Gurtaar hárítja a mellkasára célzott csapást, ám lábát felsérti a pallos. Kipördül jobbra a csatabárd elől, ám eddig ép lábát még így is eléri az. Vándor keresztvágásában nincs elég erő, a csapás lepattan a vértről.
-Bömbölj Groh'darak!
Az ork hörögve lengeti meg ormótlan fegyverét és lesújt hősünk védekezőn felemelt fegyverére. Mennydörgés-szerű robajjal söpri el a védelmet a szikrákat hányó fegyver, Vándor métereket repül hátra, majd hanyatt érkezik a talajra. Erős sípoláson kívül semmit nem hall a védelmét átszakító, mennydörgő csapástól.
//Stat javítva
Vándor 120/63
Gurtaar 120/74, Véreztetés: 2 pont // |
| A barbár egyre jobban kezdi élvezni a küzdelmet. Csatabárdját megpörgetve ellenfele melkasára támad, pallosával pedig annak sértetlen lábát veszi célba. Majd ismét megpördül, és bárdját az ork sérült combjába vágja. S keresztezve mozdulatát, pallosával az ellenfél melkasa felé döf. |
Az ork visszavág lefelé, ezzel térdizületétől oszlopnyi combjára irányítva az ütést. Közben alkarvédőjével igyekszik megakasztani a pallost, ám a súlyos penge megcsúszik rajta és hegye a vállába mélyed. Hátrébb lép sérült lábával, miközben tartja Vándor csatabárdját -így gyakorlatilag megszabadul a belé vágódott fegyvertől- majd egy íves harántvágással sebzi fel a féltérden könnyű célpontot nyújtó ellenfele bal vállát, majd védésre készül, a várható támadás miatt.
//Vándor 120/81
Gurtaar 120/109 // |
// Jelezném, hogy nem leszek egy hétig.
Sok sikert a párharchoz!  // |
Vándor, nem lepődik meg az ork fürgesége láttán. Még örül is neki, hogy ilyen komoly ellenfélre lelt benne.
-Szép volt! -Kiáltja ellenfele felé. -De a testvéred még jobb volt!
Azzal támadásba lendül. Az ork védtelen oldalára támad mindkét fegyverével, pallosával a nyakra, bárdjával a derékra csap. Majd hirtelen féltérdre ereszkedve megpördül, s remélve, hogy ellenfele szabadon hagyta másik oldalát támad. Pallosát meredeken felfelé ívelve a testre irányítja, bárdját pedig a térd ellen fordítja. |
Csupán egy pillanat volt az egész, talán, ha Vándor épp akkor pislog nem is tudja követni az eseményeket. A kábult ork ilyedten rántotta odébb kezét, csakhogy hősünk karja a mancsában maradt. A puszta szerencsének köszönhetően is, de Vándor végülis nem vágta meg saját karját, noha az elektromos szikrák kicsit megperzselték mindkettőjüket.
Az ork elvigyorodik miután ellökték, látva, hogy teret nyert csatabárdjának. Ő biztos nem kockáztatott volna az előző akcióhoz hasonlót. Biztos lépésekkel halad előre, indít egy támadást lábra, majd még egyet csípőmagasságba, melyeket Vándor könnyedén elakaszt, ám egy hirtelen és igen gyors ritmusváltással a másik irányból csap most. Félig-meddig ezt is sikerül védenie, ám barbárunk még így is könnyen megsebesül.
//Vándor 120/90
Gurtaar -120/109- Harcőrület 2/1 kör // |
" Ez az " Gondolja magában Vándor. Ahogy a pallosokat látja. S reméli, hogy fegyvere mágikus képessége most aktiválódni fog.
-Ennyi, ez minden amit tudsz? Dübörgi az ork fülébe. Majd csatabárdját melkasához szorítva könyökével annak állába vág, fegyvere élét pedig az őt szórító kézbe nyomja. Mindeközben egyik lábát az ork lábai közé rakja, s nagyot taszít ellenfelén. |
A pallos nem jut át a vérten, ám minden bizonnyal igy is szépen megzúzta az ellenfél bordáit. A két összecsapó csatabárd mágikus szikrákat hány, ahogy pengéig egymáson csikorognak. Gurtaar kivédte a második támadást. Maga is közelebb lép, megragadja hősünk pallost tartó karját, így fegyvereik kölcsönösen hatástalanná válnak. Ork nyelven felcsattanó, ugató szavakat köpköd Vándor képébe. Szitkozódva, káromkodva lovallja magát harci dühbe. A nyakán az erek kidudorodnak, bőréből a harag csípős bűze párállik, eltömve Vándor orrát.
//Vándor 120/103
Gurtaar -120/110- // |
//
Gród nem ostoba. 
