Vissza a Főoldalra
 
Egyelőre üres.

Újdonságaink
Előkészületben
ÁSZF
Adatvédelmi tájékoztató
A pontgyűjtésről
Akciók
Beholder könyvek (Lista)
Más kiadók könyvei (Lista)
Kártyacsomagok (Lista)
Magazinok (Lista)
Játék-kiegészítők (Lista)
Puzzle játékok (Lista)
PC játékok (Lista)
Társasjátékok (Lista)
Dobókockák (Lista)
Keresés a termékek közt
Chat, üzenõfal
Íróink
Sorozataink
Ajánlók, kritikák, ismertetők
Könyvrészletek
Fantasy borítóképek
Sci-fi borítóképek
Könyv toplisták
Fórumok
Szavazások
Bevásárló kosár
Feliratkozás Hírleveleinkre!
Adatvédelmi Tájékoztató
Ország Boltja 2011 Népszerűségi díj Egyéb kategória II. helyezett Ország Boltja 2012 Népszerűségi díj Hobbi és kellék kategória III. helyezett
Most ingyen kezdhetsz el játszani a Túlélők Földjén!
Kattints ide a részletekért...
Nézz be kártyaboltunkba!
Zén Legendái: Tilretas öröksége július 25.
Hatalom Kártyái - Résföld június 18.
Zén Legendái: Kísértetjárás május 21.
A pillanat képe
Hart, a tünde árnyvadász
Küldd el képeslapként!
A tündék nem csak szépek és kecsesek, hanem halálosak is tudnak lenni. Különösen igaz ez Samuel Verner, alias Csavar barátjánál, Hartnál.
Nézz szét a galériában!
Termékismertető - HKK - Zén 2. expedíciója: Ősvadon
Termékismertető - Hatalom Kártyái - Résföld
Termékismertető - Alfa pakli – Káoszhorda
Termékismertető - Hatalom Kártyái - Roxat céhei

A lista folytatása...
Részvétnyilvánítás - Böszörményi Gyula (2)
Könyv adás - vétel (616)
Alanori Krónikát vennék (61)
Az Idő Kereke sorozat folytatódik! (10)
Kaland-Játék-Kockázat (154)
Böszörményi Gyula: A bolhedor lovagjai (19)

További témák...
Doomlord online game
Mágia Mesterei Online Játék
Szerkesztőség:
honlap@beholder.hu
Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci)
Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5)
Ha hibát találsz a honlapon:
Írj nekünk!
 

David Eddings: A gyémánt trón (részlet)

Az idők hajnalán, jóval azelőtt, hogy a styrek bőrökbe öltözött, bunkóval felfegyverzett ősei előmerészkedtek volna Zemoch erdőségei és hegyei közül, hogy lejöjjenek Eosia központi síkságaira, az északi Thalesia örök hóval borított vidéke alatt, egy mély barlangüregben élt egy apró termetű, balsors sújtotta troll, akit Ghwerignek hívtak. Ez a Ghwerig csúfsága és olthatatlan mohósága okán kitaszított volt, ezért egyedül tengette napjait a föld mélyében; aranyat és drágaköveket keresett, melyekkel tovább gyarapíthatná féltve őrzött kincseskamrájának drágaságait. Végül elérkezett a nap, amikor rábukkant egy tárnára, mélyen a fagyott föld felszíne alatt, és pislákoló fáklyájának fénye visszaverődött egy falba ágyazott sötétkék ékkőről, amely talán még az öklénél is nagyobb volt. Göcsörtös, deformálódott végtagjai remegtek az izgalomtól, ahogy a járat talajához lapulva meredt az óriási drágakőre, mert nagyon jól tudta, hogy annak értéke jóval felülmúlja mindazt a kincsét, amit évszázadok fáradságos munkájával harácsolt össze magának.

Óvatosan, féltő gondossággal, szilánkról szilánkra elkezdte lebontani a sziklafalat, hogy kiemelje a káprázatos ékkövet arról a helyről, ahol a világ születése óta pihent háborítatlanul.

