| | | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | |
| hupsz, aszittem, hogy a lpaötleteknél vok. bocsi, kicsit lama voltam-. |
| A szkritterekből kihagyta a zullit mérleget! |
És íme: A 2. rész
Sul tun Norlwinder, Kacagó Liliom, és nyolc társuk útnak indult, hogy felkutassa az embereket, és megállítsa az esetleges háborút a galetkik ellen.
Liliom utasításait követték, hisz ő képes volt az asztrálban utazni, így képes volt érzékelni az emberek hollétét.
- Bocsáss meg, Kacagó Liliom, hogy kérdezem, de mi értelme van ennek az egész expedíciónak, ha te úgyis tudsz mentális üzenetet küldeni az embereknek? – Kérdezte Trevor tun Elius, egyike a Szivárvány Szép Harcosainak.
- Ne hidd, barátom, hogy nem próbáltam. De amint az emberek érezték asztráltestem közelségét, nyomban elmenekültek Nem tudom, miért, de mintha félnének a mentális varázslatoktól, talán a „csata” miatt… Most jobbra. Már egész közel vannak.
Néhány óra múlva már hallották az emberek lépéseit. Nem sokkal később Sul meglátta egy magasan lévő barlangnyílásból, amint kétségbeesetten, fáradtan keresnek egy biztonságos barlangot.
- Erre! - mondta, mire odagyűlt kilenc társa, - Ott lenn! – A Szivárvány Szép Harcosainak, Sullal együtt majdnem elakadt a lélegzete. Percekig nem szóltak semmit, csak néztek lefelé, ahol sok sebesült ember harcos kifáradva, éhezve járt. Néhányuk sebeiből még mindig csurgott a vér, volt akinek leszakadt a karja, és voltak, akik siratták társaikat, akik odavesztek a csatában.
Sulnak a szánalom után eszébe jutott, hogy a dolguk könnyebb lesz, mint gondolták. Nem tűnt úgy, hogy az embereknek eszükbe jutna ellenkezni, ha az elfek felajánlanák nekik szövetségüket, és barátságukat. Végül a nemesvérű rászánta magát, hogy leugrik a mélybe. Liliom varázslatával segítette a biztonságos földetérést. Az emberek először mintha megrémültek volna, de aztán, amikor látták, hogy az elf nem ellenség, megnyugodtak.
- Köszöntelek benneteket, Felszín dicső népe! Sul tun Norlwinder vagyok, egyike a Szivárvány Szép Harcosainak. Azért jöttünk ide hazánkból, az Élet kertjéből, hogy átadjuk üzenetünket… és segítségünket.
Egyikük, aki végig legelöl ment, megszólalt:
- Én, Lord Broxen, az emberek vezetője vagyok. Mondd üzenetedet, elf! De tudod, mit! Először a segítséget!
- Uram, ne légy ennyire követelőző! – mondta az egyik hátulról. – Örülnünk kéne, hogy végre találkoztunk valakivel, aki nem akar minket elpusztítani. Nemes elf, mondd hát üzeneted!
- Rendben. Egy barátom, Kacagó Liliom az asztrálban kutatva hatalmas mágiát észlelt a Hegymélyi Tenger egyik szigetén. Asztráltestével közelebb merészkedett, és látta a hatalmas pusztulást, a sok halottat. Eszembe jutott egy régi mondás, miszerint csak együtt juthatunk újra a Felszínre. - a „Felszín” szó hallatára néhány embernek felcsillant a szeme, és egyre kíváncsiabban figyelték, mit mond az elf. – Emberek, elfek, törpék, és még sorolhatnám. Liliom felhívta a figyelmemet a veszélyre, hogy esetleg háború törhet ki az emberek és a galetkik közt. Viszont az az egyik nép teljes pusztulásával, vagy elgyengülésével járna, és nem hagyhatjuk, hogy elveszítsük egy szövetségesünket. Figyelmeztetni akarunk titeket, hogy nem szabad háborúzni, akármi is történt.
- Ugyan miért nem? – szólt hangosan Broxen. – Mi közöd ahhoz, hogy mit teszünk! A galetkik megölték sok társunkat, minden ok nélkül! Nem tűrjük! Amint rendbe jövünk egy kicsit, újra támadunk!
