Vissza a Főoldalra
 

Karakterválasztás
Új karakter
Statisztikák
Fórum
Chat, üzenőfal
1. Játékos oldal
2. Játékos oldal
Rövid leírás
Gyakori kérdések
Tippek és trükkök
Feliratkozás Hírleveleinkre!
Adatvédelmi Tájékoztató
Ország Boltja 2011 Népszerűségi díj Egyéb kategória II. helyezett Ország Boltja 2012 Népszerűségi díj Hobbi és kellék kategória III. helyezett
Most ingyen kezdhetsz el játszani a Túlélők Földjén!
Kattints ide a részletekért...
A pillanat képe
Tleikan rémeb
(Túlélők Földje szörnyeteg)
Küldd el képeslapként!
"Ezeket az új generációs, acsargó, csupacsáp szörnyetegeket szinte képtelenség legyőzni, az általuk őrzött folyosók így nem véletlenül maradtak mindmáig feltáratlanul." - részlet az Encyclopedia Fantasiából
Nézz szét a galériában!
VAlami BUG lehet (569)
Milyen fejlesztést szeretnél látni a Sárkányölőn? (931)
106.szint (20)
Ghalla Története (1)
Vén Golod meséi... (37)
A kalandozás is lehet kemény... (472)

További témák...
Tegnap leggyakoribbak:
A bajnokság döntősei
A dobogósok
A Nemzeti Bajnok
Az ezüstérmes
A Nemzeti Bajnok akció közben.
3. nap

Utoljára ezt küldték:
Szikrázó manahal
Küldj te is képeslapot!
Doomlord online game
Mágia Mesterei Online Játék
Szerkesztőség:
honlap@beholder.hu
Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci)
Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5)
Ha hibát találsz a honlapon:
Írj nekünk!
 
  ... | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | ...
Nézet:
Gilithas megígér nektek minden földi jót, figyelmeztet a holnapi korai kelésre, majd udvariasan elzavar titeket a jó fenébe. A két borral felfegyverkezve indultok vissza társaitokhoz.
-Ez könnyen ment -jegyzi meg Fabiot.
 
Vándor magában veregeti válon magát, hogy a társaságal tartott. Ahogy a két palackot nézi, önkéntelenül is megnyalja a szája szélét. Ebből bizony nem lessz tivornya! De még kostolónak is kevés lessz, ha mindenkinek adni akarnak belőle. Már majdnem az egyik palack után nyúl, de türtőzteti magát.
-Nos, úgy látszik mással kell majd feltüzelni a kedvünket. -majd halkan még hozzáteszi. -Azért remélem ha győzünk, busásabb jutalomban részesülünk majd!
 
Dóin csak elcsendesedve figyeli az eseményeket. A kapitány jóságát látva elmosolyodik és mélyen meghajol.
-Nagyon köszönjük, Uram.
 
Gilithas kiküldi a bent lévő katonát és így szól:
-Jó estét. Nos, ez meglepő és szokatlan kérés, de nem lehetetlen. Valóban van pár palack bor a tábor területén, de ez titok. Nem mintha magamnak akarnám megtartani, de egyszerűen nincs készletünk mindenki számára juttatni ilyesmit, így inkább titokban tartom. Annak nincs értelme, hogy a meglévő mennyiséget kiosszam és verekedés törjön ki érte, vagy egyáltalán kiszivárogjon léte, hiszen ez rombolná a morált. Az emberek megbíznak bennem, és nem akarom hogy egy félreértés miatt eljátszam a bizalmukat.
Úgy tűnik komolyan beszél, és hallgatásotok megpecsételendő egy ládából két üveggel húz elő. Még kettőt láttok mellette és nem többet. Nem valószínű, hogy több lenne New Avalonban az értékes üvegekből. Úgy tűnik borból és hadianyagból sosincs elég egy háborúban.
 
