A játék fejlesztésének lehetőségei

Miklós legutóbbi cikke a rotáció kapcsán megosztotta a játékosokat, voltak, akik kifejezetten támogatták, mások szerint erre már jóval korábban szükség lett volna, de szép számmal olvastam olyan véleményeket is, amelyek szerint nem volna szabad ilyen drasztikus lépéseket tenni, inkább némi szabálymódosítással, a jelenlegi keretek között kéne folytatni a játék fejlesztését. 4-5 évvel ezelőtt még én is ennek az álláspontnak a híve voltam, mostanra azonban már változott a véleményem. Ennek pedig oka az elmúlt időszak játéktapasztalatai mellett az, hogy úgy érzem, bármilyen „hagyományos” fejlesztési kísérlet esetén rövid- vagy középtávon egy falba ütköznénk. A következőkben megpróbálom kifejteni, hogy miért gondolom ezt, értekezem a játék fejlesztési lehetőségeiről és az ezekben rejlő kockázatokról is. Fontos, hogy az itt leírtak a saját véleményemet képezik, lehetséges, hogy a tesztelő csapatból van, akinek más lesz ebben a kérdésben az álláspontja. Tudom, hogy egyesek számára hiteltelennek fog tűnni, hogy éppen én írok erről, hiszen Vogel Patrikkal mi ketten vagyunk a legújabb játékosok a tesztelői csapatban, ugyanakkor bízom benne, hogy a versenytapasztalatom és a régebbi mezőnyök ismerete korrigálja az eddigi tesztelésbeni hiányosságokat.


Mindenek előtt szögezzük le: valamilyen irányú fejlesztés minden kiegészítőnél muszáj, hogy jelen legyen. Ugyanis ha olyan lapok jelennek csak meg, amelyek gyengébbek, vagy ugyanolyan erősek, mint az adott paklikban hasonló funkciót betöltő lapok, akkor senki se fogja használni őket. Ha meg nem kell a lapokat a versenyeken használni, akkor a gyűjtőkön kívül nem sokan fogják megvenni a kiegeket. És persze lehet azt mondani, hogy a Beholdernek csak az a fontos, hogy megvegyük a lapokat, de ha kicsit belegondolunk: a Beholder dolgozói többek között ebből élnek. Ahogy egy péken sem kérjük számon, hogy fontos neki, hogy az emberek megvegyék a kenyerét és ezáltal biztosítsa a megélhetését, úgy a Kft. esetén sem az ördögtől való ez a gondolkodás. De az állandó fejlődés nem csak a cég érdeke, a játék sokoldalúságának, izgalmának fenntartása érdekében is fontos, hogy a paklik közötti erőviszonyok ne merevedjenek le, és mindig legyen valami újdonság, ami motiválja az embert új koncepciók kipróbálására, vagy csak a régiek erősítésére. A lapok erősödése ennek az igénynek a kielégítését is szolgálja.

De milyen úton-módon lehet a lapokat erősíteni? Erre számos különböző megoldás lehetséges. A következőkben ezeket fogom felvázolni. Természetesen ezek a kategóriák nincsenek mereven elválasztva egymástól, általában egymás mellett jelennek meg, legtöbbször egy kiegészítőn belül mindegyikre találunk példát. Gyakorlatilag a játék fejlesztésének egyik legegyszerűbb megoldása, hogy a már létező lapokhoz képest ugyanolyan funkcióval rendelkező, de olcsóbb lapokat adunk ki. Ezek a tendenciák abszolute megfigyelhetőek, ha valaki követi a játék evolúcióját. Ha csak a semlegesítés képességig megyünk vissza, akkor a Mágusok alkonyában a lapot semlegesítő lények 3 manáért jelentek meg, ma pedig már 1 mana 1 zanszilánkért hátrány nélkül (Sárkányfőnix), vagy 1 manáért minimális hátránnyal védekezésből (Inerdimenzionális tükördzsinn) lehet ugyanezt a képességet elsütni. De az olcsóbbításnak egyfajta speciális változata volt a zanszilánk költség megjelenése is, ahol a lapjaink árát bármilyen rendelkezésre álló erőforrásunkból fizethetjük (és egyben lehetővé tette, hogy ne ragadjanak be tisztán csontért, építőért vagy áldozásért jövő lapok a kezünkbe).