- Jól figyelj, - itt Sul is felemelte hangját - én már láttam a galetkik seregét, és Liliom látta az összecsapás eredményét! Nem győzhettek harcban. Valahogy meg kell oldani harc nélkül. A háború utáni béke nem is béke. A vesztes oldal feszült lesz, és bármikor kitörhet a lázadás!
- Te csak ne parancsolgass nekem! Itt én vagyok a vezér, és ha valamit helyesnek találok, azt megfontolom. Te nekem nem parancsolgat senki! Világos? – Az utolsó szavakat Broxen majdnemhogy üvöltve mondta ki.
- Uram – szólt egy ember Broxen mögül – Azt kell hogy mondjam, hogy az elfnek igaza van! A háború nem oldana meg semmit, és nem győzhetünk a galetkik ellen. Tudom, én is szívből gyűlölöm a galetkiket, azért, amit tettek velünk, de a helyes válasz nem a bosszú. – Erre hátrábbról is sokan rábólintottak.
- Nem mondtam, Perlin, hogy megszólalhatsz. Van egy ötletem! Megkeresem a többi embert a Rúvel és a Teron hegyen, és majd megszavazzuk, mit tegyünk.
- Meggyógyítunk titeket, és meghívunk otthonunkba, emberek! Mindenki jól járna!
- Én döntök arról, mi lesz az emberekkel, világos? – Emelte fel újra a szót Broxen.
- Uram, szerintem el kéne fogadnunk a meghívást. – mondta Perlin.
- Mi lett a büszkeségetekkel? Hagynátok, hogy mások lássanak el benneteket?!
- Bebizonyosodott, hogy egyedül nem vagyunk képesek fejlődni, csak épp hogy életben tudunk maradni. Emlékszel, amikor Montras, a jóságos nekromanta az egyik hordánk vezetője lett, máris mennyivel boldogabban éltek azok.
- Mi lett az eredmény? Montrast elfogták, azt a hordát meg kiirtották. És kik? A galetkik voltak! – Broxen már majd’ szétrobbant – És te azt mondod, ne álljunk bosszút!
- Megpróbáltuk már! Montras miután megtudta, hogy „népét” kiirtották, gonosszá vált. Rátalált az Ellenségre, és rátalált az Ellenség. Montras összegyűjtötte az embereket, és harcba küldte őket. Csak bosszúvágyból fogadtuk el, hogy Montras vigyen minket harcba a galetkik ellen. És azért, mert azt ígérte, hogy ha megöljük őket, miénk lehet a Felszín. Mindennél jobban vágytunk utána, így nem vettük észre, hogy Montras becsapott minket. Csak saját céljai eléréséhez kellettünk neki. Montrast megrontotta az Ellenség… Kérlek, uram, fogadd el az elfek meghívását. Nem árthat.
- Majd meglátjuk! De azt „megengedem”, hogy meggyógyítsanak.
Az elfek azt szűrték le az előbbiekből, hogy Broxen őrült. Végül is Liliom meggyógyította az embereket, és megegyeztek, hogy mentális kapcsolatban maradnak majd. Broxen ebbe se akart beleegyezni, de végül engedett, hogy ki ne törjön a lázadás. Ugyanis mindennél jobban féltette a hatalmát, még a népének egy részét is feláldozta volna, ha ezen múlt volna hatalma szilárdsása. Az elfek csalódottan elbúcsúztak, de úgy, hogy majd újra találkoznak. Remélték, hogy Broxen mégis az értelem mellett dönt...
- Most mi legyen? - kérdezte Trevor Sult.
- Megkeressük a többi fajt, és megpróbálunk szövetséget kötni velük. Reméljük, jobban összejön.
A törpéket, gnómokat, kobuderákat, árnymanókat és alakváltókat hamar meggyőzték, hogy össze kell fogniuk, ha valaha látni akarják még a Felszínt. A trollokkal egy kicsit tovább tartott a dolog, hisz azok egy része már teljesen szörnnyé vált, de végül az értelemmel még rendelkezőkkel szövetségre léptek.
