Az alábbi írásom egyszerre lesz élménybeszámoló és ismeretterjesztő jellegű. Mivel jelenleg nincsenek versenyek és megjósolhatatlan, hogy mikor ütközhetünk meg ismét a kártyaasztalok mellett, gondolom, lesz olyan köztetek, aki már csak passzióból is elolvassa. Előre bocsátom, hogy egyáltalán nem dimenzionálom túl saját szerepemet. Egyszerűen csak kikívánkozik pár dolog.
Engedjetek meg pár szót az előzményekről. A játékot a kezdetektől játszom, a versenyeket pedig 2009-től látogatom rendszeresen. A lapok tervezése is birizgálja a fantáziámat, már a kezdetektől fogva, de erről majd lentebb bővebben beszélek. Néhány éve, úgy a Kódex megjelenése körüli időszakban, csatlakoztam a készítőkhöz, mint külsős lektor. (Aki esetleg nem tudná, hogy mit is csinál egy lektor: nos, amikor elkészülnek a nyomdába szánt ún. lektor-ívek, amik már a végső állapotát mutatják a lapoknak, akkor a nyomdába küldés előtt még egyszer alaposan megnézzük őket. Hogy ne legyen a szövegben semmilyen elütés, ne maradjanak le ikonok, fontos apróságok, stb.) Ez egy fontos, felelősségteljes feladat, és persze még a gondos lektorálás mellett is maradhatnak hibák a lapokon, de a lektorálás nélkül ezek tucatjával merülnének fel, míg így elvétve csúszik csak át egy-egy a szűrőn.
Itt annyit jegyeznék meg, hogy bár a lektoríveket láttam, az új lapokkal én sosem játszottam. Tehát a lapok igazi erejét én is csak a megjelenés után tudtam megtapasztalni. Ettől függetlenül, sosem játszottam azoknak a kiegészítőknek a bemutató versenyén, amelyeket lektoráltam. Amúgy most már látom, hogy miért nem lenne etikus a tesztelőknek a frissen bontott versenyeken részt venni. Minden lapot unalomig ismerniük kell a tesztidőszak végére. Ez pedig irgalmatlan előny azokkal szemben, akik csak akkor, a bontotton találkoznak először a lapokkal.
Már ekkor, a lektortevékenység során felmerült egy fontos probléma. A tesztelők gyakran alkottak olyan új mechanizmusokat, amiket a tesztelés során egy bizonyos módon játszottak, és mind egyetértettek annak működésével, de ez a gyakorlat nem mindenben követte az elméletet. A lektorálás során ezt is figyelnem kellett, hogy a lapok szövegezése mindenben illeszkedjen a szabályrendszerhez. Sajnos még a gondos lektorálás mellett is történtek malőrök.
Ennek az az oka, hogy a lapszövegek tökéletes megfogalmazása mellett is akadtak értelmezési eltérések. Míg a tesztelők konzisztensen használták egy lap új mechanizmusát egyféleképp, addig a szabályok szerint azt nem teljesen úgy kellett volna használni. Az ilyen eltéréseket nagyon nehéz kiszűrni, hiszen amíg a készítők számára teljesen egyértelműen egy bizonyos dolgot jelentett a lap képessége, addig nekem, mint lektornak, szintén teljesen egyértelműen jelentett egy kicsit mást. Mivel pedig nem vagyok gondolatolvasó, az általam is okézott szövegű lapok sajnos a készítők szándékától eltérő működéssel kerülhettek játékba. (Lásd: Leira szelencéje. Bár azt a lapot nem lektoráltam, ha megtettem volna sem tűnt volna fel, hogy a tesztelés során másként játszották azt, mint ahogy kellett volna.)
De hogy ne legyek túl terjengős, a végére csak annyit, hogy részemről volt előnye és hátránya is ennek a felállásnak. Egyrészt, mivel a tesztelésben, azaz lapok alakítgatásában és próbálgatásában nem vettem részt, ezért teljesen új szemmel vizsgálhattam azokat. Mintha egy frissen bontott versenyen először venném a kezembe a lapokat. Így olyan hibákat is észrevettem, amik felett a tesztelők elsiklottak, egészen egyszerűen azért, mert már unalomig ismerték az adott lapot, és nem a szövege, hanem a bevésődött tudása alapján játszották. Másrészt hátrány volt, mert gyakran úgy kellett utólag megváltoztatni egy lapot, hogy a tesztelésen az még egészen mást tudott. Ez a változtatás nyilvánvalóan kihatással volt az adott lap erejére is, azaz némiképp belerondított az egész folyamatba.
