Varázslómesterek - Panyik Zoltán (Hatalom Kártyái)

Melyikünk ne szeretne híres lenni, valamiben a legjobbak közé tartozni? A HKK-ban is, mint a legtöbb sportban, ahol versenyezni lehet, kialakul a legjobbak mezőnye, az igazi profiké, akik a komoly versenyeket nyerik, és nevük ismert a Hatalom Kártyáit rendszeresen játszók körében. Közülük mutatunk be néhányat Varázslómesterek című sorozatunkban. Mai interjúalanyom Panyik Zoltán, az utóbbi időkben egyre erősebb profi versenyző, a 2004-es Nemzeti Bajnokság 3. helyezettje.

- A bevált indító kérdés: hány éves vagy, mivel foglalkozol?

- 20 éves vagyok, és tanulok.

- Mikor kezdtél HKK-val játszani?

- 1997-ben, még egy darab Chara-din visszatér kiegészítőt tudtam vásárolni, aztán jött a Létsíkok. A Silverlandben vettünk először kártyákat az osztálytársaimmal, hatodikosak voltunk éppen.

- Emlékszel rá, hogy honnan hallottál először a játékról?

- Igen, ez érdekes történet: már szerepjátékokat játszottam, és a Petőfi Csarnokban vettem régi Bíborhold és Holdtölte magazinokat, ott volt egy többéves hirdetés a HKK-ról. Egyből felkaptuk a fejünket, mert a szerepjátékhoz nehéz volt a sok embert összehozni, folyton egy ember mesélt egynek, ami azért nem az igazi. Pont ilyen egy-egy elleni játékra volt szükségünk. Aztán a Magic Shopban ismertem meg Baross Ferit és Báder Matyit.

- A kezdeti, baráti játszmákban milyen paklival nyomultál?

- Először volt az a fajta pakli, amiben minden benne volt, ami jónak tűnt: nagy lények, leszedés (Jégcsóva). De pl. a Gorombillát, Garokkot, A gyenge erejét, Gömbvillámot nem láttuk szükségét berakni a pakliba (aki nem tudná, többek között ezek voltak az akkori idők spoilerei). Az első koncepciósabb összeállításom jégtrollos kontroll volt, amikor már sikerült néhány ellenvarázslatot beszereznem, meg négy-öt irtást. Ami pedig verseny-erősnek mondható, az a Taumaturgia pakli volt, Sass Tamásét másoltuk az Alanori Krónikából. Azzal már eredményesen lehetett harcolni a Magic Shopban a többiek ellen. Persze senki ne képzeljen kényelmes klub-körülményeket! Úgy tudtunk játszani, hogy kisebb volt a hely, mint ma a legkisebb klub, néhány szék volt, az ölünkben, mappákon játszottunk, miközben körülöttünk hömpölygött a tömeg!

- Ezek szerint elég hamar elkezdtél versenyezni is?

- 1998 januárjában indultam először, ez egy gyakori-nem gyakori verseny volt, ott egy ork paklival indultam, és a hat fordulóból kettőt sikerült nyernem, de a második versenyemen már négyet! Ekkoriban még egy hónapot teszteltünk egy versenyre, de elkövettük azt a hibát, hogy nagyon egymás ellen (mármint az ellen a néhány pakli ellen, amit láttunk) készültünk. Például Báder Matyival nagyon hasonló paklival játszottunk, amiben voltak direkt sebzések (Önfeláldozás, Energiakoncentráció), és beraktam Tükörpajzsot, de a versenyen kb. senki más nem használt ilyen lövéseket, csak egyetlen egyszer bírtam használni, Rém Andris Spontán égésére, de az legalább hasznos volt. Az első versenyen egyből ellopták a mappámat, ez érthetően nagyon lehangolt, de hamar összeszedtem magam, a következő beholderes versenyen már újra ott voltam.

- Komolyabb első eredményeidre emlékszel?

- Az Elysiumban lettem harmadik egy varázslat nélküli versenyen Notermanthi paklival. Ez kb. '99 tavaszán történt. Rengeteg paklilistám van egyébként otthon, több mint 100. Jó visszanézni őket, és azt tapasztalom, hogy a fél évvel ezelőttieken is sokszor nevetek: hogy tudtam ezt így összerakni? Ma már egész másképp csinálnám. És nem csak az új lapok miatt, hanem a régi játékkörnyezetben is. Például nem volt evidens először, hogy az Idegösszeomlásból hármat kell használni szinte bármiben.

- Pedig ennek a lapnak így is te voltál az egyik első felfedezője és nagy propagálója.

- Igen, de erős volt a külső nyomás: "ugyan már, Idegösszeomlás". Mára viszont leginkább ezzel nyer a bűbájpakli, az Élő bűbáj csak alternatíva. Sok lap erejét nehéz megbecsülni a tesztelés során. A Boszorkánykirályt is csak nézegettük eleinte, hogy gyengécske. Tudomásom szerint Baross Feri használta először versenyen, de még a saját galetkijeit tápolta inkább. A játék már elég bonyolult és mély lett ahhoz, hogy egy pár hónap tapasztalatával bölcsebben jóval erősebb paklit lehessen összeállítani ugyanazokból a lapokból. A dologhoz persze hozzátartozik, hogy én sok időt töltök a HKK-val, töröm rajta a fejem. Mindig felbukkanhat egy elfelejtett lap, ami egy újjal tápos lesz. Például azok a lapok, amik a költséget egy varázspont alá tudják vinni, mindig figyelmet érdemelnek.

