David Eddings: A gyémánt trón (ekultura.hu ajánló)

Akárcsak az ismeretlen emberrel, úgy az ismeretlen íróval történő találkozás is tele van várakozással. Vajon értelmes, humoros, hasonló érdeklődési körrel, világnézettel, erkölccsel rendelkezik mint mi; vagy soha többé nem kívánjuk viszontlátni? Valami hasonló motoszkált bennem, miközben a Prológus legendáját kezdtem el olvasni.

Mire eljutottam az első fejezetig már sejtettem, hogy egy igazán élvezetes stílussal rendelkező mesélővel hozott össze a sorsom, s ebbéli meggyőződésem csak tovább erősödött, mikor feltűnt a színen Sir Sparhawk, a történet főhőse.

Alakját mintha a szerepjátékok idealizált és eltúlzott lovagjaiból (paladin), és egy veterán zsoldosból gyúrták volna össze, s menet közben nem felejtettek el humort is adagolni hozzá. A végeredmény egy középkorú férfi, akinek nem csupán jelene van, hanem múltja és reményei szerint jövője is.

Mentalitását nehéz lenne röviden megfogalmazni, de talán a rászorulók segítése, és az arra érdemesek megbüntetése szerepel benne központi helyen. Ez utóbbi illusztrálására következzen egy rövid idézet, amely egy sikertelen rajtaütés után hangzik el (a vallatók mindegyike lovag, akik a világ négy lovagrendjének legjobbjai).

„- Ha jól sejtem, zsoldos vagy - állapította meg Sparhawk.

- Igen, uram. - A férfi pelosiai akcentussal beszélt.

- Ez bizony nem sikerült, hm? - kérdezte a lovag szinte már barátságosan.

A fickó idegesen felnevetett, miközben végignézett a harcmezőn.

- Nem, uram. Nem egészen így terveztük.

- Ti mindent megtettetek - biztosította Sparhawk. - Kellene nekem annak az embernek a neve, aki felbérelt titeket.

- Nem kérdeztem a nevét, uram.

- Akkor azt meséld el, hogy nézett ki.

- Én… én nem tudom, uram.

- Ez a beszélgetés kezd egyre kellemetlenebbé válni szólt közbe Kalten.

- Rakjatok tüzet alatta - ajánlotta Ulath.

- Mindig is szerettem forró szurkot önteni a páncéljukba. Persze csak szépen, lassan - tette hozzá Tynian.

- Hüvelykszorító - mondta tömören Bevier.

- Látod, hogy megy ez, barátom - fordult vissza Sparhwak a hamuszürke arcú fogoly felé. Beszélni fogsz. Mi itt vagyunk, ellentétben a megbízóddal.”

A vidámságnál jóval nagyobb elszántságra lesz szüksége hősünknek, hiszen királyságának uralkodónője halálán van, csupán a mágia tartja még életben, ezért a királynő bajnokaként nekivág a világnak, hogy mindenféle rangú és rendű ellenségeinek csapdái és merényletei ellenére teljesítse kötelességét. Ami menet közben némileg kibővül, s egyetlen személy helyett már minden halandó megmentésévé válik.

Roppant szórakoztató beszólások, élvezetes karakterek (kivált a lovagok) teszik számomra emlékezetessé a történetet, amely egy trilógia első része.

Galgóczi Tamás, www.ekultura.hu

Vissza a könyvhöz

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Janny Wurts: A száműzött herceg II. (ekultura.hu ajánló).

Létrehozás: 2004. november 4. 09:40:04

Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:08

Nyomtatási forma