"majd jó sokat hátralép, hogy ne zavarja a tárgyaló feleket. Állva marad, nehogy az orkok sértésnek vegyék a leülését." //
A mágus elhűlve nézi a helyet, ahol az előbb még ő állt. Beleborzong, mi történne vele e között a két kolosszus között. Figyeli a harcoló feleket, és szorít a barbár társának. Minden eshetőségre felkészülve felidéz egy-két igét, ha szükség lenne rá. De látta már barátját harcolni, s biztosra veszi, egy ork nem győzi le, akármilyen bökője is van. |
| A barbár vállába éles fájdalom hasít, és ez feléleszti lappangó dühét. Megpördülve ellenfele oldalára sújt pallosával, s közben szabad kezébe veszi csatabárdját. Folytatva lendületét fegyverével az ork lábai felé támad. Védekezésképpen ellenfele közelében marad, hogy az lendületből ne tudjon rárontani. |
Az ork megprögeti a csatabárdját, megveti lábait, Ez alatt a vezér és a nőstény hátrébb húzódnak. Gród hirtelen kellemetlenül érzi magát, vagyis inkább mint aki egy hatalmas húsdarálóban áll, amit most készülnek beindítani. Jut még ideje odébbállni időben.
-Gurtaar megbosszulja testvérét! Groh'darak!
Bömböli az ork, fegyverén a parancsra rúnák ízzanak fel! Végig csatabárdján szikrák pattognak. Mindent elemésztő erővel rohan rá Vándorra! Amaz még időben félrehajol, így paudronjáról lepattan a halálos csapás, de még így is csúnyán megzúzódott a barbár válla. Úgy tűnik nem akárki ez az ork, hogy mágikus fegyvere van. A varázsló a villám elemmel kapcsolatos rúnákat ismerhet fel, ám bővebbet nem tud kihámozni, hiszen a fegyvert épp harc közben használják.
//Vándor 120/103
Gurtaar -ép- // |
// Áh, Raptor megelőztél a poénnal. De jobban is sikerült, mint az enyém lett volna. "Látszott rajta, hogy komolyan gondolja"
Boldog Karácsonyt minden kedves KV és Nyúvadt kalandozónak. // |
| -Ám legyen! Azzal Vándor pár lépést hátrál, és felkészül a harcra. |
-Ebben nem é'tünk egyet, a vadászat a legjobb mulaccság! Hajtani a prédát, érezni a vér szagát. Majd győzni, rombolni, fosztogatni!
A vezér arcán groteszk vigyor terül el, a kísérőjét ismét vissza kell hogy rántsa, ahogy feléd ugrik és habzó pofával rátok ordít:
-Boldog karácsonyt mindenkinek!
Látszik rajta, hogy komolyan gondolja, ám a vezér ismét átveszi a szót.
-Ám nem az szokásainkró' gyüttünk mesé'ni. Ha megölted a harcosom testvérét, törzsünk hagyománya szerint bosszút állhat. Vagy netalán gyáva vagy, hogy egy az egy ellen megküzdj vele, Vándor? Nem járod már a barbárok úttyát? |
Aki valah részt vett már csatában , az láthatja, Vándor mozdulatain a kitörni készülő haragot. Nem próbálja leplezni szándékait, és ezt az orkok is láthatják. Mégis, szólásra nyitja ajkait.
-Emlékszem rád! -néz egyenesen a dühödt ork szemébe.
-S azt is látom, hogy téged nem érdekel fajod sorsa! Csakis a bosszún jár az eszed! Önző viselkedésedel, veszélybe sodortad egész néped jövőjét! Nem is beszélve vezéred tekintélyéről! Testvéred tisztességes küzdelemben maradt alul, nem beszélve arról, hogy ti támadtatok ránk! Az elégtételvétel idejének nem most jött el az ideje! -azzal megint a főnökhöz intézi szavait.
-Hidegvéred, s bölcsességed figyelemreméltó. És hogy miért lenne méltó a szavam? Soha nem ölök azért, mert a vérszomjam úgy kívánja! Nem pusztítok el másokat mert mások a nézetei mint nekem! Nem harcolok haszonszerzésből, vagy kedvtelésből! Akkor ontok vért, ha fenyegtnek. Vagy ha azt a tisztesség megkívánja. És ha érdekel, a törzsem elpusztult. Ám a felelősök mind a pokolban vannak már, és ott hírdetik Vándor az aki oda juttata őket! Utolsó szavai már menydörgésként hallatszanak a kis tisztáson, felriaszta a erdei lényeket csendes nyugalmukból. Megdöbbentve társait is. Hiszen ök nem így tudják. |
Az ork szúrósan végigméri az új szerzetet, majd a tárgyalás jelekén ismét a földbe döfi fegyverét.
