Michael A. Stackpole: Halálos örökség (részlet 1.)Az előttük magasodó Centurion nem volt olyan ormótlan, mint némely más humanoid mech. Bár karcsú sziluettje élettel telibbé tette, a gépágyúcső azonban, mely jobb karja helyén pihent, senkit nem téveszthetett volna meg. A fej ősi római sisakhoz hasonlított, de Kai és az őrmester tudták, nem pusztán dekorációs célokat szolgál. Több ezer érzékelővel látták el, melyek valójában az óriási hadigépezet szemét és fülét alkották.
Yen-lo-wangon nem lehetett látni a többi mech hó- és jégszín álruháját. Mostanáig a Kestrel bolygón tárolták, az Allardok ősi birtokán. Fekete és barna foltosra festették, némi kékkel vegyítve az arcpanel közelében, egy sólyom színeit utánozva. A bal mellkas felett a Kestrel Gárda ágaskodó sólymot formázó címere díszelgett.
Az alacsony férfi összerezzent.
- Tudja, láttam az első csatája közben.
- Ott volt a Solarison húsz évvel ezelőtt? - mosolygott tudálékosan Kai.
A férfi megrázta a fejét.
- Hát, tulajdonképpen nem. Láttam, ahogy Peter Armstrong gépének támad, amikor először sugározták a csatát. Lássuk csak, abban az időben a Cor Carolin állomásoztam. Emlékszem, Armstrong Griffinjét bámultam - talán Marsnak hívta...
- Arésznak - javította ki udvariasan Kai.
- Ja, Arésznak - az őrmester szégyenlősen vállat vont. - Hát, az a sok istennév megzavarja az ember koponyáját, nem igaz? Az a Yen-lo-wang is valami isten, ugye?
- A halottak istene a kínaiaknál - suttogta Kai. - A Kilenc Pokol Királya.
Az őrmester szélesen elvigyorodott.
- Ja, persze. Ezért volt az a címe a csatának a holovideken, hogy "Az Istenek Küzdelme". Hát, én végignéztem. Pillanatnyi elmezavaromban az apjára fogadtam - főleg, mert nyerés esetén sokszorosan fizetett. Amikor a papája megnyuvasztotta Armstrongot, besöpörtem a jussomat. Megduplázták a nyereményemet, mert meg is ölte a fickót.
Az őrmester olyan szeretettel veregette meg Yen-lo-wang lábát, mellyel mások csak imádott ebüket vagy lovukat illetnék.
- Sohasem hittem, hogy egyszer közelről láthatom ezt a gyönyörűséget - mondta szégyenlős vigyorral, amint visszafordult Kai felé. - Ha nincs ellene kifogása, uram, személyesen szeretném gondját viselni a mechjének. Tudja, afféle privát techje lennék - persze a többi dolgom mellett.
Kai viszonozta az őrmester mosolyát, s komor gondolatai és érzései más vágányra terelődtek.
- Nagy örömmel venném, őrmester, ha ön viselne gondot a mechemre - felpillantott a Centurionra - És biztos vagyok abban, hogy neki sem lesz kifogása ellene.
A tech bólintott, és újra megveregette a mech lábát.
- Cseppet se aggódjon, uram, a jó öreg Marty Rumble és Yen-lo-wang a legjobb barátok lesznek. Csúcsformába fogom pofozni.
Odalépett, hogy kiegyenesítse a kötélhágcsót, mely a mech vezérlőfülkéjéből a földre vezetett.
- Először is, másszon be, és lássuk, mit tud. Én a lőtér irányítótornyában leszek. Hívjon a 27-es sávon, amikor kész az indulásra.
Kai gyorsan felkapaszkodott a létrán. Amikor a mech pilótafülkéjébe ért, intett Rumble-nak, hogy lépjen el a létra mellől, és megnyomta a visszahúzó gombot. Amikor a létra visszatekeredett a mech állában elhelyezkedő tárolóba, a polarizált arcpanel leereszkedett, és a helyére csusszant. A szorosan lezárt fülke kiegyenlítette a nyomást, Kai füle pedig pattant egyet.
