elpirult.

- Szóval... adtak pénzt. A taníttatásomat viszont a családom fizette. Apáméknak hatalmas kölcsönt kellett felvenni ehhez. Elárverezték volna a farmunkat, ha nem szerzek pénzt. Az útiköltségem erre pont elég volt, és még a bárkára is maradt belőle.

A százados elgondolkodva nézett rá.

- Most persze azt hiszi, hogy megütötte a főnyereményt, igaz? Kis hölgy, jobban tenné, ha visszafordulna. Azok ott lent megőrjítik az embereket. Mindenféle csótánnyal lesz összezárva. Lehet, hogy egy inszektoidbolyban kell majd laknia.

Meise megborzongott, de keményen összeszorította a fogát.

- Nincs mit meggondolnom. Már döntöttem. Az Akadémián fogok tanulni.

Az izzadó tiszt vállat vont, azután a lány elé dobta az útlevelet.

- Felőlem. De aztán ne mondja, hogy nem figyelmeztettük!


Az előkészítő tanfolyam három helyi héten át tartott. Ez alatt az idő alatt mindenki a saját fajtájával lakhatott, de azt már a kurzus elején megsúgták nekik, hogy az Akadémia diákjait a faji hovatartozás figyelembevétele nélkül helyezik majd el. A leendő diákok halk zúgolódással fogadták a hírt, de hangosan senki sem mert méltatlankodni. Még nem léphettek az Akadémia területére, az ellen viszont senkinek sem volt kifogása, ha az előkészítősök el-elsétáltak a Beltengerig nyúló, hosszú, rozsdásbarna színű kerítés mellett, és megpróbáltak egy pillantást vetni a magas sövény mögött rejtőzködő, elegáns, birodalmi stílusú épületekre.

Meise mindvégig tartózkodóan viselkedett. Kívülállónak érezte magát. A szerrói nem tévedett: ember származású diáktársai kivétel nélkül gazdag családok gyermekei voltak. Még egy leendő uralkodó is akadt köztük, aki egész idő alatt amiatt sopánkodott, hogy nem hozhatta a szolgáit is magával.

A navahói lány sokat sétált a kietlen hegyekben és a Beltenger sziklás partján. Érkezésekor azt gondolta, hogy ősz van, de most már tudta, a sziklarengeteg szívében megbúvó enklávé a birodalmi mérnökök gondos munkáját dicséri. A Birodalomban, a Galaktika középpontjában most az őszi színek voltak divatban, így mi sem volt természetesebb, mint, hogy az egész Akadémiát borongós, melankólikus hangulat lengte be. Meise ebből annyit érzett, hogy állandóan esett az eső, és gyakran ülte meg köd a tájat. A távoli nap gyenge fénye nem tudott áttörni a sűrű, sárgásbarna felhőkön. A lány még sohasem érezte magát ennyire magányosnak.

Azután véget ért az előkészítő, és tengerészzsákjával a kezében ott állt egy parányi ajtó előtt. Egy inszektoid szolga végigvezette a hosszú, bizánci pompával feldíszített folyosókon, majd egy zsilipkapu előtt udvariasan elköszönve magára hagyta. A zsilip mellett egy fotelben összehajtott fehér ruhát talált. A mellrészén több különféle írással saját neve állt. Körülnézett, de nem látott senkit, így hát átöltözött. A ruha kényelmes volt, és tökéletesen illett rá. Egy oldaltáska is hevert a fotel mélyén. Belenézett, és egy aranyláncon függő, méregdrága univezális fordítókészülék akadt a kezébe. A nyakába akasztotta, mire az ajtó nesztelenül kinyílt.

Belépett és egy üvegkalitkában találta magát. A különféle értelmes fajok képviselőit légmentesen záródó, átlátszó falak választották el egymástól. Meise előtt már ácsorgott néhány ember, ezek megfordultak, és szúrós szemmel méregetni kezdték. Szomszédságukban, a falon túl tricipliták álltak, a másik oldalt pedig xenok kaptak helyet. Mintegy húsz lény volt a kör alakú teremben. A fal melett embermagasságú, vízzel teli tartály futott körbe. A folyadékban lassú uszonycsapásokkal három cápa keringett. Lépegetőik, közöttük egy méregdrága antigravitációs szán a mendence parján álltak.

Az egyik triciplita az üvegfalhoz lépett, és megkopogtatta. Meise még sohasem látott közelről ilyen hármas szimmetriájú lényt, de így, élőben nem is tűnt olyan furcsának. Akaratlanul is elmosolyodott.

Halk, de minden más zajt elnyomó gongszó csendült fel. A terem közepén álló emelvény kékes színben felragyogott. Mindenki a fény felé fordult, még az űrcápák is abbahagyták a körözést.

- Üdvözöllek. Om vagyok, a tanítód.

A cerebrita professzor hangja nem a fordítóban, hanem közvetlenül a lány elméjében szólalt meg.

- Engedd meg, hogy néhány szót szóljak iskolánkról, és arról, hogy ti miért vagytok itt.

A kékes ragyogás elhalványult, mindannyian jól láthatták a középső búra alatt álló, fehér ruhás cerebritát.

