A zsarnok és a kalandozó (Túlélők Földje novella)Lassan ez a nap is eltelt. A törpe fáradt szemei már a táborhelyet keresték.
Érezte, hogy a közelben van. Hirtelen megállt. Itt! Ezt kereste! Táborverés,
tűzgyújtás közben körbenézett, de csak egy általa még soha nem látott,
furcsa, szürkés színű növényt talált. Fáradtan heveredett le a tűz mellé,
s újra elgondolkozott azon, amin így a kilencedik nap vége felé szokott.
Bár sokat töprengett rajta, a Hangokra eddig nem talált magyarázatot, s
így voltak ezzel még a híresen okos gnómok is, akiket megkérdezett. Töprengés
közben beszűrődött gondolatai közé a Grákó-hegység mögött lenyugvó nap
képe, s ismét felvillant előtte, hova tart. A Hang ma reggel hirtelen dél
felé irányította, hogy csatlakozzék a Vashegyek Nemzetéhez. Bár nem tudta
miért, bízott a Hangban. Az idők során megtanult bízni benne. A világégés
után eleinte azt hitte, megbolondult. Egyszer csak egy Hang szólt hozzá,
s utasításokat osztogatott. Maga sem tudta miért engedelmeskedik. Később,
bár nyíltan senki se mondta ki, apró jelekből észrevette, hogy másoknak
is megvan a maguk Hangja. Látott kezdő kalandozókat sírni miközben förtelmes
gonoszságokat műveltek, látott elfeket mély, sötét labirintusok mélyén,
rettegve a bezártságtól, a szűk folyosóktól. Ő maga a grok-képződményeket
utálta a legjobban. Magasak, szellősek, instabilak voltak. Mégis, ha egy
látótávolságba ért, a Hang szólt, s ő felmászott rájuk. Néha táborozás
közben eldöntötte hogy legközelebb nem megy tovább. Amióta csak elhagyta
a kiégett földeket, mindig le akart telepedni. Ha rajta múlik, már talán
kovácsmester lenne az első városban, ahová akkoriban megérkezett. De a
kilencedik napon mindig megszólalt a Hang, s ő újra felszedelőzködött.
Be kellett ismernie, a Hang vigyázott rá. Nagy szörny jön. - súgta, s ő
előkészítette harci varázslatait. Vigyázz, csapda! - hallotta ki a labirintusok
állandó szélsüvítéséből, s ezután óvatosabban lépkedett. Cserébe nem kért
semmit. Csak a vándorlást. És félévente az Olimpiát. Ez volt a legborzasztóbb.
Látni, ahogy korábbi barátok, szerelmesek egymás torkának ugranak, borzalmas
sebeket ejtve. S a viadal végén lehajtott fejjel, szégyenkezve veszik át
győzelmük jutalmát. Ismert pár kalandozót, kiknek szemében minden Olimpia
után kihunyt kissé az értelem fénye, s lassanként hatékony, ámde tudat
nélküli gyilkológépekké váltak. Mások a "második nap csapdájába" estek
bele. Ez a különös, a nyugodt pihenés 2.-4. napján jelentkező érzéshullám,
mely minden kalandozón végigsöpört, s mely újrajátszotta az előző 9. nap
eseményeit. De különös módon. Nem sok dolog volt, amiben önmaguk dönthettek.
A gyógyítás legtöbbjük számára az egyetlen ilyen lehetőség volt, de ezen
a "második" napon minden seb eltűnéséért hatalmas árat fizettek. Miközben
szemük előtt peregtek a véres csaták képei, csak örömöt és izgalmat éreztek,
de amikor megkönnyebbülve gyógyfüveket szedtek, csak szomorúságot és haragot.
Gondolatai sorát egy fej hirtelen előbukkanása törte meg, melynek gazdája
a magas fűben haladt előre. Egy troll közeledett. Nem szerette a trollokat,
s tudomása szerint ők se nagyon kedvelték a "töpszli" törpéket, ez mégis
egyenesen felé tartott. Ahogy közelebb ért, már tudta mit kell tennie.
A két kéz egyszerre mozdult, s az arany és a grifftojás gazdát cserélt.
A troll a szertartásos homlokérintés után hátra se nézve haladt tovább.
A törpe értetlenül bámult utána, de örült, hisz ezt a tárgyat istene már
régóta kérte tőle.
Ez megint a Hang lehetett - gondolta, s ezzel figyelme visszatért az
előbb elhagyott ösvényre. Kik lehetnek? Istenek? Nem valószínű. Azok hatalmasak,
ámde messze vannak. És nincsenek ily sokan. Ma se jutottam sokra - állapította
meg szomorúan, s úgy döntött lassan ideje elaludni. Most nyolc nyugodt
nap jön - gondolta. Hátha ezúttal végleg elment - fűzte hozzá, mert még
mindig reménykedett. Szemei lecsukódtak, s a törpe harcos-pap nyugovóra
tért.
Kilenc nap telt el, mióta letáboroztál. A táborozás 1. napján találkoztál
egy fekete, tüsi hajú, zöld szemű troll férfival. Bal kezében kis vaspajzsot,
jobb kezében vashegyű lándzsát tart. Ruházatát egy törpemamut trófea, egy
ragyás burástya trófea és egy dehidrátor trófea díszíti. Lőfegyvere egy
ubuk dobónyíl. Az ő neve Skinhead. Barátságosan köszöntitek egymást, és
homlokérintéssel biztosítjátok a további mentális kapcsolatot. Amikor találkoztatok
Skinhead átadott neked 1 grifftojást. Amikor találkoztatok adtál Skinheadnek
50 aranyat. Sebeid begyógyulnak (+23 életerő). Minden varázserőd visszatért
(+22 varázspont).
*KP1 V 12
(A szavazáshoz be kell jelentkezned!) (átlag: 18 szavazat alapján 5.4)Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: A szabadság ára (Túlélők Földje novella).
Létrehozás: 2003. október 7. 09:15:49 | Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:10 | Nyomtatási forma |
|