Enciklopédia: | A pusztaságban nincs élet. Ha nincs élet, nincs élelem sem - gondolod végig. Majdnem 40 napja, hogy utoljára Szomjadat csillapítottad. Amikor ráakadtál a prédára, alig pislákolt benne az élet. A torz, csonka test az éhhalál szélén állt; karján és combján harapás nyomok. A szerencsétlen őrületében saját húsát is kikezdte, de életben volt. Utolsó cseppjei csillapították valamelyest a te éhségedet is. Küzdelme véget ért. Tudod, mit érezhetett, hisz éjszakáról éjszakára érzed ezt a mindent lebíró vágyat: táplálkozni. Nem emberi mértékkel mérhető, ahogy az emberi táplálék sem képes csillapítani. A hús vágyai eltörpülnek, egy még nagyobb kényszer nyomja el őket: vér kell, hogy élj. Minden nap megküzdesz vele, minden nap túléled évtizedek, évszázadok óta. Már az emberként ért dolgok is megedzik a porhüvelyt, de a vér hatására természetfeletti módon megerősödött az ellenálló képessége. Ennek ellenére nem minden vámpír elpusztíthatatlan. A változást a kor, és a Herceg vére hozta el számodra; azóta kevésbé árt a tűz, a nap fénye is. A sérüléseket továbbra is érzed, de nem olyan végzetesek... Emlékszel, mikor a lándzsa átjárt, földhöz szögezve. Gyilkosod nem ölt meg azonnal, röhögve hagyott ott, hogy majd a nap tüze fejezze be számára ezt a piszkos munkát. Furcsa élmény volt látni újra a napfelkeltét, ha csak egy pillanatra is... Aztán az eleven tűz megolvasztott, darabokra szaggatott. - Ez hát a vég - gondoltad, mielőtt kihunyt tudatod. Estére fájdalommal, de újra egyben ébredtél fel néhány mérfölddel távolabb, ahová a szél sodorta a hamvakat... Mint az Ölelésed utáni éjszakán... Úgy tűnik, ebben a testben kell leélned élőholt létedet." A képesség permanens vasszervezetet biztosít, és +5 mentődobást ad éhínség ellen.
|