A fiú belesüppedt a mech vezérlőülésébe, és levetette hosszú gyapjúnadrágját, csak egyensortját hagyva magán. A hűvös levegőtől libabőrös lett a lába, de amikor beindította a mech mellkasában izzó fúziós reaktort, érezte, hogy a kabinba meleg léghullámok örvénylenek. Jól tudta, hogy a fülkében olyan tikkasztó forróság támadhat, hogy sortján kívül semmit sem lesz képes megtűrni magán.
Miután bekapcsolta az ide-oda kígyózó biztonsági öveket, előhúzta a hűtőmellény elektromos vezetékét annak apró, bal zsebéből, és a vezérlőülés bal oldalán levő csatlakozóba illesztette. Néhány pillanatba telt, míg teste hozzászokott az érzethez, amely ahhoz hasonlított, mintha millió csúszómászó tekergőzne rajta, amint a lomha hűtőfolyadék áramlani kezdett a mellényben. Elmosolyodott, amikor eszébe jutott egyik oktatójának megjegyzése: "Még mindig jobb, ha az embert férgek másszák, mintha puhára fő."
Kinyitott egy panelt a vezérlőülés jobb oldalán, és négy rövid kábelt húzott elő, meg egy darab fényes papírt. A medszenzor tapadóelektródáit kihámozta a papírból, és mindkét combjára és felkarjára felragasztott egyet. Majd a vezetékek lekerekített végét hozzácsatlakoztatta a négy elektródához, a túlsó, villás végeket pedig átfűzte hűtőmellényének karikáin. A csatlakozók fémesen ütődtek egymásnak, amint hintázni kezdtek a torka közelében.
Kai a feje mögé nyúlt, és a vezérlőülés mögötti polcról leemelte a neurosisakját. A fejére illesztette, hagyva, hogy súlya inkább a hűtőmellény kipárnázott vállrészén nyugodjon. Körbecsavarta, és beállította, úgy, hogy a sisakba szerelt neuroszenzorok gyűrűje szépen hozzásimuljon a koponyájához. Kis ideig bajlódnia kellett, de végül sikerült elérnie a pontos illeszkedést. Azt hiszem, megint le kell vágatnom a hajam...
A medszenzor csatlakozóit a sisak nyakán levő aljzatokba illesztette. Amint próbaképpen elfordította a fejét, elégedetten tapasztalta, hogy a sisak hexagonális arcpanelje középen áll. Végül összeillesztette a sisakot rögzítő tépőzárakat. A következő lépésre készen előrenyúlt, és megérintett egy világító sárga gombot a vezérlőpulton.
A komputer géphangja betöltötte neurosisakját.
- Yen-lo-wang vagyok. Ki akar bejelentkezni a Kilenc Pokol Királyánál?
- Kai Allard-Liao vagyok.
A hangfalak egy pillanatig csak gépies búgást közvetítettek, mielőtt a számítógép válaszolt:
- Hangminta azonosítva. Mi az egyetlen állandó szabály?
Kai nagyot nyelt.
- Tiszteld apád és anyád.
- Engedély megadva. Tudd, Kai Allard-Liao, hogy büszke rád apád és anyád.
Bekapcsolta az adóvevőt.
- Centurion a toronynak. Hall engem?
Rumble kissé ziháló hangja válaszolt.
- Pont most értem ide, hadnagy. Az irányítás készen áll. Felkészült?
- Minden rendszer működik.
- Remek. Forduljon az egy-nyolcvanas irányra, és induljon délnek. Sétáljon ki vele, utána felgyorsíthatja utazósebességre. A gyakorlótér nem éppen elsőosztályú. Leginkább érzékelőkkel felszerelt, romos acélszerkezetek, amiket a mech különböző azonosítókkal fog ellátni a kijelzőjén.
- Roger - Kai lenyomott két gombot a vezérlőpult jobb oldalán. - Diagnosztikai adatokat küldök a 30-as és 31-es sávokon. Külön a mechanikáról és külön a fegyverzetről.
Rumble hangjában elragadtatás hallatszott.
- Ezt meg tudja csinálni?
- Aha. A berendezés választható tartozék, melyet a Solarison használnak, hogy a bukmékerek követni tudják a mech teljesítményét a harc során. Ezzel le tudják állítani a fogadásokat, ha a mechet olyan belső károsodás éri, mely a nézőknek nem szembetűnő. Adatküldés indul.