Vándor elmosolyodik a lány szavai hallatán. A fogadóban, most harsány röhögés kíséretében, kitessékelnék az ajtón. De nem a fogadóban vannak, és ez az ember sem a csapos. Így a siker érdekében, jobnak látja hallatni a hangját.
-Amint már mondta, holnap talán meghalunk. Minek hát tárolgatni a nedüt? A harci kedvet szítani kell, és ez mifelénk az egyik formája. És úgye nem szeretnénk, ha még a harc előtt szomjanhalnának a katonák? Vigyorodik el széles mosoly kíséretében.
 
-Jó estét, Uram. -hajol meg mélyen és tisztelettudón a bárd lány. -Megbocsássa zavarásunkat, egy kéréssel folyamodnánk önhöz. -a szíve a torkában verdes, sosem szeretett szívességet kérni, főleg nem rangban fölötte állóktól. Egy röpke sóhajjal mégis erőt vesz magán, hiszen nem magáért, újdonsült társaiért is szól. És egy idézet is ötletet ad neki a kérés bárdhoz illő tálalására... -A barátaim eddig keményen harcoltak, mint malom őrölték fel az ellenséget... „De a malom jól nem megyen, ha nincs nedv, mi hajtsa bőviben...” Kérem uram, legyen szíve és adjon nekünk egy kis bort.
 
Fabiot igen meglepődik azon, hogy a nő szóba hozta sebhelyét. Maga tapintatosan kerülte a dolgot, hiszen nyílván nem lehet könnyű együtt élni ilyesmivel. Talán Dóin csak bizonyítani próbálta, hogy nem fél beszélni erről. Akárhogy is, a számára kínos helyzetet egy ismerős sátor sziluettje oldja föl.
-Jó estét, uraim -üdvözli Fabiot a strázsákat, a kapitánnyal van fontos beszélnivalónk!
Hamar beengedik őket, elvégre tényleg valami fontos dologra számíthat Gilithas. Úgy tűnik nem zavarták meg az éjszakáját, amúgy is teljes menetfelszerelésben görnyedt másodmagával papírlapok fölött.
 
-Hogy a természete változott-e, azt én nem tudhatom, nem ismerem rég. -mosolyodik el a lány megnyugodva, majd elszomorodva mélyet sóhajt és inkább leszegi fejét. -Bár engem is inkább a mágia változtatott volna... nem egy... egy... „akasztófavirág” kése. -újra sóhajt, egy pillanatra teljesen elkomorul az arca, majd Fabiotra néz. A viharmágus jelenléte felettébb megnyugtatón hat rá, nem is érti miért, de újra kedve támad mosolyogni. -Mindegy... úgyis mindig zöld szemet szerettem volna.
 
Kicsit felvonja a szemöldökét és jobbjával az arca felé nyúl, bár látszólag egyik gesztüsnak sincs tudatában. Pillanatnyi révüléséből visszazökken a valóságba és megbocsátó mosollyal válaszol.
-Sokszor magam is megfeledkezem róla. A mágia művészete sokmindent megváltoztat az emberben. Erről nem sokan tudnak, de nem mindenkiből lesz varázsló. A tanoncok egyrésze megbukik a vizsgákon, képtelen megfelelően összpontosítani a varázserejét. Másokból örökre kiég a hatalom, amikor túl nagy szeletét próbálják saját belső szűrőiken kiengedni. Én sem tudom mi lelte a szemeimet. Eredetileg kékek voltak, ám minnél tovább gyakoroltam a mágiahasználatot, annál inkább vette át az ezüst szín a kék helyét. Most, évek múltán már ez az eredménye. Talán a mágikus energiák változtatták ilyenné, véletlenszerűen, talán más célból történt, de minden esetre ez az én tudásom fölött áll. Nem látok tőle rosszabbul vagy érzek bármilyen változást. Noha ezt objektíven nem tudom megítélni, de úgy hiszem természetem sem változott semmilyen irányban.
 
Dóin egy csendes kuncogást követőn Fabiot nyomába szegődik. Kis ideig csendesen követi a viharmágust, aztán lassan rászánja magát egy kérdésre és mellé siet.
-Fabiot... öm... ne haragudjon, nem sértésnek szánom a kérdést... De... önnek mitől ilyen a szeme? -kezdi idegesen tördelve ujjait. Ő maga sem szerette, ha arról kérdezték, hogyan lett jádeszeme és egy viharmágust végképp nem akart feldühíteni a kíváncsiskodásával. De mégis erősebb volt a kíváncsisága, mint a félelme.
 