-Én Gruthu. Csodálom, hogy egy az utatok satynya embermágusokkal. Nem méltó elhagyni a barbárnak a törzség ilyenek miatt.
Int körbe hagyagul összefogva a Wolioból, Gródból és Szénszakállból álló társaságot.
-A te utad nem a harcosh'ok uta. Miért lenne szavad méltó?
Kérdi, ám egyre erősebb zihálás hallatszik kicsivel mögüle. A törzsfőnök válla fölött áttekintve kísérő harcost pillantja meg. Az már elővonta a fegyverét, Vádor pedig tisztán látja a nagy zöld megfeszülő izmain és összeszűkülő szemén, hogy már csak a köztük lévő távolságot méri fel. Az évtizedes harci gyakorlat és a barbárok mindennél erősebb túlélési ösztöne nem válik egy perc alatt kámforrá, a hegyek gyermeke ruganyos könnyedséggel lépett el a csatabárd lezúduló, ormótlan feje elől. A visszatámadását a törzsfőnök fegyvere akasztja meg, ám érdekes módon élesebbik fele kísérője felé néz.
-Elég legyen!
Mennydörgi, melynek hatására még a varázslók is félbehagyják sebtében elkezdett igézeteiket.
-Mit teszel te? Tárgyalni most nem a fegyverrel kell, hanem a kobakoddal.
Ökölbe szorítja a kezét, hogy bemosson a meggondolatlan orknak, ám mielőtt megtehetné, amaz lefegyverzi válaszával.
-Ő ölé meg bátyám! Tegnap, éjjelen! |
Vándor, csak erre a pillanatra várt. Mielőtt kilépne megmozdul, és a mágia lehull róla. Nem lenne jó kezdés az orkok elött leleplezni magát. Magabiztosan lép elő, és néhány lépésre a vezér elött megáll. Hatalmas pallosát a földbe szúrja maga elé úgy, hogy egyetlen mozdulattal támadást tudjon indítani vele. Csatabárdját pedig megigazítja hátán, jelezve hogy nem díszként viseli testén. Sokat látott szemeivel bátran farkasszemet néz a főnökkel, majd megszólal.
-Üdvözöllek vezér! Nevem Vándor, a magas hegyek népéből. Sokat öltem már ahhoz, hogy tudjam, a vérontás nem old meg mindent. Mindannyian a fenmaradásért küzdünk, azért, hogy utódaink mélton említhessék nevünket. Ha most az ellenségre támadsz az ereklyék nélkül, a győzelem kétséges lehet. Te mint vezér tudod ezt. Ám, ha most elfogadod az ajánlatunkat, néped örökre tisztelni fogja neved azért amit tettél. És nem úgy emleget majd, mint azt, aki halálba küldte fajtáját egy harcban. Ha elvonultok, és nem írtjátok többet az erdőt, néhány év múlva megerősödve térhettek vissza. És arathattok diadalt az ellenség felett! -S nyomatékot adva szavainak méretes ökleit az ég felé rázza. |
| -Ha velem nem, hát egy harcossal talán beszélsz. Itt van még egy barátom, egy barbár, aki talán nem ért úgy a szavakhoz, mint én, ám ettől függetlenül egy bölcs, és erős ember. Vándor, gyere elő! - kiált Gród, majd jó sokat hátralép, hogy ne zavarja a tárgyaló feleket. Állva marad, nehogy az orkok sértésnek vegyék a leülését. |
-A satynya embermágus nem méltó szó'ni. Állíccsatoh elém olyat, aki nem boszorkányik ilyen dógokkal. Ti meg mennyetek, mielőtt begyűrüm képötöket.
Kihúzza a földből a méretes fegyvert, meglendíti, hogy pengéje nem is olyan távol süvít el Gródtól, majd visszatolja tokjába. A többiek is indulni készülnek, ám izmaik meg vannak feszítve, figyelik minden rezdüléseteket. |
| /Erős volt a gyanum, hogy valami hasonló fog következni. Ha nem értenek a szép szóbol. Izgatottan várom a fejleményeket!/ |
// Ja igen, Vándor bajnokká avatása, és harcba küldése ezután következik, ha Gród szavai nem járnak sikerrel.
Sőt, van egy jó ötletem is.
