Vissza a Főoldalra
 

Karakterválasztás
Új karakter
Statisztikák
Fórum
Chat, üzenőfal
1. Játékos oldal
2. Játékos oldal
Rövid leírás
Gyakori kérdések
Tippek és trükkök
Feliratkozás Hírleveleinkre!
Adatvédelmi Tájékoztató
Ország Boltja 2011 Népszerűségi díj Egyéb kategória II. helyezett Ország Boltja 2012 Népszerűségi díj Hobbi és kellék kategória III. helyezett
Most ingyen kezdhetsz el játszani a Túlélők Földjén!
Kattints ide a részletekért...
A pillanat képe
Ysmon
(Túlélők Földje kalandozó)
Küldd el képeslapként!
Ysmon, a több éve a Túlélők Földjét járó ember férfi, is egy Fairlight hívei közül, akik a mágia útján képesek táncra hívni a villámokat.
Nézz szét a galériában!
VAlami BUG lehet (569)
Milyen fejlesztést szeretnél látni a Sárkányölőn? (931)
106.szint (20)
Ghalla Története (1)
Vén Golod meséi... (37)
A kalandozás is lehet kemény... (472)

További témák...
Tegnap leggyakoribbak:
A bajnokság döntősei
A dobogósok
A Nemzeti Bajnok
Az ezüstérmes
A Nemzeti Bajnok akció közben.
3. nap

Utoljára ezt küldték:
Szikrázó manahal
Küldj te is képeslapot!
Doomlord online game
Mágia Mesterei Online Játék
Szerkesztőség:
honlap@beholder.hu
Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci)
Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5)
Ha hibát találsz a honlapon:
Írj nekünk!
 
 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | ...
Nézet:
A szegény viharmágus nagyjából úgy nézhet ki, mintha éppen minden végtagját egy lóhoz kötötték volna, és igyekeznének elvágtázni. Valószínűleg számára Karsi már akkor túl közel volt, amikor ismét látótávolságba került. A megtestesült szerencsétlenség szobraként indul el, is igyekszik legalább bólogatni, ha laza erkölcsű utitársa valamit mond. Sikertelenül igyekszik kizárni a tudatából a hozzásímuló figyelemre méltó idomokat. No nem mintha egyéb esetben bánná, hiszen nincsen fából, de ez mégiscsak egy boszorkány! Abba bele sem mert gondolni, miféle dolgokat tervezne a fél-elf arra az esetre, ha valóban nem lenne sátra. A helyzetet végképp elrontja, hogy Dóin úgy dönt, hogy majd ő egyedül megtalálja a sátrát. Kissé ügyetlen mozdulattal megugrik, és úgy kap a bárd karja után, mint a fuldokló az életet jelentő szalmaszál felé, de aztán összeszedi magát, hogy többet ne veszítsen méltóságából.
-Kérlek Dóin, tarts velünk inkább. A kalandozóknak felállított sátrak egy helyen vannak, illetve aki a sajátjában alszik, annak is oda kellett felvernie. Egyenesen előre kell menni!
Mutat a megadott irányba, majd megnyerően rámosolyog a lányra, amit csak egy kicsit ront el az, hogy közben patakzik az izzadtság a homlokáról. A kezét nyújtja, és reméli, hogy kalandozótársa belekarol - illetve, hogy nem használja ki olyan mohó módon a helyzetet, mint Karsi.
 
Dóin elszomorodva látja Karsi merész közeledését Fabiot felé. Nincs szüksége hosszú időre, hogy felesleges harmadiknak érezze magát. Megtorpanva mutat egy számára teljesen idegen irányba a sátrak között.
-Már emlékszem, az enyém valahol erre van... -mutatja, de egyértelműen látszik rajta, hogy fogalma sincs hol lehetnek épp. De nem szeretné tovább nézni, ahogy Karsi elvezeti az egyetlen férfit, aki a táborban felkeltette az érdeklődését... Meghajolva a boszorkány és a viharmágus felé mosolyog rájuk. -Köszönöm a segítséget. Jó éjszakát. -azzal elindult a mutatott irányba... remélve, hogy csak jut majd valahova...
 