Ez utóbbi probléma miatt felmerült a gondolat, hogy már a tesztelés folyamatába is bele kellene néznem, és tanácsaimmal menet közben is segíthetném a tesztelőket. Hogy ne utólag kelljen egy már kitesztelt, és leokézott lapot a nyomdába küldés előtt, az utolsó utáni pillanatban megváltoztatni. Ezt a részét úgy próbáltuk megoldani, hogy még a tesztelés során, a menet közben felmerült bizonytalanságokat is mindig megbeszéltük, és kialakítottuk a szabályértelmezési konszenzust, a konkrét lap ismerete nélkül.
Talán mondanom sem kell, hogy ez a metódus milyen nehézkes volt. Levélcunamik keletkeztek egy-egy érdekesebb probléma kapcsán, és nem ritkán szavaznunk is kellett a kérdésekről, mert egyáltalán nem voltak egyértelműek a válaszok. Előfordult az is, hogy már ilyenkor, a tesztelés időszakában szabálymódosításra, vagy faq-zásra volt szükség, mivel olyan hibákra derült fény, amelyek addig meglapultak a szabályok között, vagy olyan pontját feszegette egy-egy készülő lap a szabályrendszernek, amely pontosításért kiáltott.
Természetesen felmerült az a gondolat is, hogy sokkal hatékonyabb lenne ez a rendszer, ha magam is tesztelőnek állnék. De mikor a tesztelés még összeülős estéket, azaz személyes megjelenést jelentett, szóba se jöhetett, hogy kipróbáljam magam ebben a feladatkörben, lévén a fizikai távolság, és a napi rutinom összeegyeztethetetlen lett volna azzal. Aztán a tesztelők átköltöztek a virtuális kártyaasztalokhoz, és a gondolat újra előkerült.
Itt visszautalnék a fentebb taglalt másik problémára. Ha magam is tesztelek, akkor megtanulom a lapokat, a szövegük helyett a tudásuk alapján játszom őket a tesztjátszmákban, és a lektor legfontosabb feladata, miszerint „új szemmel” néz rá a nyomdába tartó ívekre, elvész. A másik ok, ami miatt eleinte elzárkóztam a felkéréstől, hogy számomra a versenyzés, és a versenynapokra való felkészülés megadta azt a fajta hobbi-érzést, amire szükségem van. Emellett nem tudtam, és talán nem is akartam még ennél is több energiát ölni a HKK-ba, és ezzel még több időt elvenni a magánéletemtől.
Aztán beütött a Covid-19… Pontosabban annak második, őszi hulláma. A versenyek leálltak, a versenyre való felkészüléssel töltött idő felszívódott a semmittevésbe, és a sorozatnézésbe. Kb. három hónap telt el, mire fizikailag is fájni kezdett a HKK hiánya. Gondolom, vagyunk így ezzel páran. Ekkor kaptam egy újabb felkérést, hogy üljek be a tesztelők közé. Bevallom férfiasan, addigra megtörtem. A játék hiánya megadta azt az utolsó lökést, ami ahhoz kellett, hogy igent mondjak.
Azzal kezdtem, hogy nem dimenzionálom túl a saját szerepemet. Ezt ismét szeretném hangsúlyozni. Nehogy véletlen még azt gondolja bárki, hogy abban a téveszmében tetszelgem, hogy nélkülem megállna minden. Nem gondolom, hogy bárki is pótolhatatlan lenne, és ez saját magamra is igaz. Viszont mindig szolgálni próbáltam ezt a közösséget, mindenféle módon, és önzetlenül. Most pedig – úgy vélem – ez a legjobb módja, hogy ezt megtegyem.
Szóval tesztelő lettem, és már bánom, hogy nem bólintottam rá a felkérésre hamarabb. Sokkal hasznosabbnak érzem most magam, mint lektorként éreztem, mindjárt el is mesélem, hogy miért. De előtte arról szeretnék írni, hogy miből is áll egy tesztelő dolga. Először is, hadd szögezzem le, hogy nagyon melós feladat. Igen sok időt igényel. Sokkal többet, mint azt gondoltam. Napi szinten foglalkozni kell a listával, főleg abban az időszakban, amiben most vagyunk, amikor épp alakulgat egy tejesen új lapkészlet. De megint előre szaladtam.
