Interjú J. Goldenlane-nel

BePe: Sok szeretettel köszöntöm az RPG.HU Fórum ma esti vendégét, Goldman Júliát, alias J. Goldenlane-t. Az irónőt abból az alkalomból hívtuk meg, mivel október 22-én jelent meg legutóbbi könyve, a Farkastestvér. Vágjunk rögtön a közepébe. Hány éves vagy és hány éves korodban kezdtél írni?

J. Goldenlane: Éveimnek száma kevesebb, mint amit születési dátumom alapján várni lehetne - nem kunszt, ezt minden nő tudja. Amúgy negyedévesen kezdtem el írni, jó hat éve, ebből mindenki kiszámolhatja a korom, ha kedve van hozzá...

BePe: Le sem tagadhatod az igazi szakmád... De áruld el kérlek a látogatóknak, hogy mi is a végzettséged, illetve mivel foglalkozol amikor éppen nem írsz.

J. Goldenlane: Diplomáim szerint matematikus vagyok és programozó, és jelenleg órát adok a SZTE-n, amúgy békés munkanélküliségben tengetem szürke hétköznapjaimat. De pl. dolgozni nem szoktam.

BePe: Legutóbbi könyved, a Farkastestvér bevallottan Werewolf ihletettségű, miért döntöttél úgy, hogy nem fantasy stílusban írj egy könyvet?

J. Goldenlane: Mint említettem, matematikus vagyok, nem irodalmár. Ebből következik, hogy fogalmam sincs, mi a fantasy egzakt definíciója (mellesleg, számomra úgy tűnik, nem vagyok ezzel egyedül) tehát nem is tudok úgy dönteni, hogy akkor "én most fantasyt írok!" illetve, hogy nem. Én betűket írok, lehetőleg jó sorrendben, egyszuszra úgy hét-nyolcszázezer leütést, aztán vitatkozzanak rajta az irodalmárok, hogy az most fantasy, nem fantasy, vagy esetleg szabad vers.

pyre: Mennyire érzed ezt íróNŐI pályának az általad műveltet, hiszen a fantasy/szerepjáték kapcsán többször felmerül a kérdés mennyire "nőies" szórakozás/elfoglaltság ez...

J. Goldenlane: Pyre, én már x éve (x lásd alant) nő vagyok. Szavamra, nem direkt, csak éppen így alakult. Nem tudom, hogyan tudnék bármit nem NOI módon csinálni. Ha viszont a kérdés arra vonatkozik, hogy egy férfi pályán tud-e érvényesülni egy no, hát a válaszom, lazán. A matematikusok között sem hemzsegnek a nők, megszoktam, hogy kilógok a sorból.

Hokipoki: Tervezel-e a (közel)jövőben még másik, vérfarkasos könyvet is írni? Nem pont ennek a folytatására gondoltam, hanem akármilyenre.

J. Goldenlane: Hokipoki, én nem tervezem a könyveimet. Jönnek kifelé a kezemből. Szóval, fogalmam sincs, fogok-e még valaha vérfarkasos könyvet írni.

pyre: Elkoptatott kérdés ugyan, de felteszem: Van-e író(női) példaképed? Kiktől olvasol szívesen?

J. Goldenlane: Kedvenceim Szerb Antal és Rejtő Jenő. Őket akár példaképnek is tekinthetjük, bár nem hiszem, hogy belátható jövőben felérek egyikükhöz is. Olvasni mindenkitől szívesen olvasok. Legalábbis _egy_ könyvet.

Trini: Én azt szeretném kérdezni, hogy most épp melyik a kedvenc gyermeked.... ha jól emlékszem a novelláid nem szereted annyira, szóval maradjunk a regényeknél.

J. Goldenlane: Valóban, a novelláimat nem igen kedvelem, a regényeimet meg mind nagyon szeretem. Ha muszáj kiemelni, akkor talán az Isteni balhé és a Papírtigris a kedvencem, de nincs tőlük sokkal lemaradva a Szélhámos és a varázsló, meg a Farkastestvér se. A Nester az utolsó, talán csak mostoha sorsa miatt.

BePe: El tudnád nekünk mesélni szerepjátékos pályafutásodat? Milyen RPG-ket ismersz/szeretsz... és egyáltalán... Te melyikkel kezdted?