- Ó, az nagyon jó lenne! - csapja össze színpadiasan a tenyereit a boszorkány, s megragadva az alkalmat belekarol a férfi karjába és teljesen ártatlan arccal a hozzásimul. Fabiotnak már talán akkor elég volt Karsi közelségéből, amikor a katicát mustrálták, de egy úriember csak nem fog kicsusszani egy kissé hevesebb nő szorításából.
- Remélem, nem okozok problémát... ilyen kései órán - jegyzi meg, a sátrak vélt helye felé indulva, továbbra is bájosan molyosogva, mely arckifejezéshez társul még az alkoholtól csillogó szempár is, és a kissé tökéletlen egyensúly.
Miközben a férfi a tábor területén kalauzolja, finoman végig-végig simít kézfején és karján, s az esti eseményeket elemezgeti, Dóinra pedig ügyet se vet: a lány mintha zavarba jött volna, a boszorkány pedig megteszi azt a szívességet, hogy eltereli róla a figyelmet.
- Mint már mondtam, nem tudom, hol a sátram... Ön esetleg emlékszik rá, hol állítottam fel? - kérdezi csevegő hangon, s pajkos szemeit kacéran a viharmágus lélektükreire villantja - majd lesüti őket, szinte a szemérem megjátszott jeléül. Valamivel halkabban folytatja, mintha zavarba jött volna. - Valójában attól tartok, hogy nincs is sátram. Meglehetősen kellemetlen lenne... - Megszorítja a kart, melybe belekarolt, s ha lehetséges, még inkább hozzásimul, hogy még csak esélyt se adjon Fabiotnak a félreértésre.
 
Mielőtt az elf varázsló nyugovóra tért volna még egyszer sikerült kivernie valakinek az álmot a fejéből. Először gyorsan végigszidta Orion felmenőit magában, majd az ízeltlábúak környékén abba hagyta és kicsit szemügyre vette a kóbor bolondot. Még hogy az emberek nem állatok... csettintett egyet mire a sárga zuhatag ráfagyott az idiótára aki azonnal hasra esett a jegén. Testét felkalistolta a fagyott vizelet aminek forrása pediglen apró darabokra törött. Enger ezután végre aludni térhetett, remélve hogy csupán rémálom vagy kollektív halucináció áldozata lett.
 
Orion a játék végére már szinte ledőlt a tuskójáról. Unottan adta vissza az utolsó lapokat, melyeken ismét csak kapás parasztok ábrái, meg egy mogorva katona sisakos képe álltak. Megvárta, míg mindenki feltáplászkodik, aztán még egy kicsikét nézte a ropogó tábortüzet. Fél füllel hallotta Fabiot hangját a sötétben, még a hölgyek szót is ki tudta venni.
- Pojáca - mondta, félmosolyra húzódó szájjal.
Közelebb hajolt a lángokhoz, tiszta hangot énekelt halkan, végezetül pedig csettintett: a tűz zsugorodott, míg nem lett több pislákoló zsarátnoknál.
A félhomályban óvatosan lépdelt a sátra felé, amikor csobogást hallott. A hang irányába fordult, majd csendben szemlélte amint, emlékezete szerint Enger sátrát összepiszkítja ez a figura. Ráordított, valami földöntúli hangon, amitől előbb a vizelet-sugár állt meg a levegőben, majd a húgyfolt is buzogni kezdett. Egy szempillantással később a szerencsétlen srác nyakig ázott saját megkönnyebbülésében, ahogy az egész 'termés' viharként zúdult rá.
Elégedetten tűnt el a sátrak között.
 
Ám ekkor még senki sem tudta, hogy a sátrak közt egy 15 éves forma settenkedik. Talán a pénz, talán a szerencse szagát érzi... Annyi biztos, hogy a levegő viszont az ő lehelletének szőlős szagától kellemetlen. Aztán, ahogy egyre bátrabban mozog, nem bír tovább magával, és oldalbavízeli az egyik sátrat.
 
Dóin kicsit zavartan mosolyogva szegi le a fejét. Ennél már csak az volna kínosabb, ha a végén kiderülne, hogy nincs is sátra... De derengett valami arról, hogy valahol felverte... meglehetősen csenevész módon. Hát igen... fogadóban nem szokás sátrat verni, így ennek megtanulása kimaradt az életéből.
-Nagyon köszönjük. -motyogja, miközben megigazítja vállán a fáradtságtól súlyosnak érzett zsákját.
 
