Athera világaAthera világának történelme roppant hosszú időszakot foglal magában. A Fény
és Árnyék háborúja sorozat a Harmadkorban játszódik, amelyből már több mint
ötezer év telt el. Ha ehhez hozzávesszük az Első- és Másodkor évezredeit is,
láthatóvá válik, hogy magának a háttérnek a feltárása több könyvet töltene meg.
És akkor még nem is beszéltünk az Atherához kapcsolódó világokról, és az
onnan érkezett hatalmi csoportokról.
A könyvekben számtalan apró részletre fény derül, ahogy belemerülünk a
történetbe. Ám ezek között az utalások között könnyű elveszni, és nehéz
megérteni, hogy az adott karaktert miért épp azt tette, amit. Ezért pár oldalban
megpróbálom bemutatni a világ történelmét, a fontosabb helyszíneket és
eseményeket, valamint a szereplőket. Mindezt annak érdekében, hogy az olvasó
ne hátráljon meg a szövevényes cselekmény és az aprólékosan kidolgozott világ
kezdeti nehézségeitől. Az itt leírtak háttérként szolgálnak a könyv
elolvasásához, de nem fosztanak meg a felfedezés örömétől - nem árulnak el a
lényeges mozzanatokat.
Ath, a Teremtő első lényei az őssárkányok voltak. Ezek a hatalmas, vad és ősi
teremtmények emberi mértékkel elképzelhetetlen tudással rendelkeztek.
Álmaikkal képesek voltak Ath-hez hasonlóan megváltoztatni a valóságot, és új
dolgokat alkotni. Azt gondolták, hogy a mágikus energia forrását ugyanúgy
tévedhetetlenül használhatják, és a teremtés mestereivé válhatnak. De tévedtek.
Megfeledkeztek a Teremtő útjáról, és letértek róla. Az általuk létrehozott lények
pedig kicsúsztak az irányításuk alól.
Az őssárkányok nem voltak gonoszak, csupán olyan energiákhoz nyúltak,
amelyhez nem lett volna szabad. Iszonyú lényeket hoztak létre, mint például a
seardluineket. Ezeket az óriási, macskaszerű ragadozókat csak a gyilkolás vágya
éltette. Maguk az őssárkányok is áldozatául estek a seardluineknek; a fiatalabb
példányok szinte kivétel nélkül elpusztultak. Az életben maradt néhány
képviselőjük örökre lemondott az álmokról, és visszavonult a hegyek mélyére. A
Teremtő ajándékot küldött a világnak, hogy begyógyítsa a sebeket, amelyet az
őssárkányok önteltsége okozott Három faj érkezett Atherára, amelyet most
parávokként, vagy ősi fajokként emlegetnek. Innentől számítjuk az Elsőkor
kezdetét. A kentaurok, akik ereje a földből származott, és akik saját életük árán
is megvédték azt. Az aprók népe, a napgyermekek, akik az élet végtelen
szépségét hivatottak hirdetni. Végül pedig az unikorniszok, akik a kapcsolatot
jelentették Ath-el és minden élővel. Bárki, aki ezen lények közelébe kerül, átérzi
a természet, az élet és az alkotás nagyszerűségét.
De még a parávok méltósága sem tudta lecsillapítani a sárkányivadékok
szenvedélyes vérvágyát. Mert nemcsak a seardluinek, hanem a sárkányok
szárnyaló fantáziájának más teremtményei is elszabadultak. A khadrimok,
wyvernek, methurik és iyatek például még a Harmadkorban is előfordulnak. A
parávok háborút indítottak az ivadékok ellen. Véres ütközetek következtek. Már
közel volt a végső győzelem, de az ősi fajok is a kihalás szélére jutottak.
A legősibb, leghatalmasabb sárkányok is őszintén gyászoltak. Még egyszer,
utoljára álomba merültek, hogy más világokból hozzanak segítséget. Így
érkezett meg Atherára a Hetek Szövetsége. Ennek, a nevéből következően hét
nagyhatalmú varázslóból álló csoportnak az lett a feladata, hogy segítse a
parávokat, és helyreállítsa a békét.