-Akkor mi megyünk is. Kíváncsi vagyok Gilithas arcára, amint megérkeznek hozzá a jövőt megmenteni készülő hős harcosok a döntő csata előtti napon, bort kunyerálni.
Végignéz a hallgatagokon, kevésbé beszédeseken, majd elindul a megadott irányba. A hirtelen fordulótól a haja nagyot lobog, hogy aztán szétterüljön ismét vállára, hátára.
Ezerszer látott klisé a jövőből! filmek rabja e jelenet, a hős haját felkapja a szél mielőtt levág egy fejet! Ám hős itt nincs, csak csapattársak; barátok, ellenségek, s kiket már elástak.
 
Vándor, megtöri halgatásának csendjét.
-Én is megyek! Még a végén lemaradok valamiről, aztán halgathatom a különböző élménybeszámolókat! Meg aztán kezdek elgémberedni kicsit.
 
-Öm... mondjuk az ötletgazda? -kérdezi a lány mosolyogva, miközben jelentkezésre emeli kezét. Nem mintha Fabiot nem venné észre őt, ha ezt az apró mozdulatot nem ejtené meg, hiszen ott áll az orra előtt... Sandán körbepillant ki akarhat még jönni. Majd az ivásnál biztosan többen lesznek a jelentkezők.
 
Fabiot hunyorítva méri föl a terepet. A sátorerdő hideg kőtömbökből álló labirintusnak tetszik most a gyér megvilágításban.
-Arrafelé -int végül egy irányba- Arra lesz Gilithas sátra! Akad önkéntjelentkező, aki velem tartana?
 
A fél-elf lány szintén mosolyogva néz Karsira, majd bólint és a viharmágus felé fordul.
-Rendben. Próbáljuk meg, hátha szerencsénk lesz és meg tudunk alkudni vele. -aztán kicsit tanácstalanul körbe pillant. -Merre is kellene menni?
 
Finoman ajkába harap, ahogy a távozó Fuhurra tekint. Megfordul a fejében a goldolat, hogy esetleg megbántotta, s egy pillanatra kérdően tekint Fabiot szemeibe - majd eme tettét gyorsan megbánva más irányba tereli tekintetét az ezüst lélektükrökről. Orionra néz, kicsit tanácstalanul, kicsit továbbra is kérdőn, megemeli szemöldökeit is: meglepi a lángok nyújtózkodása, majd a kezéből elemelt kulacs kissé pirongató, komisz tekintetet csal szemeibe.
- Csak egészségedre! - mosolyog rá, majd újra a viharmágusra figyel, s "trükkje" után beleszimatol a pipafüstös levegőbe, mely a gyerekkorában megismert kocsmák barátságos sötétjének és hangulatának emlékét hozzák vissza a számára. Mosolyog, s mégha közvetlenül nem is, lopva néha az őt fürkésző szemekbe tekint. Egyszerűen nemállhatja azokat a szemeket!
Felkapja felét, s elsőnek Dóinra, majd Orionra s végül Fabiotra néz:
- Támogatom! - vágja rá kurtán, az eddig elfogyasztott nevetségesen kevés bortól kissé szélesebb mosolyra húzott ajkakkal.
 