Rovan ismét megálmodta, amit a múltkor. Ismét elkapta az elfet, utána pedig lentről hallotta a "többiek" örömkiáltásait. Ismét itt ébredt fel.
Rovan kinyitotta szemeit. Szép, átlátszó alak tűnt fel előtte. A galetki egy kicsit megijedt, de aztán eszébe jutott, mi az, amit lát. Végül megszólalt:
- Mi szél hozta barlangomban asztrális „testedet”, nemesvérű - mondta az elfnek.
- Kacagó Liliom vagyok, talán már hallottál rólam. – Rovan felidézte, amit a szülei meséltek neki az Erő Ígéretéről, vagy ahogy az elfek mondják, a Kacagó Liliomról. – Fontos hírt hoztam, Rovan. Ha hiszel abban, hogy valaha együtt a Felszínre lépünk majd, kérlek gyere el holnap reggel a Találkozások Csarnokába, ahol Sul, és hős apád találkoztak. Ismered azt a helyet, igaz? – Rovan bólintott. Sokat járt ott szüleivel, meg később egyedül is. Szent helyként tisztelte a Találkozások Csarnokát, ahol száz éve apja magismerkedett legjobb barátjával.
- Hiszem, hogy láthatom újra a Felszínt, nemesvérű – válaszolta csendesen Rovan, nehogy meghallják fajtársai. Ott leszek.
- Helyes. - válaszolta Kacagó Liliom. - Holnap reggel megtörténik az, ami közös úton elindíthat mindannyiunkat a Felszín felé vezető úton. Megrendezzük az Ősi Fajok Találkozóját.
Az elf asztrálteste csendesen eltűnt... |
| Holnap megy, de most nem tudok emilt írni. |
Mentem.
Alszik az Alanori Krónika,
Aludj el hát ...-ka. |
| Még nincs kész, de küldök. |
| Neked írtam. De ha veszi a fáradtságot bemásolhatja egy levélbe. |
Olvasd csak, de le7, h. 1 kukkot se értesz majd belőle. Amúgy az AK-ba szántam, ha kész lesz. Jövő 7 végére remélem kész lesz.
Amúgy tetszik? (ez nem csak deathlordnak szól) |
csak vicc volt. Majd holnap végig olvasom.
A felhívás nekem szólt, vagy Elesiasnak? |
| Szép mű. A lényege:a mélység értelmes élőlényeit haddá kell összecsatlakoztatni az Ellenség legyőzésére. Küldenél nekem is egy E-mailt ha kész lesz? |
Én semmit sem értek belőle.  ) |
| Én küldtem? Nem ment el? Jó a cím a nevednél? |
| Majd ha kész lesz, küldd el az egészet e-mail-ben. |
Folyatás:
A szikrázó és csillogó fényözön, valamint a nyugodt, fehér tenger látványa megnyugtatta a férfit. Ilyenkor igazi lelki béke köszöntött rá. Meglepő volt számára az érzés. Harminc eddigi éve során ritkán volt ideje szemlélődni. Mindig a történések közepén volt és nem tudott megállni, hogy megcsodálja a természet és az ember alkotta csodákat. Aztán híretlen megérezte a szörny jelenlétét. Tudatosan nem hallott és nem látott semmit, de tudta, hogy volt valamilyen áruló jel, mai felhívta rá a figyelmét, még, ha az esze nem is fogta fel, mi volt az. Harcos volt, akit egész életében a küzdelem-re képeztek. Mestere is mindig azt tanította neki, hogy még a legképzettebb, legerősebb, legügyesebb és legbölcsebb harcosokat is könnyedén leteríthet egy váratlan csapás. Még, ha akkor nem is vette igazán komolyan ezt a jó tanácsot, életében megtapasztalhatta, menyire igaza is volt mentorának. Félreugrott, így kerülve el a megtermett yeti támadását. Sokkal találkozott már ezek közül a nagytestű, fehérbundás szörnyeteg közül, és nem egyet le is győzött, ez a példány azonban nagyobb volt mindegyiknél. És fürgébb is! Az első csapást nyomban követte a második és a harcosnak még annyi ideje sem volt, hogy előrántsa a szablyáit. Egy hátra szaltóval növelte a távolságot kettejük között, majd végre előhúzta fegyvereit. Mindkettő gyönyörű, keleti szablya volt, amelyek még a királyok tetszését is elnyerték volna. Az első markolata sárkányt formázott, a séles penge közepébe pedig aranyozott jelek százait vésték. A másik markolatát színtét vésetekkel borították, a görbe penge mentén pedig, hátul egy keményebb bronz réteg futott végig, amely nem csak díszes volt, de a csapások erejét is növelte. Persze a finom mívű kardok forgatása nagy gyakorlatot igényelt és, aki ezzel nem rendelkezett annak legalább akkora esélye volt rá, hogy önmagát vágja meg, mint, hogy az ellenfelét. |
Na jó, leírtam az ŐV-s novellasorozatom 1. részét.