A mágusok voltak az első emberek Athera földjén. Az őssárkányok választása
azért esett rájuk, mert a Hetek is iszonyú pusztítást végeztek saját világukban. A
Kráter-tóban jelentek meg, és feloldozást kaptak korábbi bűneik alól.
Érkezésüktől számítjuk a Másodkort.
A Hetek varázslói addigra már megundorodtak a vérontástól, de a
bűnbocsánatért cserébe mégis teljes szívükből segítették a parávokat.
Szolgálatuk nem ért véget akkor sem, amikor az utolsó seardluin is holtan
feküdt, és a föld sebei begyógyultak. Az ősi fajok ugyanis túl kevesen maradtak.
A kontinens négy égtájában található térkapukon keresztül érkeztek meg az
emberek. A Hetek korábbi otthonaként szolgáló világ ugyanis lassan pusztulni
kezdett, épp a megtért varázslók által elindított folyamatok következtében.
Mivel a parávok teljesítették Ath kívánságát, és újra béke honolt Atherán, a
Teremtő jutalmul gondjukra bízta a begyógyult földet. Ezt azonban meg kellett
osztaniuk az emberekkel. A Hetek Szövetsége és a parávok egyezséget kötöttek,
hogy bizonyos feltételekkel engedélyezik az emberek letelepedését és uralmát.
Az ősi fajok ugyanis nem vágytak hatalomra - számukra a természet jelentett
mindent. Ezzel kezdődik a Harmadkor, avagy az emberek kora.
A varázslók vállalták, hogy mindenáron megőrzik a világ egyensúlyát, és nem
hagyják, hogy bármi is tönkretegye azt. Öt nagykirályságra osztották a földrészt,
és emberi uralkodókat választottak. Mindegyik uralkodó családot felruházták
egy erénnyel, amely öröklődik, és az emberi gyarlóságot hivatott kiküszöbölni.
Az emberek egyetértettek abban, hogy részt vesznek a sárkányivadékok elleni
küzdelemben, és a természettel harmóniában élnek - azaz csak azokat a földeket
foglalják el, amelyeket a parávok nekik juttatnak.
Több ezer évig békében éltek egymás mellett az emberek. A Hetek és a parávok
egyezsége garantálta, hogy a szemben álló felek ne sodródjanak véres háborúba.
A megállapodás alapja a Főegyensúly Törvénye, amely azt mondja ki, hogy a
természet erejét nem lehet az energia beleegyezése nélkül felhasználni, vagy
más élőlény akarata ellen fordítani.
Az újabb katasztrófa ekkor már küszöbön állt, de még a Hetek Szövetsége sem
sejtette. A Délkapun túl fekvő világba száműzték azokat az embereket, akik nem
tudtak az Egyezség szerint élni. Itt iszonyú gépeket építettek, és kitört a minden
addig ismertnél szörnyűbb háború. A feljegyzések ellentmondóak, a lény
létrejöttének mikéntjét illetően, de abban mind egyetértenek: a Ködszellemet az
emberek féktelen gyűlölete hozta létre.
A Ködszellem, amikor már elég erős lett, áttört a Délkapun, a Harmadkor 4993.
esztendejében. A Hetek Szövetsége mindent megtett, hogy megakadályozza a
lény hódítását. A nagykirályok segítségével huszonöt éven keresztül az Earle-
félszigeten tartották. Utóbbiak mágikus hatalmukat a koronaékszerek ékköveiből
merítették, amelyek fókuszkristályhoz hasonlóan alakítottak ki. 5018-ban a
nagykirályoknak vissza kellett vonulniuk, mert a Hetek egyik tagja kirobbantotta
a lázadást, és a Ködszellem utat tört magának. De nem foglalta el rögtön az
egész kontinenst, mert Lithmere-ben a Hetek ismét útját állták. De ez a védvonal
már közel sem volt olyan erős, mint a korábbi, és a Ködszellem az évek
folyamán átszivárgott rajta.
A Davien által kirobbantott lázadás elűzte a nagykirályokat, akiknek
menekülniük kellett. Az öt család örökösei közül négyet a Hetek Szövetsége a
Nyugatkapun keresztül egy másik világra menekített. A birodalmak nem
egyszerre buktak el, de a négy trónörökös egyszerre indult útnak. A harcok
legtovább Havishben tomboltak, és az események tükrében a Hetek őt már
inkább Atherán rejtették el.