Szóval a tesztelő legfontosabb dolga, hogy ne csak ránézésre mondjon ítéletet egy laptervről, hanem ki is próbálja azt éles környezetben, egy másik játékos tesztpaklija ellen. Gyakran megesik, hogy egy lap ránézésre olyan „elmegy” kategória, és csak versenyszituációban derül ki róla, hogy mit is tud valójában. Ilyenkor az a tesztelő, aki kipróbálta, és természetesen az a partner, aki vele szemben ült az adott helyzetben, kommentálja a lapot. A kommenteket összegyűjtjük, és ha elég sokan láttuk már éles helyzetben, és a többség véleménye megegyezik róla, akkor véglegesítjük. Mindaddig, amíg egy lap véglegessé nem válik, alakulgat, formálódik. Van úgy, hogy többször is. Persze van olyan lap, ami már elsőre úgy sikerül, hogy mindenki egyből rábólint.
Amikor először megnéztem a tesztlistát, még csak lektoráltam azt. Számos olyan pontosításra tettem javaslatot, amit amúgy a tesztidőszak legvégén tudtam volna csak megtenni. Ezért érzem hasznosabbnak magam most. Már menet közben ki lehet javítani azokat a hibákat, amik később csak zavart okoznának.
A tesztpaklik összeállítása, és a velük való játék egyébként nem könnyű. Egyik oldalról jó lenne minden készülődő lapot élesben is megnézni, tehát elvileg mindet bele kellene tenni valamilyen deck-be. Másik oldalról viszont kontraszelektív hatást érünk el, ha nem próbálunk meg versenyben, és versenypaklikban gondolkodni. Ha mindenki csak azt tartja szem előtt, hogy a lapok ki legyenek próbálva, és magának a paklinak a játékerejére nem összpontosítunk, akkor a versenymodell torz lesz. Olyan deck-et fogunk ilyenkor próbálgatni, amivel jó eséllyel senki nem megy majd versenyre, ennek meg nem sok értelme van. A lapok egy gyenge pakliban nem tudnak teljes hatásfokkal pörögni. Nekünk pedig az a célunk, hogy lehetőleg kihozzuk belőlük a maximumot. Egy tesztautóval sem 30-cal gurulnak egy mellékúton, hanem kiviszik őket a ringre, és tövig tolják neki a gázt. Ez a megközelítés persze elvezet odáig, hogy némelyik gy-ngy lap csak ritkán kerül tesztpakliba, hiszen ezek többsége a versenyeken sem fog túl sokszor labdába rúgni. Szerencsére sokféle játékstílus képviselteti magát a tesztelő csoportban, és így a paklik is változatosak, a meccsek pedig érdekesek. No de megint elkalandoztam...
A másik nagyon fontos dolga egy tesztelőnek, hogy ne csak vákuumban vizsgálja egy-egy lap erejét, hanem az egész tervezett kiegészítőt, a teljes készletet is lássa „global”-ban, azzal a várható, és ismert készlettel, amibe a pack-nak majd érkeznie kell. A rotáció bevezetése még csak elméletben történt meg. A tesztelés során azonban már ennek megfelelően, egy erősen leszűkített készlettel dolgozunk. Talán közismert, de ha nem, akkor elárulom, hogy kizárólag az Új Nemzedék készlettel tesztelünk. Tehát az ún. „káoszmetát” meg sem próbáljuk modellezni. (Megjegyzem, nem is nagyon lehetne.)
Ez a második feladat talán még sokkal nehezebb, mint az előző. Nem elég az épp készülő listát ismerni. Képben kell lenni a teljes készlettel, a játszható, és versenyerős koncepciókkal, trendekkel, spoilerekkel. Ezek metaformáló tényezők, és velük bizony számolni kell. Nekem mindkét feladat bőven nyújt kihívást.
A harmadik feladatkör, amit már említettem fentebb, hogy az új kiegészítő lapkészletének a megtervezésében, a lapok megalkotásában is oroszlánrész hárul a tesztelőkre. Ígértem, hogy erről majd bővebben írok. Nos, az elmúlt 25 évben nagyon sok lapot terveztem, és egy jelentős részük el is jutott a tesztlistáig. Néhányuk meg is jelent, kisebb-nagyobb módosítással. Mivel tudom, milyen vágyak dolgoznak egy laptervezőben, hadd mutassak rá, miért olyan nagyon nehéz egy külsős laptervnek eljutnia a nyomdáig.