J. Goldenlane: 92-ben kezdtem játszani, AD&D-t. De kipróbáltam már a MÁGUSt, Werewolfot, Csinglinget, Vampire-t, Shadowrunt, Earthdawnt, Vagabondot, ARM-ot, meg a jó isten se tudja, még mit. Általában mesélek, néha mázlim van, és játszhatok is egy keveset. Jelenlegi kedvencem a D&D, talán azért, mert abban éppen nem mesélek...

Torn: Bár a könyveid fantasy alapra épülnek, mégis van egy dolog, ami kifejezetten a magyar írónőkre jellemző. A női karakterek sokkal táposabbak, mint az várható lenne. Talpraesettek, humorosak, szépek (persze megfelelő fürdés után), mindent összevetve tökéletesek. A kérdésem az lenne, hogy ezeket mintázod valakiről, vagy csak a szellemi tulajdonságokat és a fizikai részét a könnyebb fogyaszthatóság miatt?

J. Goldenlane: Hogy is mondod, Torn? Talpraesettek, humorosak, szépek? Nos, természetesen magamról mintázom őket, nana! Amúgy valószínűleg az lehet mögötte, hogy jobban szeretek olyan szereplőket alkotni, akiket kedvelek, mint akiket nem. És én szeretem a talpraesett, humoros személyeket. (Amúgy a fizikai szépség nem is általánosan jellemző! Kicsi Chris kifejezetten nem szép, kivéve, ha valaki bukik a farkasfogakra...)

Jakirte Jak Cyr: Hanyadik munkád a Dragonban megjelent "Tengerészlegendák?"

J. Goldenlane: Hát, Jakirte, őszintén szólva fogalmam sincs, hanyadik írásom a Tengerészlegendák! Az biztos, hogy akkor már két, talán három regény is a hátam mögött volt.

Jakirte Jak Cyr: Írnál-e regényt valamely ismert fantasy világra? Itt nem csak magyarra, hanem külföldire is gondolok. Ha igen, melyikre és miért?

J. Goldenlane: Írtam pár novellát és egy regényt (A Nester Ház) a Codex világára, mert az a világ megfogott, más világokra nem írtam, és egyelőre nem is tervezek ilyesmit. Egy kész világ gátat szab az ember fantáziájának!

chorax: Gratula a Szélhámos és a varázslóhoz... Bár a címlap kicsit becsapott, de rendkívül jól szórakoztam a történeten. Várható-e esetleg valamiféle folytatásszerűség?

J. Goldenlane: Elvből nem vagyok folytatás ellenes, elvégre, ha valaki úgy érzi, nincs lezárva egy regénye, tud még valami újat mondani, akkor rajta, írjon folytatást. Ám magam, most és itt, úgy érzem, eddig összes regényem le van zárva. Jelenleg egyikhez sem akarok folytatást írni. Persze, az idő telik, én öregszem, lehet, hogy egy reggel arra ébredek, hogy a világnak szüksége van a Szélhámos folytatására. Akkor habozás nélkül meg fogom írni. De ismétlem, jelenleg nem látok okot egy befejezett történet bolygatására.

Alan Smithee: Az eddig megjelent könyvek ugye nem egy világon játszódnak? És ezek a világok mennyire vannak kidolgozva, vagy csak egy-két város, és Isten, amiknek a neve itt-ott felbukkan a könyvben?

J. Goldenlane: Eddig minden regényem más világon játszódik. Ebből, egyelőre, sportot űzök. Elvégre, olyan unalmas mindig ugyanazt ismételgetni, nem? Ezek a világok pedig igenis jól ki vannak dolgozva - a fejemben. De máshol nem, és lássuk be, semmi szükség nincs rá, hogy valaha is rátukmáljam ezeket az üres, száraz leírásokat szerencsétlen olvasóimra. Ha a regényeim nem állják meg a helyüket ilyesfajta kiegészítők nélkül, akkor rossz regények, és pusztuljanak, ha meg megvannak magukban, akkor minek vesztegessem az időmet világleírásokra, nem?

McMordain: A Farkastestvérben a kissrác, aki a kocsira a sárkányt festette maga is vérfarkas? Volt rá néhány utalás de nem vagyok benne 100% biztos.

J. Goldenlane: McMordain, a kissrác nem vérfarkas, bár akár az is lehetne. (Pusztán négyszemközt, szigorúan titokban megjegyezhetem, hogy csingling, azaz tündér, de psszt, ez nem publikus!) És amúgy is, senkinek semmi köze sincs hozzá, punktum!!!