5127-ben ugyanis Davien, az Áruló saját akaratából száműzetésbe vonult.
Lemondott a fizikai létezésről, és test nélküli szellemmágussá változott. De ez
sem zajlott bonyodalmak nélkül. A Nyugatkapun túl fekvő Vörös-sivatagban
újabb katasztrófa következett be. Az Ötszáz Éves Szökőkutat védelmező árnyak
elszabadultak, és elpusztították a szomszédos Mearth városának lakóit. Mearth
árnyai, vagy Mearth átkaö ölte meg a sivatagon átkelő s'Ellestrion örököst,
véglegesen kipusztítva ezzel az öt nagykirályi család egyikét.
A Hetek Szövetsége látva Mearth végzetét, lezárta a Nyugatkaput, amely
innentől kezdve csak egy irányban lett járható. Atherán eközben véres harcok és
politikai csatározások dúltak. A korábbi fővárosok lassan romhalmazzá lettek,
miközben a köd egyre inkább elfoglalta Athera égboltját. A legyőzött törzsek
kénytelenek voltak elmenekülni, és a vadonban kerestek menedéket. A parávok
látva a tomboló erőszakot, fokozatosan elhagyták a kontinenst. Számuk egyre
csökkent, de néhányan a végsőkig kitartottak, még a napfény eltűnése után is.
Legtöbben 5070-re eltűntek, de 5100 után már egyetlen képviselőjüket sem
látták. A Hetek Szövetsége sem tudja, hová menekültek, de még a távozás
okával sincsenek teljesen tisztában.
Ciladis, a hozzájuk legközelebb álló varázsló indult utánuk 5462-ben, de neki is
hamarosan nyoma veszett. Az elűzött törzsek és a városok lakossága között
továbbra is jellemzőek a villongások, miközben a Hetek Szövetsége egyedül
küzd a sárkányivadékok és a természet egyensúlyának fenntartásáért. Nem áll
hatalmukban, hogy a Ködszellemet elűzzék, és egy ötszáz évvel korábbi
próféciában bíznak. Ez jósolja meg az elmenekült örökösök visszatérését, akik
elűzik a lényt Athera égboltjáról, és újra helyreállítják a békét.
Athera óriási kontinens, de nem egyedüli a bolygón. A déli óceán másik oldalán
található Kathtairr. Ez a világ alig ismert a közemberek előtt, mert a Ködszellem
hódítása nemcsak a napfényt, hanem a csillagokat is fogságba ejtette. Így a
tengeri navigáció művészete feledésbe merült, és a kereskedelmi hajók nem
merik elhagyni a partvidéket. Persze Kathtairr kontinense aligha lenne vonzó
célpont, mert csaknem teljesen lakatlan. A régi feljegyzések a sárkányok tüzét
emlegetik fő okként
Kathtairr később fontos szerepet kap, de most térjünk vissza Atherára. A négy
égtáj mindegyikében egy-egy térkapu található. Ezek a Hetek Szövetségének
felügyelete alatt állnak, és egy kapcsolódó világba vezetnek. Az északi és a
keleti kapun túli területek teljes mértékben a varázslók felügyelete alatt állnak,
ide halandó még nem tette be a lábát. A Délkapun túl fekszik Marak - a világ,
amely életet adott a Ködszellemnek, és azóta lakatlanul áll. A Hetek lezárták a
térkaput, amely már nem átjárható. A Nyugatkapun túl fekszik Mearth és a
Vörös-sivatag, valamint Dascen Elur óceánvilága. Mivel ez a történet
szempontjából fontos terület, ezért ennek rövid történelmét külön fejezetben
mutatom be.
