Hagron az őt érő három támadás elől jobbra lép ki, és közben el is hajol, hogy el tudja kerülni a jobbról érkező harapást is, amely így csupán karcolja a troll vállát. Ügyes mozdulatával sikerült megúsznia a balról érkező démon tőrdöféseit is, azonban a sebzett ellenfelének kardcsapása pontosabb, mint azt a troll hitte. Bár így is szerencséje van: a kard pengéje csupán az oldalát éri és vastag bőrruházatán keresztül így csak könnyebben sérül meg.
Válaszképpen újabb döfésre emeli lándzsáját. Mivel az előző hárító mozdulatai során a súlypontja lejjebb került, így most innen lentről döf felfelé, a már korábban megsérült démon páncélja alá.
//Nem tudom emlékszel-e, de még anno varázsoltam egy bika erejét a lándzsámba, ha jól gondolom akkor most az előző támadás azt aktiválta.// |
A nyüzsgő kisebb nagyobb ocsmányságok közül a legnagyobbja is alig emberméretű. Tépett denevérszárnyak, kocsányon csüngő szemek, eltorzult, rettenetes alakok serege ez. A horror mozgó figurái rátok vetik magukat, Dóinra, Draugorra, Jaksjahlangra, Hagronra és Vándorra egyaránt hárman támadnak.
A csapat most ugye háttal áll a Kapunak és a láthatatlan démonnőnek, hiszen a lények a kijárat felől sorakoztak fel, a menekülési utat elvágandó. Egyedül Enger néz a terem belseje felé, aki az Igazlátás segítségével meg tudja támadni a succubust, illetve Karsi látja a területet különleges köpenyével.
Egy öt fős csoport, akik már nem fértek oda a harcvonalba, nekiáll megkerülni a félkörívet a társaik mögött és egy nagyobb ívben a mágiahasználókhoz jutni. Ez egy teljes körüket veszi igénybe, szóval a következő körben nem, de az azutániban már támadhatnak. A harcosok gondban lehetnek, hiszen ha megbontják a védő alakzatot, akkor nagyobb bajt okoznak, mintha nem siettek volna megállítani az öt fős különítményt, hiszen megszűnnek védeni társaik oldalát. Ezzel az alakzat felborul és elárasztják őket.
További öt lény a tizenöt fős harcvonal mögött maradt, nyílván pótolni a veszteségeket és támogatni a társaikat.
Hagron-Dóin-Vándor-Jak-Draugor. Ez a felállás, természetesen félköríves térbeli eltolódással. Az egymás mellett állók blokkolhatják a társaikra érkező csapásokat, a saját kárukra. Például Hagron a szélen csak Dóint védheti, míg Dóin hárítani tudja az esetlegesen Hagronra vagy Vándorra érkező csapásokat is. A több fegyver nem jogosít több hárításra.
A fejvadász egy pillanatra éles, halk szissszenést hall. Az embermagas, csontos teremtmény nyakába fúródik Fuhur nyílvesszője, ami közvetlen Jak feje mellett süvített el. A jeges pengék rezzenéstelen találnak utat maguknak, egy pillanattal később a lövedék fémhegye mellett szúrják át a rút lény húsát. A kivételesen pontos találatok kritikusan megrendítették a lény fizikumát, ennyit még másvilági szívóssága sem volt képes kibírni: hörögve csuklott a fejvadász lábai elé, csak hogy helyét egy újabb fajzat vegye át. Az, a lendületet kihasználva Jak lábait akarja elkasználni, a jobboldali átlósan lefelé csap gusztustalan nedvektől mocskos karmával térd irányába, a harmadik, vértbe öltözött alak, aki nyílván egy Dretch, görbe, fogazott kardjával vág hastájékra.
A troll izmai megfeszülnek, ahogy pusztító erővel a rá rontó Dretch mellkasába vágja a lándzsáját. Talán egyedül a vértjének köszönheti az, hogy a hátrabucskázás után még fel tudott kelni. A balról közeledő nyurga támadó két fogazott hosszútőrrel szúr a bordák felé, míg a jobboldali megugrik, hogy hüvelyknyi agyarait a sámán vállába mélyessze. A sérült harmadik szemből érkezik, és darabos mozgása ellenére támadása meglepően pontos. Kardjával igyekszik kibelezni Hagront.
Vándorhoz a bal oldaláról támadó ér elsőnek. A keresztvágást a lény képtelen hárítani, így a mellkasára hatalmas sebet üt a csatabárd - a pallos azonban csak ártalmatlanul pattan le. A barbár fejében megfordul, hogy többre menne, ha egy kézbe fogná a hatékonynak bizonyult fegyvert. A lilás bőrű teremtmény a hátára zuhan, a sebből kifröccsenő vér viszont eléri Vándort. Sisteregve, füstölve mar húsába, majd hat-nyolc szívdobbanás múlva közömbösödik. Felkel bár, de egyenlőre képtelen támadni. A két további lény egyszerre ugrik a barbár felé. A szemből érkező farkas formában van és megkísérli földre rántani célpontját, míg az oldalsó, zöldes váladékkal borított tőrszerű karmaival suhint a hegyek fiának combja felé.
Dóin ellenfele még időben ellépett annyira, hogy a csapás ne legyen halálos. Védekezőn kitartott karmait a kard félbe szelte, majd könnyebb sebet ejtett a vállán. A lény visszatámad ép kezével, hogy végighasítsa a lány arcát. A másik kettő mellkasra, illetve a fegyvert tartó karra támad.
Draugorra egy farkas alakot öltött ivadék ugrik, hogy lerántást hajtson végre. Egy Dretch csatabárddal támad mellkasra, míg egy lilás bőrű förtelem karmaival készül nekiesni a szellemlény fejének.