Fabiot már elindult szállása felé, de nem tett tíznél több lépést, a boszorkány sziluettjét rajzolta ki a jövőbeli katonák által szorványosan elhelyezett, üvegbúra alatti fagyott tüzek statikus fehér fénye maga előtt. A kecses, ledér alaknak teljesen földöntúli aurát kölcsönzött a háttérvilágítás, kiemelte testének domborulatait és hajlatait. A viharmágus mégis megállta a késztetést, és csak futólag mérte végig az ártatlanság és az eredendő szépség húsból faragott szobraként előtte álló fél-elfet.
-Természetesen elkísérem a hölgyeket a sátraikhoz, ha akarják. Örülök, ha segíthetek.
Kicsit megdönti a törzsét, az illendőség kedvéért. A Karsi után feltűnő alakban Dóint azonosítja. Hasonló testi adottságokkal nincs más kalandozó a két lányon kívül.
 
Természetesen nem kerülte el a figyelmét Dóin Fabiot felé küldött pillantása, de inkább csak elmosolyodik: talán a lány komolyan veszi... a boszorka biztosan nem.
Visszanevet Dóinra, s karjára téve kezét, hosszan elgondolkozik - kétségtelenül a bor miatt -, majd tanácstalanul körbenéz.
- Én arra se emlékszek, hogy lett volna sátram... - jegyzi meg a félrészegek egykedvűségével, és megint elmosolyodik. - Gyere! - Sarkon fordul, és visszasétál a többiekhez, egész pontosan a viharmágus elé, és angyali arccal rebegteti pilláit rá:
- Fabiot... ehm, elég kínos... De nem tudjuk, merre vannak a sátraink. Esetleg nem tudna segíteni nekünk? - kérdezi pajkosan mosolyogva, hogy a férfi higgyen bármit, amit nem szégyell.
 
Jókedvűen, bár cseppnyit aggódva teszi el a hűséges paklit, remélve, hogy nem sértett meg senkit előre megjósolt győzelme. Megpróbálva nem túl öntelt mosollyal nézni a többiekre ragadja meg zsákját és veti vállára. Egy hosszú pillanatra Fabiotra néz, miközben elgondolkozik, hogy legyen-e bőr a képén megemlíteni a győztesnek járó jutalomra való igényét... Aztán csak elpirulva mosolyodik el.
-Köszönöm a játékot. -hajol meg a többiek felé. -Remélem lesz alkalmunk megismételni. Mindenkinek rémálommentes, nyugalmas éjszakát kívánok. -azzal Karsi után indulva még integet a kis csapatnak. Őszintén megkedvelte őket és nehezen tudta felfogni egyszerű kis elméjével, hogy a holnapi talán az utolsó nap lesz. A boszorkányra nevetve simogatja meg annak vállát. -Szégyenlem... lehet a bor... de nem emlékszem hol a sátram.
 
Nagyon élvezte az estét: rég nevetett ennyit és ilyen jó ízűt. Aztán kedv és öröm ide, mértékletesen csordogáló bor oda, eljött a takarodó ideje is, a boszorkány pedig gyerekesen ódzkodott a gondolattól, hogy álomra hajtsa a fejét.
Szinte teljesen kiürült kulacsát szorongatva ücsörgött a farönkön, míg a többiek felkeltek és elmacskásodott tagjaikat mozgatták, kialtatták a tüzet, felhajtották a maradék pár kortyot, jóccakát kívántak egymásnak... Összevonta magán szemekkel kihímzett, sötétzöld köpenyét, és ugyan búbánatosan nem, de kicsit kedvetlenül gondolt bele, hogy másnap akármi történhet. Orion után nézett, aztán Fabiot tekintetét kereste, mintha e pillantás kapcsolná össze a jelent a jövővel. Végül talpra állt, lesöpörte a port a szoknyájáról és csizmácskájáról, felkapta táskáját, bűbájos mosollyal az arcán elköszönt külön-külön Fabiottól és Oriontól, aztán mindenkitől.
Elindult a sátrak felé, az ujjain futkosó katicabogarat becézgetve, aztán megállt és bevárta Dóint - hátha neki is akad kedve még egy kis trécseléshez lefekvés előtt.
 