Remélem, nem bánod, barátom, legalább nem kell a bokrokban lapulnod. // |
| -Bölcs vezér, nem látom be, miért kéne a goblinoknak pusztulniuk. Megbüntettük őket, kegytárgyaitokat visszakaptátok. Nem parancsot adok, hanem üzletet szeretnék kötni. Legkevésbé harcolni szeretnék, mivel úgy gondolom, társaimmal alulmaradnánk az ellenetek vívott harcban. Egyszerűen azért vagyunk itt, hogy megvédjük az erdőt, s ezért, mint látod, segíteni is hajlandóak voltunk.- ezzel Gród meghajol a törzsfőnök felé, és kerülni igyekszik a rusnya ork sámánnő pillantását. |
A törzsfőnök homlokai ráncba szaladnak, ahogy igyekszik lefordítani a feléjük oly' ritka, ékesszóló szavakat. Ahogy sikerült szépről az egyszerűre lefordítania a lényegét nagy levegőt vesz.
-A rokonkák pimaszok voltak. Messértették Gruthu törzség! A goblinkáknek el kell pusztulni. A satynya embermágus viszont mást ajánl. Miből gondolja a satynya embermágus, hogy van felém szava? Ajjas trükh'ökkel acél ellen? Nem méltó!
Noha egy varázslót viszonylag könnyű megismerni civilizált vidékeken, de az jó kérdés, hogy egy vadonbéli ork vezetője hogy volt erre képes első látásból. Minden esetre a tárgyalókra nem vet jó fényt, hogy a küldöttség két tagja mágiahasználó, hiszen úgy tűnik nem viselik el ezek közelségét. Hiába, barbárok. Gród idegesen veszi észre, hogy a nőstény sámán harcra készen méri fel, mint leendő ellenséget. |
| Vándor, ámulva halgatja a mágus szavait. Bolond lenne a vezér, ha erre az ékesen megfogalmazott ajánlatra nemet mondana. Minden esetre felkészűlve, azért még vannak más meggyőzési módszerek is. S fegyverére pillant. |
Gród úgy érzi, magára kell vállalnia a diplomáciai szerepet. Talán még menni fog, elvégre tanonckorában igencsak megdolgoztatták, és meg kellett tanulnia elegánsan kivágni magát a szorult helyzetekből.
Először is meghajol az ork felé, majd szépen lassan, jól érthetően beszélni kezd:
-Hatalmas ork vezér, köszönöm, hogy eljöttél. remélem nem kerül itt harcra sor, mivel csak egy egyszerű üzletet szeretnénk kötni veletek. Ő itt mutat a druidára- olyan, mintha az erdő pásztora lenne. Nagyon fájón esett neki, mikor a nyája tagjaiból, ezalatt a fákat értem, ostromgépeket fargatatok. tudjuk, hogy jó okotok volt rá, a goblinok ellopták a kegytárgyaitokat. Azonban, úgy gondoljuk, ha nincs háború köztetek és a goblinok között, kevesebb ostromgép szükséges. Éppen ezért, megszereztük a tálat és az áldozati kést, és ezennel átadjuk nektek. Cserébe azt szeretnénk kérni, hogy ne pusztítsátok tovább az erdőt. Nem azt értem ez alatt, hogy soha többé nem vághattok ki egyetlen fát sem, hanem a mértéktelen s értelmetlen pusztítást jó lenne ha elkerülnénk. Tehát az erdő békéje a kegytárgyaitokért cserébe? Kis dolgot kérünk, ti pedig nagyot nyerhettek. Remélem megegyezünk. S gondolj arra, mennyire megerősítheted a törzsfőnöki pozíciódat, ha visszaszerzed az elrabolt kincseket. |
| Nőnek beugranak régi emlékek diplomáciáról meg ilyesmikről, és eszébe jut pár dolog, de valószínű elrontaná és egyébként ő nincs ott, hisz kivülről figyel.Figyeli a "vendégeket" és a környezetet, mert hát nem lehet biztos hogy ők nem hoztak lopakodokat... |
| Vándor, egyre jobban unja magát fedezéke mögött. Legszivesebben előlépne, de az mindent elronthatna. Így aztán a helyén marad, és érdeklődve figyeli a fejleményeket. Főleg a meghívottak viselkedését! |
A druida kérdően tekint a trollra. Nem ért a diplomáciához, előre megmondta, hogy ezt a részt nektek kell megoldani.
-Osztán mié' gyüttetek?
Kérdi a főnök feltűnően nagy és zöld hangon, mint ahogy egy főnöktől elvárható is. Igen törve és kicsit érthetetlenül, de beszéli a közös nyelvet. Ujjai láthatóan kezdenek elfehéredni fegyvere markolatán, ahogy egyre erősebben szorítja. |
| Gród ebben a pillanatban döben rá, hogy nem is tudnak orkul. És valószínűleg az orkok nem néznék jó szemmel, ha elkezdene hókuszpókuszolni... |
| A troll kérdőleg a druidára tekint, tőle várva, hogy megindítsa a tárgyalást. |
Kérdések | Vélemények | Egyéb | Szavazások
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