Gród lövedéke még akkor csapódik be, amikor az öt fős mozgó csapat hatótávon belül volt, így közülük hármat megsebzett a mágia. A hátul támogató öt fős csapatból kettő szintén kapott, Vándor ellenfelei közül a farkas alakban lévő Quasit szenvedett komolyabb sérüléseket és maga Vándor is, aki még hatótávon belül volt. A lila bőrű sérült figurát, aki szintén a barbárral küzd, arasznyi távolságban elkerülte a kitörés, nyílván a külvilágiak mágiaellenállásának köszönhetően.
Enger jégdárda zápora itt-ott megtörni látszott, ahol a láthatatlan lénybe csapódtak a lövedékek, ám ez alapján bemérni, vagy lőni rá bolondságnak tűnhet. A démon folyamatosan mozgásban van, így csak a vak szerencse vezette lövedékek találhatnák el. Közben folyamatosan hallani mindenünnen visszhangzó beszédét:
-No, hát milyen erőszakosak vagytok! Adjátok meg magatokat és ígérem könnyű halálotok lesz! Nem kedvelem a fölösleges erőszakot, talán még el is játszadozok előtte egyikőtökkel-másikótokkal. Szebb halált nem is kívánhatnátok! Fájdalom és gyönyör.. aú! Ejnye varázsló, jobban teszed, ha ki sem nyitod a szád! Szóval szépségeim, melyikőtöket válasszam?
Enger, noha kinyithatja a száját, de a Csendvarázsnak köszönhetően képtelen szóbeli komponensekkel rendelkező varázslatot alkalmazni, vagyis mindent ami sebző, vagy több, mint öt manába kerül.
//szóval írtok hárítást, majd támadást. amire énis hárítok, majd támadok. nyílván lesz amit blokkoltok és lesz amit nem. együtt játszunk, legyünk reálisak, szórakozzunk jól (:
Kimaradt: Karsi, Orion, Draugor // |
| Dóin erősen megmarkolva kardja markolatát tesz fél lépést előre. Nem töri meg a harcosok védőgyűrűjét, pusztán helyet szerez magának, hogy magasba lendíthesse az anyaga ellenére nagyon is éles pengét. Összeszorított fogai között a levegő egy nyögéssel távozik, ahogy kicsit görcsösen minden erejét a támadásba viszi. Jáde szemén át zöldes derengésként vélte látni a közelgő bestiák következő mozdulatait, és saját lépéseit. Látni vélte, ahogy az elé szökkenő démonfatty teste ketté hasad a penge nyomán, és abból patakzani kezd a vér, valamint már az azt követő kis undormány számára is eltervezett egy mozdulatot, hogy miként választhassa el a fejét a nyakától. |
Enger fortyog a dühtől, a succubus csürhéjét látván. Haragja elfeledteti vele, hogy eddig mennyivel több sikerrel járt csapattagjai támogatása és egyből egy fagycsapást készít elő. Mágikus tekintetével követi a démont, közben a troll mágiájának nyomán is lehűl kissé a levegő, saját varázslata nyomán szintúgy és közben igyekszik, minden elérhető páracseppet összegyűjteni, a levegőben gyűlő varázslatba. Az elf fejében közben felmerült, hogy mihamarabb meg kell szabadulni a rúnáktól is és egyetlen támadás, vagy akár kettő, jó eséllyel kevés lesz a démonboszorkány kivégzésére. Aztán egy korábbi csata emléke dereng fel a fejében.
- Óvatosan az elemi mágiákkal! - kiállt a csapat többi mágiahasználójára - Legalább kettőre mindegyik immunis! - közben igyekezett egyben tartani készülődő varázslatát - Aki tud, oda lőjön ahova én, és valaki szóljon, ha széttudja verni azt az átkozott antimágia rúnát! - Hogy az istenek rohadnának rájuk! Tette hozzá magában, rúnák, kidémonok és ördögök, boszorkák és közeledő szörnyetegek. Ezek még külön-külön is elég veszélyt jelentenének, de így együtt... Közben a varázsló feje felett időközben összegyűjt, kis ködfellegből jégdárdák sűrű zápora indult meg a nyílt föld felé. Legalábbis a csapat többi tagja, így láthatta, de az igazlátás felfedte a succubus igazi helyét. Közben csak reménykedni lehetett, hogy a kis bestiák támadása nem aprózza fel a tapasztalt harcosokat.
Engerben még felmerült, hogy átkéne szoknia a savval és egyéb randa varázslatokkal való harcra. Az ellenség moráljára is igen drasztikus eredménnyel hathat, egy leolvadt kar, vagy kifolyt szem. De ez a gondolat egyelőre, még nem honosodott meg benne, teljesen.
// Bocs, ha kissé zavaros, késő van.// |
| Gród a démonivadékok megjelenésére azonnal reagál, ujjai bonyolult táncot járnak, miközben félhangosan motyog. Kezei kékesfehéren kezdenek izzani, a mágus lehelete füstcsíkként gomolyog a szájából. Mielőtt túlzottan lehűlne körülötte a a levegő, Gród a félkort alkotó démonivadékok közül a leghátsóra dobja a kialakult jéggömböt, ami felrobban, ha célhoz ér, és négy-öt méteres körzetben csontig hatoló hideget kelt. Ennek eredményei a megmerevedett izmok, és a fagyási sérülések, ebből következőleg a démonok lassabban és ügyetlenebbül fognak mozogni. |
/Megjöttem! Hogy miért nem tudok, egy napra sem elszabadulni (csak hosszas megbeszélések után) azt majd később!!/
Vándor is felkészül a harcra, bár mióta túlélte a lebegést csak arra várt, hogy vért onthasson. És hogy kiét? Azt talán még ő sem tudná megmondani. A rúnák elpusztítására van egy ötlete, de ebben a felfordulásban sejtelme sincs, hogy tudná ezt megosztani társaival. Két oldalán elhelyeszkedő társára pillant, és biztos benne, hogy köztük csak haláluk után lessz képes bármi áthatolni. És bízik benne, hogy ezt ők is így gondolják. Majd hirtelen a jobbján elhelyezkedő Jak-hoz fordul és nem túl hangosan megszólal:
-Ha ezekkel végeztünk, a mágusok a Fizikai Gát rúnát mi pedig a Mágikus Pajzs rúnát támadjuk egyszerre. Add tovább ha tudod!