Athera területét öt nagykirályságra osztotta a Hetek és a parávok közötti
egyezmény. Ezek a következők: Tysan, Rathain, Havish, Melhalla és Shand. Az
uralkodó családok és a mágikus erények a következők: s'Ilessid - igazságtétel,
s'Ffalenn - könyörület, s'Lornmein - mértékletesség, s'Ellestrion - bölcsesség,
s'Ahelas - előrelátás. A nagykirályok és családjuk a parávok építette másodkori
erődítményekbe költöztek be. Ezeket a lázadás során lerombolták. A városlakók
egyébként a legtöbb parávok által emelt épületet a földdel tették egyenlővé, mert
rettegtek az ősi fajok mágiájától. A kontinens-szerte található romok csekély
számára az szolgál magyarázatul, hogy a parávok viszonylag keveset építkeztek.
Az ősi romok általában egy energiafókusz köré épültek, amelyek lehetővé teszik
többek között a gyors utazást, illetve mágikus szertartások helyszínéül is szolgál.
Előfordul az is, hogy a régi romokra építik fel az új várost - ilyenkor a földben
szunnyadó energia életre keltése végzetes lehet. Érdekes képződmények még az
úgynevezett Sötét Körök. Ezek nagy erejű paráv mágiát sugároznak, és épeszű
ember nem is megy a közelükbe. Egyes feljegyzések szerint ugyanis az
őssárkányok még nem pusztultak el, és a tizenhét Sötét Kör tulajdonképpen
bejáró egy-egy ilyen teremtmény börtönbe zárt álmába
Célszerű még megemlítni a teljesség igénye nélkül azokat a különleges helyeket,
amelyek a varázslók fennhatósága alatt állnak. A Mirthlvain-mocsár
veszedelmes lények bölcsője. A methurik, avagy gyűlölet-kísértetek lakják,
amelyek parazitaként megszállják az élőlények testét, és saját torz
elképzelésüknek megfelelően átalakítják azt. A Tornir-csúcsok közt fekszik a
Varázsló-birtok, az életben maradt khadrimok lakhelye. Ezek az őssárkányokhoz
hasonló tűzlehelő hüllők, szerencsére kisebbek és kevésbé veszélyesek. A
Skyshiel-hegységben található a Sziklakürtő, ahová a Hetek Szövetsége a
legveszedelmesebb lényeket zárja mágikus börtönbe.
Végtelenségig lehetne sorolni a hegységeket és erdőségeket, amelyek a régi
uralkodó családoknak és leszármazottaiknak nyújtanak menedéket, illetve a
kereskedőcéhek uralma alatt álló városokat - de ezekkel a történet folyamán
úgyis megismerkedünk.
Dascen Elur világán sokáig csak kezdetleges társadalom létezett. Halászok és
vadászok lakták azt a kevés szárazföldet, amelyet a tenger meghagyott nekik. A
népesség létszáma csekély volt, és a különböző csoportok alig tartották
egymással a kapcsolatot. A kereskedelem fejletlen volt, főleg a kapun túli
Mearth városába szállítottak élelmiszert.
Amikor a lázadást követően a nagykirályok örökösei megérkeztek, minden
gyökeresen megváltozott. ők ugyanis szinte azonnal korábbi otthonukhoz
hasonló államokat kezdtek szervezni. A kíséretük segítségével fokozatosan
központosított hatalmat alakítottak ki. A csekély szárazföldet felosztották
egymás között. A s'Ahelasok kapták a legkisebb területet, mivel Atherán övék
volt a legnagyobb királyság (Shand), a s'Ilessidek pedig a legnagyobb vidéket.
Dari s'Ahelas hercegnőt Sethvir tanította ki a mágiára, ezért ők a számukra
jutott apró szigeten fejlesztették tökélyre művészetüket.
A s'Ffalennek kapták Karthant. A földek aprók voltak és rossz minőségűek. A
mindig a legrosszabbkor érkező viharok általában tönkretették a termést. Ezért a
rendelkezésükre álló erdőket kivágták, és hajókat építettek. Ezekkel fuvarokat
vállaltak, hogy vándorkereskedőként szerezzék meg a betevő falatot az otthon
tengődők számára.
Később félreértések sorozata vezetett a Karthan és Amroth (a s'Ilessid királyság)
közötti háborúhoz. Történt egyszer, hogy egy amrothi gabonakereskedő
s'Ffalenn hajósokat bérelt fel, hogy egy másik szigetre szállítsák a terményét, ott
ugyanis az aszály tönkretette az egészet. Maga a király fizette a kereskedőt és a
szállítót, hogy az éhezőket minél hamarabb ellássák.