- Tudjátok, hogy az űr szinte végtelen térségében világok milliárdjai, értelmes fajok tízezrei várják egy boldogabb korszak beköszöntét. A világegyetem azonban egy rettentő hely, ahol gyors és kegyetlen pusztulás vár arra, aki gyenge, arra, aki magányos. A régi korok Birodalmi Békéje, az Aranykor után a megosztottság sötét korszaka köszöntött be. Ez a Káosz Galaktikája. Mindenfelé hanyatlott a kultúra, pusztultak az egyetemes értékek, bolygók százezrei süllyedtek barbárságba, vagy anarchiába.

Elhallgatott, majd rövid szünet után folytatta.

- Ti mindannyian végzett űrhajósok vagytok. Jártatok idegen világokban, néhányotok pedig már idegen fajok képviselőivel is találkozott. Nem követem el azt a hibát, hogy megpróbáljalak meggyőzni benneteket arról, hogy szerintem mindannyian testvérek vagyunk az értelemben. Ezt a tanítást nem fogadnátok el.... Még nem. A Birodalom bizonyos dolgokat másként lát, mint a határvidék bátor és független őrei. Mi úgy gondoljuk, hogy igenis fontos fenntartani a különböző fajok közötti együttműködés fáklyáját. Összefogva, az előítéleteket legyőzve mindenkinél erősebbek lehettek. Az Akadémia ezt az erőt akarja átadni nektek.

Végignézett a tanítványokon.

- Még a saját galaktikánk is számtalan ismeretlen veszélyt tartogat számunkra, nem is szólva a galaxisokat elválasztó végtelen semmi felfoghatatlan távolságát átszelő, mérhetetlenül idegen zarg és mezon szörnyetegek minden általunk ismert és elismert logikát nélkülöző, kegyetlen sorscsapásáról...

- A zargok csak primitív gyilkológépek! Még egy csapdát sem tudnak állítani. Felesleges a sorsra fogni a régi Birodalom balfogásait.

Meise bosszúsan nézett a közbeszóló cápára. A hatalmas ragadozó még társainál is nagyobb volt. A vízből kiemelkedő uszonyán egy jókora kereszt alakú forradás éktelenkedett.

- Kérem bocsássák meg társam udvariatlan közbeszólását - szólalt meg egy rendkívül udvarias hang a fordítókészülékben. A középső cápa nyakláncán felvillanó fehér fény jelezte, hogy ki beszél. - Vérörvény egy határvidéki településről érkezett közénk, és még nem volt ideje elsajátítani a civilizált társalgás szabályait.

- Semmi baj, tisztelt Harkssz herceg. Mindannyian azért vagyunk itt, hogy tanuljunk.

- Egy cápa herceg! - ámult az egyik ember.

- Johnny. A barátaimnak csak Johnny vagyok - felelte a herceg.

A Vérörvény nevű cápa egy nagyot csapott farkával, és a lehető legtávolabb húzódott két társától.

- Remek - mondta Om professzor. - Kezdjük megismerni egymást. Azt hiszem, a legjobb, ha egyből a dolgok közepébe vágunk, és elkezdjük a tanulást. Először is ismertetem a tanulópárokat...


- Képzelheted, milyen ideges lettem, amikor megtudtam, hogy az az arrogáns militarista állat lesz a tanulópárom. - Meise felkapott egy követ, és nagy ívben a vízbe hajította.

A jachtkikötő végében, a mólón ültek. A kőgát túloldalán húzódott a cápa kolónia víz alatti lakónegyedét a szárazfölddel összekötő kettős üvegfolyosó. A ragadozóhalak az órák miatt elég gyakran kijöttek, ám olyat még senki sem látott, hogy bárki is önként lement volna hozzájuk a mélybe.

- Próbáld meg elviselni valahogy. Én is kezdek kijönni a kis xenommal, pedig ő sem egy könnyű eset.

Góré megvakarta középső szemét, miközben másik két kezével valamilyen apró szerkezetet bütykölt. A tricipliták mindig szereltek valamit. Góré legújabb találmánya egy módosított személyi erőtér volt. A triciplita diákot valósággal depresszióssá tette a a nehéz védőruha, így nem csoda, hogy az erőpajzs kipróbálása óta alig fért a bőrébe. Jókedve a lányra is átragadt.

Meise elég hamar megbarátkozott a magas lénnyel. Bár tisztában volt azzal, hogy a triciplitákra nem lehet az emberi fogalmakat alkalmazni, Góré egyértelműen nőnek tűnt. Mindkettőjüknek nagyon jól jött egy barátnő, akivel időnként a személyes gondjaikról is beszélhettek. Bár Górét nem igazán érdekelte sem a csillagközi jog, sem a filozófia, a technikai tárgyakban senki sem volt jobb nála.

- Láttam a dicsőségtáblát. Egyénileg elég jól állsz. Megnyerted az összes emberek számára kötelező versenyt. A tanulásban és a sportban is a legjobbak közé tartozol. A halacskád sem rossz. A cápa kategóriákban toronymagasan vezet. Megnyerte az összes létező ügyességi és hadiversenyt. A szimulált űrcsatában ő aratta a legtöbb győzelmet. Csak az együttműködésetek nem az igazi. Ma reggel csak egyetlen páros állt rosszabbul, mint ti.

