Vissza a Főoldalra

Hajótemető (Káosz Galaktika novella)

Az űr végtelen tengerében, megannyi galaxis és csillag között, létezik egy hely, ahová félnek eljutni az emberek. Bermuda-hármoszög az univerzumban, oly ősi legendákkal melyekre évszázadok múltán is emlékezni fognak. Hajótemetőnek hívják e parányi szegletét a világegyetemnek. Ki erre járt, nem tért haza többé, ki csak átlépte határát, nem volt többé. Tudósok igyekeztek megfejteni a titkot, de minduntalan ködbe vesztek próbálkozásaik. Ám eljött a nap mikor a tiltott zónává kikiáltott terület növekedni kezdett. S félni kezdett mind, ki csak járja a csillagok útját.

Ernest Chadam lekapcsolta a hajtóművet és hagyta hadd sodródjanak tovább. A teherhajó ablakán át csodálhatta a gázok alkotta rendszereket. A tejútrendszer spirálja közepén ott ragyogott a magja. Ujjaival végigzongorázott a vezérlőpult billentyűzetén és figyelte, mint jelentkeznek be a külső és belső szondák, biztonsági és védelmi berendezések. Adathalmazok futottak át a monitoron, annyi információval melyet csupán számítógép képes feldolgozni. A szőke hajú férfi kényelmesen dőlt hátra székében, kezébe véve gőzölgő kávéját. A jó öreg földi szokásoktól sosem tudtak megszabadulni. Szisszenve nyílt szét az ajtó, szárnyai besiklottak a falba. Fiatal, alig huszonöt éves lány lépett be rajta.

- Jó reggelt Sylvia! - Köszöntötte kesernyés mosollyal a középkorú pilóta, társnőjét.

- Kissé fanyar a humorod Ernest. - Jegyezte meg a lány miközben helyet foglalt a másodpilóta székében. Chadam kiitta a maradékát koffeinnel dúsított italának, s közben merengve nézte Sylvia Lanskie tökéletesnek tűnő alakját. A ruha látatni engedte a láthatatlant. Szinte minden vonalát képes volt maga elé képzelni a feszes űrruhán át. - Mi van a külső szondákkal? - A férfi vetett egy röpke pillantást monitorjának képernyőjére és unottan csak ennyit mondott.

- Minden tiszta. Semmi rendkívüli.

- Mikor érkezik a komp? - kérdezte Lanskie, kezével fésülve hátra barna hajzuhatagát. Sötét szemei fürödtek a műszerek színorgiájában. Káprázatos látvány.

- Három óra múlva érkezik. Minden elő van készítve az összekapcsolódásra. - Felelte Chadam.

- Még három óra és elhagyjuk ezt az istenverte helyet. Alig várom azt a pillanatot.

- Én is Sylvia, de ez hosszú idő. Ugyan mit fogunk addig csinálni? - A férfi huncut vigyort varázsolt arcára, szemével kacsintott. Igyekezett félreérthetetlenül, mégis burkoltan közölni szándékát. A lány úgy tűnik vette a lapot, mivel elkezdte lehúzni ruhájának cipzárját és érzékien beleharapott ajkának alsó szegletébe.

- Na jó Ernest! - S már állt volna fel, mikor valami megrázta hajójukat. A külső fémborítás sikoltott a reázúduló energiahullám alatt. Körülöttük hirtelen eltűntek a csillagok és minden feketébe öltözött. Műszereik abszurd értékeket mutattak, a mutatók legszívesebben kiugrottak volna helyükről.

- Mi a franc ez? - Chadam sebesen igyekezett csillapítani a külső feszültséget, ezáltal levenni a terhet, hajójuk "karosszériájáról". A váz még bírja, de ki tudja meddig.

- El tudunk tűnni innen? - Lanskie szíve hevesen kalapált. Homlokáról folyt az izzadság. Számára e pillanatok örökkévalóságnak tűntek.

- Az energiacsatolás szétégett. A hajtóműblokk falai repedeznek. Szét fog esni... - A férfi hangjából a kétségbeesést lehetett kivenni, ami közel sem volt távol a valóságtól. Mindketten érezték végzetük, ez pedig megrémítette őket. Hiszen, bár minden űrjáró felkészül a halálra, a találkozás mindenkiben feléleszti az élet iránti vágyakozást és a félelmet az örök megnyugvás irányába. Szikrát hányt a vezérlőpult, ahogy egymás után besültek az irányító és kezelő rendszerek. Recsegett a váz, akárha óriási kéz nyomná kívülről. Majd amilyen váratlanul jött, úgy is távozott. Körülöttük minden lecsendesedett, és az űr palettájára visszakerültek a csillagok. No és egy ismeretlen bolygó mely eleddig láthatatlan kísértetként lebeghetett mellettük, mivel régebben nem látták sem ők, sem a műszerek.

- Hol a fenébe vagyunk? - A kérdés önmagát adta, a válasz azonban sokkal bonyolultabbnak látszott. Olyannak látták, mint a Földet. Hívogatónak és hosszú megpróbáltatásuk végső célállomásának. Ahol pihenés vár reájuk.

- A bolygó átmérője másfélszer akkora, mint a Földé. Területének kétharmad része óceán. Apró illetve középnagy szigetcsoportok alkotják a szárazföldet. - Szögezte le a működő szondák adataira támaszkodva Lanskie.