A gabona időben meg is érkezett, de ekkor hatalmas vihar készült kitörni. A
terményt sietve elhelyezték egy kikötői raktárban. Ezt azonnal tovább kellett
volna szállítani, de a raktártulajdonos fia - aki az áruért felelt - megsérült
rakodás közben. A beosztottja viszont közel sem volt becsületes, és a gabona
egy részét ellopta, hogy a feketepiacon jó pénzért értékesítse. Hogy elrejtse a
nyomokat, leitatta a raktárfelügyelőt és lefizette a korrupt kikötői hivatalnokot.
Így tehát a rakomány többi része a raktárban maradt. A s'Ffalenn kapitány
elhagyta a kikötőt, hogy inkább a nyílt vízen vészelj át a vihart. Épségben
visszatért Karthanbe, és nem is sejtette, hogy valami baj lenne. A raktárban
tárolt gabona viszont megpenészedett, mert a vihar megrongálta a tetőt.
A bűnösök, hogy elrejtsék a mulasztást, igyekeztek mindent a s'Ffalenn
kapitányra fogni. A maradék gabonát a tengerbe öntötték, hogy az éhezők ne
lázadjanak fel ellenük, és eltüntették a szállítás nyomait. A rakomány-listát és a
többi feljegyzést megsemmisítették. Amikor az éhezők fellázadtak a hatóságok
ellen a szemtanúk nagy része életét vesztette a zavargásokban. Karthan a
fizetségért küldött, Amroth pedig fizetett. Az apró sziget eközben válságos
helyzetbe került, amelyről a külvilág mit sem tudott. Végül elkeseredett üzenet
érkezett Királyrévbe: az emberek éheznek, a gyermekek meghalnak, és egy
szem gabonát sem kaptak. Az egyik s'Ilessidet a szigetre küldték, hogy vizsgálja
ki a helyzetet.
Hazug hivatalnokok fogadták, akik saját bőrüket akarták menteni. Azt állították,
hogy nem kapták meg a szállítmányt. Egy küldöttség indult Karthanbe, hogy
magyarázatot követeljen a látszólag meg sem történt szállításért, és kárpótlást a
szigeten kialakult helyzetért. Azt akarták, hogy a s'Ffalennek ezen felül
szállítsanak le még egy rakomány gabonát. Karthan azonban tagadta a vádakat.
A kapitány megesküdött, hogy megfelelően leszállította a rakományt. Mivel tél
volt, ezért egyetlen felesleges szem gabonával sem rendelkeztek. A s'Ilessid
követ elégedetlenül távozott, de birtokába került az eredeti szállítólevél,
amelyen a raktáros aláírásával ismerte el az áru átvételét.
A férfit Királyrévben meggyilkolták, miközben épp az uralkodóhoz tartott. A
dokumentumoknak nyoma veszett. Hogy ez az útonállók műve volt, vagy a
sziget korrupt hivatalnokai tették, akik rettegtek a lelepleződéstől, sosem derült
ki. Újabb küldöttség utazott Karthanbe. Az itteniek úgy gondolták, hogy saját
maguk bizonyítják be az ártatlanságukat Amroth királya előtt, ezért mindkét
delegáció visszaindult Királyrévbe. Két s'Ffalenn és két s'Ilessid fiú is utazott
velük. De a tengeren újabb szerencsétlenség történt. Mind a négy ifjú meghalt
ételmérgezésben. A holttesteket a tengerbe dobták a kapitány parancsára, majd
visszafordultak Karthanbe.
Amroth királyának egyik tanácsadója azt állította, hogy a gyermekeit megölték.
A férfit természetesen a sziget hivatalnokai pénzelték. Mindkét királyi család
szörnyű veszteségeket szenvedett, és felszínre kerültek a feszültségek. A
s'Ilessidek a s'Ffalenneket okolták egy egész sziget szenvedéséért, akik viszont
cselszövést sejtettek a háttérben, mert az eredeti dokumentumok Királyrévben
tűntek el.