Tűzmadár: Bevallom, nem tudtam, hogy matematikus vagy, a válaszaid alapján pedig semmiképpen sem következtettem volna rá. Azt gondoltam, hogy a matematikához kell valami rendszeresség, tervezés és maga a matematikát művelő ember is idomul a tudományhoz. A lentebbi válaszok után úgy tűnik, nem tervezel semmit, élsz, ha jól esik írsz valamit, nem tudod mi lesz vagy mi nem, de különben is kit érdekel??? Tehát: személyiségre amolyan anti-matematikusnak tűnsz. Ilyen vagy az életben is? Vagy ez csupán az írói vénádhoz kötött? Amolyan carpe diem lélek vagy?

J. Goldenlane: Tűzmadár, hidd el, egy matematikusnál nincs csapongóbb, szétszórtabb lélek! A rendszeresség a matematika tanárok sajátja, de a matematika, mint tudomány műveléséhez (mint minden más művészethez) inkább fantáziára van szükség, mint rendszerességre. Szóval, nem tartom magam anti-matematikusnak (bár jó matematikusnak sem, de ez más tészta) és igen, felelőtlen, szétszórt és lusta vagyok, és valóban, a világ nélkülem is forog, hát mit törjem magam rajta, csak alakulnak majd valahogy a dolgok! Ennek fényében, szerinted carpe diem lélek vagyok?

Trini: A Papírtigris az ilyen nem hivatalos Codex? De nem is baj... az a fontos hogy megjelenik. Ha jól látom a Beholder elég fair veled szemben.

J. Goldenlane: Igen, a Papírtigris majdnem Codex, ha valaki ismeri azt a világot, könnyen megtalálja a párhuzamokat - de _nem_Codex_ ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni. És igen, a Beholder fair.

Shade: A férjed (ha van) segít-e neked a könyvekben, olvassa őket?

J. Goldenlane: Igen, férjem van, és olvas, teljesen objektív véleménye szerint én vagyok a legjobb író e kerek földtekén, és segít is, pl. tanácsokat ad, a gép mellé rakja a reggeli kakaómat, és rám szól, ha írás közben elfelejtek ebédelni. Nagyon imádom a pasast!!!

Riandel: A Vizek sodrásában című műve volt az, ami leginkább megfogott eddig. Nem érzem, hogy folytatás után kiáltana, de szívesen olvasnék más, Abrysson játszódó regényt. A kérdésem arra irányul hát, hogy várhatóan mikor gyarapíthatom a polcomat ilyen művekkel?

J. Goldenlane: Ha tetszett a Vizek sodrása, akkor a Papírtigrist javasolnám talán (bár nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy az nem Abrysson játszódik!), de nem tervezek a közeljövőben Codexes regényeket írni. Mint mondtam, nem tervezek írni, csak úgy csinálom.

Riandel: Nagyon tetszik még egyébként az a vonal, amit az Isteni balhé képvisel. A stílus mutat némi rokonságot Vavyan Fable-éval és ezzel új színt visz a hazai fantasy-irodalomba. A kérdésem ezzel kapcsolatban, hogy ez magától jött, vagy hosszú évek munkájával csiszolódott ilyenre?

J. Goldenlane: A stílusom nyilvánvalóan komoly munka, sok olvasás, művelt írókkal való konzultációk alatt csiszolódott ilyenné - és aki ezt elhiszi, az megérdemli. Igazából arról van szó, hogy én csak verem a billentyűzetet, verem, aztán egyszercsak nem előbukkan egy új regény? Szóval, a stílusomról nem tehetek, az csak van. Bocs, ha csalódást okoztam.

Jakirte Jak Cyr: Mit tudsz tanácsolni a kezdőknek, akik inkább "csak úgy" írogatnak, nem terveznek írói pályafutást? Mire kell különösen figyelniük egy-egy novella/regény írásakor?

J. Goldenlane: Jakirte, semmire sem kell figyelniük, csak az éppen leírt mondatra. Amúgy aki írni akar, az előbb olvasson, nagyon sokat olvasson, jó és rossz könyveket egyaránt, és aztán írjon, nagyon sokat írjon, és előbb vagy utóbb, de csak kijön belole valami. Ha más nem is, legalább kellemesen tölti az idejét...

Trina: Az nem baj, ha a mondat nem megszerkesztett és vannak benne hibák? Mert én szeretnék írni, csak mindig amikor kijavítom, újra kezdem és eddig még egyet se írtam le normálisan...

