Amikor a Cartamundival megállapodtunk, hogy a HKK-t ők fogják gyártani, rögtön meghívtak, hogy látogassam meg őket, nyilván nemcsak a gyártási folyamat bemutatása, hanem a személyes kapcsolat kialakítása miatt is. Sajnos azonban a covid járvány közbeszólt, és a találkozót el kellett halasztani 2 évvel.
De most végre a korlátozások feloldása miatt végre lehetőség nyílt az utazásra. A megbeszélések szerint úgy időzítettük, hogy a keverés - csomagolás alatt érjek oda, ez tűnt a legizgalmasabb folyamatnak. A Cartamundi gyára egy kis városban, Turnhoutban van, a repülő Hollandiában, Eindhovenben szállt le, onnan utaztam át Turnhoutba.
Házigazdáim Peter és Nancy voltak, a gyártás során is ők a kapcsolattartóim. A munkakapcsolatunk kezdete óta nagyon kedvesek és segítőkészek, ez most sem volt másképp. Számos témáról beszélgettünk, számomra az egyik legizgalmasabb az volt, hogyan lehetne a foilos kártyákat még szebbé, minőségibbé tenni, erre mutattak nekem megoldási lehetőségeket, remélem lesz köztük olyan, amit meg is tudunk majd valósítani.
A gyárat egy 2 órás túra keretében néztünk meg. A területe óriási, külön hangárnyi méretű épületben zajlik a nyomtatás, és egy másikban a vágás / keverés. Hatalmas, nagyon modern gépeket használnak, és nagyon sokat, nem véletlen, hogy ez a világ első számú kártyanyomdája. Az ívek kinyomtatása után a kártyalapokat csíkokra vágják, majd a csíkokat lapokra, és sarkazzák. Ezeket automata gépek „hordják össze”, ekkor már történik egy részleges előkeverés.
A „csomagoló nénit” adagoló gépek helyettesítik. A futószalag mellé állítva, mindegyik lerakja a saját adagolótartójából azt, ami az ő feladata: A HKK-nál az első a szabálykönyvet, a második a 11 db gyakori lapot, a harmadik az 5 db nemgyakorit, a negyedik 1 vagy 2 ritkát, az ötödik pedig néha a foilt. Minden gép külön van programozva, mit kell leraknia. Az összeállított lapokat utána a fóliázó gép rakja csomagba, és azok 11-esével kerülnek a futószalagra. Ezen a ponton van egyedül emberi munka, amikor valaki a 2x11 paklit berakja a gyűjtődobozba.
A gyártás során számos ellenőrzési pont van: a nyomtatásnál kamera figyeli, hogy nem keletkezik-e selejt, és megállítja a gépet, ha igen. A kártyák vágásánál egy másik kamera a sarkazást figyeli, hogy megfelelő-e. A fóliázó gép után egy mérlegen mennek át a boosterek, ha bármelyik súlya fél kártyányinál jobban eltér, az selejt lesz. És ugyanígy, a gyűjtődobozokat fóliázó gép a súlyban max. fél boosternyi eltérést engedélyez.
A gyárban számos projekt készült egyszerre: a HKK-t egyetlen gyártósor készítette, de ezen kívül volt még legalább egy tucat, a legtöbb Magicet csomagolt, nem 5, hanem 20 adagolóval a sok különböző ritkaság miatt. Érdekességként említették, hogy volt olyan kiegészítő, ahol az egyik adagolónak csak 3000 paklinként 1x kellett lerakni valamilyen szuperritka lapot. A ritkább lapokhoz emellett ott egy külön gép is volt, ami hologramos zárcímkét is nyomtatott rájuk, megelőzendő a (kínai?) hamisítást.
A gyárból egy doboz foilos Császárváros lapot adtak a gyártásból „előlegként”, így meg tudtam nézni, hogy fognak kinézni a full artos kártyák, de sajnos ezeket itt most nem tudom megosztani veletek, mivel a Császárváros megjelenése még odébb van. De nagyon királyok lettek!
A kártyagyár egyébként nagyon jelentős a hely ipara szempontjából, a városban még külön játékkártya múzeum is volt, amit meg is néztem, remélem a Magic és Pokemon kártyák mellé idővel majd bekerülnek a HKK lapok is :)
Tihor Miklós