A tárgyalásokat beszüntették, és a s'Ilessidek egyértelmű követeléssel álltak elő:
pénzt vagy gabonát. Végül újabb találkozóra került sor, amelyen mindkét fél
csípős szavakkal illette a másikat. A sziget korrupt tisztviselői azonban remek
munkát végeztek a nyomok eltüntetésével. A végeredmény az lett, hogy Amroth
hadserege partra szállt Karthanben, és sót szántottak a termőföldbe, hogy
hasonló szenvedést okozzanak. A karthani hajósok ezáltal kalózkodásra
kényszerültek, hogy ne haljanak éhen. Innen már csak egy lépés volt a háború,
amely nemzedékek óta tombol Dascen Elur világában.
5561-ben a s'Ahelas mágusok megfejtették az elemi mágia titkait, és kezdtek
elmélyülni ebben a tudományban. Talera s'Ahelas hercegnő feleségül ment
Amroth királyához, hozományként pedig elemi mágiával megáldott fiút szült a
világra 5613 nyarán - Lysaer s'Ilessidet. A fiú a fény irányításának
képességével született, de amikor az asszony megtudta, hogy férje a s'Ffalennek
elleni háborúban akarja felhasználni a gyermeket, tiltakozni kezdett. Végül
viszályuk házasságtöréshez vezetett, és a hercegnő Karthan királyához
menekült. Kettejük között szenvedélyes szerelem szövődött, amelynek
gyümölcse Arithon s'Ffalenn (5615 tele), aki az árnyak mestere. Így történt,
hogy a két herceg nemcsak egy család adományát (a s'Ilessid igazságérzetet és a
s'Ffalenn könyörületet) örökölte, hanem anyai ágon a jövőlátást is. Talera
hercegnő a s'Ahelasok tornyába, Rauvenbe vitte Arithont, hogy biztonságban
felnevelhesse. Az asszony pár év múlva lázban meghalt, és a fiút nagyapja, az
akkori főmágus tanította.
Arithon később elfogadja apja örökségét, és esküt tesz, hogy felvirágoztatja
Karthan földjét: mágiával teszi termékennyé a vidéket. De a terv számtalan
nehézségbe ütközik, és sokkal lassabban haladnak a vártnál. Ezért hajóra száll,
hogy Rauventől (a s'Ahelas mágusok szigete, ahol ő is nevelkedett) kérjen
segítséget. A hajó azonban Amroth flottájába botlik. Arithon apja életét veszti, ő
pedig fogságba kerül, majd száműzik a Világköz Kapun keresztül, vissza Athera
világára...
A Hetek Szövetsége
Athera történelmében már sok utalás volt a Hetek Szövetségére. A varázslókat
az őssárkányok álma idézte meg egy másik világból, hogy segítsék a parávokat a
sárkányivadékok elleni küzdelemben, és ezáltal bűnbocsánatot nyerjenek
korábban elkövetett bűneikért. Amikor győzedelmeskedtek, egyezséget kötöttek
az ősi népekkel, hogy bizonyos feltételek mellett engedélyezik az emberek
letelepedését a kontinensen. Így a szolgálatuk nem ért véget az ivadékok
legyőzésével; az ő feladatuk lett a Főegyensúly Törvényének betartatása. A
Szövetség tagjai:
Sethvir, halandó nevén Calum Kincaid. ő találta fel a szörnyűséges fegyvert,
amely elpusztította az emberek korábbi világát. Miatta kényszerültek
Atherára menekülni az emberek, beleértve a Koriathain Rendet is. Althain
őrzőjeként is ismerik, mert a parávok eltűnése után ő az Althain Torony
lakója.
Asandir, a Királykoronázó. A nevét azért kapta, mert ő koronázta meg Athera
összes nagykirályát. Ezen kívül számtalan néven ismerik, mert a Hetek egyik
legtevékenyebb varázslója, aki az emberekkel legközelebbi kapcsolatban áll.
Traithe. ő zárta le a Délkaput a Ködszellem áttörésekor. A lény megtámadta
az elméjét, ezért csaknem elpusztította saját magát, hogy a szellem ne vegye
át az uralmat felette. Mágikus képességei nagy részét elveszítette, de sikerült
megmenteni a kontinenst az azonnali pusztulástól.