J. Goldenlane: Trina, egy alany és egy állítmány kell! Mi nem megszerkesztett, és miféle mondatokat nem írsz le normálisan?

Trina: Az megvan! :)) De úgy értem elolvasom még egyszer és azt mondom rá hogy sz.r! Megmutatom barátnőimnek ok is azt csak finomabban... Csak az a baj, hogy nem fejtem ki a dolgokat és úgy olyan rossz. Most is írtam a fórumba egy sztori kezdést és egy srác 1000 jobbat írt nála... na ez az én formám. Szerinted ne is próbálkozzak az írással?

J. Goldenlane: Trina, a legnagyobb baj, ami egy írót érhet, az az, ha jónak látja az írását. Ha szarnak érzed, fél siker, mert akkor legalább nekilátsz újra átírni, és újra átírni, és újra átírni... És előbb vagy utóbb, de csak jó lesz, vagy legalábbis javul valamicskét. A dolog kitartás kérdése, szóval ne add fel. Ha nagyon nem megy, függeszd fel az írást, pár tucat regény elolvasásának az idejéig.

Jakirte Jak Cyr: Én azért észrevettem, hogy amikor írok, az nem mindegy, hogy hogyan sikerül. Korábban írtad Trina kérdésére, hogy egy mondat álljon alanyból és állítmányból. Akkor már megszerkesztett. De sajna ezért ennél jóval több kell. Én mindig jót, sőt mindenkinél jobbat szeretnék alkotni, ha elkezdek írni. Bár hozzászólásokon, s néhány szemináriumdogán kívül eddig csak egy novellát írtam, de valahogy soha nem úgy jön ki, ahogy szeretném. Többszöri átírás után is van benne bőven hiba, s nem olyan, mint amilyennek szeretném. Ez az a fél siker, amit emlegettél?

J. Goldenlane: Ha nem vagy elégedett az írásoddal, az fél siker. Mondjuk, ha emellé az az érzés is társul, hogy már nem vagy képes rajta javítani, akkor azért nem olyan nyerő a szitu. Ilyenkor talán célszerű írni egy új novellát/regényt/szabad verset.

szyl: Én még nem olvastam tőled könyvet, de a napokban "összefutottam" néhány rajongóddal, akik rávezettek, hogy meg kell ismerkedni az írásaiddal (vagy legalábbis eggyel). Melyik könyvedet ajánlod erre "az első találkozásra"?

J. Goldenlane: Szyl, elsőnek az Isteni balhét ajánlanám - könnyed, rövid, természetesen nagyon jó, és nem is drága.

szyl: Milyen tippeket adnál egy kezdő kissé önbizalom hiányos leányírónak? Milyen bemutatkozási lehetőségei lehetnek, amit mondjuk Te ismersz?

J. Goldenlane: A kezdő önbizalomhiányos íróknak azt ajánlom, hogy olvassanak, olvassanak sokat, aztán írjanak, írjanak sokat, és felejtsék el az önbizalomhiányukat! Bemutatkozási lehetőség... Hát, az nem igen van! Én azt javaslom, egyszerűen kezdje el felkeresni a kiadókat. Persze, mindenhonnan ki fogják dobni (engem is kidobtak) ekkor kezdje el újra felkeresni őket. Előbb, utóbb, talán. De mondom, azt az önbizalomhiányt, azt el kell felejteni, azzal nem fog menni! Ha te sem bízol magadban, miért várod el, hogy egy idegen bízzon?

Glowface: Bár nekem spéci ilyen irányú perverzióim (mármint: Éééén írjak!?!? Könyvet!?!? Argh. :) nincsenek, de azért ez érdekel egy kicsit, tényleg csak kíváncsiság. Hogy ment ez a kiadattatás? Gondolom, 15 éves korod óta fantasykat próbálsz írni, ezalatt összejött 8-10 jól kiadható könyv, és aztán eszedbe jutott, hogy ezt közre kéne adni. Na, és innen hogy került a könyv a polcomra? Könnyen ment eladni a munkáidat?

