Vissza a Főoldalra
 

Hírek
Mi is az a Battletech?
Háttértörténelem
Battletech univerzuma
Chat, üzenõfal
Fórumok
Szavazások
Battletech könyvek
Írások, novellák
Linkek
Feliratkozás Hírleveleinkre!
Adatvédelmi Tájékoztató
Ország Boltja 2011 Népszerűségi díj Egyéb kategória II. helyezett Ország Boltja 2012 Népszerűségi díj Hobbi és kellék kategória III. helyezett
Most ingyen kezdhetsz el játszani a Túlélők Földjén!
Kattints ide a részletekért...
A pillanat képe
A háború árnyai
Küldd el képeslapként!
Csatamechek csapnak össze A háború árnyai című könyv borítóján.
Nézz szét a galériában!
Könyvismertető - Michael A. Stackpole: A pusztítás hercege
Könyvismertető - Thomas S. Gressman: A háború árnyai
Könyvismertető - Loren L. Coleman: Fegyverbe!
Könyvismertető - Michael A. Stackpole: Szellemháború

A lista folytatása...
Battletechről általában (1300)
Bem Hussars (964)
Hogy tetszenek a Battletech regények? (115)
Szerinted lehet jó filmet forgatni a Battletech világában történtekről? (94)
A kötelesség szava (59)
Loren L. Coleman: A győzelem illúziója (26)

További témák...
Doomlord online game
Mágia Mesterei Online Játék
Szerkesztőség:
honlap@beholder.hu
Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci)
Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5)
Ha hibát találsz a honlapon:
Írj nekünk!
 
 | 1 | 2 |
Nézet:
##########
Hello! Szretnék én is részt venni a történetben. 6 évvel ezelőtt a történet kitalálói úgy döntöttek, hogy a cselekmény játszódjon két szálon. Én most a második szálat kezdeném el kapcsolódva Malkier részeihez.
Bocs, hogy belekontárkodok Malkier
##########
 
##########Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!!!##########
...
-A nevem Jerom.-Válaszolta anélkül, hogy bármi érdeklődést mutatott volna.
- Melyik házból?
-Milyen házból?-Kérdezett vissza Jerom meglepetten.
-Melyik nemesi házból származik?
-Egyikből se.
A parancsnok lassan letette a tollat és Jerom szemébe nézett. Szeméből mérhetetlen nyugalom tartásából magabiztosság sugárzott.
-Valamivel több mint kétszáz aranyat találtunk a táskájában, csupa Beliori arany.-Miféle ember hord magánál ennyi pénzt?-Kérdezte élesen.
Jerom hirtelen felébredt a kábulatból - kétszáz arany, ez kihúz a bajból - gondolta a vizeskancsót nézegetve.
-Kereskedő vagyok-Mondta végül komolyságot erőltetve magára és újra meghúzta a kancsót.
-Akkor, hogy került hozzád Krull levele? - Csattant fel a parancsnok és egy villámgyors csapással kiütötte Jeerom szája elől a kancsót úgy, hogy az a falon csattant szét.
-Miféle levél?-Kérdezte kezét dörzsölgetve.
-Ami a táskában volt fekete oroszlános pecséttel, Krull pecsétjével.
Jerom agya sebesen kezdett forogni. Már érezte, hogy az életével játszik. Túl kába volt az elején, talán adtak is neki valamit. Mindenesetre most gyorsan ki kellett valamit találnia, hogy kihúzza magát a bajból.
-Az a levél nem az enyém. A déli városfalnál megtámadtak, ki akartak rabolni a levél az övék volt. -Hadarta vigyázva nehogy rosszat szóljon.
-És a pénz?Az honnan van?- Förmedt rá a parancsnok az asztal fölül.-Mert az biztos, hogy kereskedő nem vagy hacsak nem tőrökkel kereskedsz.
-Dehát mondom, hogy megtámadtak. Két férfi feketében a vért amit viseltem az egyiké volt. A tőrömön még ott volt a vére. Azért jöttem ide, mert a levélben olvastam az Arden ház nevét. A gyógyítást meg tudom fizetni.-Mondta kétségbeesetten.
-Na persze lopott pénzen. De talán tényleg igazat mondassz - folytatta a parancsnok nyugalmát újra visszanyerve - megtaláltuk a vértócsákat a déli fal tövében, de semmi többet. A vért azonban amit magaddal hoztál északról származik, csak úgy mint a levél, Krull levele. Akiket megöltél az ő kémei lehetnek.
Jerom nem szólt semmit, próbálta elkerülni, hogy a parancsnok egy újabb dühkitörés alkalmával elvágja a torkát.
-Amint azt mindenki tudja a Fekete Hadúr, a hallhatatlan király ismét eljött, új északi katonákból álló serege élén. Uram éppen a tanácson van amely fogadta őt. A vakszerencse juttatta hozzánk ezt a levelet és tudnunk kell, hogy mi áll benne. Hamarosan lefordítját a kémparancsnokaink. Rád még szükségünk lehet. A város jövője egy hajszálon függ és ezt a hajszálat talán épp a te nyughatatlan tőröd metszette el...

