| Az ork nyúzottan felkel, felveszi mellényét, majd nagyot nyújtózik. Mintha csak egy jól komponált versenymű volna, csontjai ropogása olyan pergőn s összekomponáltan hatnak. Eztán a pulton levő sörhöz baktat és "bereggelizi" azt. Kelés után nem bír semmit sem enni, valahogy mindig össze van szűkülve a gyomra ilyenkor.
-Hát Seirun, kicsit kevesebb, mint egy napot aludhattál -szól, s közben elsétál a felmosó vödörig és felveszi- mindig ez van ha azt a bigyót hordod a nyakadban?
Meg sem várva a választ visszasétál Asztéhoz és gyengéden a nyakába önti a -még nem használt- vizet.
-A kút frissessége szálljon bölcs fejedre, ifjú síkivadék! -vigyorog szélesen- Azt hiszem mostmár indulhatunk a piacra a bútorokért. |
Az alvó kölyök álmosan felnéz.
- Naaa... Csak még 5 percet! - azzal visszaalszik.
Seirun lejön és kissé gyűrődötten pislog körbe, Melko rajta aludt. Kisebb csoda hogy nem szakadt le az ágy.
- Kösz a szobát, Surr. Mennyit aludtam és miről maradtam le? Télleg mi van azzal az ékszerrel? - kicsit lemaradt. Meglátja kisöccsét valamelyik széken.
- Aszte! Kölyök... - keltegeti sikertelenül. Már megint későn aludt el. Átvált a mézes-mázos jaj-de-cuki-a-cica-mikor-alszik-de-azér-keltsük-fe l hangnembe:
- Aszte cica... ééééébreesztőőő... naaa ébredj fel... - kicsit még bökdösi is, de semmi haszna.
A többiek furcsán néznek rá.
- Van valakinek ötlete mivel keltsem fel? |
Az alvó Surr orrát kellemes illat csapja meg; gyomra kordulására ébred. Szemét kinyitván Garretet és Denisát látja, amint halkan beszélgetek valamiről.
- Jó hajnalt, Surr! - köszönti a barbárnő vigyorogva. - Garret készít nekünk ebédet, mert a nap felét átaludtuk... Ha tudom, hogy nem tudsz hol aludni, inkább meghagyom neked azt az egy üres szobát, én meg kimegyek Samuhoz. Jut eszembe, őt is bevontam a munkálatokba, már elkezdte a fűnyírást az udvarban... - Az álmosan pislogó ork nem vág valami értelmes képet, láthatóan még nem ébredt fel teljesen. Den a született koránkelők bosszantó frissességével magyaráz:
- Tudod, megígértük Rexnek, hogy kezdünk valamit a házával. Egy órája megnéztem a helyet, elég jó állapotban van, csak az udvar gazos, de ezt meg Samu elintézi - ő sem nézheti egész nap a fészer falait, nem?! Garrettel meg éppen azt tárgyaltuk, hová érdemes menni bútorügyben. Jöttök velünk, Aszte? - fordul a kis tieflinghez. |
-Ó ez pont jókor jött!
-szerintem ezt oda adhatnánk a gyógyítónak!
-szerintem egy mágus lemásolhatta amég nála volt csak jónak csinálta! |
Aszte körbenéz. Surr alszik. Melko felment Seirunhoz. Rápillant az ékszerre aztán mormog valamit és azt mondja:
- Nekem ez a bóvli nem kell, csak jó energiát sugároz... és én ezt nem szeretem. Elteleportálom Rexnek. - Ír egy üzenetet, belecsomagolja a medált és már el is tűnt. Rex előtt egy asztalon.
Üzenet:
Nesze, itt van! Nekem ez nem igazán segít! Nem fogom eladni, mert még ez is veszélyes kicsit. Tégy vele amit jónak látsz!
Üdv.
Aszte |
-NE Fefce ez a gyógyitó nagyon furmányos!
-Nem hiszem hogy ide kéne szegődni próbjunk óvatosan kijönni az egészből!