Kai másodlagos monitorán adatok tömege szántott végig. Elég hosszan bámulta ahhoz, hogy megnyugodjon, a helyes információt küldi a helyes frekvencián, majd lehívott egy újabb programot, mely a Yen-lo-wang számítógépes diagnosztikai képét vetítette a monitorra. A számítógép jelezte, hogy a mech aktív fegyverzettriója élesre töltve, bevetésre készen áll. A többletsúly, és a mech speciális változtatásai miatt - főleg, mert a mech jobb karján levő Pontiac 1000 nehéz gépágyút egy könnyebb, Luxor típusúval helyettesítették - a Centurion mellkasáról lekerült a nagy hatótávolságú rakétaindító és a hozzá tartozó tár. A gépágyú lőszertára a Centurion jobb mellrészében kapott helyett. Yen-lo-wang ezen kívül két közepes lézerrel is büszkélkedhetett, törzsének elülső és hátsó részén.
A neurosisak Kai egyensúlyérzetének impulzusait egyenesen a számítógépbe továbbította, lehetővé téve az ötventonnás fémóriásnak, hogy kápráztató könnyedséggel dübörögjön előre, majd forduljon délnek. A pilóta kérésére a komputer azonnal durva, mechanikus mozdulatokká alakította a mikro-elektromos impulzusokat, azáltal, hogy áramhullámokat bocsátott ki a mech myomer izmainak összehúzására és elernyesztésére. Kai többéves tapasztalatával csaknem minden erőfeszítés nélkül elkormányozta a halálosztó masinát.
A Centurion merész, egyenletes léptekkel haladt kifelé a mechdokkból, de Kai még a legapróbb hibáját is észrevette, és korholta magát érte. Nem tűrte el magától, hogy a kéthónapos szünetet, amíg a Skondiára utazott, vagy általános kimerültségét kifogásként használja, hanem csak hajtotta magát, hogy egyre jobb legyen.
Jobb kezével megnyomott egy másik gombot a vezérlőpulton. Arcától egy méternyire, a kabin alacsony mennyezetétől körülbelül másfél méterre, egy két méter széles számítógépes holokijelző villant fel. Bár íve mindössze 160 fokos szöget zárt, tökéletes, 360 fokos látómezőt biztosított a Centurion körüli területről. A kijelzőt halvány vonalak tördelték előre, balra, jobbra és hátra mutató tűzvonalakra, a középső részen pedig két aranyszín célkereszt lebegett.
Az áttetsző holokijelző tiszta rálátást engedett Kai-nak a vezérlőpultra, az adatmonitoraira, és a nagyon fontos termométerre. Ha távolabbra összpontosított, kilátott a Centurion arcpaneljén túlra, bár a tízméteres magasság kissé eltorzította a képet. Az alapkijelző a kinti terepet nagyított formájában mutatta, melyhez látható fényt használt, s durván olyan illúziót keltett, mintha Kai gyenge távcsövön át nézte volna. A program, melyet a komputer arra használt, hogy digitalizálja a külső vizuális adatokat, felnagyította a legfontosabb részleteket, és feliratozta az azonosított tereptárgyakat. Ebben az esetben ez az éleslövészetet jelző figyelmeztető táblák felbontásának növelését , valamint egy elsuhanó légivadász azonosítását jelentette, melyről kiderült, hogy egy barátságos, hatvanöttonnás Lucifer, mely a bázistól távolodási manővert hajt végre.
Kai bekapcsolta a rádiót.
- Kiértem. Végsebességre viszem Yen-lo-wangot.
Kai anélkül, hogy megvárta volna a pályairányítás engedélyét, előrelódította a mechet, és felgyorsította lépéseinek iramát. A havas talajon végigdübörögtek a roppant fémtalpak, átcsikorogva a kora téli hó jeges páncélján, és valósággal felszántották a talajt. Ahogy a mech sebessége fokozatosan közelített a talajon való közlekedés óránként 65 kilométeres maximuma felé, Kai érezte, hogy felgyorsul a szívverése. Kéthónapi semmittevés után micsoda nagyszerű élmény.
Rumble hangja szaggatottan érkezett a hangszóróból.