- A bogár és a pálma? Szerintem még egy szót sem szóltak egymáshoz. Elég furcsa ötlet volt egy inszektoidot és egy karnoplantuszt egy párba rakni. Az első nap majdnem megölték egymást.

Fordítógép nélkül beszélgettek. Meise készségesen elismerte, hogy ez kizárólag Góré érdeme. A triciplita valóságos nyelvzseni volt. Még a cápák nyelvén, az ultrahang tartományban is értett valamit. Meise alig néhány xeno, vagy inszektoid kifejezést tudott megtanulni. Az emberi hangképző szervek egyszerűen nem tették lehetővé bizonyos nyelvek elsajátítását. A tolmácsgépek egyébként is feleslegessé tették a nyelvtanulást. Idegen faj nyelvén megszólalni rendkívül figyelmes gesztusnak számított szerte a Galaktikában, hiszen ez rengeteg, feleslegesnek tűnő tanulással járt.

A cerebriták a diákok versenyeztetését tekintették a legjobb módszernek a harci szellem fenntartására. Egyénileg és párban is lehetett pontokat szerezni, de az előbbrejutásnál csak a közösen elért pontok számítottak.


A jacht messzire távolodott a parttól. Om egy antigravitációs korongon lebegett a hullámok fölött, és a hajó körül köröző űrcápákat nézte.

- Ahhoz, hogy megértsük egymást, meg kell ismernünk egymás szokásait - mondta. - Ma azon ritka élményben lesz részünk, hogy megtekinthetjük cápa barátaink egyfajta lovagi tornáját.

Meise érdeklődve hajolt a víz fölé. Lent a kristálytiszta mélységben az osztály cápái gyülekeztek. Velük szemben, a párhuzamos tanulócsoport hajója alatt is szürke árnyékok lebegtek.

Johnny - sérülésre hivatkozva - nem vett részt a küzdelemben. Szívesen elvállalta, hogy kommentálja a látottakat.

- Az űrcápák rituális párbaja azoknak az időknek az emlékét eleveníti fel, amikor ősi fajtánk még nem győzte le a gravitáció szorítását, és még csak egy rég elfeledett bolygó óceánjában élt. Gyilkos küzdelem folyt a zsákmányért és az életbenmaradásért, de ez a harc kényszerített minket arra, hogy megtanuljuk használni az agyunkat is. Ekkor alakultak ki népünk legősibb hagyományai, melyeket manapság csak a legelőkelőbb családok ápolnak.

A szürke árnyékok villámgyorsan előrelendültek. Nem maradtak a mélyben, hátuszonyuk kiemelkedett a hullámok közül. A vizet borotvaként hasítva száguldottak egymás felé. Vérörvény azonnal az élre tört.

- Ezekben a régi időkben is sor került efféle erőpróbákra, de akkoriban életre-halálra ment a küzdelem.

- Én úgy tudom, hogy a cápák között még ma sem ritkák a halálos kimenetelű párviadalok - szólt közbe Góré, aki eddig inkább a jacht hajtóművének vizsgálatával volt elfoglalva.

- Na igen - ismerte be kelletlenül Johnny. - De az ilyesmi leginkább a barbár határvidéki bolygókra jellemző. Az ottani cápák még nagyon komolyan veszik a régi kódexeket, és időnként tényleg egymás torkának esnek.

- Hogyan párbajoznak? - kérdezte egy sáskára emlékeztető inszektoid. - Viselhetnek páncélt, vagy fegyverzetet?

- Nem, a becsületért vívott párbaj során nem szabad fegyvert használni. Az egyetlen megkötés az, hogy a párbajozó súlya több legyen 200 kg-nál. Ezzel ki lehet zárni az éretlen, forrófejű ifjakat. Elég hatékony fogazattal rendelkezünk. Persze néhányan alkalmaznak kiegészítőket. Itt van példáúl Acél Agyar a szomszéd osztályból, az ő nemzetsége a megerősített állkapcsáról híres. Persze ezt most nem használja. Akkor nem lenne semmi esélye szegény Vérörvénynek. Most viszont ő fog győzni.


A kezdeti csoportból elég sokan kihullottak. Panaszra nekik sem volt okuk, mert az Akadémia az elvégzett részkurzusról is igazolást adott, és a birodalmi holopecséttel ellátott oklevelet a Határvidéken mindenütt elfogadták. Néhányan elbúcsúztak, máskor viszont csak a légkörből dübörögve kiemelkedő hajók zaja jelezte, hogy megint elment valaki.

A fehér ruhás diákok elfoglalták helyüket a búrák alatt. Úgy tűnt, a tanulópárok teljes csődöt vallottak, sokan még csak egymásra sem néztek. Vérörvény tudomásul sem vette Meise jelenlétét, csupán Johnnynak, a kisebbik cápának volt mindenkihez egy kedves szava. A párok versenyét Johnny és egy xeno vezette. Meise kissé groteszknek találta ezt a kombinációt is, hiszen Johnny ükükükükapjának birtokain talán tízezer xeno rabszolga szolgált.