J. Goldenlane: Az én önbizalmammal nem kellett nyolc-tíz kiadható könyv, hogy elmenjek egy kiadóhoz! Rögtön az első regényemmel szerencsét próbáltam, úgy kirúgtak, mint a pinty. És akkor elmentem egy másik kiadóhoz, és kirúgtak, és a következőhöz, és kirúgtak, és átírtam, és kirúgtak, és írtam egy újat, és kirúgtak, és írtam pár novellát, és kirúgtak, és újra próbálkoztam, és kirúgtak... Aztán hopp, egyszer csak nem rúgtak ki (Aurin rulez!!!) Mellesleg, talán nem véletlen, hogy elsőre nem sikerült, szóval nem panaszkodom, nyilván jót tett, hogy pár pofont leosztott az élet, biztosan tanultam belőle. (Hé, ti ott mind, nálam profibban kirugódni ki tud e széles hazában?) De ugye most már értitek, miért mondtam, hogy az önbizalomhiányos emberek esélytelenek ezen a pályán? Amúgy az Isteni balhét, mint annyi mást, aminek talán nem örülünk úgy, Bill Gatesnek köszönheti az emberiség. Ott volt a kinyomtatott kézirat a Beholder Nagyon Nagy Főnöke (Maci) asztalán (komoly aknamunkámba került, hogy odakerüljön, egy ismerősöm egy ismerőse vállalta el, hogy apróbb gerillaakció keretében oda helyezi), és akkor, minő véletlen csoda, lefagyott a windows. A Nagyon Nagy Főnök újraindította a gépet, és mivel az időbe telik, unottan beleolvasott a mázlis módon éppen kézre eső kéziratba. Aztán nem tudta letenni. Szóval, így kerül egy könyv az olvasó polcára. Mázlival.

Edorn: A kérdésem az lenne, hogy mi lett Szöszmösz sorsa az Isteni balhé c. regényben leírt történet után? Kíváncsi lennék a kivételes sorsú hátas további előmenetelére és kalandjaira...

J. Goldenlane: A korrekt válasz úgy hangzik, hogy akit érdekel, mi lett Szöszmösz sorsa, az olvassa el a Pokoli balhét, abból minden kiderül, ezzel csak egy a gond - azt a könyvet én még nem írtam meg. Szóval, pici türelmet kérnék, nem sokat, legfeljebb egy örökkévalóságot, szavamra, amint kedvem lesz hozzá, megírom! (Addig is, nyugalom, egy olyan remek paripának nem eshet baja, nem vinne rá a pici rózsaszín leánylelkem, hogy bántsam!)

Tűzmadár: Nem tudom olvasol-e Fable-t, én talán minden könyvén átrágtam magam... kezdetben mert tetszett, később, merrt azt vártam hátha megint tetszeni fog. Valaki említette a párhuzamot a főhőseitekkel kapcsolatban és szvsz vannak hasonlóságok (ez np, de így van). Fable elkövette azt a hibát, hogy sémákkal dolgozik, te mint carpe diem ember (és különben is "csingling" ésatübbi :) elköveted ugyanezt a hibát? Arra gondolok itt, h nálad is felfedezhető (őszintén: szinte minden női játékosnál) a karakterek "rokonsága".

J. Goldenlane: Tűzmadár, olvasok Fablet, és a korai könyveit én is nagyon szerettem. Hogy én elkövetem-e ugyanazt a hibát, mint ő? Ki tudja. Remélem, tudok tanulni a példából, de lehet, hogy a végén elfogy a mondanivalóm, és nem leszek másra képes, mint önmagamat ismételni - remélhetőleg ekkor lesz egy jó barátom, aki főbe lő, de legalábbis megkér, hogy hagyjam abba.

Tűzmadár: Milyen irodalmi előképzettséged van, ha van?

J. Goldenlane: Irodalmi előképzettség? Ööö, párszor beszélgettem Illéssel, (talán ismeritek, az Aurin egyik szerkesztője, jó fej) és otthon, a könyvespolcon volt egy irodalmi ki kicsoda, csak éppen túl magasan, és azt én már nem értem el, ezért inkább Vernét olvastam, meg Karl Mayt, de tőlük sokat - ez beszámít? Mondom, én egy kulturálatlan matematikus vagyok!!!

Zeld: Goldenlane szerepjáték nem készül?

J. Goldenlane: Nana, továbbá Goldenlane-es pólók, matricák, kártyajáték, bögre és kulcstartó is! Nem, én matematikus vagyok, esetleg író, szerepjátékot nem tervezek gyártani.

Alan Smithee: Szerinted meg lehet-e élni Magyarországon az írásból? Tervezed-e, hogy főállású írónő legyél?

J. Goldenlane: Szerintem meg lehet, de rohadtul nehéz (he, valaki, moderáljátok, jó?), becsületesen meg még nehezebb. Amúgy szeretnék megélni belőle, tök jó lenne, de ha ehhez el kell kurvulni, akkor inkább nem.

