Az idéző habozás nélkül mászni kezd felfelé, miközben társainak szól:
- Gyorsan, a gép tetejére, mielőtt ideérnek! Innen megvédhetjük magunkat, amennyire tudjuk! |
| A roncson belüli védekezés igen kedvezőnek ígérkezik, lévén maximum ketten férhetnek be a tíz láb átmérőjű nyíláson. Az egyetlen dolog ami ellene szól, hogy eközben kint nagy károkat okozhatnak a járműben is, és ez ellen semmit nem tehetnek a védők. Ez pedig a küldetés sikerét veszélyezteti. A jármű tetején való védekezés magában hordozza annak a veszélyét, hogy körbeveszik őket ám lényegesen nehezebb is megközelíteni őket. Ezen kívül remek lőpozíciót kínál. Ám a feljutott lények ellen nehezebb lesz kűzdeni, lévén a közelharci támogatottság igen alacsony. A két lehetőséget megvizsgálva erre jutott Orion. Ebben a harcban sok fog múlni az Árnyéktáncoson. |
Orion bólint.
- A menekülés nem reális lehetőség - s amíg nem tudom mivel állunk szemben, nem idézek előre. Annyi bizonyos, hogy egy irányba kell őket szorítanunk, ha körbe vesznek minket, alighanem végünk. Talán a roncs tetejére mászva lehetne némi előnyünk, avagy magában a gép belsejében... bármit is teszünk, nincs vesztegetni való időnk - majd meg sem várva a varázsló válaszát, a roncs felé veszi az irányt, miközben felméri, melyik a jobb; bentről védekezni, vagy a roncs tetejére felmászni? |
Enger nem szeretne további értékes perceket veszíteni:
- Na van jónéhány lehetőségünk, a különböző öngyilkossági módokat kihagyom, aztán a legjobb lenne a gyors menekülés bár gondolom ezek a jövőből jött akárkik nem szeretnék itthagyni a drága roncsukat. Csapdát állítani nincs idő szerintem, esetleg ha jönnek rájuk dönthetünk pár fát, ebben látom a legtöbb esélyt amíg nem jönnek ki a sűrűből. Viszont ha közelharcba keveredünk nekünk annyi. Fuhur íjász, a katonák csak lőni tudnak, az is csak zajos, én és orion pedig sem sokat fogunk érni közelharcban. Esetleg ha megidézel valamit és én is bevetek pár trükköt rájuk dönthetünk pár rönköt, de ahoz szerencse kell meg az hogy ne térjenek ki előle. Esetleg ha rövid ideig sakkban lehetne őket tartani, mondjuk folyamatos tüzeléssel lenne esélyünk. Na most döntsetek ti én a menekülésre szavazok, vagy az azonnali cselekvésre ha nincs más.
Nem akarta megemlíteni azt a lehetőséget, hogy ő rögtön visszateleportál a fogadóba és megiszik pár pohár tünde bort. Esetleg jó ötletnek tűnne ha Orion ittmaradna feldobná a talpát de feltartáná őket addig amíg elhúznak. Az idegenek nyílván nemtudják addig megjavítani a gépet amíg ideér az ellenség, amúgyis csak lelőnék megint. Tehát marad az, hogy együtt maradnak és próbálnak életben maradni. |
A kalandozók elbeszélgették az időt. Belül már ők is érzik, hogy hiába eredne a lények után Fuhur, már nem találná meg őket. És a nyomaikat sem, lévén nem nyomkereső. Talán már csak egy barbár természetjáró szakértelme segíthetett volna, de ezzel nem rendelkezett a csapat. Engernek igaza van: a varázslók nem rendelkeznek a kellő mechanikus, ballisztikus és energiatechnológiai szakértelmekkel, hogy a fegyvereket bűbályba vonhassák.