Azóta eltelt száz év. Sul tun Norlwinder nem feledte megboldogult barátja, Mélységi Rovan Meerkar szavait: „Az ősmágusok tudták, hogy csakis együttes erővel leszünk képesek legyőzni az Ellenséget, és visszafoglalni bolygónkat. Az elfek, galetkik, és a többi nép a hegymélyben… együt!”
Az elfek szerették az Élet kertjét. Szerették gyönyörű kertjeit, csodálatos erdeit, békéjét. Szerették az Emlékúr ragyogó fényét, és szerették az Emlékasszony romantikus fényét. De mindennél jobban szerettek volna a Felszínen élni. Szerették volna látni az igazi Napot, és Holdat, a kék eget, és valódi felhőit. A teljes életet.
Sul tun Norlwinder tudta, hogy közös erővel a hegy értelmes népei vissza tudják hódítani a Felszínt. Az elf „látta” álmaiban, amint kinéz faháza ablakából egy gyönyörű reggelen. A Napot látta. Az igazit, az egyetlent. Amelyet még az Emlékúr sem tudott pótolni. Sul „érezte”, hogy együtt képesek rá.
De a nemesvérű „látta” azt is, hogy a „többiek” még nem állnak készen rá. „Látta” a jelenlegi helyzetet: Az értelmes lények egymástól távol élnek. Még fajon belül is megosztva. Nem bíznak egymásban, majdnemhogy ellenségek. És így gyengék. De Sul tun Norlwinder „tudta”, hogy ezen lehet változtatni. Nem lehet elkerülni az elkerülhetetlent. A hegymély értelemmel bíró fajainak össze kell fognia, és együtt, de csakis együtt képesek lesznek legyőzni az Ellenséget, és visszahódítani a Felszínt.
- Szép gondolat. – mondta magában Sul, miközben abban az erdőben merengett, ahol először találkozott kedvesével. – De mit tehetek? Nem bírom tétlenül nézni, hallani, „érezni”, amint más népek harcolnak az élelemért, szenvednek azért, hogy éljenek, mert él mindükben a remény, hogy a sötétség nem végleges, hogy egyszer látják majd a Nap fényét, és teljes életet élhetnek…
- Tudod te azt, Sul tun Norlwinder, népünk hőse, hogy mit kell tenned.
Az elf felnézett. Meglátta a felé közeledő alakot, aki nem volt más, mint akiért 100 évvel ezelőtt hosszú útra indult. Kacagó Liliom állt előtte. 100 év alatt sudár és gyönyörű ifjú vált belőle, ahogy azt száz évvel ezelőtt Atvy Morodur megjósolta.
- Láttad már a jövőt, Sul. – mondta a glion. – Álmaidban láttad, mi vár még rád, és egész népünkre. Sőt, az egész hegymélyre.
- Az volt talán a legködösebb álmom. Egy magas szikla tetején álltam, alattam a 9 nép. Elfek, galetkik, gnómok, törpék, kobuderák, emberek, árnymanók, alakváltók, trollok. Egyszerre kiáltottak. Örömkiáltást, és éljenzést hallottam akkor. Aztán elcsendesedtek. Mintha a sok ezer lélek azt várná, hogy beszéljek nekik… És ekkor felébredtem.