-abban igazad van hogy biztos kell neki más is a pénz en de!
-De szerintem várjuk meg mi kell neki és tanácskozzunk utána hogy meg tudjuk-e fizetni?! |
| -Ti mit tudnátok felajánlani?Attól tartok nem csak pénz kell neki-mondja Fefce Artinak+Rexnek-szerintem...hú.hát nem tudom,én talán szolgálatába szegődöm egy évre?talán ezt elfogadja. |
| Az ork elköszön, majd beletelik pár percbe felfognia Den kissé zavaros beszédét. Végül is sikerül kihámoznia a lényeget, és elhatározza, hogy majd válaszol is rá. Holnap. Kinéz az ablakon, már éjjel van. Tényleg jól elbeszélgették az időt. Fel indulna a szobájába, majd eszébe jut, hogy Seirun már ott alszik. Visszafordul és leül a söntéshez. Leveszi mellényét, összegöngyöli és a feje alá rakja a pultra párna gyanánt. Holnap nehéz nap lesz, be kell rendezni Rex lakását. A mellényből áradó bableves szag megnyugtatja, gyorsan elalszik. |
Seirun még mindig mélyen alszik, és, talán ennek köszönhetően, egy hangyányit jobban néz ki, mint mikor legutóbb látta - Den megnyugodva megy vissza az ivóba. Az alvó síkivadékot elnézve rádöbben valamire: maga is pokolian álmos.. eddig nem is tűnt fel neki, mennyire keveset aludt. Laposakat pislogva hallgatja hát Surrt.
- Nem igazán értem, mire gondolsz... nekem még sosem volt saját szellemem. Sőt... Igazából másnak sem a törzsemből, már amennyire vissza tudok emlékezni - elég régen volt mááááhr... - ásít, és az asztal faerezetét nézi. - Ne haragudj, de már nem is emlékszem, mikor aludtam ki magam utoljára, és most már majd' álmon halok... Tudod mit, inkább folytassuk ezt holnap... - azzal felmegy az emeletre, keres egy üres szobát, és pár perc alatt úgy elalszik, mint akit fejbevertek. |
//nem Wreitman vagyok//
...És néz rájuk félig lecsukott szemmel.Majd lassan megszólal,lágy dallamos hangon:
-Hát itt vagytok.Látom kellemetlen árny vetül lelketekre.
A három kalandor lelkesen bólogat alig várva hogy mi lesz,persze nem türelmetlenkednek nagyon,elvégre ki tudja....
-Gondolkozzatok el azon hogy mit adnátok azért hogy megszabadítsalak ettől az átoktól titeket,és holnap gyertek vissza színem elé-azzal elbocsájtja őket.
Egy kicsit csalódottak höseink,de nem tesznek semmi félreérthetőt,mert ahogy szétnéznek a teremben,sok testőr,fura szobrok,egyébb igen érdekes dolgok,ugyhogy inkább kisétálnak a fogadóteremből.Az ajtóban egy alacsony kis emberke vár rájuk kék és zöld bársonyruhában,hosszú diszes pálcával a kezében,enyhén meghajol és így szól:
Én vagyok az udvarmester,kérlek kövessetek engem a szállásotokra.-azzal megfordul és hosszú kanyargós folyosokon keresztül elvezeti öket,egy tágas egyszerüen berendezett szobához-itt lesz a szállásotok.pihenjetek.-azzal otthagyja hőseinket.
Éppen csak kezdik szokni a szobát mikor kopognak,és egy vörös hajú,bögyös,megtermett,nem túl szép szolgálólány lép be a szobába,egy hatalmas tálcával amin, pecsenye,kenyér,vaj és sőr található.
-Meghoztam a vecsernyét az ifiuraknak,hogy ne korogjon a bendőjük,hihihi,osztán egyenek rendesen mer hallom hónap a nagyúr elé mennek,oszt azza'vigyázzanak mert igen csavaros eszű ám űkelme,nna jóccakát.-azzal becsapja magamögött az ajtót. |
Az ork valóban pár rég elfeledett gyerekkori emlékét látta maga előtt. Visszaemlékezett, hogy még kis korában a többi kölyökkel, amikor már meg bírták emelni a baltát mentek goblinra vadászni. Volt pár ami patkányon lovagolt, azt volt ám dicsőség legyőzni. A gyermekévek persze elszálltak, azóta már nem dicsőség goblint ölni.