Azzal ugyanezt megteszi a másik oldalán lévő társa irányában is. És reméli, hogy a hír gyorsan elterjed majd. Még az elött, hogy a Viszály rúna kifejtené hatását. És a felé tartó ellenfél melkasára támad, két átlós irányú vágással. Ügyelve a védekezésre, és társai biztonságára is. Hiszen ilyen szoros közelségben még nem harcolt! Nem szeretné őket is megsebezni!
/Valóban jó lenne pontosan tudni, kire hány ellenfél jut. És mégis miféle?/ |
A troll összeszedi magát és felkészül a kapu démoni őrizőinek támadására. Sejtette ő, hogy nem lesz olyan egyszerű dolguk. És ha jól értette a succubus szavait, akkor csak idő kérdése, amíg újabb ellenfelek érkeznek.
Támadásra készen megemeli lándzsáját és felkészül rá, hogy belevágja a legelső démonba, aki a közelébe kerül. |
//Hej, hej...elnézést, itt meg volt egy kis zűr a nettel, amit sikerült kiküszöbölni. Szerencsére a lap aljáig sem kellett mennem, mire megtaláltam az utolsó elolvasott reagot. 
Talit szerintem legalább egy hónappal előre beszéljünk meg, egyrészt így Vándor esetleg tud előre egy nap szabadságot kérni (gondolom hivatalban valahogy így működhet...? :P), másrészt, aki nem naponta olvas, az is fel tud készülni. ;)
Aki a ninja-választáson szeretne indulni rajtam kívül, kérem adja meg a tartózkodási helyét, valamint személyleírását...csökkenteném a riválisok számát. //
...
Beleegyezően bólint, mikor az egyik mágus elismétli ugyanazon szavakat, mint korábban egy másik csapattagnál. Bár a nyelvet nem érti, csökkenti paranoiás önvédelemből kifolyó mészárlásának esélyét az a tény, hogy hangzásra körülbelül ugyanaz a levitálóvarázslat lehet, mint az előtte levőknél. Ezért aztán ő se tanácstalankodik a szakadék szélén. Próbaképpen ugrik egyet, majd amikor látja, hogy kicsit lelassult, mielőtt visszaért volna, szó nélkül előrelép, és kivont kardokkal leveti magát. Fekete ruházatába lágyan belekap egy kis szellő, kísérteties kinézetet kölcsönözve az amúgy sem gyerekadásba illő lelketlen Quars-mágusnak.
...
A holttestek látványa nem kavarja meg különösebben lelkivilágát, egy-kettőt még meg is vizsgál közelebbről, mikor érdekes csillogást vesz észre. Na, nem az anyagiak érdeklik, a gazdagság relatív, és könnyedén megszerezhető, legalábbis az ő foglalkozásában. Az egyedi mágikus tárgyakkal azonban már más a helyzet. Sajnos, ha volt is valami, a démonok eltüntették. //gondolom. :P//
Egy idő után azon kapja magát, hogy kivont karddal Fuhur háta mögé lopakodik. Ez szerencsére csak egyszer fordul elő. Nem esik nehezére visszafognia magát ezután az incidens után, pláne, amikor megtudja a varázstudoktól, hogy az érzést a rúna kelti. Ettől függetlenül azért a női árnymágus elkaphatja párszor a férfi izgalomtól tágra nyílt, már-már betegesen szadista tekintetét, mely egyértelműen nem a vonzódás kifejező eszköze...
...
A Succubus jókor tűnik el. Jak éppen készült lecsapni, mikor feltűnt neki, hogy vonzónak találja az undorítóan húsos nőszemélyt. Bár azok a szárnyak tényleg bejönnek neki...de akkor is bizonyos lenne abban, hogy bűbáj hatása alatt áll, ha éppenséggel nem tudná, hogy egy speciális démon előtt áll.
...
Mikor a közelében nyílik egy dimenziókapu, ösztönösen odaszúr egyik fejvadászkardjával. Az obszidiánszínű pengén fehéres-kék fények táncolnak, az ezekből áradó átható hideg pedig egyértelművé teszi a fegyverbájolás mibenlétét. A kapu közepére szúr, így jó eséllyel ledöf egy kisebb démont, ha az éppen akkor lép át. Ezután máris ugrik a többiekhez, védve a varázslókat. Vándor jobb oldalán foglal helyet. Őt ismeri, így a bal oldalt ráhagyhatja, miközben kecses, rövid, ám halálosan gyors szúrásaival és vágásaival remekül kiegészíti a barbár brutális erejű, széles csapásait. Ha egy démon kitérne Vándor támadása elöl, és nem hátra lépne el, szinte fekínálja magát, hogy szúrják le...