##########Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!!!!##########
 
##########Kérlek ne zavard meg ostobaságokkal a történetet!!!!!!##########

Mikor magához tért egy egyszerű priccsen feküdt félmeztelenül szoros vastag kötéssel a felsőtestén. Érezte maga alatt a durva lószőrtakarót és látta az egyszerű kőmennyezetet de valahogy minden olyan távolinak és homályosnak tűnt. Megpróbált megmozdulni de éles fájdalom hasított az oldalába és a feje lüktetni kezdett. Széklábak surlódását hallotta aztán egy reszelős hang:
-Őrök! Felébredt a fogoly!
Közeledő léptek zaját hallatszott. Oldalra fordította a fejét és most már látta hogy egy kis cellában van. Az ajtó melletti sarokban egy sebhelyes képű nagydarab férfi üldögélt , mellette egy másik prics. Zár kattant, az ajtó kicsapódott és egy az Arden ház jól ismert egyenruhájába öltözött katona lépett be rajta.
-Ozin segíts! - kiáltotta hátra mire egy újabb katona lépett be - Vigyük a parancsnokhoz.
A két férfi odalépett hozzá aztán érezte, hogy erős kezek ragadják meg és talpra segítik. A fájdalom elviselhetetlen volt a lábai pedig olyanok voltak , mint a gólyalábak folyamatosan egyensúlyoznia kellett, hogy ne dőljön el. Támogatva kivezették a helységből. Odakint sötétség fogadta, holdfény töltötte be az udvart.
-Mi ez a hely?-kérdezte Jerom bizonytalanul, mintha nem tudná, hogy a kérdést magának vagy a katonáknak teszi fel.
-A kaszárnya fogdálya! Most elviszünk kihallgatásra.
Kissebb poros folyosón vitték végig egy másik épületbe melynek tetején Arden Sárga-Zöld lobogója lengett. Bevitték és egy hosszú folyosón át egy terembe kísérték. Egy nagy támlás tölgyfaszékbe ültették aztán otthagyták. A terem túlsó végében egy férfi éppen vizet töltött egy kancsóba. Díszes vértezetet viselt Arden címerével a melkasán és a vállán.
-Szomjas?-kérdezte és Jerom elé tette a kancsót .
Jerom bizonytalanul fogta meg a kancsót és lassan a szájához emelte. Hosszan és sokat ivott. jobban esett neki a víz, mint bármi amit eddig kóstolt.
-Mióta vagyok itt?- kérdezte végül elhalón.
-Csak pár órája.-mondta a parancsnok miközben pergament vett elő az asztal egyik fiókjából.
- Pár órája?- kérdezte kétkedőn Jerom és a kötését kezdte vizsgálgatni.
- A legerősebb gyógyítást alkalmaztuk, nem volt időnk kivárni amíg felépül.-szakította félbe a parancsnok miközben befejezte a ludtoll hegyezését és belemártotta a tintába - Pár óráig nagyon szomjas lesz. A gyógynövények hatása, na és nagy volt a vérveszteség is. Szóval ki maga?
...
##########Kérlek ne zavard meg ostobaságokkal a történetet!!!!!##########
 