távozó Fuhur felé néz olyan arccal, mintha épp most hagyták volna faképnél. Felfigyel a hangjáték változására, de láthatóan Karsi kérdése jobban leköti.
-Persze, hogy tudnék -vigyorodik el, de mintha ez a mosoly egy harmadik, a jelenlévők számára láthatatlan idegennek szólna. Lehunyja a szemét, majd ismét kinyitja. Orion varázsa helyére az övé lép, és a furulya által földszín közelébe parancsolt csípős káprázat-füst maradványait Enger és saját pipafüstjével kisöpri. A kellemesen hűvös áramlat mintha a lehetségesnél erősebben lobogtatná meg Fabiot köpenyét és kapna hosszú tincseibe. A légmozgás elül, s ő a füle mögé gereblyézi haját, illetve az előzőeket pótlandó, illatos füstöt pöfög a levegőbe.
-No, így már nem burkolódzik pár percig semmibe, a köpenyén kívül.
Néz a boszorkány szemébe, mintha csak egy fel nem tett kérdésre keresné a választ. Nem ellenségesen méregeti, semmiféle érzelmet nem lehet kiolvasni belőle. Miután jól végezte dolgát a bárd felé fordul.
-Nos, az itteniek nem boroznak. A vízen kívül egyedül Kafot isznak, ami valami fekete, keserű lötty. Cukorral ízesítik. A katonáknak ezen kívül van némi elfekvő "gépzsírjuk", ami ízét és állagát tekintve is találó elnevezés. Talán még a tárolás módja is hasonlatos. Azt vedelik, ám nem tartom valószínűnek, hogy bármelyikünk igényt tartana arra a förtelemre. Valamint nem hiszem, hogy adnának. Gilithas viszont mintha egyszer hozatott volna pár üveg bort. Ha igaz, akkor most ott lehet a sátrában. Megpróbálhatunk kérni belőle.
 
Vándor, magában mosolyogva figyeli a körülötte történő eseményeket. Nem szól, inkáb figyel. Ezen rövid idő alatt is kiderült, hogy egyesek hogyan viszonyulnak új társaikhoz, s hogy az erőviszonyok milyen formában kezdenek eloszlani. Magában, már ki is alakította a harcban előfordulható párokat. És azt is felmérte, hogy ki kinek lessz a segítségére ha szorul a hurok! Azt is eldöntötte már, hogy kire fog figyelni a csata hevében, és kiben bízik meg feltétel nélkül. Persze, az eféle okoskodás nem jellemző rá. Ám a holnapi nap sem lessz mindennapinak mondható. Egy darabig még nézelődik csöndesen, fejét ingatva a ritmusokra. És vár, talán még nincs vége az éjszakának. Történtek már furcsa dolgok rövidebb idő alatt is.
 
Az idéző folytatja szelíd játékát, így kísérve a közjátékot. A beszélgetést hallgatva lehunyja szemeit, s szinte egész testében megmerevedik. A furulya hangja most mintha visszhangozna, s a kalandorok csupán arra eszmélnek fel, hogy ez már nem egészen ugyanaz a dallam. A ritmus sokkal erőteljesebb, a vér felpezseg tőle az erekben. Furcsa, lágy szellő kél, mintha maga a föld sóhajtozna nagyokat a zenére. A zavarban nehéz eldönteni, hogy tényleg melegebb lett-e, avagy Orion varázslatának hatása a fülledtség, melyet apró, gyöngyöző izzadságcseppek kísérnek minden homlokon és halántékon. Fuhur távozik, illetve távozna, de a tábortűz magasra nyúlik, szinte kikel a helyéről, s szelíden gyűrüzik mind feljebb és feljebb, füstje pedig lefelé tör, szigorú rendbe parancsolva, kisértetiesen gomolyogva a lábak között.
Még egy utolsó, hosszú hangot ereszt ki az idéző, mielőtt a káprázat ropogva foszlana szerte, az elátkozott lány fülében pedig valahonnan távolról hallatszik: 'Ne menj el!'
A játék abbamarad, a feltörő szél még füttyent egyet a fülek között, s Orion elveszi a kulacsot:
- Hát akkor igyunk!
 
A lány mint ha észre sem vette volna Karsi nem épp barátságos tekintetét.A felé nyújtott kulacsot nem fogadja el,inkább hátrál egy lépést.
-Áhh,bizonyára Fabiot félreértett valamit,köszönöm,de nem iszom...-mondja a lánynak,közben gyilkos pillantást lövell a viharmágus felé.A boszorkány Fabiotnak címzett szavai viszont annál jobban bántják,ráadás egyértelművé válik neki,hogy itt nem látják szívesen,így hát távozik egy "de nem is zavarkodom tovább,jó mulatást"kíséretében.Egyre gyorsabban távolodik tőlük,hamarosan elnyeli az éjszaka.
 