Mivel Jakshjalang nem különösebben képzett a démoni anatómiában, nem belső szervekre támad. Célpontjait képezik a lábak alsó részén levő inak, melyek megfosztják a célpontot a mobilitástól, így Vándor következő csapása elöl már nem tudnak ellépni. Másik célpontja a nyak...nem látott még olyan lényt (az élőholtakon kívül), amelyik túlélte volna, ha nyakon szúrják. Igaz, kicsi támadófelület, de ha az áldozat másfelé figyel, mondjuk egy barbár csapásaira, akkor korántsem lehetetlen.
//Mielőtt részekre bontanám következő reagomban az ellenfeleket, kérnék kb pontos mennyiséget. ;)
Ha 5-6 ellenfélről van szó, azt gondolom meg tudja számolni, de egy 12-15ös becslés is megteszi. A számozást nem is merem kérni.
Ha leírod, kik támadnak első hullámban (vagyis az ő hulláikban), vagy hogy kinek ki elérhető, azt megköszönném. ;)// |
| A lány az út folyamán meg sem szólalt,minél közelebb értek célukhoz,annál kevesebb kedvet érzett a csatához. Igyekezett a menet folyamán hátra maradni,és a leereszkedésnél sem volt bátor. Mikor meglátta,mi is maradt a bátor elődjeikből ,végképp elöntötte a félelem. Átkozta magát,amiért erre a kalandra vállalkozott, végül is ő nem egy hős,hanem egy egyszerű tolvaj. Ha nem érezte volna olyan közel a halált,bizonyára most mindenféle keresetlen megjegyzése lett volna a liánokkal kapcsolatban,így azonban hangtalanul, kicsit szaporábban lélegezve osont a menet második felében. A termbe érve elkerekedett szemekkel igyekszik hátrálni pár lépést, felkészülve a menekülésre,hisz' szégyen a futás,de hasznos,és Fuhurt a szégyen sosem érdekelte. Fehér tincseit kisöpri szeméből, lekapja válláról íját,és a rúnák hatására kedve lenne egy nyílvesszőt a fejvadászba küldeni,de a józan esze lebeszéli erről a tettről, figyelmét a későbbiekben a démonnak szenteli. Erős késztetést érez arra is,hogy azon nyomban meneküljön, társai sorsa most nem foglalkoztatja. Ő maga sem tudja miért,de a helyén marad és vesszőt illeszt a húrra, majd célba veszi az egyik ördögfajzatot. |
A succubus sziszegve hátrál meg, ahogy a túlvilági jelenés láthatóvá válik. Kitárja szárnyait, s szinte a fületek mögött érzitek végigdübörögni hatalmát. Nemetektől függetlenül kezdtek mocskos testi vonzódást érezni felé, s noha eszetekkel tudjátok, hogy ez csak káprázat, testetek reakcióját mégsem tudjátok semmissé tenni. Uralkodni azért egész könnyen tudtok magatokon, a démon ereje, amit eddig elrejtett, elpalástolt előletek nem elég ahhoz, hogy ilyen egyszerűen kifogjon rajtatok. Csupán ennyi miatt nem fogjátok magatokat semmi ostobaságra ragadtatni. Abban azonban biztosak lehettek, hogy korántsem olyan gyenge, mint amilyennek először fölmértétek. Ahogy első meglepetésetekből fölocsúdtok a csábító lény alakja eltűnik szemetek elől. Valószínűleg ugyanazt a láthatatlanságot használja, mint előbb. És tényleg, Enger, de csak is ő, az Igazlátással észleli a terem átellenes oldalára futni, noha lépteit egyiktek sem hallja. Most is nagyjából tíz lépésre van tőletek, mint eddig, csak a jobb oldali falnál. A varázsló tudja, hogy mindjárt lejár a felderítő mágia.
Eközben a többiek csupán a démon idegesítő hangját hallják, ami mintha egyszerre mindenhonnan szólna.
-Hát tényleg elhittétek, akár egy pillanatra is, hogy a gonosz fészkét nem őrzi semmi? Szolgáim, gyertek és tekerjétek csak ki a nyakukat. Béltépő bizonyára örülni fog a kis ajándékomnak!
A falakon lévő hasadékok mintha életre keltek volna, rengeteg apróbb termetű lény rajzott elő belőlük. Felismeritek a Dretcheket és Quasitokat, de más, még ocsmányabb síkivadékok is tülekednek, hogy húsotok ízlelhessék. Legalább kétszer annyian vannak, mint ti, valószínűleg a bátorságukat is ebből merítik. Komoly bajban lennétek, ha fegyvereitek nem lennének mágikusak, így viszont kiegyenlítődnek köztetek az esélyek. Félkörbe rendeződnek, elzárva az utat a kijárat elől, ez kiképzésre utal. Csapatotok harcosai is rögtön így tesznek: Dóin, Jak, Hagron, Vándor és Draugor alkotják az arcvonalat, védve Engert, Fuhurt, Oriont, Gródot, Fabiotot és Karsit.
// a felálláson változtathattok, de nem ajánlatos. ha valaki kilép a védelmezők közül (netán kihal közülük), annak helyén be tudnak törni a közelharcos ellenfelek. vagyis: legalább öt harcos kell védeni a csapat többi tagját, vagy a varázslók olyan rontási esélyt kapnak, hogy azt nézni is örömteli.
ugye most szabadon lehet írni. nincs manapont, életerőpont, sebzés, miegyéb.
úgy működik, mint egy párbaj: feltételes módban írtok, amire én reagálok, amint behóközelbe jutok. énis feltételes módban írok, amit ti vagy kivédetek, vagy nem. ez már csak rajtatok múlik.
lets rock! // |
Csuklyáját magára borítja, s a zöld, nyugtalanítóan csillogó szemekkel borított köpenyt szorosan összefogja magán - talán nem akarta, hogy a mindenfelé kiömlött vértől szennyes legyen, vagy a növényi indákba nem kívánt beleakadni -, miközben leszegett fejjel követte Dóint. Vetett pár kósza pillantást a felnyársalt katonákra, hátha megpillantja köztük a rasztahajú lovagot, amelyikkel a "randevút" "beszélte meg"...