- Mennyit foglalkozol egy héten a játékkal körülbelül?

- Hm, lássuk csak. Nagyjából 10-15 órát, de nehéz megítélni, mi számít "foglalkozásnak". Majdnem minden héten versenyzem, és arra készülök. Nemcsak a pesti rendezvényekre megyek el, hanem gyakran vidékre is.

- Mi alapján döntöd el, hogy melyik vidéki összecsapást látogatod meg?

- Sokat számít a távolság (Zoli pesti - a szerk.), és hogy milyen ultraritka lapot adnak. Ez utóbbit már pár nappal a verseny előtt a neten meg lehet nézni, ez igen hasznos. A környezet és a rendezés is nagyon fontos, pl. Egerben gyönyörű kertben játszhatunk. Ha pedig valahol elmarad a rendezvény, úgy, hogy nem tudok róla, oda nemigen megyek többet. Nem árt, ha ismerem a szervezőt, megbízható, és tudom, hogy elküldi a HSZ-t, lesz ultraritka. Két órát még szívesen utazom egyébként, hármat már kevésbé. A csereberével, üzleteléssel együtt akkor is megéri elmenni egy vidéki versenyre, ha nem érek el jó helyezést.

- Szoktál "cápázni"?

- Cserélek, és szeretek jól kijönni belőle. De a direkt hazugság nekem már nem éri meg. Nem ítélem el azt sem, aki ezt teszi, lelke rajta. Nekem nem éri már meg azt a lelkifurdalást, amit okozna az, hogy 300 forinttal többet ér a mappám. Az a legjobb csere, amivel mindenki jól jár.

- Egy versenyre általában csak előző nap készülsz?

- Leginkább igen, de időnként van azért hosszabb folyamat is. Mi alapvetően háromféle módon szoktunk HKK-zni: van az új kiegészítő tesztelése, a versenyre készülés, illetve a tiszta mókázás. Ez utóbbi formája a draftolás, vagy a "kupacból játszás", ez azt jelenti, hogy középre rakunk egy csomó, viszonylag új kártyát, és abból játszunk, akár tétre is. A draft (frissen bontott válogatás) nagy kedvencem.

- Ezek szerint ez az általad legjobban kedvelt versenyforma is?

- Igen, de sajnos ilyennel csak a Nemzetin találkozni. Persze, megértem, hogy miért van ez: egyrészt drága, másrészt sok idő, harmadrészt meg a játékosok egy jó része a ritkákat szedegetné ki, nem lenne sok értelme. Ezt kompenzáljuk azzal, hogy sok baráti játékban (pl. Jámbor Andrisnál) draftolunk. Lehetne esetleg a profiknak külön draft versenyt rendezni.

- Igen, ez jó ötlet, ha van rá megfelelő érdeklődés. Milyen versenyformát szeretsz még, és milyet nem?

- A másik kedvencem az egylapos, ahol minden fajta lapból csak egyet lehet használni. Ezek a mecscsek a legváltozatosabbak, mindig más lapok jönnek, ehhez kell alakítani a stratégiát is, nagyon kijön a tudás is, kevesebb a szerencse szerepe. A gyakori-nem gyakori is a favoritok között van nálam. Érdekes módon a Beholder szavazásán kevésbé népszerű. Talán azért lehet ez, mert a gyerekek a beszerzett ritkáikkal szeretnek játszani.

- Hány beholderes versenyt nyertél eddig?

- Egyéniben még egyet sem. (a szerk. meglepődik) Második-negyedik helyeim voltak, és párosban nyertünk Matyival. A Nemzetit lett volna igazán jó megnyerni, de sajnos elbuktam Kálmán Attila ellen. Pedig én voltam a mumusa, azelőtt mindig megvertem versenyen! Szép és bátor húzás volt tőle, hogy izom paklira gyűjtött a drafton, ugyanúgy, mint Ádám Norbitól a mérgezős, és bejött. Ha csak egyetlen más ember is rászáll ugyanarra, akkor utolsó vagy. A többiek, köztük én is, gyűjtötték a szokásos dolgokat: counter, tömegirtás, irtás, lények. Különben ki volt előre számolva excel táblázatban színek és gyakoriságok szerint, mit kell kiválasztani. Rengeteget készültünk, a draftolás komoly agymunka. A Rochester draft (amikor látod, ki mit vesz ki, és tudod, hogy a veled szemben ülővel fogsz játszani - ilyet mostanában már nem rendezünk - a szerk.) már szerintem is túl bonyolult. Az ŐV versenyt nem szerettem, és A mágia méltósága mostanában nem elég korrekt. Itt három varázspontos lapokat fogsz használni, és olyan követőt vagy szabálylapot, hogy lehetőleg minden egy varázspontért jöjjön (A fókusz meglelése, Specializáció, Boszorkánykirály, Kragoru familiárisa).