-Igen, igen. Egy énekesmadár és egy ragadozó is másképp látja a világot! Sokáig énis áldásnak tekintettem a totem erejét. Elvégre a törzsben nem mindenki tudhatta maga mellett a természet egyik szellemét. Persze -mosolyodik el- míg meg nem tanulja kezelni az ember, addig csak henceghet vele. Én megtanultam... -itt már lekomorul Surr arcárol a vigyor- csak azt felejtettem el, hogy ha kérek valamit, akkor azt vissza is kell fizetnem. Sokszorosan... |
A folyó éppen árad ezért halyóval lehet csak átkelni.De szerencsére pont akad egy hajó amin át lehet kelni Arti oda megy a halyó tulajdonosához és azt mondja
-Elnézést szálítanak a túlpartra embereket??
-Megfelelő összeg ellenében igen! szólal meg a kapitány!
-És mennyi lenne a megfelelő összeg?? kérdi Arti kétkedően!
-fejenként 500csilingelő aranytallár!
-Mennyi?? hüledezik Arti
-jól hallota !!
-ezt még meg kell beszélnem a barátaimal!
azzal viszamegy a töb biekhez.
-Szerintem el kéne fogadni mással nem tudunk átmenni! mondja Rex
-De a jós azt mondotta hogy a Gyógyítónak is kell valami pénz!
-Hát akkor mennyi pénzünk is van??
-kereken 10003arany!! mondja Arti
-egyezünk meg a kapitánnyal! szólal meg Arti!
-jól van egy próbát megér szólal meg Fefce!
-jó mondja Rex
akkor Arti vissza megy a kapitányhoz!
-mondjuk adunk két bőr páncélt és egy rubint!
-4 páncél és 4 rubin mondja a kapitány
-jól van! szól Arti lemondóan.
nem telik bele 30 percbe és átértek a folyón.Onan folytatják utukat Rednekbe már csak 1 óra gyaloglás és ot vagyunk szólal meg Fefce!
ez az idő hamar eltelik és megérkeznek Rednekbe:
-de szép város mondja Arti !!!
-szerintem is de Rednek a mágia eggyik legnagyobb városa Rex majd bemegy a mágustoronyba a gyógyító után!!!
-A gyógyítót egy óriás párnán találják törökülésben!
-elmondanak mindent.
a gyógyító kinyitjí a szemét és...
//ezt Wreitman irja le// |
Este szép tábortüzet gyújtanak és lepihennek.
Fefce és Arti szépen elaludtak.Csak Rex nem bír elaludni álmatlanságban szenved...
Hajnalodik Rex felébreszti a barátait és útnak indulnak már a domboknak is vége kedődik a Köd hegység itt olyan sűrű a köd hogy szinte átláthatalan.Szorosan egymás mellet menetelnek. Amikor Rex megbotlik egy ágnak tűnő tárgyban de nem ág volt hanem egy egy hegyi boa erős mérgű kígyó faj. Fefce azonnal reagál és le vágja a fejét a támadónak. Szerencsére más nem történt a Hegységben de fáradságos volt ilyen gyorsan átmenni a hegységen de legalább kevesebb a veszély. újra letáboroznak de még csak dél van megebédelnek és pihennek egy órácskát. Útána a Szalahari puszta következett ekkor megszólal Fefce
-vigyázzunk ezen a tályon mert goblinok élnek.
már legalább fél órája menetelnek amikor megtámaják Rexet Artit és Fefcét néhány goblin mindegyik kezében egy fa lándzsa és mindegyiken bőrruha meg egy goblin patkány lovas óriás patkányon lovagol és ugyan olyan felszerelése van mint a többinek. egymásközt beszélgetnek valami érthetelen nyelven.
egyszercsak a goblinok támadnak.