És ahogy a drágakő egyre több és több részlete bukkant elő a sziklabölcső alól, felfigyelt egyedi formájára, és egy gondolat kezdett formálódni a fejében. Ha sikerülne épségben megszereznie, gondos csiszolással és metszéssel még jobban kihangsúlyozhatná ezt a különleges formát, és ezzel akár az ezerszeresére is növelhetné a kő értékét.

Amikor végül óvatosan kiemelte a követ a sziklaágyból, egyenesen abba a barlangüregbe sietett vele, amely műhelyének és kincseskamrájának is helyet biztosított. Fájó szívvel bár, de darabokra tört egy felbecsülhetetlen értékkel bíró gyémántot, és a szilánkokból elkészítette az új szerzemény alakításához és megmunkálásához nélkülözhetetlen szerszámokat.

Ghwerig a füstös fáklyák fényénél évtizedekig csiszolta és véste a követ, miközben azokat a varázslatokat és ráolvasásokat mormolta, melyek felruházzák e valójában értéktelen kavicsot a troll istenek jó és gonosz hatalmával. Amikor az utolsó simítással is elkészült, az ékkő úgy nézett ki, mint a legmélyebb zafírkékben tündöklő rózsa. Bhelliomnak, virág-ékkőnek nevezte el, és azt gondolta, az erejével mindent képes lesz elérni.

A Bhelliom ugyan valóban rendelkezett a troll istenek hatalmával, ám ezt az erőt nem ajánlotta fel csúf, eltorzult lelkű tulajdonosának, és Ghwerig haragjában barlangjának kőpadlóját kezdte ütlegelni puszta öklével. Kapcsolatba lépett az isteneivel, fénylő ezüstből és nehéz aranyból hatalmas áldozatot ajánlott nekik, ők pedig cserébe elárulták, hogy a Bhelliom hatalmának szabadon engedéséhez szükség van egy kulcsra, különben bárki jöttment kívánsága szerint a maga hasznára fordíthatná a kő erejét. A troll istenek azt is elmondták Ghwerignek, hogy meg kell tanulnia uralkodni az általa megmunkált kő felett. Ghwerig ezért összeszedegette a porból a zafír rózsa csiszolása és faragása közben a lába köré hullott szilánkokat, és két gyűrűbe foglalta őket. Az ékszerek a legtisztább aranyból készültek, a köveket pedig a Bhelliom oválisra csiszolt szilánkjaiból alakította ki. Amikor elkészült, mindkét kezére ráhúzott egy-egy gyűrűt, és a magasba emelte a zafír rózsát. A gyűrűbe ültetett kövek mély, izzó kékje visszamenekült a Bhelliom belsejébe, és a göcsörtös végtagokra felhúzott ékszerek olyan sápadtnak tűntek, mintha gyémántból lettek volna. És miközben tartotta a virág-ékkövet, érezte, ahogy a Bhelliom hatalma végighullámzik rajta, és megértette, hogy a saját kezével megformázott drágakő végre kiválasztotta gazdáját.

Az évszázadok számolatlanul múltak, és nagyok voltak a csodák, melyeket Ghwerig létrehozott a Bhelliom segítségével. Ám egy napon a styrek is megérkeztek a trollok földjére. Amikor a styr ősi isteneknek fülébe jutott a Bhelliom létezése, mindegyikük szívében mohó vágy ébredt az ékkő hatalma után. De Ghwerig túljárt az eszükön, és barlangja bejáratát erős varázslatokkal zárta le, melyek ellenálltak a Bhelliom megszerzésére tett próbálkozásoknak.