A viharmágus észreveszi a katica hangulatváltozását, amiről egy pillanatra sem feltételezi, hogy természetes volna. Igyekszik nem tanujelét adni, hogy feltűnt volna neki a bájolás, inkább lapjaiba mélyed.
A kártyázás egész hosszúra nyúlik, mégha a bortartalék hamar ki is adja a lelkét. A játékosok váltakozó sikerrel nyernek egészen a végéig, amikor is Dóin zsinórban harmadik győzelme után megadják magukat a fáradtságnak és a rossz kártyaszerencséjüknek. Azonban még így sem rossz szájízzel állnak fel az "asztaltól", a hangulat végig jó volt. A holnap nem került szóba, senki nem akarta a jövőt hánytorgatni. Sem a közelit, sem a távolit. Végül földet szórnak a tábortűzre s ki-ki elindulhat sátra felé.

//péntek-szombat felé folytatás, ha addig valaki akar még beszélgetni, megteheti.//
 
Elrepült. Egy pillanatra nem is érti, miért, aztán gyorsan felemelkedett, és mereven nézni kezdett abba az irányba, amerre a jószág eltűnt a sötétségben. Mormog pár szót a bajsza alatt, aztán ismét helyet foglal, arcán elégedett mosollyal veszi kézbe a lapokat, és elmélyedve tanulmányozza őket - habár jószerével lövése sincs, hogy jók-e vagy rosszak.
Mindnek nagyon szép képe van, és még csak el sincsenek rongyolódva, mint a paklik általában. Néhányan mosolyognak rajtuk, mások kevésbé... A boszorkány pedig tudományos fejet vág, nehogy valaki gyanút fogjon.
Bölcs hallgatással várja, hogy akkor most mi lesz, hol jobbra, hol balra sandítva - miközben a kis hétpettyes újult lelkesedéssel visszatér, s a lapok szélére szál, majd lelkes masírozásba kezd rajtuk erre is és arra is...
 
/Bocsánat! De a segítségeteket kérném egy dologban. Meg tudja valaki mondani, hogy hanyadik részét küldtem el legutóbb kalandjaink összefoglalásának?? Ugyanis megint elkészült egy rész. Csak nem tudom, az az elöttit már közzé tettem-e! Előre is köszönöm az információt!/
 
Ahogy a szép mintás lapok a kezébe kerültek a mágus fejében megfordult a lapok átbűvölése hiszen a hatosból könnyen lesz kilences, amelyből úgy már három lenne nála és nyolcast sem nehéz valami más jelűre alakítani. Viszont egyelőre inkább nem pazarolta erre a "tehetségét" várt, hogy ki miként nyeri a köröket. Hiszen csalni sem bűn amíg nem veszik észre és legalább elküldik a partyból. Nem sok kedve volt játszani. Bár a monoklit bánta volna.
 
Tündérmesébe való, gyönyörű jelenet bontakozik ki, ahogy a viharmágus és a boszorkány mutatóujja összeér. Egymásra néznek, és egy pillanatra talán nem létezik számukra tábortűz, az éjszakai égbolt, a tücsökciripelés és semmi egymás tekintetén kívül, melybe esetleg örökre elveszhetnének.
Talán, ám a katica úgy dönt, hogy jobb neki másutt, úgyhogy elszáll, Vándor ebben a pillanatban teszi ki a kártyákat a fél-elf majd az ember elé, illetve Dóin kacagása töri meg a csendet - odatekintve láthatják, hogy őket nézi a bárd.
Fabiot megköszörüli a torkát, kihúzza magát és lapjaiért nyúl. A favágó lapján lévő figura egy régi ismerősére emlékeztette. Megmosolyogta elméjének furcsa játékát, ám belátta hogy jelenlegi lapjai fabatkát sem érnek. Talán majd csere után!

//Noh, mindenki nyerhet egyszer. Dóin többször fog. Hogy miért? Talán csal? Vagy valami? Én nem mondok semmit ; P
Ő kezdi a nyerést, utánna kb közös megegyezés alapján.//
 
A fél-elf lány türelmesen kivárta amíg mindenki megkapta a maga lapjait, majd nyugodt, lassú és kimért mozdulatokkal felemelte saját ötösét. Kifejezéstelen arccal nézett el fölöttük, mintha azok teljesen érdektelenek volnának és sóhajtva, képpel lefordítva maga elé tette őket. Két komisz mosolyú, csipkelegyezőjük mögé bújó úrnő és kackiás bajuszú szeretőik. No meg hét fortyogó üst körül ugráló ördögfi. Jó lapok, jó lapok... de ennél van jobb összeállítás is. A tekintete egy pillanatra találkozik a többiek arcát kíváncsian fürkésző Vándoréval. Nem tudja megállni, hogy ne mosolyogjon rá, elárulva, hogy nagyon jó lapokat kapott a barbártól.
 
