| Enciklopédia: | Leah csontujjai fülbántóan karistolódtak a márványlapon, ahogy fel s alá húzta felette csontmarkát. - Bah, Felkapaszkodott, nem lennél most itt, ha én nem lennék. És te sem, Kitaszított! - a nevezet két isten láthatóan fel sem vette az iménti megjegyzést. Az amorf, alaktalan massza egykedvűen nyújtogatta egyetlen csápját a semmibe. Chara-din úgy tudta, hogy senki sem lenne Ghallán, ha ő nem lett volna. Márpedig hívők nélkül, istenek sincsenek. Hármuk közül a messze legifjabb, Dornodon beletúrt rövid, hófehér hajába. Még halandó életéből hozta magával ezt a szokást, és szívesebben is mutatkozott emberi formájában. Természetesen neki is meg volt a véleménye arról, hogy mi történt volna, ha nincs a világégés. Az undorító jók, meg a buta semlegesek már rég elfoglalták volna az egész világot. Ő legalább rendezte kicsit az erőviszonyokat. A Világégés fájdalma sokakat állított a gonosz oldalra. - Nem azért találkoztunk, hogy tartalmatlan vitákkal töltsük az öröklétet! - Chara-din felől jött a hang, de mivel a normál beszédre alkalmatlan volt minden testnyílása, így a beszéd egyszerűen csak megjelent a levegőben, mint egy szellentés, és elsuhant a másik kettő fülébe. Leah fojtatta a márványasztal piszkálását. Már csinos kis barázdákat húzott bele. Ez nála az idegesség biztos jele volt. Mindhárman hasonlóan kényelmetlenül érezték magukat. Ritkán találkoztak egymással, még ritkábban beszélgettek, amire azonban most készültek még nem volt példa a világtörténelemben. - Követnünk kell híveink példáját! - mondta Dornodon kivéve kezét a hajából. Nála meg ez volt a feszültség biztos jele. - Az inkvizítorokra gondolsz? - Leah szájából a szavak is csikorogva jöttek elő. - Ostoba halandók! Ők sem érnek többet, mint bármelyik más. Semmi hasznunk nem származhat belőle, ha segítjük őket. - Chara-din szavai ezúttal éles ropogásként hatoltak el az isteni fülekbe. Dornodon ilyenkor gyűlölte istentársait. Na egyébként sem ettek egymás tenyeréből, már akinek van ilyenje, de ez a nagyképűségük mindig dühítette. Régóta, túl régóta voltak már istenek, és lenézték a halandókat. Ő azonban tudja honnan jött. És ami még ennél is fontosabb, tudta hogy mennyire fontosak a hívek. És erősebbé kell tenni őket. Erősebbé, hogy harcolni tudjanak a jók és a semlegesek ellen. - Csak annyit kérek tőletek, hogy segítsetek összeszedni a szabadon áramló rengeteg mágikus energiát a Túlélők Földjéről, és ezzel segítsük leghívebb szolgáinkat, az inkvizítorokat, munkájukban. - Chara-din csapott egy hatalmasat csápjával, majd ezt követően elteleportált. A másik kettő tudta, nála ez a beleegyezés jele, de nem ereszkedik le soha sem oda, hogy ezt ki is mondja. Dornodon várakozva nézett a Csontarcúra. Amaz egy apró fejbiccentéssel jelezte beleegyezését. A szövetség megköttetet. Az istenek a következő üzenetet küldték az inkvizítoroknak: Hosszú, küzdelmes időszakon vagytok túl. A jók, és a semlegesek elleni csata rengeteg energiát igényel. A gonoszság terjesztése rendkívül fáradtságos munka. De ti mégis állhatatosan küzdötök az ügyetekért. Ezért a jutalom sem maradhat el. A három gonosz isten úgy döntött közösen segít meg titeket ebben a fontos harcban. Ami korábban lehetetlennek hit mindenki, Dornodon, Leah, és Chara-din követve híveit, összefogott a támogatásukra. Lehetővé tették a hívő inkvizítorok számára, hogy mágikus hatalmuk a papi mágia terén gyorsabban fejlődjön. És cserébe csak azt kérik: Folytassátok! [Mostantól teológia képzettségetek másfélszer gyorsabban fejlődik, a nem fejlesztő varázslataitok pedig 25 eséllyel mégis fejlesztenek 1- ot. Megjegyzés: 10-es teológiáig a maximális fejlődés egy varázslat elmondásakor 8(10), 20-asig 6 (7), e fölött pedig 4 (5), a zárójelben a gnómokra alkalmazott érték van feltüntetve. E fejlődési határok utáni végeredményt szorozza fel másfélszeresére a képesség. Ha egy varázslat 1-ot fejlesztene, akkor 50 eséllyel 2-ra növekedik a fejlődés.]
|