Mi a probléma? Itt elég konkrét az a probléma, amivel szembesül az ember: lassan nincs hova olcsóbbítani a lapokat. Vannak olyan funkciók a játékban (pl. leszedés), amire már most sem szívesen költünk el egyetlen manát sem, de egyes játékosoknak az a határozott véleménye, hogy ma már a legtöbb pakli nem engedheti meg magának, hogy 15-20 olyan lapnál többel játsszon, amire mindig minden esetben manát kell költeni. Nemrégiben hasonlót éltem át egy páros versenyen, ahol Hartner Gerivel Korlátozás szabálylapot használtunk. A 4 kezdő lapomból szerencsétlen módon mindegyik 1 manás lény volt, így képtelen voltam beleszólni ellenfeleink első körébe, és ez gyakorlatilag elég volt ahhoz, hogy kiépüljenek és nyerjenek a 2. körükben. Látható tehát, hogy bizonyos szituációkban már az egy mana költség is sok lehet, akár egy korlátozó szabálylap mellett (igaz nem a legdrasztikusabbak közül valóból) is. De akkor hova lehet még tovább olcsóbbítani? Azért az is egy elég nonszensz játékszituáció, ha mindenki az első körben kipakolja a kezét és a játékot kizárólag a 0 manás counterek mennyisége dönti el (pedig sajnos erre is van példa már most is). Erre a problémára megoldásnak tűnik erős, lehetőleg counterek elleni védelemmel bíró, meccsfordító lapok kiadása, amelyek vissza tudják hozni a játékot egy gyors terülés esetén. A baj csak az, hogy ezek sem lehetnek nagyon drágák, mert különben meghalunk, mire kitehetnénk. De számomra az se tűnik jó iránynak, ha egy manából egy lappal már meccset fordítunk. A másik leggyakoribb erősítő folyamat, amikor a lapok képességeit tesszük univerzálisabbá, a költségek bojgatása nélkül. Varázslatcounter helyett lapcounter, kör vége helyett azonnali laphúzás, és még vég nélkül tudnám sorolni azokat a lehetőségeket, amik ilyenkor rendelkezésre állnak. Ezenkívül egyféle lapra akár a korábbiaknál sokkal több képesség is rátehető. Ennek a fajta erősödésnek nincsen olyan típusú deklarált korlátja, mint az idézési költségnek, viszont a hkk nem A/5-ös lapokra készül, így azért mindent nem lehet ráírni egy lapra. Ennek jegyében a kiadó törekszik arra, hogy bizonyos gyakran megjelenő és relatíve hosszú szövegű képességeket ne szöveggel leírva, hanem ikonokkal jelölje.

Mi a probléma? Önmagában véve már az is gondot jelent, hogy azért végtelen mennyiségű ikont és szöveget sem lehet tenni egy lapra, tehát valahol itt is van egy határ. A nagyobb probléma azonban az, hogy az állandó erősödés generál egy sajátos problémát: egyes funkciók, képességek teljesen háttérbe szorulhatnak miatta. Az elmúlt időszakban ennek egy eklatáns példáját is megfigyelhettük. A legtöbb versenyen használt asztalon maradó lap már a játékba hozatalakor csinál valamit, amivel gyakorlatilag visszaadja a lapot, amit termelt. Vagy semlegesít, vagy cantrip, vagy van hasznos kijátszáskori képessége. Ennek pedig lett egy óriási hátránya: a leszedés, mint képesség nagyon erőteljesen visszaszorult, hiszen hiába szedünk le egy lapot, akár teljesen ingyen, ha már csinált valamit a kijátszott lap, akkor általában nem éri meg nekünk a történet.


Erre jó példa a Thrax halálcsapás: amikor a Legendák völgyében megjelent ez a lap, évekig csúcskategóriás spoiler volt, mert kettőért azonnaliként ősmágiával majdnem mindent leszed, ez abban a környezetben brutálisan erős volt. A felújítására 2012-ben került sor, megint a kornak megfelelő paraméterekkel: immáron egyért jött, maradt az ősmágiája, bármit le tudott szedni és még egy minimális előnye is volt. Mégsem tudta elérni az elődjének a népszerűségét, sőt, igazából a versenypaklikban használhatóság határán mozgott. És nem azért, mert a leszedések között gyenge volt, hanem, mert már ekkor felmerült az a dilemma, hogy a leszedés önmagában elegendő képesség-e egy lapra?


Azóta eltelt újabb 8 év, és azt gondolom, hogy a Kimerüléssel, ami 0-ért bármit leszedő, gyakorlatilag hátrány nélküli lövéssel (az álomjelzők néha tudnak kellemetlenek lenni, máskor viszont előnyünkre is válhatnak) a „csak egy lapot szed le” képesség terén elértük a maximumot. Mégsem tudott ez a lap néhány korlátozott versenyen kívül komoly paklikba bekerülni (olyannyira nem, hogy azóta már jelent meg új, sokkal erősebb 0 manás sárga leszedés). A konklúzió azóta még világosabb: egy lapleszedés, legyen bármennyire is olcsó, ha nincs valami lapelőnyt adó képessége, vagy alternatív felhasználása, egész egyszerűen nem rúghat labdába a mai környezetben. Egészséges ez? Aligha. A tesztelők persze próbálnak dolgozni ennek a megoldásán, felmerült a counterektől védett lapok nagyobb arányú kiadása, vagy épp a kijátszáskori képességek helyett „J” képességek adása a lapoknak, viszont ezzel nem lehet a lapleszedéseket (meg úgy unblock a lapokat) az egészséges szintre visszaterelni, csupán az történne, hogy a már meglévő, ehhez a környezethez kiadott és leszedések válnának még erősebbé.