Megszólalt a gong, és Om elfoglalta helyét a terem közepén. Az arisztokratikusan hűvös cerebrita ezüsttel dúsan díszített fekete ruhát viselt. Figyelmesen végignézett a diákokon, aztán megszólalt:

- Eddigi tanulmányaitok során már sokat foglalkoztatok a diplomáciatörténettel. Megismerkedtetek Galaktikánk jelenlegi meghatározó hatalmaival, áttanulmányoztátok a régmúlt idők történetét, és talán már sejtitek, hogy milyen erők mozgatják a csillagközi birodalmakat. Elégedett vagyok eddigi munkátokkal. Teljesítményetek alapján úgy döntöttem, hogy egy rendkívül nehéz vizsgafeladat elé állítalak benneteket. Ezt a feladatot eddig, az évszázados zárolás után a Birodalom által galaxisszerte fenntartott többezernyi akadémia közül mindössze kettőn adták ki.

Elhallgatott, és egy darabig a semmibe bámult.

- Talán nincs összefüggés a két tény között, de nem árt, ha tudjátok, mindkét akadémia elpusztult, mielőtt még a hallgatók befejezhették volna a vizsgafeladatukat. Az egyik iskolában váratlan üzemzavar lépett fel a központi erőműben, a másikat pedig egy ismeretlen eredetű flotta bombázta szét. Egyik helyen sem maradt túlélő.

Meise feszülten figyelve előrehajolt, és izgalmában megnyalta a száját. Tudta, a professzor nem hazudik.

- Az a feladatotok, hogy feldolgozzatok és elemezzetek egy több, mint kétszáz évvel ezelőtti eseményt. Egy olyan eseményt, amely döntően hozzájárult a régi Birodalom széthullásához, és a mai helyzet kialakulásához.

A cerebrita lassan körbefordult, és mindenkire vetett egy szúrós pillantást.

- A feladatot tanulópárokban kell végrehajtanotok. A téma pedig nem más, mint az elektroszi incidens, az az incidens, amelyik a Harrrk Trax-féle mészárlás néven került be a legtöbb faj történelemkönyvébe...

Nem fejezhette be a mondatát, mert a tricipliták felugráltak, és vadul gesztikulálva üvöltözni kezdtek.

- Tiltakozunk! Tiltakozunk! Ez fajunk legnagyobb tragédiája! Nincs mit beszélni róla! Nincs miért elemezni! Mi értelme a múltat bolygatni? Csak meggyaláznánk a szerencsétlen áldozatok emlékét!

Meise a cápák felé nézett. A medencében valósággal forrt a víz.

- Tiltakozom! - hallatszott Vérörvény üvöltése, majd egy másodperccel később Johnny is csatlakozott hozzá.

A gongnak kétszer kellett megszólalnia, hogy a teremben helyreálljon a rend.

- Márpedig az Akadémia ragaszkodik a témaválasztáshoz. A tanulópároknak három hetük van a felkészülésre.


Meise belépett a gömbszobába, és lenézett az átlátszó üvegpadlón. A szoba alsó, vízzel töltött felében azonban nem volt senki.

- Hülye akvárium! - gondolta a lány.

Hihetetlenül kényelmetlenül érezte magát az idegen architektúrájú helyiségben. A víz alól feltörő zöldes fény miatt nem tudott rendesen aludni, álmában pedig attól rettegett, hogy kigurul a palló szélére, és belezuhan a sötét, hideg vízbe.

Az óra után szeretett volna Góréval beszélni a feladatról, de a triciplitákat mintha elnyelte volna a föld. A dologban csupán annyi volt a jó, hogy az arrogáns cápák sem nagyon mutatkoztak. A kikötő előtt elsétálva látta, hogy járókáik, közöttük Johnny antigravitációs szánja, katonás rendben sorbaállítva, ott sorakoznak a tengerparton. Úgy tűnt, hogy a Trax-féle mészárlásban érintett mindkét faj képviselői visszavonultak haditanácsot tartani.

A gömb aljában kigyúltak a zöld fények, egy villámgyors sötét árnyék: Vérörvény siklott a szobába. Tett néhány kört, azután mozdulatlanul lebegni kezdett.

Meise vállat vont, és leült az íróasztalához. Bekapcsolta a számítógépét, és dolgozni kezdett.

- Hé, ember! - szólalt meg hirtelen a fordítógép.

Meise majdnem elejtette a kezében tartott jegyzetet. Még sohasem fordult elő, hogy Vérörvény megszólította volna.

- Hozzám szóltál? - kérdezte gyanakodva.

- Ki máshoz? - csattant fel a cápa hangja. - Miért, van itt valaki rajtunk kívül ebben az átkozott majomodúban?

- Micsoda? - Meise felpattant, lecsapta a jegyzetet, és dühtől lángoló arccal a platform szélére lépett. A hetek óta növekvő feszültség egy csapásra kirobbant belőle. - Kit nevezel te majomnak, te büdös ebihal? Milyen majomház? Azt hiszed, én talán élvezem, hogy bedugtak ebbe a rohadt akváriumba? Hülye sneci!