- Nézd a világűrt. Egyáltalán nem hasonlít semmi általunk látott részéhez. Figyeld a bolygót körülölelő kékesfehér színárnyalatokban játszó gázburkot. Néhol ugyan vékonyabb, de összefüggő borításként fogja át.

- Kiküldök egy szondát a meglevők közül. Talán tud mondani valamit a számunkra. - Lanskie elengedte a raktérben várakozó felderítőrobotot. Az alig egy méteres kristályszerű szonda, bátran repült a gázfelhőbe. Jeleit jól kivehetően figyelhették, adatait a sugárzás kezdetétől dolgozta fel a központi komputer. Azonban belépve abba az ismeretlen védőgyűrűbe, adása gyorsan romlott és egyre szaggatottabbá vált, míg abba nem maradt.

- Utolsó jelzései szerint a bolygót átfogó gázréteg hatalmas energiával rendelkezik. Mintha állandó villámok alkotnák. Molekuláris szerkezetét még vizsgálja, de az elmondható róla, hogy korántsem barátságos hely. - Valami felüvöltött hátul. Néhány jelzőgomb felgyulladt és a hajó kismértékben megrázkódott.

- Széthullott a jobb oldalsó hajtómű. Az energiaszint vészesen esik. A bal oldali üzemképes. - Chadam ránézett a lányra, tekintetük találkozásakor már tudták mit kell tenniük.

- Keresni kell egy ideális leszállóhelyet. Ernest nézz utána. - A férfi villámgyors mozdulatokkal próbált információt kicsikarni a számítógép memóriájából.

- Begyújtom a maradék hajtóművet. El kell jutnunk odáig. - Szólt a lány, ujjai pedig lenyomták a bal oldali rakétának indítógombját. Enyhe remegés futott át a hajótörzsön, amint a gigászi teljesítményű szerkezet feléledt. Érezhetően közeledni kezdtek a bolygó irányába.

- Energiaszint 50%-on. A külső érzékelők megbolondultak! - Lanskie igyekezett kordában tartani a gépet. Lassan elérték a gázfelhő határát, és szemeik előtt egy új világ kezdett kibontakozni. Villámok járták kísérteties táncukat e rétegben, a burkolat úgy sikoltott mintha azonnal szét akarna hullani.

- Energiaszint 30%. Itt fogunk megpusztulni. - A vezérlőrendszerek sorban mondták fel a szolgálatot. Valamilyen ismeretlen erő, vagy a mágneses viharok tették tönkre.

- Nem tudom irányítani! - Kiáltott fel a lány. - Ernest mennyi még?

- 20%....várj egy kicsit?! - Felelt meghökkenten a férfi. - Kimúlt az energiaszintjelző.

- Basszák meg! Mi a franc folyik itt? - Ordított Lanskie mígnem meglátott valamit. Hihetetlen látvány volt. Körülöttük hajók roncsai lebegtek. Múzeumba illő darabokat is láttak közöttük. Cirkálótól a kis teherhajókig, mindenfélét lehetett látni. Némán várakoztak börtönükben, legénység nélkül. A fehéres-kék színekben fürdő sűrű gázfelhő úgy ölelte át őket, mint anya gyermekét. Szabadulni képtelenül, sorsuk beteljesedésére várva repültek, élettelenül akár a halottak. Chadam előre látta sorsukat. Innen nem fognak kijutni. Megérkeztek a legendák által megnevezett hajótemetőbe. Rövidesen a hajtómű leállt, s ők ugyanúgy lebegtek azon valami közepében, ami körüllengi a bolygót. Majd váratlanul gyomruk felkavarodik, fejük hasogatni kezd, testük fájdalma olyan, mintha több ezer tűt szúrnának beléjük. Végül minden elsötétül.

- Hé Sylvia. Chadír arra van. - Mutatott a jó erőben levő harcos északi irányba. Mellettük patak vize csobogott, tisztítva sziklás partját. Vizében apró halacskák vándoroltak ide-oda, látszólag céltalanul. A szőke hajú férfi hátán másfélkezes kard nyugodott díszes hüvelyében, állatbőrből készült ágyékkötője pedig vidáman lengett a hűvös nyári szélben.

- Jól van Ernest. Igazad van. - Mondta belenyugodott hangon a fiatal leány. Kezében hosszú bottal követte a férfit, egyrészes ruháján néhány vágással. Múltjuk a köd homályába vész, nem is törődnek vele.

- Te Sylvia? Szerinted Deggert segíteni fog Thalin varázslója elleni harcunkban?

- Fogalmam sincs. - Vonta meg vállát a lány. - De az biztos, hogy csak ő képes nagyerejű varázslataival szembeszállni Thalinnal. Egyenrangú ellenfelek. - Csöndben folytatták útjukat, le a sziklás terepen, az alant elterülő ritkás erdőség irányába, mely mögött már látszódtak Chadír égretörő tornyai.

Írta: Erik Taboo
A cikk az Alanori Krónika 45. számában jelent meg.

A cikk a Beholder Kft. oldaláról származik.
A cikk a weben a http://www.beholder.hu/?cikk=5430 címen elérhető.
Létrehozás: 2004. március 8. 11:11:27Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:09 Küldd el a cikket másoknak