Luhaine. A lázadás folyamán életét veszítette Telmandir bukásakor, amikor
Havish uralkodóját mentette ki a forrongó csőcselék karmai közül. Azóta
fizikai teste nincs, szellemvarázslóként tevékenykedik.
Kharadmon. ő is test nélküli mágus, akkor halt megö amikor a seardluinek
lerombolták Ithamont a Másodkorban. Neki köszönhetően maradtak túlélők,
akik az energiafókusz segítségével el tudtak menekülni.
Ciladis, az Elveszett. A Harmadkorban, a parávok eltűnése után indult a
felkutatásukra. Azóta még a Hetek sem tudnak hollétéről.
Davien, az Ĺruló. A lázadás kirobbantója. A Hetek ítélete alapján
megfosztották fizikai valójától, majd önkéntes száműzetésbe vonult.
Számtalan mágikus helyszín az ő keze munkáját dicséri, az Ötszáz Éves
Szökőkúttól egészen a Sziklakürtőig.
Még ketten tartoznak a Hetekhez, akik természetesen nem teljes értékű tagok:
Verrain, Mirthlvain Figyelője. Luhaine tanítványa, akire a Mirthlvain-mocsár
felügyeletét bízták.
Dakar, a Részeges Próféta. Asandir tanítványa, aki szerény mágikus
képességekkel rendelkezik, de jóslatai nagy jelentőséggel bírnak. Alig tanúsít
érdeklődést a világ dolgai iránt, általában nyakig merül a földi jókban.
A Koriathain Rend
A Rendet az Atherán élő emberek megsegítésére hozták létre. Tagjait
korianeknek nevezik, akik tulajdonképpen korlátozott hatalommal rendelkező
varázslónők. Jóslatokkal és a kontinenst behálózó mágikus sávok figyelésével
szerzik az információikat, majd ezek alapján cselekszenek. Céljuk, hogy minél
több emberi életet megmentsenek, és elejét vegyék a természeti katasztrófáknak.
Járatosak a gyógyítás tudományában, ismerik a füveket és főzeteket, valamint
képesek elűzni az iyateket.
Gyakran azonban a helyesnek képzelt célokból nem az emberiség érdekében
végrehajtott cselekedetek születnek. Ugyanis nem mindig képesek helyesen
felmérni a távoli jövőt. A Hetek Szövetségével éppen ezért nem ritkák az
összetűzések. Előfordul, hogy beavatkoznak a természet rendjébe is;
megváltoztatják az időjárást, felborítják a mágikus sávok egyensúlyát, sőt a
későbbiek folyamán egyre aljasabb cselszövésekre ragadtatják magukat,
amelyek néha még a megfogyatkozott Hetek Szövetségét is nehéz próbatételek
elé állítja.
Vezetőjük a Legfőbb (a Rend nagyasszonya), aki az összes fontos döntést hozza.
Alatta áll az Elöljárók Tanácsa. A rendtagok életenergiája elválaszthatatlan
kapcsolatban van a nyakukban hordott kristállyal, illetve a Legfőbb irányítása
alatt álló fókuszkővel, amely a lélek egy részét is magába zárja. Árvák és rájuk
bízott leánygyermekek válhatnak taggá, amennyiben még kiskorukban
fogadalmat tesznek. Ez egész életükre szól, és így hangzik:
Megtagadom a hús minden vágyát, szentül ígérem.
Félreteszem a szív minden kötődését,
Fűzzön az családhoz, férjhez vagy szeretőhöz, szentül ígérem.
Ha meginog vagy kifakul elkötelezettségem,
Minden, ami vagyok, test és lélek vesszen el.
Szentül ígérem mindezt az Elöljárók Tanácsa előtt.
A kristály mintája előtt feltárom lelkem és személyiségem,
Hogy biztosítékul szolgáljon hátralévő életemben.
