Blaine Lee Pardoe: Hősi nagyság (részlet)Archer Christifori nem érezte jól magát, de a mozgással csak rontott volna a helyzeten. Három törött bordával és számtalan zúzódással gyakorlatilag nem létezett kényelmes pozíció. Adtak ugyan neki fájdalomcsillapítókat, de a gyógyszerek csapdába ejtették valahol az agónia és az eszmélet határmezsgyéjén.
A mennyezeten pörgő ventilátort bámulva azon gondolkodott, mennyi ideig kell még itt maradnia a tábori kórházban. Remélte, hogy mindössze néhány napig. Sértetlen jobb kezével rácsapott a lepedőre, százszor is elátkozva az elvesztegetett időt, és megpróbált valami elviselhetőbb testhelyzetet találni.
Pokoli hét állt mögötte. Unalmas hónapokon át utazott a Belső Szférából a klánok területére, hogy aztán szembesüljön a hirtelen, sokkoló terrorral. A Buldog harci kötelék mindössze néhány nappal korábban érkezett meg a Huntress rendszerébe, és mint kiderült, éppen az utolsó pillanatban. A klánok inváziójának véget vető hadjárat másik része, a Kígyó hadművelet hadereje csupán maroknyi bevethető egységre fogyatkozott. Az otthonuktól elvágott kígyók emberanyag és utánpótlás hiányában képtelenek voltak véghezvinni a Füstjaguárok megsemmisítését.
Archer egysége, a 10. lyrán gárda a Huntressre érkező Buldog harci kötelék részét képezte. Emlékezett, ahogy az űrjárók megközelítették a felszínt a bolygót borító viharfelhőkön keresztül. Ő és egységének többi tagja a csatamechek pilótafülkéjében ülve várta a dobózsilipek nyitását. Utasításaik szerint a Northwindi Felföldiek visszavonulását kellett fedezniük, akik a Dhuan-mocsár sűrű, bűzlő lápjában harcoltak a Jaguárok ellen.
Miközben az eszmélet határán ingadozott, közeledő lépteket hallott a folyosóról. Ez nem a nővérek puha cipőinek halk csosszanása volt, hanem az Egyesült Nemzetközösség Fegyveres Erőinél szolgáló tisztek védjegyévé vált sarkantyúk összetéveszthetetlen csengése. Felemelte a fejét, hogy lássa az érkezőt, és a következő pillanatban több elmosódott alak lépett be a látóterébe.
- Christifori őrnagy - szólalt meg az egyik. Archer pislogva próbálta fókuszálni tekintetét.
- Uram - préselte ki magából, és annak ellenére, hogy a hátán feküdt, ép jobb kezét tisztelgésre emelte. Azonnal felismerte Victor Davion herceget, saját parancsnokát, a Buldog hadműveleti csoport vezetőjét, de a többi tiszt ismeretlennek tűnt számára.
- Olvastam MacLeod ezredes utólagos jelentését az ön kereső-mentő küldetéséről - mondta a herceg halvány mosollyal. - Pokoli dolgot művelt, őrnagy.
Archer a fejét rázta - amennyire tudta.
- Nem mondhatnám, uram. Csak a parancsot teljesítettem.
A herceg félrebillentette a fejét.
- Ha jól emlékszem, őrnagy, a parancsban nem szerepelt, hogy egyenesen az előrenyomuló Füstjaguárok között landoljanak.
Archer félig leeresztette a szemhéját. Begyógyszerezett elméjének ködén keresztül kezdtek visszaszivárogni az emlékek.
Az űrjáró megremegett.
- Strong kapitány, tegyen le minket pontosan a Northwindi Felföldiek és a Jaguárok közé - adta ki a parancsot Archer.
- Értettem, őrnagy - hangzott fel Strong válasza Archer fejhallgatójában. - Egy perc a ledobásig, visszaszámlálás indul. Forró landolási zóna.
Az őrnagy átváltott a parancsnoki század frekvenciájára.