Aztán az elébük termő... ehm, riválisát látva haragosan elbiggyeszti száját. Tényleg csak egy ilyen kis libára volt szükségünk - morgolódik magában, s bár sokáig nem szól semmit, marka ökölbe szorul és szemeiben vad lángok égnek.
- Ha annyira bennfentes vagy, esetleg mondhatnál pár ötletet, hogy mit kezdjünk a rúnákkal, ha már elvárod, hogy ne bántsunk - jegyzi meg, csípőre téve kezeit, mintha hangsúlyozni kívánná, hogy nem kell bájologni a jelenlévő férfiakkal - ez ugyanis az ő feladata... Aztán gyorsan felméri, hogy mennyire nem jó ötlet egy démonnal így beszélni, de végülis mindegy már akkor. Közel egy ídőben fakadt ki Orionnal... a morgó-mozgó nemevilági felbukkanása pedig hátrálásra késztette őt is.
- És nem bántam volna, ha meghagyod a kristálygömböm - teszi hozzá dacosan, de utána végképp csöndben marad, nem akarván jobban magára terelni a figyelmet. Belátva nevetségesen szerény erejét, Dóin mellé lép, és inkább csöndben marad, a többiekre bízva a további tanakodást. |
// Én semmit nem alkalmaztam.
Az a ghoulféleség az Cody rég halott harcosa. Lehet, én néztem be valamit, és a harcos olyan síkon mozog, amit csak az idéző láthat, nem ismerem Cody karakterét nagyon jól :/
Semmit nem tettem, csak gondolkodtam.
Jellemváltás sem volt. Csak gondoltam, ha ellenünk találták ki a rúnát, akkor ha mások leszünk, nem bánt.
Mivel azonban ez elég elképzelhetetlen, ezért csak motyog a mágusom. // |
| // elnézést, te most nekromanciát alkalmaztál, az odáig oké. de milyen testre? és hogy akarsz jellemet váltani? vagymi? // |
Gród felriadt, és legördült a tábori ágyról.
- Olyan szűk itt, olyan pici...- nyöszörögte félálomban, majd érezte, ahogy elméjében a polcok csúsznak egy szintet, és már tisztában volt ébrenlétével. Nem foglalkozott az álmával, habár élénken emlékezett rá : egy varázsló alapszintű képzése az álomfejtésnél kezdődik.
Az eligazítás alatt végig szótlan volt, mogorván nézegette a többieket, főleg a kalandorcsapat újabb tagjait. Nem szerette a változást, most pedig a jól összeszokott társaság helyett egy felhígult masszát látott, ami nem épp ideális, ha egy ilyen volumenű csata van kilátásban, mint a mostani.
Gród szótlanul tűrte azt is, hogy a többiek megoldják a leereszkedés problémáját. "Kicsit talán ráébreszt mindannyiunkat, mit is vállaltunk. Ha nem tudunk lejutni egy verembe, mit kezdjünk egy démonúrral?" - gondolkodott.
Miután lejutottak, a háttérbe húzódva hallgatta a démonnő szavait, és most aggódva pillantgat a Viszály Rúna felé.
-Ezzel nem lesz egyszerű dolgunk - mormogja - Ha jól sejtem, a Mágikus Pajzs Rúna és a Fizikai Pajzs Rúna a Viszály Rúnáját védik. Ez kissé megnehezíti a tönkretételét. Ámde kijátszani talán kilehet.
Miközben Gród azon gondolkodik, hogy ha részben személyiséget váltanak, át tudják-e verni a rúnát ( A mágus álma kipróbálni a szatírlétet ) , egy ghoulféleség jelenik meg az idéző szavára... |
| //hát összesen Mullen tűnt fel azóta, úgyhogy érdeklődés, meg a balfaszkodásom miatt valóban ugrott a 31. // |
| //szerintem a 31 szervezés hiányában ugrott - legalábbis nem tudok róla semmit, de nem akarok dezinformálni, majd rap kijavít, ha.// |
// Hm, Vándor szavaiból azt vettem ki, hogy nyárig nem nagyon tud elszabadulni. :S
Ja, egyébként, hohó, megjelentem. Lehet megkövezni, hogy eddig nem voltam, sőt, lehet elsavanyodott arccal is olvasni, hogy visszajöttem. Na, nem mintha létfontosságú, központi ember lennék, de valamiféle mondattal vissza kellett térnem, remélem érthető.
Kérdésem lenne, mi lesz akkor a 31.el. Merthogy vészesen közeleg, én messze lakom, kitudja bedühülnek e hirtelen sztrájkkal ( mondjuk ezellen nem tudok mit tenni ) , esetleg hatalmas hóesés vezetékeket szaggat.
A kaland állásával nem tökéletesen vagyok tisztában, leginkább semennyire se, de ígérem, utánaolvasok, és ha beleférek, beszállok egy checkpointnál.
Mintha lettek volna új emberek a múltkori roppantmód hosszúra nyúlt estén, akiknek azt hiszem, nem mutatkoztam be.
Miskolc, 18, jó sok éve, kisebb nagyobb ( utóbbi idők ) kihagyásokkal itt, két élvezetes fórumtalival. Karakterem Gród, akinek hülye a neve, viszont varázslatainak csak Raptor, illetve KM szab határt, egyébként helyzettől függően találom ki őket, legtöbbször.