A fordítógépnek komoly gondot okozott, hogy cápanyelvre fordítsa Meise szavait. A végén azért sikerülhetett neki, mert Vérörvény megremegett, majd farkának egyetlen erőteljes csapásával nekivágta magát az átlátszó padlónak, hogy egy pillanatra úgy tűnt, a műanyaglap átszakad az ütés erejétől.

- Kit hívsz te snecinek? Te rosszillatú, sárban csúszó, asszimetrikus emlősállat! Te szőrös bolygólakó!

Meise körülnézett. A szobában semmilyen fegyver nem akadt, ám pillantása az ágya mellett álló nehéz fémszékre esett. Megragadta a támláját, a feje fölé emelte, és a víz szélére lépett.

- Told csak ide a pofád, cápa! Akarsz egy új forradást?

Hirtelen mintha valaki megragadta volna a széket. A súlyos bútor kirepült a kezéből, és döngve a padlóra zuhant. Meise dühében elfeledkezett az űrcápák rendkívüli telekinetikus képességéről. A lány hátravetette magát, hogy minél messzebb kerüljön a víztől. Bár kiváló úszó volt, egy cápával, mégpedig a legnagyobbal mégsem akart a saját elemében szembeszállni.

- Az a szerencséd, hogy nem tudok kimenni - harsogta Vérörvény. - De ha egyszer az űrben találkozunk...


Meise már órák óta a komputer előtt ült. Az Akadémia Agya 5-ös szintű volt, vagy talán még annál is nagyobb, de ezt senki sem kötötte a diákok orrára. A tanulók egyes fokozatú rendszert használtak, aminek használata alig különbözött egy átlagos hajó fedélzeti rendszerének kezelésétől.

- További anyagokat kérek a cápákról! - utasította az Agyat.

- Kérlek, határozd meg, hogy pontosan mi érdekel! - felelte a gép.

- A cápa történelmet már átnéztem. Szeretném megismerni a szokásaikat, rájönni arra, hogy valójában mi vezetett az elektroszi vérfürdőhöz És...

- Igen?

- Megkaphatom Vérörvény személyi anyagát?

- Természetesen, hiszen ő a tanulótársad. Arra akarsz rájönni, hogy mi a gyenge pontja?

- Honnan tudod?

- Ő is pontosan ezt kérdezte rólad.

- Vérörvény utánam kémkedett? Kiadtad az adataimat egy űrcápának?

- Persze, hiszen ő a tanulópárod.


- Hogyhogy nem adhatja ki nekem a birodalmi bíróság jegyzőkönyvét? - üvöltötte Meise. - Hogyan kutassak, ha nem adják ki a szükséges anyagokat?

- Nagyon sajnálom, de ezt az anyagot csak a tanulópároknak adhatjuk ki - az inszektoid könyvtáros szemmel láthatóan rosszul érezte magát. - De semmi baj, kedves ember, hiszen itt is van a tanulótársa.

Meise meghallotta a lépegető ismerős kopogását. Megpördült, és belebámult Vérörvény pofájába. Az űrcápa vízzel töltött űrruhát viselt.

- Gyorsabb voltam nálad, emberke - mondta gúnyosan. - Én már tegnap este rájöttem, hogy melyik adattárban találhatom meg a zárolt feljegyzéseket. Sajnos nekem sem adták ki.

Farkasszemet néztek, azutám a lány vállat vont.

- Úgy tűnik, hogy kénytelen leszek elviselni a jelenlétedet. Mindenesetre ne gyere túl közel hozzám.

- Eszembe sem jutna - hördült fel a cápa. - Az emlősszag még az űrruhán kersztűl is érződik.


Két hét telt el a közös kutatás kezdete óta. Minden türelmükre szükség volt ahhoz, hogy átrágják magukat a különböző fajok történelemkönyvein. Átnézték a hivatalos feljegyzéseket és azokat az egymásnak mind sűrűbben ellentmondó legendákat, meséket, filmeket és kalandos történeteket, amelyek feldolgozták a tragikus esemény előzményeit és a mészárlás következményeit. Meise egy idő után már unta a dolgot, de nem akart szégyenben maradni a cápa előtt, ezért fogcsikorgatva folytatta a munkát. Vérörvény hihetetlen munkabírással és szorgalommal kutatott. Még napi edzéseiről is lemondott, egész napját a könyvtárban töltötte, vagy a szobájában a képernyő előtt lebegett. A lány meglepődve tapasztalta, hogy már nem utálja annyira a nagy halat.

Egyik este annyira fáradt volt, hogy beszélgetés közben, az íróasztalára dőlve aludt el. Előtte órákon át vitatkozott az űrcápával Trax történelmi szerepéről. Nem sikerült meggyőznie, de maga is meglepődött azon, hogy a cápa nézőpontja mennyire eltér az emberekétől.

- Meise? - hallatszott a tolmácsgépből.

Miután nem kapott választ, a cápa leoltotta az alsó szoba világítását.

- Jó éjszakát, ember - mondta halkan.

Ez volt az első olyan éjszaka, hogy Meise nyugodtan tudott aludni, és nem álmodott arról, hogy beleesik a fekete vízbe.


Meise megállt a platform szélén, és lenézett a cápára.