Rex kihasználva "tudást" a lovast lekapja egy tűzgolyóval a goblin eszeveszettül kapkod és elrohan a patkány is megyullad de az elkezd a földön heperegni és a tűz elalszik a bundáján , Arti kardjával mély sebet egy goblinon az inkább elmenekül mintsemhogy baja essen. Fefce nem szeret harcolni de mivel muszály most megmutatja tudását. és ketté vágja a legközellebbi goblint. most Rex elrepíti a patkányt. Hát pár aranytallért találtak de semmi más zsákmányt nem találtak most már leértek a folyóhoz.
//be fogom felyezni csak dolgom van most !// |
Rex Arti és Fefce elindulnak a Redneki gyógyítóhoz.
a Tavernát othagyták már rég.egy füves pusztán mennek néma csendben, amikor elhangzik at első mondat amióta elindultak:
-Rednek az merre van?? kérdi Arti.
-Erre Fefce válaszol is. Ahoz hogy elérjünk Rednekbe át kell haladnunk a Köd Hegységen onan északra kell menni a Szalahari pusztán és onan nyugtnak kell menni a Xerox folyón átkell kelni és onan Rednek már egy köpésre van. Arti csak néz hogy milyen tályékozott barátja. Onantól már senki nem szólalmeg mindenki azon mélazik hogy mi lesz ha az inkvizítort nem sikerül megálítani? inen a pusztának vége dombok következnek a bomboknál le táboroznak mivel be esteledik...
//senki ne írjon folytatom a történetet// |
Den hagyja elmerülni az orkot emlékei között; úgy sejti, barátja most otthon jár... Eszébe jut a sajátja; de mielőtt még valami vad nosztalgiarohama támadhatna, befut fefce.
Hírei hallatán a barbárnő erősen gondolkodóba esik: menjen vagy maradjon? Hiszen mihez is ért ő? Vadászathoz, meg az állatokhoz - nem sok haszna lenne... A harcban elég jó ugyan, de nem hiszi, hogy egy gyógyítónál kardra lenne szükség... Na meg, még mindig van néhány ügye, amelynek a végére kellene járnia. "Maradok", dönti el.
- Sok szerencsét! - kiált a távozók után. - A házadat meg bízd ide, Rex. Helyre lesz pofozva, mire visszaérsz. De aztán jó legyen az a házavató buli! - Majd visszafordul Surrhoz.
- Amit te áldásnak tekintesz, nekem sokáig átok volt. A farkas emlékei, az én emlékeim... Olyannyira más volt, mint az emberi lélek! Megijedtem tőle, ezért utolsó morzsáját is ki akartam irtani magamból... Nem értettem meg, hogy ez lehetetlen, míg fogadott apám - a vadász, aki megtalált - el nem magyarázta. A tündék sokat tudnak ezekről a dolgokról, és amennyire tőlük telt, segítettek. De még így is hosszú időbe telt, mire megbékéltem ezzel a tudással. - Kicsit elgondolkodik.
- Szerintem, ha jobban akarod érteni a téged körbevevő lényeket, nézz mélyen magadba, és keresd meg a farkast. Láss az ő szemével, hallj az ő füleivel... Meglátod, sokat tanulsz majd tőle. - Azzal felhajtja maradék italát is. - Úgy mondom, mintha tudnám, mi? Dehogyis. Ez csak egy ötlet. De hátha bejön - mit veszíthetsz? - "A fene az összes pálinkába", gondolja. "Egy pár korty, és máris miket hordok itt össze..." - Megyek, megnézem Seirunt, nincs-e szüksége valamire - azzal megindul az emeletre, hadd eméssze Surr a hallottakat. |
| -én nem tudom szerintem jön sőt biztos! |
| -felőlem mehetünk,de az az Arti nem jön,vagy ő nem félti a lelkét? |
-A költözés ráér én most inkább megyek Fefcével!