A barbár türelmesen megvárta, amíg elemelik a paklit, majd hangos mormogás közepette osztani kezd.
-Egy; két; há; négy; öt. Egy; két; há. Egy.....stb.
Majd magasan az arca elé emeli a lapjait, és vizslatni kezdi. Ahogy ezt már annyiszor látta a fogadó nagy kártyajátékosaitól. A szépen kidolgozott lapokon, alakok jelentek meg. Némelyiken egy, másikon több is látható volt. Akadt köztük olyan is, amin egy teljes csapat is jelen volt. S volt amin egy varázsló is megjelent, mintha még kacsintott is volna felé. Na ez lesz az első, amitől megszabadulok morgott magában Vándor. Majd a többiek felé lesett, ők miként reagálnak az álltala osztott lapok összetételére.
 
Dóin a jelenet láttán jókedvűen elneveti magát. Micsoda rettenetes társaság! És ő még félt, hogy esztelen martalócok közé kerül... Mélyet sóhajtva néz fel az égre. Vajon Bruno most mit csinál? Vajon ő is ilyen jó társaságba került? Vagy már régen megölték a kalózok tengerre szállt barátját? Áh! Elhessegetve a rémképet néz Karsira. Egy kicsit talán becsípett... lehet vigyázni kéne rá? De lehet Dóinnak inkább magára kéne vigyáznia. Ki tudja miket művelhet egy becsiccsentett boszorkány? Nem lenne túl vicces békaként érkezni a holnapi csatába... Vagy katicaként.
 
A felismerés széles mosolyt csalt a boszorkány arcára, ahogy Fabiot válaszol. Lopva a férfi arcára pillant, és őszintén meglepődik annak pirosabb árnyalatán. Biztos a tűz miatt - fut át az agyán az egyűgyű gondolat, majd figyelmét ismét a bogárnak szenteli: jobb mutatóujját hozzáérinti Fabiotéhoz, valamivel a sétálgató katica előtt, abban reménykedve, hogy az állatka elcsábul, és inkább a vékonyka ujjakat választja.
- Gyere csak! Gyere, katicácska - sutyorogja, hátha ezzel még jobban hat a szerencsétlen jószágra, aminek talán van annyi esze, hogy kereket old, amíg megteheti.
Ha a katica és Fabiot is úgy gondolja, hogy Karsi megtarthatja a bogarat, elégedetten hátradől, és babusgatja még egy ideig, ha nem, szintén hátradől, és a remélhetőleg hamarosan osztó Vándor felé pillant.
 
Fabiot arcából előbb kifut a vér, majd elvrösödik. Igyekszik úgy tenni, mint aki minnél inkább nincs itt, közben halkan közli:
-Katica.
És valóban, egy kis, vörös légvitorlás, hét pettyes jószág vergődik elő a mágus ujjai közül és sétálgat mutatóujján fel s alá, zavartan. A fekete foltokat leszámítva színre és határozottságra akár hősünk!
 
Örömmel veszi át a felé nyújtott üveget: biccent, majd szerényen meghúzza - nehogy itt hirtelen benyakalja az egész csapatnak szánt mennyiség felét. Kicsit fintorog és összerázkódik a számára új bor megízlelésétől, de a korábban lenyelt kortyok áldásos hatása következtében egyre kevésbé érdekli, hogy mennyire édes a nedű.
Mindezekután a tőle balra ülő Orion kezébe nyomja a palackot, s közben olyan fejet vág, mintha bátorítani akarná az idézőt, hogy minél hamarabb legyen ő is olyan tompa állapotban, mint a boszorkány máris. Visszafordul Fabiot felé - igencsak nagy örömére szolgál, hogy két ilyen úriember közé sikerült szorulnia... -, és kíváncsian pillant a férfi ujjaira, amelyek közé a hajából vadászott valamit csippentette. Ugyan nem ülnek túl messze egymástól, szemöldökét összevonva fókuszál a kiválasztott pontra, majd a kíváncsiságtól vezérelten, minden figyelmeztetés nélkül közelebb hajol, éppenséggel annyira, hogy szerény keblei Fabiot karjához simulnak - nyílván az elfogyasztott bor hatására...
Még így se sikerül rájönnie, miféle vadat ejtett a viharmágus.
- Ez meg mi? - teszi fel a kézenfekvő kérdést.
 