- Pontosan. Hiszel benne? – Kacagó Liliom várt egy kicsit, és mivel Sul nem válaszolt, folytatta. – Ha hiszel benne, meg is fog történni. Hidd, hogy meg tudod tenni! Hidd, hogy a hegymély népeinek ellenségeskedését barátsággá tudod változtatni! És akkor sikerül is.
Mire Sul felocsúdott, már nem volt előtte senki.
- Rendben van. Tehát nekem „kell” egyesítenem az egymástól elszakadt népeket. És meg tudom tenni, mert ez rendeltetett. Az rendeltetett, hogy kijussunk a Felszínre. És ehhez egyesülnie kel a mélység népeinek.
A „mélység” szó által eszébe jutott galetki barátja, Mélységi Rovan Meerkar. Rovan és Sília boldogan éltek házasságban, és gyermeket nemzettek. Azóta a házaspár mindkét tagja meghalt, természetes halállal. Fiuk, akit szintén Rovannek kereszteltek, féltve őrizte szülei titkát a kalandos útról, az elfekről, és a glionról. Tudta, amit szülei, és az utód nélkül meghalt Slat Frinadali is: Ha kitudódik, hogy ők „torzszülött korcsoknak” adták a gliont, talán már kitört volna a háború a galetkik és a szépek népe közt.
Ifj. Rovan Meerkarnak is álmai voltak. „Látta”, amint egy általa sosem látott lény – biztosra vette, hogy elf, mivel szülei sokat meséltek róluk – esik le a magasból a feneketlen mélybe. Rovan kinyújtotta karját, és elkapta vele a nemesvérűt. Ekkor a mélyből örömkiáltások ezreit hallotta, és már nem is volt az feneketlen. Tisztán látta, amint sok hozzá hasonló, de mégis különböző alak nyüzsög lenn, és felnéznek rá. A több ezer szempár boldogságot, egyetértést, és harmóniát sugárzott. Ekkor Rovan felébredt…
Az elfek tanácsterme másnap reggel tele volt. Sul tun Norlwinder ekkor készült bejelenteni, hogy expedíciót szervez, és megpróbálja egyesíteni a hegymély népeit. Szinte mindenki jó, ám lehetetlen célnak tartotta. Ennek ellenére Sul bizakodó volt.
- Köszöntelek mindannyiatokat! Az utóbbi időben különös álmokat láttam, melyeknek jelentőségét nagy mágusunk, és egykori megmentőnk, Kacagó Liliom is megerősített. Ezek a „jövőképek” azt mutatják, hogy mi, a hegymély értelmes fajai képesek vagyunk összefogni, és kitörni a Felszínre. Bármennyire is szép másolata ez a hely a Felszínnek, valahogy nem az igazi. Álmaimban együtt voltunk. Elfek, galetkik, emberek, és még sokan mások. Mit szóltok?
- Merész vállalkozás! Nagyon szép, de veszélyes! Hisz te magad beszéltél arról, hogy a galetkik háromszor próbáltak meg megölni. És ha nincs Mélységi Rovan Meerkar, meg is történt volna. Gondolod, hogy ezek után magunk mellé tudjuk állítani a galetkiket? – mondta valaki.
- Egyetértek veled, de álmaimban sikerült, és Kacagó Liliom is azt mondta, hogy ez lesz a jövő.
- Legyen! Kacagó Liliom eddig nem tévedett. És ezt hogyan, kikkel, és mikor akarod megvalósítani?
Sul ezen még nem is gondolkozott el. A glion azt mondta, hogy csak mondja el a terveket. Ekkor hirtelen „berontott” a tanácsterembe Kacagó Liliom.
- Én mindenre gondoltam! Bocsáss meg, Sul, hogy nem mondtam el, és oly gyorsan eltűntem, de „valami fontosat” gyorsan el kellett intéznem… Sul, ha rám hallgatsz, holnap indulunk.
- Álljunk csak meg egy picit. Még meg se beszéltük a részleteket.