Üdv! Mivel ezt a történetet már rég nem írja senki - amit egyébként nem bánok - saját hatáskörömben megváltoztatom a főhős nevét Jerom-ra(a Jeronimo túl hosszú)
##########Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!##########
...Ahogy a gondolatai tisztultak az ereje is lassan visszatért. Az oldalában erős fájdalom lüktetett, de a vérzés sokkal jobban aggasztotta. Ruhája maradékát szorosan a sebre kötötte aztán az egyik halottról nagynehezel leoldotta a vértet és szorosan magára kötötte, hogy elszorítsa és eltakarja a sebet. Mindez hosszú ideig tartott és megizzadt amég a végére ért ráadásul a vérveszteségtől kezdett gyengülni. Most hogy sebéről nagyjából gondoskodott a legfontosabbra fordította figyelmét. Elkezdte összeszedegetni a földről a szétgurult érméket. Ami még az erszényben maradt kivette és az erszényt a fák közé hajította.
-Szép darab de könnyen lebuktatna-gondolta magában. Gyorsan átkutatta a holttesteket hátha talál valamit amibe a pénzt elrakhatja. Az egyik oldalán levéltáska függött gyorsan átnézte és erős fekete pecséttel lezárt levelet talált benne. A fekete viaszba egy díszes oroszlános címert nyomtak. Könnyedén feltörte és kibontotta a pergament. A szöveg idegen nyelven íródott de egyvalamit felismert rajta. Többször is szerepelt a szövegben Arden a város egyik nemesi családjának neve. Az uradalmuk a avárosnak éppen ezen a részén volt közel a déli kapuhoz. Gyorsan visszatett mindent a táskába és mellé rejtette korábbi zsákmányát is.

Próbálta összeszedni magát. Eggyikük kardját felcsatolta és elindult az úton. Szerencsére senki sem volt tanúja az ütközetnek, már késő délutánra járt és a város déli része egyébként sem volt túlságosan látogatatott. Jól indult Jerom napja de érezte, hogy gyászos véget érhet ha nem kerül hamarosan gyógyító kezébe. Egyre Arden neve forgott a fejében. A támadói biztosan nem a család szolgálatában áltak nem viselték a szokásos zöld sárba zubbonyt és a családi címert sem. A talált pergamen valami északi nyelven íródott és Jerom úgy gondolta talán általa bejuthat az uradalomba. A családnak számtalan gyógyítója lehet tudta hogy nem okozna gondot megfizetnie a gyógyítás költségeit.

Lassan már a déli kapunál járt. Lábai öntudatlanul is az Arden major felé vették az irányt. Hatalmas épület együttes volt majd akkora fallal körülvéve mint maga a város. Belior második főnemesi családjához éppen illett. Mire Jerom a kapuhoz ért már alig vonszolta magát arca fehér volt és úszott a verejtékben. A kapuőrök már messziről kiszúrták. Szemöldöküket összevonva méregették acélsisakjuk alól a feléjük közeledő idegent. Jerom érezte, hogy viseltes vászonnadrágja már lábára tapad a vértől. Az egyik ör megindult felé. Tőle két lépésre megállt és lándzsáját markolva rádörgött.
-Mit akarsz itt? Ki vagy te?
-Arden urához jöttem - nyöszörögte Jerom miközben megpróbált barátságos képet vágni - levelet hoztam.
-Add át a fegyvered - dörgött tovább az őr
Jerom meglepődött aztán eszébe jutott a rövidkard amit a harc után elrakott. A másik őr közben felzárkózott társához.
-Ez a fickó csuron vér - mondta élesen
-Mit akarsz itt? -dörgött újra a másik
-Mondtam már! Levelet hoztam - vetette oda Jerom keménységet erőltetve a hangjába. Kicsatolta a kardot, de kicsúszótt vértől síkos kezéből és nagyot koppant a kövön. Lehajolt de ahogy friss sebe megfeszült iszonyatos fájdalom hasított belé. Féltérdere esett miközben egyre próbált eszméleténél maradni. Ahogy a kezével tompította magát ingújából kicsúszott a tőre. Kétségbeesetten próbált utánakapni aztán az egyik kapuőr hatalmasat húzott fegyvere nyelével a tarkójára és elsötétült a világ...