-De ha mondjuk itt hagyok 30000 aranyat abból 1000 Aszénak kell vegyetek nekem bútorokat és ezzel is megleszünk!
-bármilyen lehet csak ne legyen ócska...
-na Fefce induljunk... |
Fefce megérkezik a tavernába és elmeséli hogy mi történt vele.
-Elmegyek és megkeresem ezt a Redneki gyógyitót,és megkérem szabadítson meg ettől a fenyegetéstől amit ez az inkvizítor jelent.velem tart valaki? |
Surr ámulva hallgatja Denisa történetét, és valahol a lelke mélyén irígyli. Az ork állati ösztönei nem egyszer késztették meggondolatlanságra. Ezért is nem szeret civilizált helyen élni, túlzottan is oda kell figyelni cselekedeteire, nehogy valakinek baja essen. Főleg holdtöltekor. Mind a mái napig elhagy minden lakott területet, ha eljön ez az idő. Pedig erőállata már rég szunnyad. De mit lehet tudni...
-A farkas.. milyen érdekes -fűzi tovább a beszélgetés szövetét az ork- az én totemem is a farkas volt még régen, a törzsemben. Talán tudom is milyen az, amikor lényed egy darabja a természet egy ragadozója. *elréved, s az, hogy érzi a benne nyugvó farkast, valahogy most nem teszi felhőtlenül boldoggá* |
-Jól van kinézetre ugyan olyan!
-lehet amikor elvesztetted akkor csináltak egy másolatot.
-mert lehet sőt akkor biztos hogy csak a kinézete ugyan olyan!
-de attól fügetlenül neked adom Aszte nekem nincs rá szükségem eladni meg nincs türelmem! |
| - Testvér medál???? Az lehetetlen! - nevet fel Aszte - Csak egy ilyen van, és ha nem, itt görbüljek meg helyben! Azt ami a nővéremnél van, még az ükapám anyja csinálta! (aki minden 4 évben átjön ide. épp egy hónap múlva lenne esedékes) Nincs belőle még egy. Ő maga mondta! - Aszte már a földön fetreng a nevetéstől és Melko is jót mulat magában. |
| Nem mintha én értenék a növényekhez. |
-Értelek Den.
-én se vagyok egy növény szagértő de nem baj!
-hát nem lehetet élvezets farkasként élni...
azzal Rex elhalgat... |
| - Nos, a növényekhez én sem értek annyira, mit kellene... ezt a legutóbbi eset is bizonyítja - vigyorodik el Denisa. - Hogy meddig voltam farkas... ezt látod, nem tudom; annak alapján, amennyit emberi testem öregedett, biztosan volt pár év... és lényem egy apró, rejtett része ma is az. Az ilyen dolgok nem múlnak el nyom nélkül... - Elhallgat, és a szörpjében úszkáló buborékokat nézi. |
...-Menj el a Redneki gyógyítóhoz,talán ő tud segíteni.De az biztos hogy megkéri az árát.
Fefce teljesen elszontyolodott-de hát az nagyon,nagyon messze van.
-Szerencsédre-mondja a Látó-nincs most olyan messze,ezen a kontinensen van-azzal elmondja körülbelül merre található.Fefce nagy hálálkodás közt búcsuzkodik.
//Rex fejts már ki egy kicsit bővebben hogy milyen energiát kaptál,miért nem aggódsz annyira// |
Itt van a zsebememben a barátom adta amikor elköltözött azt mondta valami erőt ad vette egy inen 5 napi lovaglásra levő kis faluban!
-itt van megmutatom azzal a lendülettel oda is ad egy
teljesen úgyan olyan medált mint ami az alvó Seirun nyakában lóg!
-milyen hasonló ez a medál ugyan olyan mint Seiruné!
-érdekes lehet hogy testvér medál! |
Mielőtt Den elgondolta volna a dolgot hogy Rexnek bőrök kellenek Rex mondja is a választ!
-Hát mivel meleg helyen nőttem fel megszoktam és itt ahoz képest elég hideg van azért van szükségem meleg bundákra!