Tűzmadár: Mit értesz elkurvuláson?

J. Goldenlane: Tűzmadár, elkurvuláson azt értem, ha valaki tudja, hogy tudna még javítani az írásán, és mégis elküldi a nyomdába. (Ne értsd félre, nem arról beszélek, hogy csak akkor adok ki írást a kezemből, ha tökéletesnek érzem, mert sosem érzem tökéletesnek, de addig azért javítgatom, amíg úgy nem érzem, hogy én már nem tudok rajta javítani.)

Tűzmadár: Nincs bajod a határidőkkel? És nem lesz? :)

J. Goldenlane: Eddig még nem csináltam semmit határidőre (kivéve pár novellát, de azokon meg is látszik, és mellesleg azokon tanultam meg a fenti szabályt), eddig minden regényem az asztalfiókból jött, most az első alkalom, hogy határidőre dolgozom. És könnyen lehet, hogy csúszni fogok. (Csak ezt ne nagyon szellőztessétek a Beholder felé, oké?)

Tűzmadár: Valóban zavar, hogy egy már létező világhoz írj regényt? Értem én, hisz írtad: a fantázia szabad szárnyalása ésatöbbi, de egy "kész" (sose készül el szvsz) világ mankó is egyben. Mondhatnád erre önbizalmad teljes tudatában, hogy nem kell mankó, de remélem érted, hogy én nem erre gondolok. Sokan örülnének, ha a "jól ismert világok" valamelyikében látnák viszont egy-két hősödet. Mi erről a véleményed? Az olvasóid mennyire számítanak ebben a kérdésben?

J. Goldenlane: A kész világ zavar. Oké, lehet mankó is, de inkább rács, korlát, amihez igazodni kell. Utálok más emberekhez igazodni, és szerencsére pokoli önbizalommal áldott meg a sors, így nem félek vakon belevágni az ismeretlenbe, azzal, hogy "csak alakul majd ennek a regénynek is a világa". Amúgy, szerintem a világ nem fontos, nem lenne szabad annyira fontosnak lennie, mint amekkora hangsúlyt kap. A világ csak díszlet. Jó és élethű díszlet kell, hogy legyen, de akkor is csak díszlet, a lényeg a történet, a szereplők, akik ez előtt a díszlet előtt játszanak! Az olvasóim véleménye persze, bizonyos mértékig számít, de én magam sem tudom előre, hogy miféle regényt írok következőnek, ebbe a választásba még én sem szólhatok bele nagyon - az olvasók pedig még kevésbé. Sajnálom, de attól tartok, nem fogok kész világokba regényeket írni. Bocsánat, ha ez valakit csalódással tölt el!

Trini: Tűzmadárnak igaza van... én is nagyon szívesen látnék 1-2 csingilingi hőst... másik dolog: Nem tudom... de én nem érzem befejezettnek az Isteni Balhét :) márcsak a szamár miatt se :) De úgy egyébként is... mert Tani akkor majd jó háziasszonyhoz illően otthon marad kötni?

J. Goldenlane: Trini, szavamra, én is nagyon szívesen látnék egy két csingilingi hőst, meg régóta szeretnék egy igazi vámpírsztorit, és tök jó lenne egy mágusról írni, egyes szám első személyben, de ismétlem, ehhez nekem közöm nincs! Amilyen szerencsém van, a következő alkalommal egy biztosítási ügynök lesz a főszereplő, akit elrabolnak a boszorkányok, és kénytelen télapónak kiadni magát, hogy ne főzzék meg helyből! Tényleg nem én döntök, hogy miről szól a következő regényem! Én csak egy ártatlan áldozat vagyok, aki aztán napi nyolc órában görnyed a gép előtt, és egyre több dioptria rakódik le a szemére!

Trini: Én arra is akartam célozni, hogy másnak be szabad e fejezni... egyébként mindig nagyon sok kérdés marad nyitva a könyvek végén.. szegény olvasónak mindig kell használnia a fantáziáját.

J. Goldenlane: Én is mindig utaltam, amikor egy jó könyv véget ért. Tök jó lenne tudni, hogy mi történt a kedvenc hőseimmel a regény után, de hat ezt nem lehet megtudni. Ez tok rossz, de szerintem ez a fajdalom, ez igenis hozzá tartozik egy jó könyvhöz. Így teljes, így kerek. De ha igazán jó a könyv, akkor el lehet újra olvasni, és ez valami kis vigaszt néha nyújt.