##########Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!##########
 
##########Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!##########

Mire feleszmélt már a város határában járt. Az utcát egyik oldalról a temető düledező kerítése szegélyezte még a másik oldalon a városfal magasodott . Az utat fűzfák szegélyezték egészen a déli városkapuig ami a Tridanten felé vezető útra nyílt. Jeronimo nem bírta tovább és lassan sétálva elővette zsebéből a dagadó erszényt. A bőrt aranyos hímzés díszítette egy ugró szarvast ábrázolva. Ez a Fourden család emblémája - gondolta magában miközben kibontotta az erszény száját záró csomót - úgy tűnik szerencsés napom van. De amikor kibontotta az erszényt még a gondolatai is állva maradtak a vastag aranypénzek láttán. Ujjával kotorászott kicsit az érmék között de mosolya egyre csak szélesedett ahogy lefelé túrva újabb és újabb vaskos aranyak kacsáztak elő a erszényből.

Feje felett egy díszes tollú madár üldögélt a fűzfa ágai közt és legalább olyan elégedettséggel csodálta tollait, mint az alatta ácsorgó Jeronimo frissen szerzett kincsét. Aztán a következő pillanatban egyszerre rezzentek össze...

-Nem túl ékes az a szütyő egy magadfajta csavargónak?

Jeronimon hideg verejték futott végig. Lassan felemelte a fejét és észrevette az alakot akitől a városfalnak támaszkodva egyenesen rá meredt. Az út túloldalán egy másik fickó üldögélt a kidőlt kerítésen szájában szalmaszálat tartva kihívóan vigyorgott. Mindketten könnyű bőrpáncélt viseltek fekete ruhájuk felett.

- Hagyd itt nálunk azt a tarisznyát - kezdte a szalmaszálas fickó miközben lassan feltápászkodott - majd mi vigyázunk rá.
Cimborája halkan kuncogott miközben széles rövidkardot húzott elő övéből.

Jeronimo meg sem mozdult kezeiben még mindig ott volt a nyitott erszény de szemét le sem vette a két feltűnően jókedvű szerzetről. A kardos megindult Jeronimo felé, míg társa a helyén maradt és bár még mindig mosolygott vonásai megmerevedtek és kezét már az övén nyugtatta. A következő pillanatban Jeronimo kiengedte a kezéből az erszényt és előrelendülve az ingujjából félelmetes sebeséggel előcsapódó tört markolatig mélyesztette a közeledő torkába. Attól csak valami véres hörgésféle tellett. A macskakövön csikorgó talpak hangjára Jeronimo megpördült a kínlódó karjába kapaszkodva. Oldalát fájdalmasan vágta végig a másik támadó rövid pengéje. Térdével oldalbalökte a lendülettel érkező támadót aki elvesztette egyensúlyát és a városfal hatalmas vörös köveinek csapódott. Kitépte a még mindig kínlódó áldozatának kezéből a kardot és egyenesen társa nyakszirtjébe szúrta. Az fájdalmasan kapott egyet a szúrás irányába aztán kifordult - arca véres volt a köfal ütésétől - és a kőre rogyott. Társa nyakában a tőrrel még mindig hörögve hanyatt zuhant a földre. Jeronimó zihálva a falnak támaszkodott. Az előbb elejtett erszény tartalma szétgurult és az utolsó érem még csak most állapodott meg csilingelés közepette a sebesült tolvaj lábánál. Kézét a mély vágásra szorította de ujjai közül így is erősen szivárgott a vér...
##########Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!##########
 
Nos mivel úgy tűnik ez egy elhagyott oldal saját szórakoztatásomra tovább írom ezt a kis történetet...
##########Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!##########