- Nincs sok idő, tehát jól figyeljenek! Feladatunk a Felföldiekre nehezedő nyomás enyhítése. Ezek az emberek a vérükkel fizettek a hadműveletért, mi pedig azért vagyunk itt, hogy módjuk legyen megünnepelni a győzelmet. Elnyújtott alakzatot kell létrehoznunk a Jaguárok és a Felföldiek között. Az arcvonal balján helyezkedik el a parancsnoki szakasz, középen a támadó, jobbra pedig a felderítő. A parancs egyszerű: egyetlen Jaguár sem juthat át a Felföldiekhez.
- Uram - szólalt meg Moss hadnagy -, tűzerőben és létszámban is felülmúlnak minket. A 2. század húsz perc múlva itt lesz. Nem várhatnánk meg őket?
- Azok a srácok már így is megélték a poklot. Befejezzük, amit elkezdtek. Ne feledjék: egyetlen Jaguár sem juthat át!
Archer szeme lassan kinyílt.
- Azt a parancsot adta, hogy mentsük fel a Northwindi Felföldieket, uram. Ha vártam volna, jó harcosok halnak meg. Eddig is túl sokan vesztek oda.
A herceg bólintott.
- Nem kritizálni akarom, őrnagy, inkább dicsérni. Nemcsak hogy elfoglalta a kijelölt területet, de habozás nélkül magához is ragadta a kezdeményezést. A parancsnokai jelentése szerint egyszerre hat Füstjaguár mechhel szállt harcba. Bámulatra méltó teljesítmény.
Archer mély lélegzetet vett, elméjének egy része továbbra is az emlékképek közt ragadt.
- Több mumus közeledik felém, mindegyik nehéz gép - közölte Friscoe hadnagy a rádióban; hangját átitatta a félelem.
Archer Faltörőjének rövid hatótávolságú érzékelői sem festettek valami szívderítő képet a helyzetről. Túl sok Jaguár mech volt a környéken, kiéhezett falkaként űzték, hajtották maguk előtt a Felföldieket.
- Rendben, emberek, itt fogunk megfizetni nekik a Kígyókért. A klánosok felrúgták saját harci szabályzatukat, tehát mindenki legyen óvatos! Mindenki támadjon több célpontot, lőjenek mindenre, ami mozog! Vegyenek tűz alá mindenkit, aki megpróbál áttörni a vonalon!
Az első érkező mech egy Jaguár Keselyű volt; matt szürke álcafestése több helyen megégett, felhólyagzott. Archertől balra kelt át a gerincen, az alakzat szárnya felé mozgott. Meg sem próbált harcba bocsátkozni vele. A környező ingoványban visszavonuló Felföldieket üldözte, madárszerű sziluettje esetlenül bukdácsolt át az őrnagy látómezőjének perifériáján.
Archer elfordította Faltörőjének felsőtestét, és előretolta az irányítókat, hogy a célkereszt a száguldó Keselyűre álljon. Három félnehéz impulzuslézerét egy áramkörre kapcsolta, és elindult előre a mechjével, hogy biztosan tartsa a távolságot. Működésbe hozta a lézereket, és a levegő megtelt fényes, smaragdzöld villanásokkal, ahogy a sugarak a Jaguár omnimech oldalába és hátába fúródtak. Egyik fegyver sem hibázta el a célt, a lövések megrázták a mechet, és megolvasztották a páncéllemezeket. Az omni lelassított, és megtorpant, a klános pilóta szembefordult a támadással.
Archer folytatta útját felfelé a domboldalon, miközben egy Tűzlepke is megpróbálkozott az áttöréssel. Az őrnagy figyelmen kívül hagyta a közeledő Keselyűt, célba vette a világosbarna Tűzlepkét, és tüzet nyitott megnövelt hatótávolságú lézereivel. A pilótafülke hőmérséklete megemelkedett, ha csak egy pillanatra is.