Lassan kezd megfogalmazódni az a gondolat mindannyiukban, hogy fel kell készülniük egy igen egyoldalú ostromra. |
// A derítsd fel részt nekem mondtad vagy fuhurnak? Ha nekem minjá reagolok arra is//
- Nem tudom, kardoknak és hasonlóknak nem nehéz ideiglenesen mágikus képességeket biztosítani. De ezeknek a zajos nemtudom micsodáknak már kérdéses lehetséges e valami erősítést nyújtani. Gondolom nincs néhány harci fejsze náluk tartalékban - amivel már többet használnának - És takarékoskodni kéne az energiákkal a csatára. Különben a szememre fogod vetni hogy hátulról néztem ahogy csapkodnak. |
| - Valóban... ez egy patthelyzet, de hozzuk ki belőle a legtöbbet! Derítsd fel merről támadnak és pontosan micsodák - esetleg megpróbálhatnánk némi mágikus erőt adni a kísérőink fegyvereinek, mert mint láttuk, így nem sok kárt tesznek ezekben az ördögökben. |
- Nemvagyok sportos elf, ha üldözni vagy éppen menekülni kell inkább mágikus segítséget veszek igénybe, ami jelenleg már igencsak kimerítene. Tehát ha el akarjátok kapni őket fussatok a bozótban, esetleg egyikőtöket feltudom gyorsítani. Ha csatára kerül sor se te se én nemleszünk legjobb formánkban. Mivel gondolom a menekülés nemjöhet szóba, elkéne kapni a dögöket, csakhogy ha nem térnek vissza az felér egy jelentéssel az ellenségről. Ez mindenképp rosz helyzet legfeljebb időt nyerünk ha végzünk velük. Szerinted?
Láthatóan fel is dühítette a rönkök eltávolításának feladata. És az idő csak fogyott. |
Orion kissé meglepődik, majd halkan válaszol;
- Ha ez így van, az nagyon nem jó - ha igazad van, akkor mély kulimászban vagyunk.
Meg sem várva Fuhur válaszát, Enger felé siet, s már távolabbról int neki, hogy figyeljen:
- Most már biztos, hogy támadni fognak. Két lehetőség van - vagy még elkapjuk azt a két szerencsétlent, akit Fuhur észrevett, s éppen sietnek vissza gazdájukhoz, vagy felkészülünk egy csatára, amihez képest az előző csupán gyermekjáték volt. Gyorsan kell döntenünk - te mit javasolsz? |
| A lány rövid gondolkozás után Orionhoz megy,megáll mellette,majd úgy,hogy csak az Idéző hallja,beszélni kezd:-Láttam két imp kémet.Egy furcsa mágia veszi őket körül,és valószínüleg a villám okozója is ugyanabban a csapatban van.Már elmentek,szerintem jelentettek is....A táborhelyüket nagyjábol tudom,merre kell keresni...Szerinted mi legyen? |
| Ahogy körbenéz Fuhur után vizslatva a szemével és az erdei állatokon gondolkodik, feltűnik neki valami. Amióta csak a roncs környékén járnak nem hallottak madárcsicsergést. Szokatlan, de nem közvetlenül veszélyes dolog. És már meg is pillantja a drowt: éppen egy erdőrészletet kutat át figyelmesen. Semmi gyanus. |
Enger kezdi kissé unni magát, ám ezt még mindig jobban szívleli mint amikor több sebből folyik a vére.
- Orion nem néznél Fuhur után? - kiállt oda neki - Ha lelép kellemetlen lenne egy csata!
Emlékei szerint az idéző úgyis jobb - vagy legalább valamilyen - viszonyban van a drowal. Meghát nemvolt kedve az erdőben sétálni, bár vadállatokra aligha kéne a manáját pazarolni, a ricsajra amit ezek csaptak nagyjából minden messze elszaladhatott. Már ami egyszerű erdei állat. |
A hajónál még mindig a törmeléket takarítják. Enger elmélyülten személéi a munkálatokat és örül, hogy neki ebben már nem kell részt vennie. Fuhur elindul a vélt hangok irányába. Most nem ügyelt a rejtőzködésre, nem úgy, mint előbb. A két ellenséges kém pucolni kezd. Nagy mázli kellene ilyesmire ráhibázni, túlságosan céltudatosan keresgélt hozzá a lány. Igen, ketten vannak és leginkább impek, úgyhogy nem sorolandók a barátok közé. Valami furcsa mágia veszi őket körül, még így a csámpásan távolódó alakjukról is le kívánkozik siklani a szem a hatására.
A helyzet a következő: két ellenfél van, melyek létezéséről csak az Árnyéktáncos tud. Ahol pedig felderítő van, ott a közelben lennie kell valamiknek, amiknek felderít. És ha a felderítők jelentenek, akkor lesz nagy csihi puhi meg nemulass, ami bizony káros az egészségre. Főleg, mivel valószínűleg az is ebben a csapatban van, aki egyetlen villámmal leszedte ezt a fémbárkát. A pontos helyüket is csak Fuhur tudja, úgyhogy nem lehet csak úgy egy tűzlabdával hatástalanítani őket.
Tehát Fuhur, mit teszel?