- Őszintén szólva, nem értem, miben reménykedsz. Az ügy teljesen egyértelműnek látszik. Hiába gondolod, hogy Harrrk Trax volt a legnagyobb űrcápa politikus, erről nem fogod meggyőzni a többieket. A triciplitákat pedig végképp nem. Jópáran közülük már így is a tanulmányaik félbeszakítását fontolgatják.

- Nincs más választásom - Vérörvény hangja furcsán tompán csengett a hangszóróban. - Nem sejtettem, hogy ilyen veszélyes feladatot kaptunk. Gyakorlatilag az a dolgunk, hogy ítéletet mondjunk Harrrk Trax felett.

- Csak nem fáj a szíved? Nem akarsz minden idők "legjelentősebb" cápájának a bírája lenni?

- Bírónak lenni nem könnyű feladat. Azt feltételezi, hogy birtokában vagy az igazságnak. A többiek szerint hibát követek el, ha nem hagyom a dolgot. Akár árulással is vádolhatnának.

- Ez nálatok, űrcápáknál nem túl súlyos vád.

- Nem olvastad el elég figyelmesen a háttérinformációdat. Más fajokat becsapni, a karrier érdekében csalni valóban inkább érdem. Viszont a cápa faj érdekeit veszélyeztetni, a nemzetség hírnevét beszennyezni megbocsáthatatlan bűn.

- Te vagy az egyetlen cápa, aki még folytatja a kutatást. Még Johnny is bedobta a törülközőt.

- Neki a karrierjére kell gondolnia. A hercegi cím nálunk már nem jelent semmit, de Johnny Uszonya egy befolyásos óriásvállalat tulajdonosa. Az Uszony tagjai hagyományosan politikusi pályára mennek.

- Mi az, hogy Uszony?

Meise az elmúlt napok során rájött, hogy milyen keveset tud az űrcápákról. Gyerekkorában számtalan filmtörténetet látott a vérengző űrkalózokról, később pedig a saját bőrén is megtapasztalhatta a cápa érdekeltségű csillagközi bankok kegyetlenségét. A farmjukat elárverezéssel fenyegető pénzintézet is egy cápa vállalat tulajdonában volt.

- Az Uszony olyasmi, mint egy család. Vagy inkább, mint egy klán. Tudod, nekünk nincsen az emberi fogalmaknak megfelelő családunk. Az Uszonyok évezredek óta fennállnak, rajtuk keresztül folyik a történelmünk, bennük valósul meg a jelenünk. Ők kötik össze tizenötmillió éves múltunkat a jövőnkkel.

- Ilyen régóta kint vagytok az űrben?

- Kint az űrben? Ez tipikusan emberi kérdésfeltevés. Mi, űrcápák nem ismerjük azt a fogalmat, hogy kint. Nekünk a távoli űr nem a külső világ, hanem maga a valóság. A végtelen szabad tér. A szabadság... Ahol senki sem korlátoz abban, hogy megmutasd, mire is vagy képes. A legrégebbi őslelet tizenötmillió éves. Persze sok cápát, különösen a gazdagokat már nem érdekelik a hagyományok. A mezon támadás óta is számos érték veszendőbe ment. Az én Uszonyomat is sok veszteség érte.

- Összefügg az Uszonyoddal, hogy ilyen elszántan folytatod a kutatást?

Vérörvény letompította a fényeket, és lassan körözött a mélyben.

- Igen - jött azután a válasz.

- Te tulajdonképpen melyik Uszony tagja vagy?

A cápa hallgatott. Nagysokára megszólalt.

- Az csak nemrég jött divatba, hogy űrcápa köznyelvre fordítsuk a régi irodalmi neveket. A Harrrk név köznyelven annyit jelent...

- Igen?

- Szóval, annyit jelent, hogy Vérörvény.


Om professzor várakozva nézett rájuk az emelvény üvegfala mögül. Meise Vérörvény mellett állt a szárazon. A többi ember félrehúzódott tőlük. A medencében Johnny tüntetően elfordította a fejét. Szokásától eltérően sem a lányt, sem a társát nem üdvözölte. A cerebrita komoly arccal megszólalt:

- Ti készültetek el a legkésőbb. Tudom, hogy ti dolgoztátok fel a legnagyobb anyagmennyiséget. Sikerült-e közös álláspontot kialakítanotok?

- Nem, professzor - felelték egyszere, azután a lány vette át a szót.

- Ismertetem, hogy mire jutottunk, és hogy miben térnek el az álláspontjaink. A kutatás során nekem volt a könnyebb dolgom, mivel én bizonyos fokig kívülállóként szemlélhettem az eseményeket. Ellentétben velem, tanulótársam, Vérörvény személyesen is érintett az ügyben.

Om elismerően bólintott, a tricipliták felmordultak, Johnny pedig dühösen csapott egyet a farkával. Meise folytatta.