Rövid idő elteltével a styrek fiatal istenei tanácskozásra gyűltek össze, mert aggasztotta őket az a hatalom, mellyel a Bhelliom felruházhatta azt az istent, amelyiknek a birtokába kerül, és arra a döntésre jutottak, hogy ekkora erőt semmiképpen sem engedhetnek szabadjára. Ezért úgy döntöttek, hogy megfosztják hatalmától a virág-ékkövet. Egyöntetűen a fürge észjárású Aphrael istennőt választották ki a feladatra. Aphrael északra utazott, és karcsú testének köszönhetően sikerült behatolnia a barlangba egy résen keresztül, amely olyan kicsi volt, hogy Ghwerig nem törődött a lezárásával. Amint beért a barlangba, Aphrael hangosan énekelni kezdett. Oly gyönyörűen szólt a dal, hogy Ghwerig teljesen elbódult a melódiától, és egyáltalán nem érezte veszélyben magát. Aphrael a dalával álomba ringatta, és amikor a trolltörpe kábult mosollyal lehunyta a szemét, lehúzta a gyűrűt a jobb kezéről, és kicserélte egy közönséges gyémántköves gyűrűre. Ghwerig felriadt a motozásra, de amikor látta, hogy a gyűrű még mindig ott van az ujján, kényelmesen hátradőlt, és tovább élvezte az istennő dalát. Amikor szemhéja az édes bódulatban ismét leereszkedett, az okos Aphrael a bal kezén is kicserélte a gyűrűt egy gyémántkövesre. Ghwerig felugrott, és riadtan nézett a bal kezére, de rögtön megnyugodott, mert a gyűrű a megszólalásig hasonlított ahhoz, amelyet a virág-ékkő szilánkjaiból készített. Aphrael addig folytatta az éneklést, amíg a troll mély álomba nem süllyedt, aztán az istennő könnyű léptekkel elosont, és magával vitte a Bhelliom hatalmának kulcsát jelentő gyűrűket.

Valamivel később Ghwerig felemelte kristálytartójából a Bhelliomot, hogy újabb csodát hozzon létre az ékkő erejével, de a Bhelliom nem engedelmeskedett neki, mivel a troll már nem birtokolta a hatalomhoz való hozzáférést biztosító gyűrűket. Mérhetetlen volt Ghwerig haragja, és bejárta az egész földet Aphrael istennő után, hogy visszaszerezze tőle a gyűrűket, de hiába kereste évszázadokon keresztül, sehol nem találta.

És ez így ment egész idő alatt, amíg a styrek uralkodtak Eosia hegyei és síkságai felett. Ám eljött a nap, amikor a keletről érkező elének belovagoltak a vidékre. Több évszázadnyi vándorlás után végül egy nagyobb csoportjuk eljutott a messzi északon fekvő Thalesiába, és kiűzte a földről a styreket, s velük együtt az isteneiket is. Amikor az elének megismerték Ghwerig és a Bhelliom történetét, Thelesia összes völgyét és hegyormát átkutatták a troll-törpe barlangjának bejáratai után; mindegyiküket égette a vágy, hogy megtalálják és birtokba vegyék a mesés ékkövet, de csupán a mérhetetlen gazdagság lehetősége hajtotta őket, hiszen mit sem sejtettek az azúr szirmok közé zárt hatalomról.

Végül a thalesiai Adian, a régi hősök legnagyobbika és legfortélyosabbika volt az, aki megoldotta a feladatot. Saját lelkét kockára téve tanácsot ült a troll istenekkel, áldozatot mutatott be nekik, ők pedig elárulták neki, hogy Ghwerig rendszeresen feljön a barlangjából a felszínre, hogy megtalálja a styr Aphrael istennőt, és visszaszerezze tőle az ellopott gyűrűket, de a gyűrűk jelentőségét elhallgatták Adian elől. Aidan tehát északra utazott, és fél tucat éven keresztül minden hajnalban lesben állt, várva Ghwerig előbukkanását.

Amikor a troll-törpe végül előmerészkedett, az álruhát viselő Adian egyenesen hozzá lépett, és azt mondta neki, tudja, hol lehet megtalálni Aphraelt, és egy sisaknyi aranyért meg is mutatja neki a rejtekhelyet. A megtévesztett Ghwerig egyenesen a barlang titkos bejáratához vezette Adiant, elvette a hőstől a sisakját, és a kincseskamrájában színültig töltötte csengő arannyal. Azután visszajött, és újból lezárta maga mögött a barlangot. Odaadta Adiannak az aranyat, de a hős ismét becsapta őt, mert azt mondta neki, hogy Aphraelt Horset környékén, Thalesia nyugati partjainál találhatja meg. Ghwerig elindult Horsetbe az istennő után, Adian pedig ismét megacélozta a lelkét, és könyörögve kérte a troll isteneket, hogy törjék meg Ghwerig varázslatait, és nyissák meg az utat számára a barlang belsejébe. A szeszélyes troll istenek pedig hallgattak a könyörgésre, és eltávolították a varázslatokat.