Először is, a formálódó kiegészítő egy olyan készletbe érkezik majd, aminek egy jelentős részét a játékosok, és velük a lelkes tervező, egyáltalán nem látta még. Ez a mostani helyzetben még fokozottabban igaz. A Kristályláz már kijött a nyomdából. Hamarosan véglegesítjük az utána következő kiegészítőt, és részben már az azutáni készlettel dolgozunk. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha most valaki az általa ismert készlet alapján lapot tervez, a laptervét vakon alkotja egy durván 500+ ismeretlen lappal bővebb készletbe. Nem ismeri a készülő kiegészítő tematikáját, és irányvonalait. Nem tudhatja, hogy az ő felújítás-terve időközben már akár rég túlhaladott lehet, és akár már a nyomdából is kijött. A rotáció bevezetésével, és a lapok átlagerejének visszahúzásával pedig még nehezebb helyzetbe kerültek a laptervezők. Nem tudják jól belőni a lapjuk költségét, és képességét. Önmagában ez még nem lenne akkora baj, hiszen a tesztlistára ettől még felkerülhetne, és fel is kerül külsős lapterv. Aztán a tesztelés során szépen átalakul olyanná, ami már illeszkedik a kiegészítő többi lapja közé. A mostani időszak nagy problémája azonban, hogy az utolsó megjelent kiegészítő, és még a következő is az ún. „powercreep” jegyében készült. Tehát az új lapoknak mindig egy árnyalattal erősebbnek kellett lenniük az elődjeiknél. A tesztlistánk azonban már a rotáció és a visszahúzás jegyében készült, azaz a laptervezésnél egy olyan irányvonallal kellene számolnia a külsős kollégának, amiről elképzelése sem nagyon lehet.
Mindenkit szeretnék megnyugtatni, ez nem jelenti azt, hogy nincs értelme lapterveket alkotni. Bubu (dr. Szabó András) módszeresen és akkurátusan átnyálazta a közelmúltban készült terveket, és jópárat feltett a listára. Ez a jövőben is így lesz. Aki érez magában kedvet a laptervezéshez, nyugodtan próbálgassa a fórumon, de vegye figyelembe Bubu tanácsait, és iránymutatását, hogy valós esély legyen az ötlete megvalósulására.
Ha még mindig nem aludtatok bele ebbe a hosszúra nyúlt monológba, hadd mutassam be a munkánkat egy konkrét lapterv kapcsán. Mikor becsatlakoztam a tesztelésbe, a készülő kiegészítő listája már jó ideje összeállt, és a többiek egy nagy csomó tesztpakliban kipróbálták már a lapjait. Mindjárt az elején szemet szúrt nekem egy szabálylap. Mutatom, mi volt a szövege.
"Lassú ébredés
Ha ellenfeled a játék elején kikapcsolja, eggyel kevesebb lapot húz.
Minden játékos 1. körében minden lap +
@3-be, a 2. körében +
@2-be, a 3. körében +
@1-be kerül. Az
yN nem működik egyik játékos első 3 körében sem."
Azonnal elkezdtem agyalni, hogyan lehetne ezt a szabálylapot úgy körbejátszani, hogy abból valami kemény jöjjön ki. Összeraktam egy köd paklit, barna-fekete alappal, és persze a tesztlistán lévő köd lapokkal. A Duklopsz-Ködlovas kombó itt (értsd: 4 lappal indul +3 Vp-s drágítás mellett) olyan brutális hátteret kapott, hogy a 3 Bűvös erdős verzió (ugyanúgy +3 Vp-s drágítás, de csak 2 lapos kezdőkéz) csak távolról szalutálhatott neki. Nagyon gyorsan kiderült, hogy ez az összeállítás egyszerűen vállalhatatlan. Az ellenfelet úgy zártam ki a játékból, hogy a második-harmadik körre 1-2 Bűvös erdő átvette a Lassú ébredés helyét, amit végül Ködszellemmel hasznosítottam. Ezek a lények emellett mind igen nagyot ütnek. Szóval sikerült bemutatnom egy meg nem született szörnyeteget a csapatnak. Előbb a ködkeresést tiltottuk le róla az első három körre, aztán az utolsó mondatot szereltük le a szabálylapról, előbb csak szintén az első három körre, aztán teljesen, de úgy meg semmilyen kihívást nem jelentett side-után. Végül a csapat egybehangzóan úgy döntött, hogy ezt a lapot nem lehet úgy megszerelni, hogy a jellege és értelme is megmaradjon, de ne alkosson játékélményt romboló koncepciót. Mindezért hosszas kerülgetés után, lekerült a listáról. Azért meséltem ezt el, hogy megmutassam, egy első ránézésre nem mindig látható hiba hogyan tudja egy terv halálát okozni.
Sok mindenről tudnék még írni, és egy későbbi alkalommal talán még fogok is, de ennyi elsőre talán elég lesz. Kíváncsian várom a hozzászólásokat. Köszönöm, hogy végig olvastátok.
Jancsár János