//Tanulság: innentől jó ha használjátok a Mágiadetekciót (5 mana). Vagy jobb híján jósmágiákat: Távolbalátást, Óment, Személy fellelését, Ellenség Érzékelését (mindegyik 20 mana)
Ez még csak "előkészítés" a kihívást jelentő részere, ne vegyétek a szívetekre, hogy nem jutott ilyesmi az eszetekbe.// |
| A hangok elenyésztek,és ez egyáltalán nem tetszik Fuhurnak.Érzékei nem szokták becsapni,így hát csendben visszateszi a nyilat a tegezbe,lemászik a fáról,és a roncshoz megy,hogy ha valaki kereste volna a csapatból,az észrevegye.Aztán újra beveti magát az erdőbe,ezúttal arra tart amerre a beszélőt sejti. |
| Az ideg megfeszül célra a hangok felé irányítva a vesszőt, ám a lány továbbra sem lát senkit. A hangok elenyésznek. Csak néhány szót beszélt az, aki szólt. Vagy csak a képzelete csalta meg a lányt? |
| Fuhur fülel,majd a hangok irányába fordul,hátha a beszélgetőket is meglátja.Lassan felismeri a nyelvet,de még mindig nem szól a többieknek,csak egy nyílvesszőt tesz íja húrjára,és vár. |
| A sötételf éles érzékei egyszerre hangfoszlányokat fognak el. Elharapott suttogás mely nem jöhetett messzebbről ötven lábnál. Azt nem lehetett kivenni mit mondanak, ám a nyelv amin kimondták valahonnan ismerős volt. A természet nem beszéli ezt a nyelvet... valami egészen más... a lány eszébe ötlenek a hatalmas barlangok, a Pislákoló Fények óceánja és az ezernyi, számára megszokott ám a felszínieknek oly idegen részlet. Leperegnek előtte a Mélysötétben eltöltött hosszú évszázadainak képei, kutatván, vajon hol hallhatta ezt a tördelt ütemű, csikorgó nyelvet. Végül csak eszébe villan, legutoljára szülőhelyén, Menzoberranzanban hallotta. Ez a föld alatti drow metropolisz ad otthont a sötételf népesség majd' egészének. Ám ez a nyelv nem drow volt és nem is mélységi közös. Ez... ez az átkozott Pokoli nyelv! |
| Idegesen nézegeti a földet,a bokrokat,végül a fákat,az eget.De nem vesz észre semmit,ezért csendben felmászik a fára,amely alatt eddig volt,újból szétnéz,de innen sem lát semmi ellenségre utaló jelet.A rossz előérzete azonban megmaradt,ezért leül egy nagyobb ágra és vár. |
Két füstölgő fémtok hullik ki a puskák tusából és koppan a hajó tetején. Fém súrlódik fémnek és új tokok kerülnek az előzők helyébe. Halk víjogás és a kibiztosítás már ismerős hangja. Az elszántság mély ráncokat ró mindkét katona arcára, melyektől évekkel öregebbnek látszanak. A gondterheltség kusza pillantásaival mérik fel a hajót körbevevő sűrű aljnövényzetet. Nagyjából egy percnyi kínos csönd után leengedik a fegyvert és kérdőn néznek Orionra, hogy mit látott, amit ők nem.
Enger kérdésére nem érkezett válasz, csak vállvonogatás. Egy Árnyéktáncosnak meg van az a bosszantó képessége, hogyha nem akar, akkor nem feltűnő.
Eközben Fuhurban egyre erősödik a gyanu, hogy valamit elszalasztott megpillantani, amit pedig meg kellett volna. Idegesen fürkész körbe újra és újra ám nem talál semmi figyelemre méltót. Csak az érzés futkos végig a hátán, hogy valami nincs rendjén. |
| - De jó hogy előbb fárasztottuk le magunkat ezekkel a tuskókkal. Hihetetlen micsoda zajt képesek ezek csapni. És hová tűnt az a nőszemély? - morgolódik Enger |
A sortűz zaja kellemetlen meglepetést okoz Orionnak: amennyiben vannak ördögök vagy démonok az erdőben - márpedig mivel kirendelték őket védeni, biztos vannak-, ezt biztosan meghallották. Körbe néz, s már nem látja Fuhurt; ez végképp nyugtalanságba taszítja.
