| Enciklopédia: | Az ősmágusok varázsbotjai a legenedák szerint összehasonlíthatatlanul nagyobb hatalmú varázstárgyak voltak, mint az átlagos mágusbotok, gyakran igazi relikviák felhasználásával készültek, és rendkívül változatos képességekkel rendelkeztek. Elkészítési módjuk sosem volt közismert, csakis néhány halandónak sikerült rájönnie a titokra (mindössze egyikükről tudni biztosan, hogy sikerrel járt, őt ma Fairlight néven ismerjük, a többiekkel kapcsolatban csak spekulációkra hagyatkozhatunk), de még ez a kevés tudás is elveszett a Világégéssel. Vagy legalábbis eddig így hittük. A kasztroplanáris tér egy rejtett zugában rábukkantunk egy épülő mágustorony lenyomatára, ami mint kiderült, egy Nixlinomanti nevű gnóm mestervarázslóé volt, aki nem sokkal az ősi istenek eltűnését követően halt meg, örökségét pedig elrejtette, hogy majd egyszer fajtársai (vagyis mi) rábukkanhassanak. Számos feljegyzése között megtaláltuk mágusbotjának leírását is, amihez ő akkor egy mára elfeledett varázskardot használt, de a szöveg alapján bármilyen fegyver alkalmas lett volna. Instrukciói alapján mi is elkészítettük a saját Ősmágus botjainkat, ki-ki a saját ízlése szerint. (Van akié gerincoszlopot formáz trikornis koponyával a végén, másé egy spirálisan csavarodó jégcsapra hasonlít, de van egyszerű tölgyfaágnak kinéző is, mindenkié más.) Ha a bot gazdáján kívül bárki vagy bármi hozzáér, az iszonyú sérüléseket szenved, amelyek attól függően, hogy mi volt az alapfegyver lehetnek szúrt, vágott vagy zúzott sebek is (sőt, a kí energiák is átáramlanak rajta keresztül). Ha pedig a fegyvernek még egyéb mágikus képességei is voltak, azokat a bot ugyanúgy örökli, azok szintén kisülnek.
Megjegyzés: játéktechnikailag továbbra is a tárgylistában szereplő jobbkezes fegyvert vagy az öklünket használjuk, a képesség mindössze a kiírást változtatja meg egységesen Ősmágus botjára.
|