A Hetek Szövetségétől eltérően a varázslónőket nem köti a Főegyensúly
Törvénye, ezért közvetlenül is beleavatkozhatnak az emberi sorsokba. Ezt pedig
néha csak dacból is megteszik, hogy szembeszegüljenek a Hetekkel, akik
szerintük gyalázatos módon nem vették figyelembe a véleményüket a
parávokkal kötött egyezmény megalkotásakor.
Habár az egyes varázslónők hatalma nem túl jelentős, a nagyobb
fókuszkristályokkal egyesíteni tudják erejüket. A legnagyobb ilyen ametiszt
fókusz, a Nagy Kapukő a lázadás során elveszett. Ezért kénytelenek beérni a
viszonylag gyengébb akvamarinnal, a Skyron Fókusszal.
A Rendnek számtalan tagja van az elöljáróktól az egyszerű beavatottakon
keresztül az inasokig (az ő kivételükkel csak nők lehetnek a rendházakban, de az
inasok is csupán serdülőkorukig szolgálhatnak). Néhány fontosabb személyiség:
Morriel, a Legfőbb. A Harmadkor 4212. Esztendeje óta a Rend vezetője.
Szeretné már továbbadni a tisztségét, de még nem találta meg a megfelelő
utódot.
Lirenda, az Első Varázslónő. Morriel után ő a legmagasabb rangú
varázslónő. Reményei szerint hamarosan átveszi a Rend vezető tisztségét, de
az események ezt nem teszik lehetővé.
Elaira. Egyszerű beavatott, aki önfejűsége miatt gyakran kerül szembe az
elöljárókkal. Az Arithon s'Ffalennhez fűződő érzelmei miatt kiemelt
szerephez jut.
Ők tulajdonképpen Athera népessége. A Barbárok, avagy ahogy magukat
nevezik, a törzsek voltak a parávok által kijelöl uralkodók, és közülük kerültek
ki a fontos tisztségek betöltői. Talán nem is annyira uralkodók voltak, mint
közvetítők a parávok és az emberek között. A királyi alkotmányok garantálták
nekik a hatalmat és egyben a kötelezettséget is a természet egyensúlyának
fenntartására.
A lázadás után kénytelenek voltak elmenekülni, és az erdőkben/hegységekben
húzták meg magukat. A fellázadt városok lakói semmisnek nyilvánították a
királyi alkotmányokat, és a kereskedőcéhek kezébe adták az uralmat. A
létszámban mindig is kisebbséget alkotó barbárok önmaguktól nem tudták
megtermelni a megélhetéshez szükséges élelmet, ezért gyakran fosztogatták a
városi kereskedő karavánjait.
A városok ezért a katonaság mellett fejvadászokat képeztek ki, akik feladata a
barbárok levadászása. Hogy jobban ösztönözzék ezeket a profi zsoldosokat,
fejpénzt fizetnek minden egyes barbár skalpért, attól függően, hogy az milyen
előkelő családból került ki.
A fentiekből következően a törzsek a paráv hagyomány őrzői, de túl kevesen
vannak ahhoz, hogy akaratukat érvényesíteni tudják. A városlakók azonban
irtóznak mindentől, ami a régi időkre emlékezteti őket. Ha valakit mágiával
gyanúsítanak, azt néhány vidéken tárgyalás nélkül kivégzik, illetve a városlakók
kerülik a vadont és a kísértetjárta paráv romokat, mert azok megőrjítik az
egyszerű embert".
Természetesen minden nagykirályságban megvannak a szembenálló erők, hiszen
az uralkodókhoz közel állókat nem sikerült elpusztítani a lázadás során. A
villongások intenzitása területenként változik, attól függően, hogy a városok
milyen hatalomra tettek szert.
A könyvsorozatról röviden A sorozat könyvei: A ködszellem átka I., A ködszellem átka II., Merior hajói I., Merior hajói II., A vastmarki ütközet I., A vastmarki ütközet II., A száműzött herceg I., A száműzött herceg II., Összeesküvés I., Összeesküvés II., A végzet hegyei I., A végzet hegyei II., Stormed Fortress A sorozat írója: Janny Wurts
Létrehozás: 2003. szeptember 17. 21:14:22 | Utolsó frissítés: 2022. május 5. 16:50:33 | Nyomtatási forma |
|