- Hill űrjáró, itt Páncélos. Mikor érkeznek? - A homlokáról lecsorgó verejték csípte a szemét.
- Páncélos, itt az A. P. Hill. Tizenkét percen belül ott leszünk maguk fölött.
- Jobb lenne inkább öt...
- A jelentések túloznak, uram. A 2. század űrjárója csupán néhány percnyire járt. A jobb szárnyamat felgöngyölítették, de a bal és a centrum kitartott. Minél több Jaguárra tüzet akartam nyitni, hogy inkább velem foglalják el magukat, mint a Felföldiekkel.
- A százada többi részét végül meghátrálásra kényszerítették, de maga tartotta a frontot.
Archer a herceg hangjából érződő tisztelet hallatán elvörösödött.
- Uram, ön már régóta vezeti a 10. lyrán gárdát. Nagyon jól tudja, hogy a harci helyzetek nem mindig átláthatók.
- Ebben az esetben erről szó sincs. Amikor összeszedték magát, már katapultált. A mechje majdnem nyolcvankilenc százalékos páncélveszteséget szenvedett. A gépe körül hat omnimechet és három elementált találtak, és a Faltörő harci számítógépének memóriájában rögzített adatok szerint mindegyikkel ön végzett.
A Harci Sólyom megbillent, amikor Archer egyetlen megmaradt nehézlézerének sugara a térdébe vájt, és az ízület halk pukkanással, fehér és szürke füstöt eregetve megsemmisült. A mech olyan erővel csapódott a domboldal sarába, hogy még az őrnagy gépe is beleremegett. Archer elsuhant a néhány perccel korábban leterített Tűzlepke mellett, és tekintetével, valamint rövid távú érzékelőivel végigpásztázott a harcmezőn.
Tőle jobbra egy fekete-szürke csíkos Galahad kapaszkodott fel az emelkedőn. Már jóval a gárdisták megérkezése előtt megsebesülhetett. A Huntressért vívott hosszú küzdelem egyik túlélője volt, aki klánja és életmódja fennmaradásáért harcolt. A mech szinte már fáradt mozdulattal emelte célzásra Gauss-fegyvereit. Archer tudta, mit érezhet a harcos. A csata utóbbi tíz percében egysége kénytelen volt visszavonulni, és saját mechje is inkább volt ócskavas, mint működő harci gép.
Ő is célzott négy megmaradt félnehéz impulzuslézerével, valamint a még működő, megnövelt hatótávolságú nehézlézerrel. Sikerült elsőként lőnie, smaragdzöld és rubinvörös energiasugarak záporát zúdította ellenfelére. Két impulzuslézer elhibázta a célt, a lézernyalábok a mech lába mellett fúródtak a sáros talajba. A nehézlézer sugara viszont pontosan a Galahad fejébe, a pilótafülke közepébe csapódott.
Az omni két Gauss-lövedékkel válaszolt, az ezüstös fémgömböket mágneses mező gyorsította szuperszonikus sebességre. Az egyik messze elvétette, a másik viszont belefúrta magát a Faltörő jobb felsőtestének papírvékony páncéljába. A mech hátratántorodott, a figyelmeztető lámpák felvillantak, és Archert hőhullám borította el, akár egy forró, nedves takaró. A sérülésjelzőn felgyulladtak a fények. A mechje haldoklott körülötte.
Alig tudta talpon tartani a gépet, miközben a célon tartotta fegyvereit. Félnehéz impulzuslézerével befogta az omnit, miközben átgyalogolt az egyik korábban megölt elementál tetemén. Archer tüzelt, de a Jaguár mechharcos is. Nem várta meg a becsapódást. Ujjait a katapultvezérlő köré fonta, és teljes erejéből kirántotta a gyűrűt. Hideg légáramlatot érzett, és a továbbiakból már csak a fémcsikorgásra és az éles fényvillanásra emlékezett.
- Igen, uram - válaszolta egyszerűen. - Azt hiszem, én öltem meg mind.
A herceg gyengéden megveregette a vállát, és elmosolyodott.