- És ha megpróbálnánk ezt a versenyformát követők és szabálylapok nélkül?

- Akkor sajnos az történne, hogy a manapusztító pakli elsöprő erejű lenne. Régen jó volt ez a fajta verseny, lassultak a paklik, ütögettük egymást sokáig, aztán a végén esetleg egy Most vagy soha befejezte a játékot. Az volt különben az első lapötletem, ami megvalósult.

- Van-e kedvenc paklid, vagy olyan, amivel nem szeretsz játszani?

- Mostanában a Morq Fan Gor pakli és a Boszorkánykirály pakli azok, amikkel legszívesebben játszom. A kontrollt picit kevésbé szeretem, mert védekező paklinak tartom, és a támadó jellegűek közelebb állnak hozzám. Izzadjon az ellenfél! Próbálja ő megtalálni az ellenszert! Azt a paklit szeretem, ami gyorsan "sakkot ad" az ellenfélnek!

- Próbálsz kitalálni új koncepciókat, vagy inkább a bevált receptet követed?

- Rengeteget töröm a fejem újfajta paklikon, lapokon. A Morq Fan Gor paklit is, bár létezett (pl. Csík Jani játszott vele), annyit fejlesztettem, hogy az már másfélének is nevezhető. Mindig nézem, gyűjtöm a jó ötleteket. A tesztelés ezért is nehéz, annyi lehetőség van, hogy mi néhányan nem tudunk mindent kihozni a rendelkezésre álló idő alatt. Amióta van lapkereső a hkk.hu oldalon, az rengeteget segít a nézegetésben, előtte a gyakori-nem gyakori mappáimat böngésztem.

- Sok lapod van?

- A legfontosabb lapjaim megvannak, a kedvenc paklijaimhoz nem kell kölcsönkérnem, és sikerült begyűjtenem az összes gyakoriból és nemgyakoriból a hármat, ez komoly munka volt, megszerezni, bemappázni, katalogizálni. Be kell gyűjteni a legdrágább, leguniverzálisabb lapokat is, ezeket nehezebb kölcsönkérni. De egyébként ez a kölcsönkérés dolog már az újabb profi nemzedéknél meglehetősen olajozottan működik, nem kérünk százalékot, vagy ilyesmit. A zénes és egyéb ilyen trükkös lapokat is érdemes beszerezni, mert előadódhat, hogy nincs meg senkinek, akit el tudsz érni.

- Miért jó HKK-val foglalkozni?

- Mert borzasztóan sokrétű hobbi, sokféle igényünket kiélhetjük benne. Egyrészt lehet vele üzletelni, fejleszti ezt a készséget. Másrészt a pakliépítéssel kreativitásunkat is kibontakoztathatjuk benne, ez hasonlóan építő jellegű feladat, mint pl. a LEGO-zás, csak jóval magasabb szinten. Harmadrészt lehet versengeni, a versenyszellem szinte mindenkiben megvan, meg lehet mutatni, hogy én lehetek a legjobb. Negyedszer: a társaság, ez nagyon fontos, jó ürügy arra, hogy az emberek összejöjjenek. A legtöbb hobbi ezekből csak egy-egy szeletet tartalmaz.

- Mi nem jó a HKK-ban, mit csinálnál másképp?

- Van egy-két apróság, ami zavar, pl. a lapok megváltoztatása, illetve a szabályok bizonytalansága, de nem érzek olyan komoly problémát, ami igazán gond lenne. Egyes emberek aggódnak a cápázás miatt, vagy hogy melyik pakli vagy lap túl erős, én ezeket komolytalannak tartom. Sokféle játékkörnyezet van, és megfelelően változatos is a játék. Valami nagy katasztrófának kéne történni, ami miatt "kiszeretnék" a játékból.

- Kedvenc lapok?

- Apró kívánság, Idegösszeomlás. Nálam nem úgy indul egyébként egy pakli, hogy 12 counter. A csúcskategóriát szoktam használni ezekből (Zu'lit kísérlete, A gyenge ereje), a többi erősen változó. Nem szeretek egyfajta kategóriából gyengébb lapokat is berakni.

- Kedvenc grafikus?

- Lipták László, nagyon profi, egyre jobbakat rajzol, csak sajnos keveset. A HKK-ban egyre szebbek a grafikák, ma már alig vannak gyenge képek, egy-egy becsúszik azért, erre jobban oda kellene figyelni!

- A szokásos záró kérdés: kivel lenne érdemes interjút csinálni?

- Pocokkal (Jámbor András). Mára komoly játékossá és "tényezővé" nőtte ki magát.

- Köszönöm az interjút és további jó játékot!

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Varázslómesterek - Rém András (Hatalom Kártyái).

Létrehozás: 2005. augusztus 2. 14:14:50

Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:09

Nyomtatási forma