- Vérörvény, ha nem is egyenesági leszármazottja Harrrk Trax kormányzónak, de ugyanahhoz a cápa nemzetséghez, Uszonyhoz tartozik. Ez már magában is arra kötelezi, hogy akár élete feláldozása árán is megvédje az Uszony hírnevét. Számomra ez óriási meglepetés volt, mivel én nem tudtam, hogy a cápák ilyen szigorú etikai kódexszel rendelkeznek. Az űrcápa archívum rendelkezésre álló adatait megvizsgálva azt is megállapítottam, hogy Vérörvény egyik egyenesági őse, Harrrk Straas tengernagy rendkívül közeli kapcsolatban állt a mészárlást elrendelő kormányzóval. Egészen pontosan, fegyvertársa volt. A fegyvertárs az űrcápák számára az egyik létező legszentebb dolog a világon. Több, mint jóbarát; harcostárs, tanító és testvér is egyben. Ebből viszont egyenesen következett az, hogy tanulópárom számára szent kötelesség a Harrrk név becsületének tisztára mosása. Vitánk azon a ponton akadt el, amikor azt akartam bebizonyítani neki, hogy a kétmillió ártatlan legyilkolását semmivel sem lehet indokolni.

A tricipliták elismerően felzúgtak. Vérörvény vette át a szót.

- Életem legiszonyatosabb meglepetése akkor ért, amikor belefogtam a kutatásba. Első reakcióm természetes módon a düh és a sértődöttség volt. Egész életemen át nem hallotam mást, mint hogy Harrrk Trax, az újkori cápa történelem legnagyobb hőse a galaktikus háborúk kimagasló figurája volt. Természetesen tudtam, hogy szétlövette a bolygója felett lebegő triciplita hajókat, ám elfogadtam azt a magyarázatot, amit tudósaink adtak. Azt tanultam, hogy a történelem végül is Harrrk kormányzót igazolta. Bátor cselekedete csak elősegítette a régi, korrupt, gyenge, megroggyant galaktikus birodalom bukását, és lehetővé tette, hogy évszázados átmenet helyett máról holnapra erőtől duzzadó, ifjú birodalmak vegyék át a haldokló óriás helyét. Ezek a harcias államok azután sikeresen vették fel a harcot a Galaktikánkra törő zarg és mezon hordák ellen. Harrrk maga is a mezonok elleni küzdelemben halt hősi halált.

- Helyes, Vérörvény! - kiáltotta közbe Johnny. - Vágd a szemükbe az igazat! Mi meg már azt hittük, hogy megzavarta a fejedet ez a humán.

- Szilárdan hittem abban, hogy Harrrk egy hős. Éppen ezért volt iszonyatos a megdöbbenésem, amikor rájöttem, hogy a többi értelmes faj szemében ő csak egy véreskezű mészáros.

- Vigyázz, mit beszélsz! Ez szentségtörés! - vágott közbe Johnny.

- Nem, hercegem, ez az igazság! Rá kellett döbbennem, hogy áthidalhatatlan szakadék tátong a két nézőpont között. Arra is rájöttem, hogy mi történhetett azzal a két akadémiai teleppel, ahol szintén feldolgozták ezt a kérdést.

Járókájával a tricipliták felé fordult.

- Az egyiken valószínüleg a feldühödött tricipliták követtek el szabotázst, a másikat pedig - ennek utánanéztem nemzetségem adatbázisában - egy űrcápa támadás semmisítette meg. A mészárlás megítélése mindörökre megosztja az értelmes lényeket. Hiába érvelnék azzal, hogy a mezon háború ezermilliárd halottja mellett még sok billió értelmes lény elesett volna, ha nincsenek a Harrrkhoz hasonló kegyetlen, de zseniális hadurak. Mi, cápák sosem fogjuk elismerni, hogy Harrrk bűnös volt, a többiek pedig sohasem fogják megbocsátani az ártatlanok halálát.

Om előrehajolt, arcán őszinte érdeklődés látszott.

- Tökéletesen egyetértek a gondolatmeneteddel, Vérörvény. Érzem, hogy milyen vihar dúl benned. Mit javasolsz, mit tegyünk?

A cápa sokáig hallgatott, azután megszólalt:

- A halottakat nem lehet feltámasztani, a régi birodalmat nem lehet feléleszteni. A peremvidék országai megedződtek a mezonok és a zargok elleni küzdelemben. A jelenlegi helyzet mindenkinek megfelel. Én azt mondom, zárjuk le a múltat. Ne tépjük fel a régi sebeket. Azt is tudom azonban, hogy nemsokára eljön a zargok és a mezonok elleni nagy kereszteshadjárat ideje. Egy ilyen háborúba nem vonulhatunk úgy, hogy gyilkos torzsalkodás osztja meg sorainkat.

Elhallgatott, majd folytatta:

- Mindezeket figyelembevéve én, Vérörvény, a Harrrk Uszony harcosa az Uszonyom nevében bocsánatot kérek a triciplitáktól...


- A párbaj holnap hajnalban lesz.

- Nem féltem a barátodat, egyetlen cápa sem olyan erős, mint ő.

- Nem csak Johnny, de Acél Agyar és még egy féltucatnyi cápa is kihívta. Egyszerre kell kiállnia ellenük. Darabokra fogják tépni.

- Miért nem az űrben verekszenek?

- Ez egy becsületbeli ügy a Harrrk Uszony meg a többiek között.

- Pontosan mivel vádolják?

- Szentségtörés, becstelenség, a hagyományok sárba tiprása. Még azt is a szemére vetik, hogy együtt tanult velem.