A viharmágus szemeiben mintha szikra villanna meg, ahogy a bárd benne felejti tekintetét lélektükreiben, bár ez biztos csak a lobogó tábortűz fényének tréfája. Ahogy elkapja pillantását, majd visszanéz láthatja, hogy Fabiot még mindig őt nézi, s közben ajkán elnéző mosoly játszik. Egy kellemetlen pillanatig még rajta tartja ezüstös tekintetét, majd elfogadja tőle a bort, és felnyitja a vékony nyakú palackot. Némi levegőt tölt bele, majd a kortyok lenyelése után tovább adja a következőnek, a tőle balra ülő Karsinak. Nem részrehajlás ez, csakhát a bárd biztos arra indította meg a kört, és előtte ő nem akart inni. Minden esetre nem feszélyezi, hogy a két nőstény közé szorult. Legalábbis az arcán még nem látszik.
 
A fél-elf lány lágy mosollyal néz a viharmágusra, egy hosszú pillanatra belefeledkezve annak figyelésébe. Tudta jól, hogy ez nem illik, de mire eszébe jut az etikett már régen megbámulta a férfit. Megingatva fejét csendesen neveti ki önmagát, majd megkaparintja az egyik üveget és Fabiot felé nyújtja. Aztán széles, barátságos mosollyal fordul vissza Vándorhoz.
-Ideje volna már osztani... Érzem, hogy a mai szerencsés nap... Biztosan nyerek... -fonja karba kezét és újra egy kissé gonosznak ható félmosoly ül az arcára. Eszében sem volt csalni, de szeretett magabiztos lenni. S ezt sajnos csak kevés helyzetben tudta kiélvezni. Mint például a kártyában...
 
Gród kényelmesen az oldalára feküdt, és lustán pislogva szemlélte a többieket. Nem kártyázott, régen megtanulta, hogy ha kártyázásra kerül a sor, egy mágusra mindig rávetül a gyanú árnyéka, még barátok között is.
Nem mintha csalni akarna, főleg így, tét nélkül. De az esetleges szerencsével nem tud mit kezdeni, és a viszályt, a kimondatlan rosszallást kerülni akarta a csata előtti estén.
Ehelyett élvezte a többiek társaságát, a füvet söprő szellő sziszegését, a lapok surrogását, a tűz ropogását, és a barbár megnyugtató, mély dörmögését.
 
A viharmágus szemeiben mintha szikra villanna meg, ahogy a boszorkány benne felejti tekintetét lélektükreiben, bár ez biztos csak a lobogó tábortűz fényének tréfája. Ahogy elkapja pillantását, majd visszanéz láthatja, hogy Fabiot még mindig őt nézi, s közben ajkán elnéző mosoly játszik. Egy kellemetlen pillanatig még rajta tartja ezüstös tekintetét, majd a többiek -ezzel együtt Karsi- felé intézi szavait.
-Hát, azt hiszem a többség, és a pakli tulajdonosa is tétet választott. Azonban valaki megkezdhetné az egyik butykost, amit hoztunk! Vándor éppen kever. Amíg kiosztja a kártyákat már el is indulhatna a palack, körbe.
Beletúr hajába, füle mögé utasítva néhány, az arcába hulló tincset és felfedve karakteres arcéleit. A reflex-szerű mozdulatsor megakad egy pillanatra: úgy néz ki ujjbegyei találhattak valamit, mert kezét maga elé húzva vizslatja a két ujja közé csippentett valamit.
 