Dago: Milyen hatással vannak rád a "rajongók"? Van az olvasóiddal kapcsolatod?

J. Goldenlane: Szia Dago! Tutira imádom a rajongókat, és később majd szeretnek néhány paparazzit is, akik bekukucskálnak a fürdőszoba ablakán, és megírják, ha véletlenül felemás zoknit húzok. Amúgy persze, hogy jó érzés, ha az embereknek tetszik, amit csinálok, pokoli sok erőt meritek belőle, szóval tessék biztatni nyugodtan!

Dago: Ha sokan mondanak neked valamit (a férjeden kívül) akkor megfontolás tárgyává teszed, vagy magadban bízol a leginkább?

J. Goldenlane: A kritikát, mindet, hisztisen és abszolút elutasítóan fogadom, mert ugyan ki tudná jobban a tutit, mint én - de ha sokszor megismétlik, és gyanúsan értelmesnek tűnik, akkor hajlok rá, hogy elgondolkodjam rajta. Egye fene, volt mar, hogy külső kérésre javítottam, de NEM VAGYOK HAJLANDO RENDSZERT CSINALNI BELOLE! Na, ezt jól megmondtam!

BePe: Vannak-e olyan szereplőid, akik valaha játékos karakterek voltak? Tudnál-e példát mondani?

J. Goldenlane: Elméletileg kínosan vigyázok rá, hogy a regényeim ne degradálódjanak szerepjátékos szeánszok ócska krónikáivá, és ennek jegyében nem írok játszott karakterről. Na, és akkor rögtön ott a kivétel, mert például Thani élt mar a regény előtt is, Shadowmaserrel leveleztem hosszan az ő nevében. De az a Thani lényegesen más volt, és egyéb karakterem, azt hiszem, nem származik játékból.

Bogyo: Olvastam az Isteni Balhét, mondhatom, igen kellemes és szórakoztató. Odaadtam anyámnak, aki nem kimondottan rajongója e műfajnak. iszonyatosan bejött neki. Csak jót mondott róla, nagyon tetszett neki!

J. Goldenlane: Köszönöm, Bogyo! Tiszteletem édesanyádnak, akit nyílván remek ízléssel áldott meg az ég!

BePe: Az előbb meglehetős szakértelemmel nézted és forgattad meg a kardot a szobában... A csatajelenetek megírásában is van valamiféle gyakorlati/harci tapasztalatod?

J. Goldenlane: Bepe, öt évet vingcsunoztam, és bár most szüneteltetem az edzést, de nem adtam fel végleg. Ez szerinted harci tapasztalat? (Ha azt mondod, ez semmi, szavamra, felállok a géptől, és szakszerűen tökön rúglak, szóval válaszolj csak nyugodtan, őszinten!)

BePe: Van-e rendszeres hobbid? Miket csinálsz szívesen szabadidődben (ha van olyan)?

J. Goldenlane: Nem gyűjtök bélyeget, és nem járok fel srácokhoz megnézni a bélyeggyűjteményüket. Szabadidőmben írok, olvasok, összejárok a barátaimmal, vincsunozom, gyereket csinálok, megszerelem a biztosítékot, sokat alszom, szerepjátszom, ácsorgok a piros lámpák előtt, ilyesmik. Semmi extra.

Trina: És milyen érzés írónak lenni? Úgy értem híresnek? Szereted a hülye kérdéseket mint ezt? Milyen az önkritikád egy 10-es skálán? Megsúgom hogy az enyém 10-es.

J. Goldenlane: Írónak lenni frászos. Én még mindig nem tekintem magam írónak, mert szerintem az olyan... olyan nagy, meg komoly dolog, az csak komoly és fontos emberekkel történhet, hogy egyszer csak íróvá válnak, nem velem, akinek, Woody Allen szavaival élve, "tegnap is becsípte a nyelvemet az írógép kocsija". Hogy híres írónak lenni milyen? Megmondom, mihelyst az leszek! A hülye kérdéseket szeretem, mert ekkor átérzem magas intellektuális fölényemet, mely a buta néptömegek fölé emel. Önkritikám nincs. Meggyőződésem, egyetlen hibám, hogy tökéletes vagyok. Egyéb kérdés?

Hokipoki: Hány regényed van még - ahogy fogalmaztál - asztalfiókban?