- Neked persze nem tetszik a dolog.

- Vérörvény a tanulótársam.

- A tanulótársad...?

- Igen, a társam.


A jachtkikötő végében állt, a tengerbe nyúló mólón. Órájára nézett, a párbajig volt még néhány perc.

- A cápák mindig napkeltekor párbajoznak - jutott eszébe. - Milyen lehet a napkelte a víz alól nézve?

A mólón túl, a bóják között kiemelkedett Vérörvény uszonya. Megismerte a jellegzetes kereszt alakú forradást. Az űrcápa pillanatok alatt a lépcsőhöz ért, Meise eléje sietett.

Vérörvény nem viselt páncélt, szürkéskék bőrén rituális rajzok foszforeszkáltak. Villámgyorsan elsiklott a lány előtt, aztán elegánsan megfordult, és úgy helyezkedett, hogy pont szemben lebegjen Meisével.

Meise leguggolt, kezét a Beltenger hűvös vízébe engedte. Kiszáradt a torka és remegni kezdett. Összeszorította száját, és mélyen a cápa szemébe nézett.

Vérörvény nem engedte szóhoz jutni. Farkának egyetlen, alig látható mozdulatával előrelökte magát, annyira, hogy széles, lapos feje egészen a kopoltyúfedőkig kiemelkedett a vízből. Kitátotta száját, hatalmas borotvaéles fogai szinte a lány arcához értek, ám Meise meg sem rezzent, pillantását nem vette le a tengeri harcos szeméről.

- Mit akarsz? - kérdezte.

A cápa nyakán és állkapcsán megfeszültek az izmok, és furcsa sziszegő hang tört elő a fogai közül.

- Szmeisz,... Szmeiszeeeee, Meissssszeeeeeeeee.

A lány egy pillanatig döbbenten bámulta, azután átvillant rajta a felismerés.

- A nevem. Megtanultad kimondani a nevem!

Az űrcápa szeme hatalmasat villant, és hal visszaengedte magát a vízbe. Vérörvény megfordult, és elindult a nyílt tenger felé.

- Vérörvény, állj meg! - kiálltotta a lány. - Hallod, állj meg! Mondani akarok valamit!

A háromszögletű uszony változatlan sebességgel haladt az öböl kijárata felé. A mólón, egy raktár árnyékából Góré bukkant elő. A triciplita súlyos csomagot cipelt.

- Állj meg, állj meg, te hülye sneci! Gyere vissza! Nem mehetsz egyedül! Gyere vissza... értem!

A víz gyorsan vitte a hangot. Vérörvény pedig a fordító nélkül is remekül megértette az emberek nyelvét. Biztos, hogy jól értette, amit hallott. Mozgása lelassult, megfordult, és a móló felé indult.

Meise magára rángatta a búvárruhát. Góré jó munkát végzett. A ruha hátrészéből egy rövid kard pengéje emelkedett ki, a térdnél és a könyöknél csillogó ipari borotvák álltak ki. Az oxigéntartályt nehéz acéllap védte, amelyre Góré könnyű vízsugárhajtóműveket szerelt. A módosított erőpajzs azonnal bekapcsolódott. A lány az arcára engedte a sisakot, és megsimogatta a triciplita fejét.

- Köszönöm.

- Nincs mit, bolond emberlány. Vigyázz magadra, meg a kis kedvencedre. Hozd vissza egyben.

Vérörvény megállt a lépcső előtt, és mozdulatlanul lebegett. Pillantása Meise szemét kereste, de azt eltakarta a könnyű pilótasisak.

- Emlékszel, mit meséltél a fegyvertársról? Vérörvény, itt van a fegyvertársad... Kihívtak minket, igaz? Én,... Meise,... a Van Dark Uszony harcosa elfogadom a kihívást.

Meise beleereszkedett a vízbe. Vérörvény megfordult, és odakínálta hátuszonyát. A lány belekapaszkodott, és rácsapott a cápa oldalára.

- Mehetünk, fegyvertárs!

Érezte, ahogy keze alatt megfeszülnek a hatalmas izmok, aztán az űrcápa száguldva elindult a kihívók irányába.

A távoli, sötét, szabad tenger felé.

Írta: Varga A. Csaba
A novella az Alanori Krónika 3. számában jelent meg.

(A szavazáshoz be kell jelentkezned!)
(átlag: 21 szavazat alapján 8.3)

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Futott bátran a gyáva PD! (Káosz Galaktika novella).

Létrehozás: 2003. október 5. 11:02:39Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:09 Küldd el a cikket másoknak Nyomtatási forma


Főoldal | Túlélők Földje | Ősök Városa | Kalandok Földje | Sárkányölő | Puzzle | Hatalom Kártyái Kártyajáték | Álomfogó Kártyajáték | Káosz Galaktika Kártyajáték | Könyvesbolt | Alanori Krónika | Shadowrun | Battletech | Íróink | Könyvsorozataink | Fórum | Galéria és képeslapküldő | Sci-fi és fantasy novellák | Regisztráció | A Beholder Kft.-ről | Adatvédelmi tájékoztató

© Beholder Kft., 2003 - 2019
1680 Budapest, Pf. 4 | E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932

Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.