- Végeztünk az itteni tisztogatással, őrnagy. Holnap elindulunk a Strana Mechtyre, ahol egyszer és mindenkorra véget vetek ennek az inváziónak. Egyelőre azonban az a feladatom, Christifori őrnagy, hogy a legnagyobb megtiszteltetéssel kitüntessem önt, a Csillagliga Becsületrendjével, az első Csillagliga Védelmi Erő hagyományaihoz méltó bátorságáért. - A kinyújtott kezében tartott medálon megcsillant a mennyezeti lámpák fénye.
Archer ép kezével erőtlenül legyintett.
- Uram, a legnagyobb tisztelettel, de ez a kitüntetés a Kígyó harci köteléket illeti. Ők hónapokon keresztül harcoltak a Jaguárok ellen, én pedig alig néhány percet. Közülük valaki biztosan jobban megérdemli ezt a medált, mint én.
- Ne szerénykedjen, őrnagy! A mai napon annyi kitüntetést nyújtottam át a Kígyóknak, hogy kezd izomlázam lenni. A Buldog kötelékből mindössze ketten részesültek ebben a megtiszteltetésben, és az ajánlások egyenesen a Kígyó parancsnokaitól érkeztek. Az ön esetében a Northwindi Felföldiek parancsnoka, MacLeod ezredes tett javaslatot. A mocsár mélyéről követte figyelemmel a teljesítményét.
Archer szólni sem tudott. Lenézett a tenyerében nyugvó medálra.
- A Jaguár mechekről leolvasztott páncélból készítették - mondta Victor herceg, és összezárta Archer ujjait a fémdarabon.
- A húgom - hebegte az őrnagy. - Neki fogom adni. - A medál hűvös érintéssel simult a tenyerébe, és úgy érezte, mintha a kezéhez tartozna. - A távollétem alatt ő igazgatja a család ügyeit odahaza a Thorinon. Mindent egyedül kellett csinálnia. Akkor sem voltam otthon, amikor a szüleink meghaltak. Csak mi maradtunk egymásnak, és megígértem neki, hogy ez lesz az utolsó hadjáratom.
- A család fontos - bólintott Victor herceg. - Az ENFE nem akarja elveszíteni önt, de az ember életében nem csak egyféle kötelesség létezik. Nekem is van egy húgom, aki sokat jelent számomra. - Nyilvánvalóan Yvonne-ra, a legfiatalabb Davion utódra célzott. Másik húgát, Katherine-t szemlátomást sokkal jobban érdekelte Victor hatalmának megszerzése, mint bármiféle vérkötelék. - A húga nagyon büszke lesz önre. Maga valódi hős. A Becsületrendet már több mint három évszázada nem ítélték oda senkinek. Nagy elismerést jelent, és külön büszkeség számomra, hogy tulajdonosa saját egységem, a 10. lyrán gárda tagja.
- Sokkal jobban megérdemli, mint én - mormolta Archer kábán, még mindig Andreára gondolva.
A herceg megértően bólintott.
- Apám egyszer azt mondta, a medálok és kitüntetések nem annyira a viselőjük, inkább a társadalom számára jelentenek sokat. Ad nekik valamit, amit elismerhetnek, amire áhítozhatnak. - Archer mintha vágyakozást látott volna a herceg kék szemében; mintha arra vágyott volna, hogy az apja még éljen, és lássa mindazt, amit a fia véghezvitt.
- Hanse Davion nagy ember volt - mondta Archer. - Ha ő mondta, akkor bizonyára úgy is van. - Szavai összemosódtak, még mindig a gyógyszerek hatása ellen küzdött. - Köszönöm, uram - nyögte ki végül.
- Nem, őrnagy. - Victor Davion megveregette Archer medált tartó jobb kezét. - Én köszönöm.
Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Loren L. Coleman: Harcmezők (részlet).
Létrehozás: 2007. június 11. 12:29:42 | Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:20 | Nyomtatási forma |
|