A nindzsa meg Sal lesz, mert neki a feje helyén is láb van, hogy mégegyet tudjon rúgni. ^^ // |
| // itt valami ronda benézés van. ideért az üzeneted, és azóta abban a tudatban élek, hogy 31ét írtál mint egyik szabad hétvégi napot. jó lenne tudni meddig tart az elutazol? illetve ki hogy ér rá a megadott időpontban így ezek után :x // |
/A barlangomat meg lehet támadni, mert nem leszek benne. Nem tudom hogy történt, de az elmúlt két hétben két üzenetet is írtam, hogy csak 24-25 én érek ré sajnos. Ugyanis munkahelyből kifolyólag el kell utaznom. És az említett időpontokban lettem volna Pest közelében. Lehetséges, hogy ezek nem értek célba?.
Így úgy tűnik, nem leszek jelen. Miattam ne változtassátok meg az időpontot, inkább egy ember hiányozzon ne több. Mindenkinek jó szórakozást kívánok, ne csináljatok olyat amit én se tennék.
M.t !
Vándor./
Ui:Az esetleges későbbi találkozok idejét tekintve legközelebb talán a nyár közepe felé fogok tudni elszabadulni. Hivatalban dolgozom, nem könnyű a lelépés, sajnos. Holnap utazom, így már nem leszek elérhető. |
| Mi vagyunk többen, nem egyszerűbb lenne ostrommal bevenni a barbár barlangját? |
Évnyitó Fogadótalálkozó!
Szeretettel várunk minden mélyen tisztelt tavernalátogatót a 2009-es év első találkozóján! Január harmincegyedikén ülj vonatra és utazz Pestre, mert az neked jó. Az időpontot órára pontosan egyeztetjük és úgy szervezzük, hogy a szokásos túrával mindenkit összeszedjünk.
Mi lesz?
-kívánság-hangverseny a kalanddal kapcsolatban
-tea, nemfinom teasütivel
-trógerburger a la Raptor
-időjárás függvényéban program a szabadban
-gereblye
-sör, tizennyolcadik életév alatt Kubu
-hónap nindzsája választás
-Vándor!
-meglepetés program
A mostani találkozóra különösen megéri eljönnöd, hiszen ha nem teszed, erőszakkal hozunk!
Üdv: Lord Raptor |
Az idéző nagyot nyelt, hogy torkában kalapáló szívét a helyére tolja vissza. Józan esze viaskodott mindavval, amit látott, s minden erejével azon volt, hogy megtartsa az irányítást.
- Démon, szerintem nem vagy vele tisztában, hogy pontosan milyen gyorsan is tudnánk végezni veled. Arra válaszolj, hogy miért vártál ezzel az ajánlattal eddig, és miért nem léptél meg hamarabb? Hisz észlelted érkezésünket korábban!
A választ nem várja meg, mert kérdését is holdkóros módjára vetette oda. Gondolatai messze jártak, egy csatatéren, szaggatott testek között. Valódi mészárszéket látott, ahol a szél hegedült keserű temetési indulót a málló csontokon, a korhadt fegyvereken. Szemeit lehunyta, s érezte ahogy vér pumpál a halántékában, mialatt ugyanezt a szörnyű hangot csikarta ki a furulyából.
A szél, azon a messzi csatatéren tovább szólt, csak az iránya változott meg. A testek szétszórva hevertek, levágva, felszakítva, némely fej nélkül, másik horpadt páncélja alatt lehelte ki lelkét. Középen, ahol sűrű kupac állt, mozgás támadt, míg egy aszott, vékony kar nyúlt ki a hullák alól. Emelkedett, lelökve magáról a tetemeket, de alakja már kezdett is áttetszővé válni, hogy sisteregve keljen ismét életre, egy másik síkon, Orion hívására.
Az átkozott növényekkel átszőtt föld ropogni kezdett. Halálhörgés hallatszott, legalábbis hangjaiban felismerhető volt, ahogy visszafelé szólt, a levegő nem távozott egy torokból, hanem beszökött oda. Test emelkedett ki a talajból, szánalmasan görnyedt. Hosszú haja csimbókosan lógott alá, vér és izzadság tapasztotta a páncélra, amely szabályosan szét volt szakadva már. A lábak megremegtek, aztán helyre billentették a jövevényt, aki most rég nem használt szemét szegezte a csapatra, majd a succubusra.
Orion abbahagyta a játékot, s a csend nyomasztóvá vált.
- Felelhetsz nekem szörnyeteg... de felelhetsz neki is!
Draugor, a harcos, ki végső csatáján száz másikat küldött a halálba, morgott. Vékony, aszott karjaival maga elé nyúlt, s megmarkolt valamit... nyögött az erőfeszítéstől, s ahogy fordult, látszott, hogy egy furcsa fegyver van keresztül szúrva rajta. Üvöltve rántotta ki magából az eszközt, sztoikus nyugalommal rúgva odébb a kipotyogó szerveit: a markolat középen volt, abból indult két irányba egy-egy vértől feketéllő penge. A Viszály rúnája a jövevény láttán valahogy veszélyesebbnek tűnik, mint eddig... |
Enger igen alaposan végigmérte a démont, figyelte, nehogy valami gyanús mozdulatsorba kezdjen, bájos ujjaival, igaz a tekintete másfelé is elkalandozott, de a terjedelmes monológ, igazán elég időt biztosított neki, a nőszemély felmérésére. Eközben alkalmazta az igazlátás igen kimerítő mágiáját. A romlott lelkű pokolfajzat még így sem vesztett szépségéből, ám a rúnák közt, különös összetartó erőt fedezhetett fel a varázsló. Egyszerre kell lesújtani rájuk mágiával és karddal, különben az egyik megvédi a másikat. Ez önmagában nem okozott volna gondot, ha nincs az a gyanús kis tavacska, ami felett békésnek, és ártalmatlannak tetszelegve lebegnek az amúgy igazán mesteri kidolgozású rúnák. Egy vázán minden esetre jobban mutattak volna, mint egy ilyen kapu körül.