Amint a rózsaszín hajnal lángokba burkolta az északi jégmezőket, Adian a Bhelliommal a kezében lépett ki Ghwerig barlangjából. Egyenesen a fővárosba, Emsatba sietett, ahol egy koronát készített magának, amelybe belefoglaltatta a Bhelliomot.

Ghwerig haragja nem ismert határokat, amikor üres kézzel visszatért a barlangjába, és felfedezte, hogy most már nem csak a Bhelliom hatalmához vezető kulcsokat vesztette el, de magától a virág-ékkőtől is megfosztották. Attól fogva minden éjszaka az Emsat városa melletti erdőkön és mezőkön kóborolt, próbálta visszaszerezni legdrágább kincsét, de azt Adian örökösei jól őrizték, és megakadályozták a troll minden arra irányuló kísérletét, hogy a korona közelébe jusson.

Azash, a styrek egyik ősi istene már hosszú ideje sóvárgott a Bhelliom, valamint a hatalom kulcsát jelentő gyűrűk után, ezért zemochi hordáit a Nyugatra zúdította, hogy a fegyverek erejével szerezze meg magának az ékköveket. A Nyugat királyai hadba szólították seregeiket, hogy az egyház lovagjaival egyesülve szálljanak szembe a zemochi Othával és sötét styr istenével, Azash-sal. A thalesiai Sarak király néhány vazallusával hajóra szállt, és Emsatból déli irányba vitorlázott, maga mögött hagyva a királyi csapatokat, melyeknek grófjai vezetésével kellett követniük őt, amint befejeződik Thalesia mozgósítása és a katonák toborzása. Azonban Sarak király soha nem érte el a lamorkandi nagy csatamezőt, mert a pelosiai Venne-tó mellett egy jelentéktelen kis rajtaütés során áldozatul esett egy zemochi lándzsának. Az egyik hű vazallus, bár ő is halálos sebet kapott, felkapta királya koronáját, és bevetette magát a tó keleti oldalán húzódó ingoványba. Az ellenségtől űzött, haldokló katona itt bedobta a fejdíszt a mocsaras, tőzeg borította vízbe, miközben a közeli lápban rejtőző Ghwerig, aki ellopott kincse nyomában járt, rémülten figyelte, amint a tó elnyeli a Bhelliomot.

A Sarak királyt megölő zemochiak azonnal a barna, zavaros vízbe vetették magukat, hogy a koronát megtalálva diadalmenetben vonuljanak Azash színe elé, de a keresést megzavarta az alcion lovagok egyik menetoszlopa, akik Deira felől érkezve siettek a lamorkandi csatamezőre. Az alcionok rátámadtak a zemochiakra, és mind egy szálig lemészárolták őket. A thalesiai király hűséges vazallusát méltó módon eltemették, majd továbblovagoltak céljuk felé, mit sem tudva arról, hogy Thalesia mesés koronája a Venne-tó zavaros vize alatt nyugszik.

Pelosiában azonban gyakran beszélnek arról, hogy holdtalan éjszakákon egy sötét alak, a halhatatlan troll-törpe bolyong az ingoványos tóparton. Eltorzult lábai miatt Ghwerig nem mer bemenni a tó sötét vizébe, hogy alábukva kutasson a korona után, inkább csak a vízparton kószál, kiüvöltve magából a Bhelliom utáni vágyakozását, és tehetetlen dühében őrjöngve, mert a virág-ékkő nem válaszol a hívására.

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: J. Goldenlane: A herceg jósnője (részlet).

Létrehozás: 2003. december 15. 14:14:10
Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:20
Nyomtatási forma


Főoldal | Túlélők Földje | Ősök Városa | Kalandok Földje | Sárkányölő | Puzzle | Hatalom Kártyái Kártyajáték | Álomfogó Kártyajáték | Káosz Galaktika Kártyajáték | Könyvesbolt | Alanori Krónika | Shadowrun | Battletech | Íróink | Könyvsorozataink | Fórum | Galéria és képeslapküldő | Sci-fi és fantasy novellák | Regisztráció | A Beholder Kft.-ről | Adatvédelmi tájékoztató

© Beholder Kft., 2003 - 2022
1680 Budapest, Pf. 4 | E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932

Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.