- A rakodás várhat - szól jó hangosan, hogy a két unott katona is hallja - alighanem hamarosan vendégeink lesznek! |
| Hirtelen tarkójához kap,közben gyanakodva a varázstudókra néz,de nem vesz rajtuk észre semmi varázslásra utaló dolgot.Így hát lassan egy jó fedezéknek bizonyuló fa árnyékába vonul,és onnan nézi a bokrokat és fákat vigyázva,nehogy a legapróbb gyanús jel elkerülje figyelmét.A többieknek esze ágában sincs szólni furcsa érzéséről,viszont biztos benne,hogy erre a faeltávolítási módszerre minden erdőben tartózkodó ellenségük felfigyelt... |
Fuhurt egyszerre nyugtalanító érzés zökkentette ki gondolataiból. Mintha csak egy termeszraj menetelne a tarkóján fel és le. Nem tudja mire vélni a dolgot...
A távolról jövő, vészjósló bagolyhuhogás elhalgat, ahogyan Enger végre cselekvésre adja a fejét. A két többmázsás fahasábot a katonák egykedvűen ütlegelni kezdik. Miután megunták kicsit hátrébb álltak és zárótűz alá vették a törzseket. Azok kisvártatva nagyobb szilánkokra robbantak szét. Közös egyetértésben -mely nem feltétlenül takart demokráciát- az ex-dealer elkezdte lehordani ezeket a darabokat, míg néger társa rágyújtott egy szivarra és leült pihenni.
//Enger -100/60- // |
| A lány még mindig nem szól,nem is figyel,látszólag nemnagyon érdekli őt a farönkök okozta probléma..Elgondolkozik azon,hogy múltjáról szóló történetét vajon Orion elhitte-e neki.Mikor odáig jutott,hogy valószínüleg a férfi nem is gondolkozott el rajta,mivel nincs oka kétségbe vonni szavai igazát,sötéten elmosolyodik,és Engert kezdi el fürkészni,gondolatait pedig átrendezi ,és azon agyal,hogyan ugraszthatná egymásnak a két férfit,de úgy,hogy közben rá senki se gyanakodjon. |
Enger agyalt egy darabig Orionnal is váltott még egy pár szót, de semmi épkézláb ötlet nem jutott eszébe amivel el lehetne távolítani ezeket a rönköket. Végül úgy döntött megpróbálkozik még valamivel, vagy bejön vagy nem.
Ahogy figyelte a rönköket egyszerre mintha ködbe burkolóztak volna, ez néhány perc múlva elmúlt és a rönkök mintha elfakultak volna. A katonákhoz fordult.
- Valahogy vágjanak rájuk egy nagyot, ha darabokra törnek márcsak söpörniük kell. Jobb ötletettel egyenlőre nem szolgálhatok.
// Most a rönkök is lefagytak, olyan hőmérsékletre amin már az acél is törik. Reméljük ez beválik :P // |
| És a kérdés továbbra is áll: vajh a kalandozók hogyan fogják elmozdítani az utolsó két fatörzset a gépről? |
| A Sziklakígyó lassú, de módszeres szorítása és tekergése, a feljegesített hajófelszín és a tengerészgyalogosok ereje meghozta a gyümölcsét. A varázslat lejártáig két fatörzset is sikerül eltávolítani. Még egy Erőpont elköltésével a másik kettőt is le lehet taszítani. Ám kérdés, hogy megéri e még egy értékes pontot elkölteni? |
Orion felhúzott szemöldökkel sandít a varázslóra.
- Valóban, ide több erőre lesz szükség.
Avval furulyáját szájához veszi, s játékba kezd: ismét a Sziklakígyó varázslatot alkalmazza, ám ezúttal úgy, hogy a fára tekeredő csápok azt lehúzzák a gépről. A fagy miatt minden bizonnyal ez könnyebben megy majd, főleg, ha még a tengerészgyalogosok is besegítenek. |
A nyílvesszőre mered,nem néz fel,úgy válaszol Engernek:
-Nincs,de látom nincs is szükség rá.Felőlem megpróbálhatjuk. |
Ha lehet fokozni Enger még kevésbé kedvelte, vagy még jobban utálta - nézőpont kérdése - Oriont. Addig kéne kitalálni valamit amíg még megvan a jég.
- Na megidézel valamit és talán sikerül lecsúsztatni, vagy vágjam ketté ezeket valamivel hosszában és úgy talán már könyebb egyenként lejutattni őket. Esetleg egy kis széllel még besegíthetek, de az önmagában nem sok!
Majd az őrkötő nő felé fordul és odakiabál.
- Hölgyem nem lenne valami ötlete? Esetleg ha kötelet tekerünk egy nyílra és belelövi a fákba rálehet adni egy kis húzóerőt. - de ehez megint kéne, hogy legyen valami megidézett izomhegy
Engernek kezd leesni, hogy ebből ma már nem lesz pihenés. |
Kérdések | Vélemények | Egyéb | Szavazások
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