Ahogy Fabiot közelebb ér, hirtelen eszébe jut fedetlenül maradt arca. Szégyenlősen, kicsit zavarba jőve húzza vissza haját. Egy pillanatra elgondolkozik, hogy talán hordania kéne a szemkötőjét... de az lehet még ennél is ijesztőbb volna. Aztán a szokatlan külsejű nőre pillant és kedvesen rá mosolyog. Furcsán megnyugtatja, hogy nem ő az egyetlen a csapatban, akinek a külseje eltér az átlagostól.
-Ha lehet a közelben szerezni, szívesen hozok bort. -áll fel, lába mellé engedve a lantot. -Ahogy elnézem, mindenkinek jól esne... És talán a mágusnak is jobb kedve lenne tőle.
 
Szelíd mosoly játszik arcán, ahogy Dóinnal békésen énekelgetaz éjszakában. A lant és énekük hangja harmónikusan egymásba fonódik, s a tábortűz halk pattogását elnyomva lomhán száll az éjszakában. A lányhoz hasonlóan Karsi is élvezi a másik társaságát. Felpillant Orionra, s egy félreérthetetlen mosolyt villant felé - igen, nem bánná, ha egyszer kettesben maradhatna vele. Talán a feladat elvégzése után, gondolja. Egy rövid pillanatra beléhasít a felismerés, hogy nem biztos, hogy lesz "utána," de gyorsan elvonulnak elméje komor felhői, amikor Dóin lantjátéka félbeszakad. Mire rátekint, a lány elrejti a dobozt a zsebébe, így csak a mozdulat végét látja. Kérdőn pillant rá, majd elmosolyodik.
- Persze. Úgy látom, senkit se zavar... mi meg amúgy is kifejezetten örömünket leljük benne.
Tovább énekel, belemerülve a melódia szépségébe, ám elhallgat, amikor Fabiot elé lép. Bizalmatlanul, félénken, de még véletlenül sem ellenszenvesen veszi szemügyre a fölé magasodó férfi arcvonásait, mintha attól tartana, hogy a viharmágus el kívánja rontani a hangulatot, és ő félénken kérné, hogy ne tegye... Persze még véletlenül se ilyesmi fordul meg a fejében, sokkal inkább az, hogy vajh miért jöttek közelebb hozzájuk. Fuhurra - egész kötegnyi előítéletét felhasználva - mindig is hidegen tekintett, nyilván a külseje miatt.
- Ó... - szökik ki a hang a száján, ahogy Fabiot megemlíti Fuhur és a bor kapcsolatát, s zavartan a félig üres kulacsért kapott: - Jaj, sajnálom... Eszembe se jutott, hogy esetleg önöknek is jól esne.
Igen kellemetlenül érezte magát, hiszen bármennyire is faluról származott, a legalapabb illemmel tisztában volt. Felkel, s szabadkozó pillantással nyújtja a csikóbőrből készült, egyszerű kulacsot, melyben halkan meglöttyen heves mozdulata miatt a mélybordó, édes bor.
- Látom, szívén viseli a csapat kapcsolatait - jegyzi meg Fabiotnak, remélve, hogy a férfi nem kötekedésnek fogja venni. Finoman Enger felé bök állával. - Esetleg tudna valamit vele is kezdeni... hogy ne burkolózzon a pamacsai mögé?
 
