| Enciklopédia: | Éjszaka van, a tájat szürke lepel fedi. Mi lehet az? Hó? Köd! Aztán rádöbbensz: az Árnyékvilág!
- Az nem lehet! Még nem vagyok halott! - gondolod, és elképedve bámulod a ködből kiváló, kavargó árnyakat. A köd szétnyílik a sötétség egyre tágul: egy alak közeledik feléd. Ismerősnek tűnik, de mégsem lehet ő (neki nem izzik vörösen a szeme)! Egyik kezében egy vörös rózsát tart. - Fogd! - mondja. - Segít majd... - a másik kezét a homlokodra teszi - elviselni a fájdalmat. Iszonyatos fájdalom kényszerít térdre, mintha pengék siklanának végig elméden... Szemed előtt peregnek az emlékek: gyerekkorod, tanulmányaid, bolyongásod... Még sosem voltál ily közel a végső halálhoz. - Mi... történik... velem... - kérdezed akadozó szavakkal. - Egy kicsit meghalsz, ahogy meghaltunk mi is. - mondja szinte gyengéden. - Ne még! - kiáltod magadban. Kezed akaratlan is ökölbe szorul a rózsa körül, tövisei a tenyeredbe marnak. Nézed, ahogy életed végigfolyik a rózsa szárán, míg a hatalmasra tágult vörös szirmok el nem nyelik. Hirtelen csend támad. A végtelen magánya vesz körül, az őrjítő magány. Még sosem voltál ennyire egyedül... de mielőtt elméd elboríthatná az őrület... - Igyál a rózsa kelyhéből, és többé nem leszel egyedül! Társakra lelsz köztünk, mi segítünk elfogadni valódi önmagad! - hallod a hangot. Iszol egy kortyot, a meleg, sós folyadék (vér?!) égeti a torkod, eddig ismeretlen kéjt árasztva szét testedben. Elviselhetetlen szomjúság támad rád - minél többet iszol, annál nagyobb a szomjad -, végül kiürül a kehely. - Legyen hát! - feltekintesz, a távolodó alak egy keserű mosoly kíséretében szól hozzád - Változni fogsz... a test fogadja el előbb... a lélek még harcol... de te már közénk tartozol, és én a Herceged vagyok! A köd összezárul mögötte, s te mielőtt a rád zuhanó kín hatására elvesztenéd eszméletedet, látod, ahogy a rózsa elhalványul kezedben...
Reggel a fájdalom és kéj tompa lüktetésével testedben ébredsz. Egy tükörben megtekinted a változásokat: Felsőtesteden egy tetoválást veszel észre - Sírkövön fekvő vörös rózsa. A test halálával a fölöslegessé vált szervek a bőrön keresztül távoztak (nyálkás bevonatot képezve rajta), vagy egyszerűen elsorvadtak; az alakod könnyeddé, légiessé vált. A szív megálltával megszűnt a vérkeringés is, bőröd sápadt, fehér színezetet öltött. Fogaid - melyek a változás kínjában szétroppantak - újra épek, szemfogaid megnyúltak, hegyesek lettek. Érzed, hogy egy bőrpárna alakult ki gyökerüknél, melyből a megfelelő pillanatban előugorhatnak, majd visszahúzódhatnak. Szemedből szinte kézzelfoghatóan árad az a természetfölötti sugárzás, ami körüllengi egész testedet... Semmi kétség... vámpír született.
|