- Nem látok semmi más csapdát, a rúnákon kívül. A megtörésük sem különösebben nagy gond, már ha hozzájuk férünk. - beszéde közben szétnézett a csapaton - Viszont mielőtt folytatnám, valaki vágja le, vagy zavarja vissza ezt a némbert oda honnan jött. Kétlem, hogy rá tudnánk venni a kis mágiái feloldására, és nemsokára egymást kezdjük el aprítani. - ha a démonnő eltűnik, már csak el kell érnie valamelyik harcosnak a rúnákat. Fuhur egy nyila és egy mágikus lövedék is megoldás lehetett volna talán, bár kérdéses, hogy elég komoly erőt rejtett volna magában egy nyílvessző, hogy az megtörje a mágikus rúnát. De azért egy próbát az is megér, mielőtt mindent befagyasztanának vagy felégetnének.
Az elf ujjai közben szokatlanul bizseregett Orion villámok általi megpörkölése irányába. Bár ez lehet, hogy csupán egy alapos, nyugtató pipázás hiányát és nem az aljas mágia átkos munkáját rejtette magában. |
Fölméritek a termet, miközben buzgón tapossátok lábaitoknál a növényzetet. A falakból sok járat nyílik, ám egyik sem nagyobb, mint hogy egy gyermek beleférhessen. Egyikben sem észleltek mozgást. Az időkapu továbbra is sisteregve ízzik, alatta a zöld tó hömpölyög két méter sugarú körben, mintha csak a maga akaratából tenné. A három szimbólum sejtelmesen hunyorog, mindhárom egy-egy rézlapra karcolva. Enger és Gród meg tudják állapítani, hogy a fölső csúcs egy Viszály rúna, az alsó kettő pedig egy Mágikus Pajzs Rúna és egy Fizikai Gát Rúna. A Viszály Rúna egy hatalmas varázsjel, mely előbb vagy utóbb megtöri azok akaratát, akik ellen készítették, legyenek bár azok egy kiválaszott faj összes tagjai is, és egymás ellen fordítják őket. És valóban, máris éreztek egy fokozatosan erősödő, tompa fejfájást. A Mágikus Pajzs Rúna kivéd minden mágikus hatást, míg a Fizikai Pajzs Rúna minden fegyver által okozott sérülést. A három rúna valamiként kapcsolatban van, ám hogy rájöjjetek a dolog mikéntjére, valakinek detektálni kell az azokat összekötő varázserőket. Ami viszont biztos, záros határidőn belül meg kell szabadulnotok a Viszály Rúnától, különben egymást vágjátok le.
Mielőtt kezdetét vehetné a vizsgálódás egy női alak jelenik meg előttetek. Szó szerint a semmiből terem elő. Testfelépítése a tökéleteshez közeli, és félelmetes bár, de aháta mögött összehajtott deverérszerű szárnyai teszik teljessé a képet. Ajkai csodásan teltek, szeme a zöld egy borzongatóan gonosz árnyalata. Haja élénkvörös és tincsei feje legapróbb mozdulatára is lángnyelvekként tekeregnek arcát keretezve, melynek vonásai egy ragadozómacskáéra emlékeztetnek. Tucatnyi széles bőrcsík van testére kötve, nagy műgonddal úgy tervezve, hogy csak a leglényegesebb pontokat fedje, de összességében mégiscsak halálos zakatolásba kezdjen tőle a férfiak képzelete.
Arcán majdnemhogy gyerekesen zavart arckifejezés ül. Bár tisztában vagytok vele, hogy külvilágiként erős, ám közel sem a legerősebb démonnal álltok szembe. Egymagának nem lehet esélye ellenetek.