Gyanakodva figyeli Fuhurt, aki, mintha észrevette volna, egyenesen rábámul...a fejvadász épp időben tudja elkapni a fejét egy másik irányba. Szerencsére környezete segít ebben, a fény - vagy az árnyék? - furcsa játéka elrejti arcvonásait.
Mivel másfelé nem talál figyelnivalót, a nőt követi tekintetével. Mikor az a tűzre nézve elvigyorodik, megborzong, és végigfut hátán a hideg; egy két verejtékcsepp gördül le álláig, melyek szerencsére szintén észrevétlenek maradnak. A másiknak fogalma sincs, mennyire tart a leleplezéstől...szerencsére még senkinek sem járt el a szája. Igaz, nem szokása egyiknek sem kibeszélnie a másikat. Egy pillanatra lehunyja szemét, és egy rövid mondókával lenyugtatja magát. Ezt még mesterétől tanulta, aki beavatta a puszta kezes harc rejtelmeibe is. Erőszakkal leválasztja a Fuhurral kapcsolatos gondolatait, és Vándor széles alakjára koncentrál. Az emlékekbe temetkezik, és pulzusa lassan visszaáll a megszokottba, sőt, a szemfüles nézelődők még egy mosolyt is vélhetnek felfedezni, melyet nem rejt el a sötétség.
 
Üdv! ittt egy nagyon összetett szerep játék, és teljesen ingyenes: http://s5.gladiatus.hu/game/c.php?uid=48386
 
Fabiot újabb pamacsot ereszt ki, majd keresztülvág rajta, ahogy maga is az említett irányba indul. Egy hosszú pillanatra megnézi magának az előtte kecsesen mozgó alakot: ha hasonlóan szép az átok nélkül is, mint a sötételfek eredendően tökéletes, obszidián szoborhoz hasonlatos külalakja, amit most kénytelen viselni.. nos.. hát nem érti, miért ilyen antiszociális. Az ilyen csinos lányok körül általában mindig van társaság, lett volna ideje megszokni.
Fuhur a viharmágus megnyugtató-aurájának hatótávján belül marad, hiszen a férfi néhány hosszabb lépéssel felzárkózik a bal oldalára. Mihelyst odaérnek, közli is, hogy "hozott egy Fuhurt". Kicsit meglepettnek látszik, ahogy Dóinra néz, hiszen a bárdnak most látható sebhelye és a szeme helyére került jádekő, ám másegyebet nem lehet leolvasni az arcáról. Nem is teszi szóvá, nem úgy azt, hogy Fuhur biztos szívesen megkostólná a bort, csak kicsit szégyenlős, de legyenek vele elnézőek. Úgy számítja, hogy néhány korty alkohol kicsit egészségesebb hangulatba hozza az árnyéktáncost, illetve a két lány befogadja és beszélgethetnek egy jót. "Egy lány, aki nem mer kérni bort, mert szégyenlős" remélhetőleg elég szimpatikus így elsőre, hogy a két lány secperc alatt lekapja a tíz körméről és belétuszkolja az italt.
Ha jól alakul az este új ismerettségek köttetnek, és talán Fuhur megbocsátja neki ezt a kis csalafintaságot.
 
Mélyet szippant az illatos gomolyagokból,közben merőn nézi a viharmágust.Nem sok kedve van a szórakozáshoz,nincs hozzászokva ehhez a mulatozáshoz,azonban mégsem akar mindig nemet mondani Fabiotnak.
-Jó ötlet!-szól lágyan,azzal kecses léptekkel elindul az említett kis társaság felé,válla mögött hátrasandít,remélve,hogy a férfi nem marad le túlságosan,ugyanis jelenléte és közelsége mint ha oldotta volna az állandó feszültséget,melyet általában másokkal szemben érzett.
 
Beleszív a pipájába, a felszálló fűszeres illatú füstpamacsok korántsem kellemetlenek, talán csak azo számára, akik nagyon nem bírják a füstöt. A tejfehér gomolyok második szőke keretbe foglalják Fabiot arcát.
-Nem a hivatásom, és a hangom sem kellően tiszta hozzá, de a jó hangulat szinte csak úgy hozza magával a dalt. Hallgatni jobban szeretem, mint elkövetni -vallja meg- Ennek okán is gondoltam, hogy odamehetnénk -int a lobogó lángok másik oldala felé. A többi kalandozó, Hagron, Vándor Enger és Gród igen szótlannak tűnnek, úgy tűnik, az egyetlen szórakozás egyenlőre ott található.
 