-illetve tekaróra meg ilyesmi mindenki tudja az állati
bőrök a legmelegebbek ezen a vidéken...
-érdekes ez a megtörtént esemény kb mennyi időt töltöttél farkas alakban??
-én kedvelem a természetet driád vérvonal sokminden köt oda de megtanultam kihasználni a tudásomat!
még a többi driád fákat öntözött én inkább a szörnyeket irtottam!
ezért nem szoktam sírni egy fáért! |
Den közben befejezte a takarítást, és Samu épségét is ellenőrizte a fészerben. (Feleslegesen aggódott, a bikának egyetlen szőrszála sem görbült; némi szénára vízre, és tiszta alomra volt csak szüksége...) Belépvén kissé meglepve hallgatja Rex és Surr párbeszédét.
"Világéletemben azt hittem, hogy a tündék csak szükségből ölnek állatot, nem azért, hogy a falukat díszítsék a bőrükkel" - morfondírozik. "Vagy akkor a vadászat öröméért, maguk ejtik el a prédát, és akkor minden egyes trófeához történet fűződik majd arról, hogyan sikerült túljárni a vad eszén... Bár a kivétel biztosan erősíti a szabályt..." Viszont nem akarja rontani sem az ork üzletét, sem Rex új háza feletti örömét, így magában tartja kételyeit. Inkább leül Surr mellé egy áfonyaszörppel (Rexnek igaza volt, tényleg elég ennyi mára), és mesél neki mesteréről, aki az állatok "beszédére" tanította.
- Majdnem belőlem is szőnyeg lett a háza paldlóján... - kezdi. - Még kiskölök koromban ugyanis beleittam egy varázsitalba, ami azt ígérte, hogy olyan gyorssá, erőssé és vaddá tesz, mint a tundrafarkasok... Nem gondoltam volna, hogy ezt úgy érti: farkassá változtat... Persze, az emberek kikergettek a városból, csoda, hogy nem öltek meg. Én próbáltam volna elmondani, hogy nem vagyok vadállat, de csak üvöltés és nyüszítés jött ki a torkomon... - Nagyot kortyol az áfonyaszörpjéből, még most is beleborzong az emlékbe. - Az erdőben pedig semmi nem volt, ami valódi énemmre emlékeztessen - így - idővel - a farkas tudata majdnem kioltotta bennem az embert. De már ennek sem voltam tudatában.
Egyik nap tünde vadászokba botlottam, akik az állataikat dézsmáló falkát kutatták. Én egyedül voltam, nem védtek a többiek, így viszonylag hamar elkaptak. Emlékszem a nyílvessző okozta fájdalomra; a saját oldalamat martam, hátha megszabadulok tőle... De nem ment, és már ott is volt a vadász kopója, hogy elharapja a torkom. Akkor a gazdája visszahívta, és döbbenten nézett, én meg csak vicsorogtam rá... legalábbis így mesélte nekem később, én semmire sem emlékeztem - néz egy mosolyszerű fintorral a hüledező orkra. - Valamit látott, ami nem vallott farkasra, és mikor odahívta a társait, ők is egyetértettek abban, hogy egyetlen farkasnak sem lehet emberi szeme. Így a kegyelemdőfés helyett összecsomagoltak, és élve vittek az öregek elé, hogy ők döntsenek a sorsomról.
Varázslójuk rájött, mi is történhetett velem, és megtörte az átkot - de sok időbe telt, mire újra visszaemlékeztem, ki is voltam-vagyok. És vannak emlékeim farkas koromból is - nem sok, de arra elég, hogy valamennyire megértsem a körülöttem élő állatokat. A vadász, aki megtalált, felelősnek érezte magát értem, ezért magához vett, és még csomó dologra megtanított, aminek hasznát veszem... és azóta sem nyúlok olyan főzetekhez, amikről nem tudom pontosan, mire való - mosolyodik el végül. |
Kérdések | Vélemények | Egyéb | Szavazások
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932
Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.
A fórumban történő hozzászólások valóságtartalmáért, minőségéért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
|
