Vissza a Főoldalra

Tharr keresztje (Túlélők Földje novella)

Kellemes helyet találtam az esti táborozáshoz. Leraktam a zsákomat, és megszabadultam minden kényelmetlen holmimtól. Lerogytam a fa tövébe, és lassan körülpillantottam. Öreg tölgyek próbálták sűrű lombjukkal eltakarni az éjszakai égbolt apró lámpásait, kevés sikerrel. Meditációs pózba kuporodtam, így figyeltem a hét szikrázó fénypontból álló csillagképet, Tharr Keresztjét. Fertályóra elteltével lecsillapodtam annyira, hogy ne csak lássam, érezzem is a környezetet. Éreztem a fa kérgének mintázatát a hátamon, a fűszálakat a tenyerem alatt, a jobb lábamon igyekvő hangya tétova irányváltoztatásait, hallottam a közeli erecske csobogását, a szellő halk neszezését az ágak között. Aztán meghallottam a léptek zaját. Nem mozdultam, de jobb kezem ökölbe szorult, szemem résnyire kinyílott. Valaha pezsgett a vérem, ha harcra készültem, most keserűség áradt szét bennem. Ismét gyilkolnom kell, hogy élhessek. De mikor megpillantottam a közeledőt, ellazultam. A trikornis a csermelyhez lépegetett, megnézte magát a víztükörben mielőtt ivott volna. Átgázolt a keskeny patakon, és néhány lépésre tőlem megállt. Rám emelte éjfekete szemét, bólintott felém. Visszabólintottam, és figyeltem, ahogy kicsit távolabb letelepszik egy tölgy alá. Rövidesen elaludt. Láttam lassan, egyenletesen emelkedő és süllyedő oldalát, meg-megránduló izmait. Hálás voltam neki, hogy nem kell magányosan éjszakáznom, de főleg azért, mert megbízik bennem. Fásult mozdulatokkal feltápászkodtam, a csermelyhez sétáltam, megmosdottam benne. Különös gonddal tisztogattam a két kard szimbólumomat, melyet egy sötét gnóm vére festett feketére. Miután megtisztálkodtam, megkerestem a közeli tisztáson Tharr oltárát. Leakasztottam nyakamból istenem jelképét, az oltárra fektettem, letérdeltem, és imádkozni kezdtem a kerek Bíborhold rőtes fényében.

Órákat töltöttem így, mozdulatlanul, zsibbadó tagjaimról tudomást sem véve. Fohászkodtam Tharrhoz, hogy segítsen rajtam, adjon választ kérdéseimre. Mert hitem megingott, alapjaiban rendült meg. Miért kell mindig gyilkolnom? Tucatnyi élőlényt pusztítok el nap mint nap, még ha csak szörnyeket is. Miért rettennek meg sokan a két kard láttán? Ma délelőtt Leah követője próbált elrejtőzni előlem. Mikor látta, hogy észrevettem, és felé tartok, a bozótba vetette magát, pedig csak az útirányt szerettem volna megtudakolni, mert kissé eltévedtem. Lehet, hogy nem a harc, hanem a szeretet istenét kellett volna választanom? Igen, talán Eleniost kellene követnem. A béke, a nyugalom, a szeretet sokat jelent nekem, többet mint a harc. Ekkor halvány fény derengett fel az oltár mögül, és egy áttetsző jelenés lépett ki a csillogásból. Gyönyörű kobudera lány volt, hosszú fekete hajjal és fekete szemmel, a tanító-harcosok tradicionális sárga-fekete selyemöltözékében. A tisztelet jelét mutatta felém, de én mozdulni sem bírtam.

- Kétségeid vannak harcos - szólalt meg lágy hangon. - Válaszolok a kérdéseidre, de döntened neked kell. Magad is tudod, mivé lett ez a föld a világégés után. Mindenkinek harcolnia kell, ha élni akar, még Elenios híveinek is. A bizalmatlanság általános dolog az intelligens lények között mostanság, sokan azt hiszik, csak önzéssel boldogulhatnak, pedig a bizalom barátokat jelenthet, és az igazi barát nagy kincs manapság. Béke, nyugalom, szeretet: fontos értékek. De meg kell harcolni értük. Tudod, Tharr hitét sokan, sokféleképpen értelmezik. Válassz hát te is!

Ezzel az árnyékharcos meghajolt, és visszahátrált a csillogásba, ami ezután gyorsan elenyészett. Percekbe telt, mire a szemem újra megszokta a sötétséget. Felálltam, kimozgattam a zsibbadtságot minden porcikámból, és a történteken töprengve felmarkoltam szimbólumomat az oltárról. Lassan, de immár könnyű léptekkel tértem vissza táborhelyemre. A trikornis megrezzent, és szemeit kinyitva körülpillantott, mikor elmentem mellette. Alaposan végigmért, majd megnyugodva lehajtotta a fejét, és újra álomba merült. Elmosolyodtam, hosszú idő óta először. A két kardot a nyakamba akasztottam, mély lélegzetet vettem, és ismét megcsodáltam az égbolt egyik ékességét, Tharr Keresztjét. Eldöntöttem végre: harcolni fogok! Harcolok az igazságért, a becsületért, a békéért. Harcolok a gyengék helyett, a rend mellett, és azért, hogy mindenki megismerhesse Tharrt arról az arcáról, amelyiket immár nekem mutatja. Béke veletek!

Írta: Máz-Lee
A cikk az Alanori Krónika 24. számában jelent meg.

A cikk a Beholder Kft. oldaláról származik.
A cikk a weben a http://www.beholder.hu/?cikk=5559 címen elérhető.
Létrehozás: 2004. április 9. 11:56:49Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:09 Küldd el a cikket másoknak