A város teljesen felbolydult a félelmetes vendég érkezésétől. Belior(a város neve) vezető nemesei kénytelenek voltak fogadni a rettegett hadúrt, még akkor is ha tudták, hogy virágzó városuk csalta ide és, hogy aligha van elég erejük szembeszállni vele. Kétezer fős kísérettel érkezett, erős sokat próbált harcosokkal, nem hagyva kétséget afelől, hogy nem tűr ellentmondást.
Jeronimo hátát egy kereskedő korsénak vetve nézte a színes menetet miközben egy frissen elemelt almát rágcsált. Nem izgatta túlzottan sem a város érezhető félelme sem a peckes lovagok kihívó parádézása. Figyelmét egy a közelben áldogáló nemesúr arannyal díszített tarsolya kötötte le, amely a száját tátó gazdája övéről csüngött, olyan telt kerekséggel, mint egy érett szőlőszem. A gondolatot tett követte és miután a válla felett átdobott almacsutka a kordé elé kötött összvér fején landolt Jeronimo már meg is indult az egyre növekvő tömegben a hívogató zsákmány felé. Hangtalanul surrant a bámészkodó előkelőség háta mögé. A férfi persze nem volt egyedül, mellette áldogáló társa úgy szorongatta a kardja gomblát, mintha attól tartana, hogy a következő percben az összes parádézó fegyverforgató egyszerre akarna uráre rontani. Jeronimo érezte, hogy nem lessz nehéz dolga. Lassan már karnyújtásnyi távolságra volt a két alaktól. Szemét szorosan a verejtékező testőrön tartotta, miközben ingújjában már ott tartotta éles görbe tőrét. Szeme sarkából még hátrapillantott a közeli sikátor hívogató sötétségébe, aztán visszafolytotta a lélegzetét és előrelendült.

Szemmel alig követhető gyorsasággal vágta le az erszényt az ővről, aztán a következő pillanatban már a sötét utca felé tartott a tömegen keresztül. A háta mögött kiáltást halott, de nem fordult meg lépteit nem gyorsította, egykedvűen bámult körbe. A kiáltások egyre gyarapodtak miközben egy éles hang már kivehető volt a hangzavarban.
-...te tehetetlen barom! Miért hoztalak magammal ha csak a szádat tátod.
- Bocsásson meg Orton nagyúr a föld alól is előkerítem.
- Fogd meg azt a szunyiképűt!
A tömegben lökdösődés kezdődött szitkok száltak a friss délutáni levegőbe miközben az egyre jobban verejtékező testőr letepert vagy fél tucat a gazdája által gyanúsnak ítélt bámészkodót. Jeronimo még vetett egy hanyag pillantást hátra aztán eltűnt a hátsó utcában.

Szinte öntudatlanul vágott át a jól ismert sikátorokon, még már teljesen elhalkult mögötte a sokadalom lármája. Szíve vadul kalapált ha zsákmányára gondolt ilyenkor szinte futásnak eredt, aztán lehiggadva újra sétára váltott hidegen méregetve az elé kerülő járókelőket...
 
 | 1 | 2 |
Nézet:
Shadowrun | Battletech | Káosz Galaktika Kártyajáték | AD&D | Vampire | Magic | PC játékok | On-line játékok | PS2 | M.A.G.U.S. | Egyéb

A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek


Főoldal | Túlélők Földje | Ősök Városa | Kalandok Földje | Sárkányölő | Puzzle | Hatalom Kártyái Kártyajáték | Álomfogó Kártyajáték | Káosz Galaktika Kártyajáték | Könyvesbolt | Alanori Krónika | Shadowrun | Battletech | Íróink | Könyvsorozataink | Fórum | Galéria és képeslapküldő | Sci-fi és fantasy novellák | Regisztráció | A Beholder Kft.-ről | Adatvédelmi tájékoztató

© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932

Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.
A fórumban történő hozzászólások valóságtartalmáért, minőségéért semmilyen felelősséget nem vállalunk.