Enger megnyilvánulására elfintorítja az orrát: legyen akármilyen bizalmatlan a máguska és akármilyen rossz híre a bárdoknak, nem valami kedves dolog csalással vádolni valakit, főleg ilyen nyíltan - legalább eltitkolná egy kicsit... Azonkívül - mint valószínűleg sok más társával együtt - Karsi megbízik Dóinban annyira, hogy ne feltételezzen róla ilyesmit. Ugyan minek rontaná el a játék örömét?
Egykedvűen nézi a mágust, és már meg se lepi a kártyázás általa felvetett tétje.
- Elnézve Vándort, azt hiszem, jó nagy számlát hoznánk össze neked - jegyzi meg elgondolkodó mosollyal, habár biztosra veszi, hogy Engernek még mindig sokkal kevesebb esélye van a vereségre, mint neki. Nem baj, a boszorkánynak marad a blöff!
Fabiot ötlete máris jobban tetszik neki. Értelmes ember nem anyagias dolgokkal foglalkozik egy ilyen komor nap előtt. Mégis ki választana a másik megtréfálása helyett egy olyan lakomát, amit talán sose kebelezhet be?
Orioné pedig még jobb, bár nem sokban különbözik a viharmágus javaslatától. Az idézőre sandít, és elbájolóan mosolyog rá, miközben eszébe jut egy-két dolog, amit szívességként kérhetne a jelenlévőktől... Aztán ráébred, hogy feleslegesen töri ilyesmin okos kis fejét, hiszen mindig vesztes volt a kártyajátékokban. Gondolatai hirtelen pálfordulást vesznek, és máris azt kezdi találgatni, hogy vajh ki mit kér, ha oda kerül a sor?
Pillanatokra lehervadt mosolya újra felélénkül, miközben végignéz a társaságon, majd azon kapja magát, hogy egy hosszú másodpercig belemered Fabiot szemeibe, játékos vigyorban felejtve ajkait.
- Remek ötlet! - vágja rá, hogy a zavarba ejtő helyzetet félbeszakítsa. Sietve kulacsához kap, és derekasan meghúzza, hogy valamit kezdjen magával. Az édes nedűtől megrázkódik, majd kissé hátradől, s visszapillant a viharmágus felé, ellenőrizvén, ő rajta tartja-e még a szemeit.
Szélesen rámosolyog Dóinra: - Az igazán jó lenne. Ha épségben megúszom, felajánlom minden tudományom, és beállok a lakoma főzői közé! - fogadkozik nagy örömmel. Aztán mintha észbe kapott volna, nevetve hozzáteszi: - De konyhacselédnek való kötényt semmiképp se kötök a derekamra!
 
/Ne haragudj... Ezt biztosan ebbe a fórumba akartad?/
 
A fogadó ajtaja felől sáros csizmák zaja hallatszik, melyet nemsokall a fogadós hangos káromkodása követ. Amellyel gyakran fejezi ki rosszallását az új vendégek felé, akik nem szoktak hozzá a tisztaság betartásához.
A jövevény lépteinek közben a zsebében megcsörrenő arany hatására viszont rögtön lehallkítja a hangját.
A jóképűnek nem igazán nevezhető törp, mormog valamit rövid bajsza alól:
-Üdv...
Majd komótosan helyetfoglal a bárpultnál.
-a legerősebb sörödből adj...
 
Dóin megingatva fejét néz Engerre,
-Nem értek egyet önnel. A bort mindenkinek kértük, mindenkinek jár belőle. -mondta kicsit feddő hangnemben. Aztán mosolyogva végignézett a többieken és ismét Engerhez fordult. -A csata utáni lakomát illetőn pedig tennék egy felajánlást. Nem számít ki nyer vagy veszít. -kezdte, majd mellkasára téve kezét a társaság többi tagjára mosolygott. -Megtiszteltetés volna számomra, ha én állhatnám a költségeket.
 
 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | ...
Nézet:
Kérdések | Vélemények | Egyéb | Szavazások

A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek


Főoldal | Túlélők Földje | Ősök Városa | Kalandok Földje | Sárkányölő | Puzzle | Hatalom Kártyái Kártyajáték | Álomfogó Kártyajáték | Káosz Galaktika Kártyajáték | Könyvesbolt | Alanori Krónika | Shadowrun | Battletech | Íróink | Könyvsorozataink | Fórum | Galéria és képeslapküldő | Sci-fi és fantasy novellák | Regisztráció | A Beholder Kft.-ről | Adatvédelmi tájékoztató

© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932

Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.
A fórumban történő hozzászólások valóságtartalmáért, minőségéért semmilyen felelősséget nem vállalunk.