- Minden rendszer kitűnő, Centurion. Nálam tizenöt másodperc a hatótávolságig. Az elektro-optikai módban nem fog mesterséges képeket kapni, csak magrezonancián vagy infravörösön. Mindhárom mód feliratoz. Készüljön. Sok szerencsét.
Kai a tűzgombokra csúsztatta ujjait a vezetőülés karfáján. A jobb kezével irányította a gépágyú és az elülső lézer célkeresztjeit, a ballal pedig a hátsó lézert. A jobb hüvelykujja alatti gomb indította a gépágyút, míg két mutatóujjával a lézereket hozhatta működésbe.
Figyelmeztető kürtjelek éles sivítása jelezte, hogy beért a gyakorlótérre. Hótalpas gyalogosok szaladtak szét egy kis fakunyhóból, amit a komputer félnehéz Goblin tankként azonosított. Kai a kivetített képre dobta az elülső célkeresztet, hagyta, hogy egy pillanatig aranyszínben pulzáljon, majd hüvelykujját a tűzgombra szorította.
A Centurion gépágyúja égzengésszerű robaj közepette egy sor hasított urániumlövedéket lőtt ki. Felsüvítettek a dombra, egyenesen a kunyhóig. Az ajtó milliónyi szilánkra robbant, majd semmivé lett a tető, zsindelydarabokkal telehintve a hófödte dombot. A pillanat törtrészéig a rozoga szerkezet egyben maradt, bár úgy festett, mintha láthatatlan láncfűrész vágta volna ketté. Aztán, miközben Kai a gépágyú egyenesben tartásával küszködött, a fémzivatar darabokra szaggatta az építmény megmaradt részét.
A komputer szinte azonnal Valkyrie felirattal illette egy bal oldalt feltűnő, horpadt, darabokra tört olajfúrótorony rozsdásodó tetemét. Kai villámgyorsan ráküldte az arany célkeresztet, majd telibe kapta a törzsre szerelt közepes lézerrel. A rubinvörös sugár alacsony pályát írt le, és a havat terjedelmes, gomolygó páracsóvákká hevítette. A gőz felszállt, és vaskos, fehér felleggé gomolyogva borult a toronyroncs fölé, elhomályosítva Kai látóterét.
Kai bal kezével elektro-optikai üzemmódból magnetikus rezonanciára állította a kijelzőt. A berendezés a normál vizuális analógokról a terep vektorgrafikus képére váltott. Fél másodpercre felvillant a torony teljes valóságában, majd a komputer összetördelte az objektum vonalait, és a könnyű mech sziluettjébe rendezte, melyet képviselni hivatott.
Kai felvitte a célkeresztet, és újra elsütötte a gépágyút. A kijelzőn acél keresztelemek villantak és hasadtak szét, ahogy a nehézfegyver lövedékei átcsapódtak rajtuk. A számítógép ábrázolása, mely azt vette figyelembe, hogy milyen természetű károkat okozott volna a támadás egy Valkyrie esetében, a mech mellkasáról szerterepkedő páncéldarabokat mutatott. Kai látta, amint a Valkyrie megbillen, mialatt elsődleges adatmonitorán végigsorjáztak a hihetetlen károkról beszámoló adatok.
A Valkyrie összeroskadt, míg valós megfelelője lassan omlott a talajra. Mögötte a komputer újabb képzeletbeli veszélyforrást azonosított, majd egy még egyet. Kai gondolkodás nélkül végigszántott a pályán. Amikor a mechjében fokozódó hőség hatására a hőjelzők kékről zöldre, majd sárgára váltottak, ideiglenesen felhagyott a gépágyú használatával, és a lézerekre összpontosított. Bár azok kisebb rombolást okoztak - és az elülső lézer hajlamos volt túl alacsonyra célozni -, kevesebb hőt termeltek.
A kör végén Kai izzadságban fürödve hangosan felnevetett.
- Úgy érzem, mintha holtamból támadtam volna fel. Szuper volt!
fordította: Tóth Judit
Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Loren L. Coleman: Gyulladáspont (részlet).
| Létrehozás: 2003. szeptember 18. 16:25:27 | Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:20 |  Nyomtatási forma |
|