-Várjatok! Várjatok! -tárja szét karját, mutatva fegyvertelenségét- Nos, ti nyertetek -biggyeszti le ajkait- Elfogadjátok, hogy ez a gyenge leány megadja magát valamelyikőtöknek..? -méri végig a férfiakat gyakorlott szajhákat magasan leköröző, csábító tekintettel, majd egészen hirtelen változik vissza arckifejezése- Nem, ahogy sejtettem, ti nem vagytok ostobák. Nos, remélem nem haragszotok meg, de már értesítettem a Béltépőt, hogy megtámadtatok. Amolyan életbiztosíték-gyanánt. Ő most hanyadt homlok rohan vissza... persze, mindig neki jut a szórakozás. Vezetni a támadásokat, míg én itt gubbasztok, hogy őrködjek. Bukott lovagunk túl nagyra van taktikai ismereteivel -nyelvet ölt, majd az ábrándozásból láthatólag ismét visszazökken- Nektek fogytán az időtök, nekem meg, ahogy fegyvereitek pengéjét elnézem, a hátralévő időm. Az egész seregünkkel nem nézhettek szembe egyszerre. Félre ne értsetek, látom, hogy jó fegyverforgatók vagytok, s ha hasonló tudásúak a varázslóitok is, akkor tényleg kevés dologtól van együtt félnivalótok. Ám mégis, a hadtest, kedvenc páncélos fajankónkkal karöltve beszorít ide titeket és lemészárol. Van egy jobb ötletem! Időt spórolhatnánk azzal, hogy nem kell engem megölnötök, ami számomra, a nyílvánvaló okoknál fogva szintén kifizetődő. Így, ha igyekeztek, bezárhatjátok a portált és meglóghattok. Persze attól még ideát marad a Béltépő és csatlósai, de gondolom nektek csak a kapu bezárása a célotok, hogy ne jöjjenek át többen. Szóval kíméljétek meg az életemet, engedjetek át a kapun és akkor ti is túlélhetitek, hisz még időben eltűnhettek! Attól meg ne féljetek, hogy erősítést hívok. Gondolom tudjátok, hogy hatalmas energiákba kerül fenntartani is az átjárót, nem hogy csapatokat küldeni. Csak ezért nem önzönlöttük még el ezt a szánalmas idősíkot. |
| szia ti mit csináltok itt?? |
A tetemek látványától megremeg, régi, rémes emlék jut eszébe, s máris kicsit másképp, riadtabban kezd levegő után kapkodni. A kard eddig erős zöld fénye most lassan kihuny, áldott sötétségbe borítva a tetemeket. A fél-elf lány lehunyva szemeit fordul el, de a terjengő szag végett még így is nehezére esik kizárni gondolataiból a testek képét. De muszáj... Most nem hagyhatja, hogy eluralkodjon rajta a rémület... S mintha a kard is segíteni próbálna rajta. Rántást érez karjában, indulásra ösztökélő, erélyes húzást. Más talán csak egyszerűen megbotolni véli a homályban, de ő tudja, hogy ez hívás... a jáde kard felszólítása. Mennie kell. Ahogy aztán a tetemek hátramaradnak, kardja újra derengő fényt kezd árasztani. Dóin reménykedik, hogy ezzel nem von bajt magukra, bár biztos benne, hogy felkeltheti az ellenség figyelmét a zöld lidércfény. A furcsa liánokat, indákat aggódva figyeli, egy rossz érzés arra kényszeríti, hogy várja, mikor mozdulnak meg, de azért határozottan irtani kezdi őket, hogy ne nehezítsék a haladást. Persze közben minden árnyékra felfigyel, körül-körül pillant, társait kutatja. Próbálja kifejezéstelen arckifejezés mögé rejteni növekvő félelmét. De egyre csak zakatoló szívverése lassan már már áthallatszik mellkasán.
-Emma Fortuna... Ne hagyj magunkra... -suttogja, majd mély lélegzetet véve tovább indul, próbálva szélesíteni az utat, amin elindultak, remélve, bízva, hogy a bajban társai most sem hagyják majd könnyen odaveszni. |
A fent szakadó eső, mely többek közt Fabiot arcát is vízcseppek hálójával fonta tele, érdekes módon nem hullott be a hatalmas barlangszájon. Mágia lehet a dologban, más magyarázatot nem találtok.
Egy villám fénye világítja be a roppant folyosó elejét, ám moraja olyan távolinak hat, mintha csak egy kút mélyéből hallanák. Ugyanebbenebben a pillantban lehengerlő dögszag csapja meg a kalandozókat. Körülöttük teljes körben karóba húzott alakok, a jövőbéliek órmótlan páncéljaiban. Fuldokolva indulnak beljebb és tényleg csak a szerencsén múlott, hogy a kevésbé szívósak sem engedtek ökölbe szoruló gyomruk savanyú tiltakozásának. A folyosón továbbhaladva érdekes növénybe botlotok. Püspöklila, haragos zöld és tűzvörös, ujjnyi vastag indái a hevenyészet világításban hemzsegő hullaférgek sokaságának látszanak. Miután az első ösvényt tör a többi viszonylag könnyen tud benne mozogni, ám a harcban még gondot okozhat, hiszen kell oda a mozgástér. A folyosó enyhén szélesedni látszik, a kristálygömb alapján egy tucat lépés múlva beértek a terembe. |
| A kezdeti elhatározása megtört, amint újra letekintett a mélységbe. Idegesen követte szemével Dóin halálugrását, majd toporgott egy kicsit, és valamivel Orion után ő is elmormolt egy fohászt, és levetette magát - görcsbe rándult gyomorral, a félelemtől vadul csillogó szemekkel, s várta, hogy mikor nyársalódik rá az alant elterülő sziklák egyikére, vagy hogy mikor sújt le rá valami eleddig nem látott erő. |
| Vándornak, sehogysem akaródzott leugrania a mélységbe. Ámulva figyelte az iménti jeleneteket, de nem tudott erőt meríteni belőlük. Látta, ahogy társai sorban levetik magukat a mélybe. Az nem lehet, hogy neki ez ne menne! Elmormolt egy fohászt isteneihez, majd tett egy ígéretet. Miszerint ha mégse élné túl a zuhanást, visszajön a pokolból és megkeseríti a mágusok életét. Majd nagy levegőt véve lelépett a mélység széléről. Mint aki épp alámerülni készül egy tó fenekére. És alászált a pokolba. |
Némán szemléli majd tűri a két varázsló ügyködését. Már volt szerencséje Fabiot tudományához, így nem lepte meg túlzottan a férfi átélése. Szemével azért követte a leeső vízcseppeket, amint szétpattantak a sziklán. Kinyújtóztatta tagjait, hogy háta hangosan ropogott tőle, s letekintett a mélységbe. Dóin ugrását fejével követte, majd maga is szökkent egyet-kettőt, amolyan próbaképpen, hogy lássa, tényleg működik-e a mágia. Nem a társaival szemben volt bizalmatlan, hanem az erővel szemben, ami csendre intette a világ törvényeit.
- Akkor lenn találkozunk! - szólt utoljára, s furulyáját kézbe kapva előreugrott ő is. |
Kérdések | Vélemények | Egyéb | Szavazások
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