J. Goldenlane: Rossz hír, kiürült az asztalfiók. Na jó, van kész regényem, nevesen a Nester, de arról nem mondható, hogy bárhova is be lenne zárva. (Mert hogy szabadon letölthető a netről.) Azaz a következő regényem még nincs kész. De bízzunk benne, hogy egyszer majd befejezem...

Trina: Kit kedvelsz jobban a női vagy a férfi főhőst?

J. Goldenlane: A nem akkor számit, ha az illetővel le akarok feküdni. Mivel regények főhőseivel ritkán, ezért szavamra, nyolc a neme.

Trina: Mi jobb szerinted a Harry Potter vagy a Gyűrűk Ura? Én mindkettőt olvastam és szerintem a GYU jobb.

J. Goldenlane: Nem összehasonlíthatóak. Mi a jobb, a dobos torta, vagy az Audi?

Trina: Vörös vagy kék szín?

J. Goldenlane: Kék. (Hm, lehet, hogy erre rá lehet jönni, ha valaki egy pillantást vet a könyveim borítójára...)

BePe: Melyik a 3 kedvenc zenei előadód/együttesed? Van-e zenei ihletettsége valamelyik jelenetnek (fejezetnek)? Vagy áhítatos csendben készülnek az írások?

J. Goldenlane: Amolyan igazan nagy kedvencem nincs. Talán Koncz Zsuzsa, Illés, Fonográf, ha ez még valakinek mond valamit. Amúgy mindenféle zenét kedvelek. Mindig zenére írok, általában az éppen aktuális kazetta forog és forog a végtelenségig, vagy amíg a környezetem be nem sokall. (Átlag ötvenedik lejátszásra már lilul az emberek feje, én ezt nem értem...)

Trina: Mi a kedvenc zenei stílusod? Hova mennél nyaralni?

J. Goldenlane: Mint már mondtam, matematikus vagyok, nem író, nem zenész. A jó zenét szeretem, de nem tudom definiálni. Bocs. Nyaralni természetesen Szicíliába mennek, de még jobb lenne ott egy házat venni... Talán majd az unokák megdobnak vele.

Trina: Te szereted a verseket? Én Adyt szeretem nagyon!

J. Goldenlane: Weöres Sándor a kedvencem. A Bóbita. Meg a Paprikajancsi szerenádja. Meg Romhányi, a Teve fohászával. Adyt nem kedvelem, de biztosan bennem van a hiba.

Glowface: Jut eszembe, az az elementáris fontosságú kérdés még talán fel sem merült, hogy "És mi a kedvenc filmed? És fantasyban?"

J. Goldenlane: Fogalmam sincs, mi a kedvenc fantasy filmem, könyvem! Talán a Gyűrűk ura (a film, nem a könyv), meg mondjuk... Sajnálom, a könyvek közül nem igazán tudok választani. Szerb Antal Pendragon legenda, és punktum!

Jakirte Jak Cyr: Amúgy mi az, hogy még eddig egy regény témáját sem te döntötted el? Arra gondolsz, hogy soha nem arról jött ihlet, amiről szeretted volna?

J. Goldenlane: Az ihlet, az a nyomorult, nem egyeztet a szerencsétlen íróval. Akkor jön, amikor kedve van hozzá (naná, hogy a félév legkeményebb vizsgája előtt két nappal, amikor éppen elhatározod, hogy most már leülsz tanulni) arról szól, amiről akar (én tényleg szeretnék vámpíros regényt, de még nem jött össze) kihasznál, és a gép elé rögzít hosszú hetekre, hogy semmi értelmesre nincs időm, és általában, addig marad, amíg akar - aztán egyszer csak hopp, elszalad, én meg itt ülök egy fél regénnyel, és magamnak kell befejezni. Tiszta szívás. De tudod, attól félek a legjobban, hogy soha többet nem jön vissza. És most is félek tőle, a sokadik regényem után. Na, ehhez kell az önbizalom!
Kösz mindenkinek az érdeklődést, remélem nem okoztam nagy csalódást senkinek! Ja, és igen, a reklám, tudjátok, a korszellem, ami kötelez.... Szóval: Ne élvezz egyedül! Ajándékozz Goldenlane könyvet ismerőseidnek!
Üdv mindenkinek!

BePe: Mi is megköszönjük, hogy az írónő válaszolt a kérdéseinkre, és további izgalmas és jó könyvekhez való ihletet kívánunk.