Nem ül le a fatönkre,nem szeret úgy beszélni bárkivel is,hogy előtte ül,és felnéz rá,de biztonsági okokból sem ülne bárki álló lény közvetlen közelében.Mi óta ilyen a külseje,megtanulta,hogy mindig résen kell lennie.Gondolatai Jak körül járnak.Mikor a lábába vágta a dobótőrt,nem látta,de nem is érezte,hogy mögötte lenne,most lehet,hogy a tűz sejtelmes fénye tette a körvonalak elmosódását,de nem tudott teljesen nyugodt maradni. Támadt is egy ötlete,hogy bizonyosodhatna meg az igazság felől,ugyanakkor félt a fejvadász lehetséges reakciójától.Fabiot szavait messziről hallotta,túlságosan elmerült gondolataiban.Sátáni vigyora lehervad,helyét egy kedves mosoly veszi át.A kivillanó fehér mosoly éles ellentétben áll ében bőrével,ettől kicsit szoborszerűnek tűnhet arca.
-Nem köszönöm,nem szokásom az italozás.-szól,most azonban teljesen más hangsúllyal.-Énekelni?Áhh... Sosem szerettem.És ön?-látszólag teljesen megnyugodott,azonban tekintete egészen másról árulkodott.
 
Nem lepődik meg, hogy a lány nem karol belé, elvégre nem túl bizalmas a kapcsolatuk, a jelenlegi helyzet pedig nem követeli meg bármilyen formaság betartását. Egyébként sem olyannak ismerte meg az árnyéktáncost, mint aki sűrűn járna rendezvényekre. Minden esetre jó érzéssel tölti el, hogy ismerőse nem marad egyedül, míg ők mulatnak.
Visszavezeti oda, ahol eddig ült. A fatönköt átengedi Fuhurnak, ő maga megáll mellette. Elbizonytalanodik annak gonosz mosolyát látva, mellyel a tüzet méregeti, de ez nem ül ki az arcára - legalábbis reméli. Nem igazán lepődne meg, ha a lány pillantásától a tábortűz máglya nagyságúra dagadna, majd lecsapna vélt vagy valós ellenfeleire, de valahogy mégsem tart ennek bekövetkeztétől. Minden esetre jó lenne belevonni valahogy a társalgásba, ezzel is elterelni ki tudja milyen gondolatairól a figyelmét. Így szól:
-Nem tudom mennyire szereti a bort, de talán ott kérhetünk egy kortyot -int a két lány és az idéző alkotta hangtechnikai organizmus felé és hozzáteszi még- Egyébként szeret énekelni?
 
Furcsállkodva veszi Fabiot közeledését,és hirtelen nem tudja,hogy a férfi gúnyolódik-e vele,amiért egyedül van,vagy esetleg már szánalmasnak tartaná?.Talán tényleg kedves még vele is,akit általában a többi kalandozó inkább elkerül?
-Ehh..Igen,nagyon szép.-mondja meglepetten.Hirtelen nem tudja,mit csináljon.Félrebillenti fejét,a bíbor szempár megvillan,majd egy félmosoly kíséretében beleegyezően bólint,és ha nem is karol a viharmágusba, csatlakozik hozzá tűzhöz.A lángok fénye kicsit bántja szemét,hunyorogva figyeli Fabiot arcát,aztán a tűzre siklik a tekintete,végül a fejvadászra,majd megint a tűzbe bámul.A lány arcán ördögi vigyor terül szét,mely még azokban is kétséget ébreszt,akik ismerik valamennyire.
 
  ... | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | ...
Nézet:
Kérdések | Vélemények | Egyéb | Szavazások

A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek


Főoldal | Túlélők Földje | Ősök Városa | Kalandok Földje | Sárkányölő | Puzzle | Hatalom Kártyái Kártyajáték | Álomfogó Kártyajáték | Káosz Galaktika Kártyajáték | Könyvesbolt | Alanori Krónika | Shadowrun | Battletech | Íróink | Könyvsorozataink | Fórum | Galéria és képeslapküldő | Sci-fi és fantasy novellák | Regisztráció | A Beholder Kft.-ről | Adatvédelmi tájékoztató

© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932

Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.
A fórumban történő hozzászólások valóságtartalmáért, minőségéért semmilyen felelősséget nem vállalunk.