Ha kicsit végiggondoljuk az előző két szempontot, akkor ma egy igazán optimális lap így nézne ki:

Nem rendelkezik kijátszáskori képességgel;

Van valamiféle counter-védelme;

Nem jön 0-ért vagy 1 zanszilánkért;

Elég erős ahhoz, hogy egy első körös terülés után meccset fordítson;

De azért mégse legyen broken.

Nem azt mondom, hogy ilyen lapokat lehetetlenség kiadni, de azért nem egyszerű, ráadásul, ha nincs semlegesítés meg más kijátszáskori képességek, akkor a többi skilljének kell nagyon erősnek lennie. Ezzel viszont újabb gátakat törnénk át, amiket talán még nehezebb optimálisan kitesztelni. Sokan ebben látják a megoldást, ugyanis ezzel a módszerrel úgy lehet használható lapokat gyártani, hogy tényleges erősítés nem történik. A lényege egyszerű: azokat a paklikat, amelyek nem olyan erősek, mint a tier 1-2 kettes deckek, főleg specifikus lapokkal „felhúzzuk” erre a szintre. A megoldás több mint kézenfekvő. Az amúgy is erős paklik ezáltal nem erősödnek, de mégis ad egy olyan minőségi többletet a kiegészítő, ami motiválja a játékosokat a megvételre. Ugyanez igaz akkor, amikor új entikumot/koncepciót adunk ki. Sokaknak felkeltik az érdeklődését, kíváncsiak rá, játszanak vele. De ezzel még mindig nem vagy csak kismértékben erősítjük a meglévő domináns deckeket.

Mi a probléma? Ez a megközelítés nagyon jól hangzik, de sajnos itt is megvannak a hátrányok. Az egyik, hogyha valaki nem a szó klasszikus értelmében gyűjtő és nem érdeklik azok a paklik, amiket az adott kiegészítő fejleszt, akkor nem fog vásárolni, hanem csak beszerzi a neki szükséges néhány lapot. A másik hátrány, hogy egy idő után – ami kétségkívül hosszabb idő, mint az előzőekben – rengeteg koncepció lesz ugyanolyan szinten. Hogy ez jó-e vagy rossz, azt mindenki döntse el maga. Magam részéről nagyon nem szeretem, hogyha egy metában van kb. 3 használható deck, és az ő Kő-papír-olló effektusuk dönt el egy versenyt, de a másik végletet, amikor annyi versenypakli van, hogy kb. lehetetlen felkészülni a mezőnyre, sem tartom egészségesnek, márpedig az oldalirányú fejlesztésekkel e felé megyünk óhatatlanul is.

Ráadásul vitatható, hogy a sokféle pakli a valódi változatosság felé tereli-e az irányt. Nagyon sokszor olvasom ezt az epikus követők kapcsán, hogy itt tulajdonképpen nem az etnikumok visszajöveteléről van szó, hanem sokféle kontrollról, amik egy adott etnikum legjobb lapjait használják még e mellé. Ez az érv egyébként egyszer már felbukkant a HKK-ban 10 éve, amikor a Nekrofun máglya tiltása volt a téma. A Máglyát támogatók egyik érve volt, hogy általa olyan deckek is versenyasztalra kerültek, amelyeket nagyon rég láttunk. Az ellenoldal viszont éppen azt mondta, hogy igazából itt nem különböző etnikum-deckkekről beszélünk, hanem Nekrofun máglya paklikról, amiket kiegészítettek valamivel. Hogy ugyanez-e a helyzet most is, annak megítélését mindenkire rábízom, de néminemű hasonlóság van. Összefoglalva a fentieket látható, hogy a lapok fejlesztésének számos rizikófaktora van, amiket nem egyszerű belőni és ahogy halad előre a játék egyre nehezebb az egyensúlyt megtalálni. Emiatt vetődött fel az Új Nemzedék format általánossá tételének ötlete, és ez az az ok, amiért a tesztelőcsapat hosszas mérlegelés után, nagy fölénnyel úgy döntött, hogy ez a legjobb megoldás a HKK fenntarthatósága érdekében. Ezzel ugyanis meg lehet tenni azt, hogy a jelenlegi lapkeretnél nem erősebb lapok tervezésével megtartjuk az egyensúlyt és az 1-2. pontban felvázolt problémákat kiküszöböljük. És ezzel nem azt állítom, hogy az új rendszer bevezetése után meg fog szűnni a játék minden létező problémája, és semmilyen kérdés nem fog fennmaradni. Azt viszont igen, hogy ahhoz, hogy a játék hosszú távon fennmaradjon és mi is megéljük azt, amit Makó Balázs néhány éve, hogy a gyermekünk átveszi a Nemzeti Bajnoki trófeát, ezt meg kell lépni.

Szabó András