Nem is kell! Tegnap azért rohantam el olyan gyorsan, mert valami különös dolgot éreztem az asztrálban. – Kacagó Liliom természetesen hatalmas varázstudó volt - Valami nagyon nagy dolog történt. Hihetetlen nagy varázserő szabadult fel, és hihetetlenül sok halálordítást hallottam. Tegnap több százan haltak meg! Valami szörnyűség történhetett. Közelebb merészkedtem az asztrálban az eseményhez. Amit láttam, megdöbbentő volt! A Hegymélyi Tenger egyik szigetén több száz ember és galetki holtteste hevert. Van egy olyan érzésem, hogy egymással harcoltak. Ez pedig szörnyű dolog. Attól félek, nem ez volt az utolsó csata. És nem szabad hagyjuk, hogy valamelyik nép majdnem vagy teljesen kihaljon! Akkor talán nem jutunk fel soha a Felszínre. Meg kell állítanunk, hogy folytatása legyen a mészárlásnak, mert amit ott láttam, az csak mészárlás eredménye lehet, nem harcé. És gyorsan kell cselekednünk, úgyhogy holnap indulunk.
- Kik jönnek a küldetésre? – kérdezte egy elf a tömegből.
- Én azt mondom, hogy Sul, én, és még nyolcan a Szivárvány Szép Harcosai közül. Mindenki egyetért?
Mindenki egyetértett, de bár megbíztak Kacagó Liliomban, egyesek még mindig öngyilkosságnak tartották a küldetést, hisz senkinek semmi ötlete nem volt, hogy hogyan lehetne maguk mellé állítani a galetkiket. Viszont ahogy Liliom elmondta, hogy egyelőre a galetkikkel nem foglalkoznak, a tömeg is egy kicsit megnyugodott.
- Én úgy gondolom, hogy a galetkikkel nehéz lehet szót érteni, főleg háborús időben, úgyhogy inkább az embereket keressük meg, és győzzük meg őket, hogy a harc értelmetlen. Asztrális képességeimmel nem tarthat túl sokáig.
Nem volt, aki ezzel ne értett volna egyet. A Szivárvány Szép Harcosai közül kiválasztottak 8-at, és a tíz tagból álló csapat készült is a holnapi útra…
Hogy tetszik?
Olyan válaszokat nem kérek, h. "én semmit sem értek belőle", meg. h. "mi van?". Persze "csak úgy poénból" úgyis lesz 1-2, de csak azért, amiért ezt írtam. De most ezért mégse. de mivel ezt írtam, mégis...
Tök mind1, majd maglátjuk, mit válaszolnak. |
könyv: címe még nincs
szerző: én |
| Csodás! Írnál könyvet+szerzőt? |
Egy kicsi (egy részlet van a HKK és a költészet topicban is):
A férfi lassan haladt a hóviharban. Sosem tudta ezt megszokni. Az erős, viharos szél havat és jeget sodort magával. Néhol már-már kibukkant a talaj, ami nem volt éppen megszokott látvány itt, a jeges északon, ahol jó esetben is három-négy méteres hó fedte a felszínt. Másutt viszont a vadul sikongató szelek által hajtott, a levegőben szinte úszó fehér hótömegek végül megunták a hajszát és unottan gyülekeztek hatalmas kupacokba. A férfi gyűlölte ezt. A vihar csak még jobban felkorbácsolta a saját lelkében dúló vihart. Sokkal inkább szeretett végigsétálni a vihar utáni tájon. Ilyenkor elültek a szelek és rövid béke köszöntött be a havas síkságra. A napfény, amelynek gyenge melege itt még egy fűszál életben tartására sem volt elegendő, ezerszeresen felnagyítva tükröződött vissza minden egyes kis hókristályról.
Na milyen? Írjak még? |
| LEhet írni nem HKK-s regényrészletet is? |
Tolvajkaland (3. rész)
A szobába lépve megpillantotta az ágyat ahol aludtak.Az egyik gnóm szájára párnát szorított és úgy vágta át a torkát. Amint elvágta bíborvörös vér csörgedezett torkából a pokrócra, a földre... Csöndesen múlt ki élete, halálrikoltását is a párna majdhogynem bekebelezte. Majdhogynem. A másik gnóm fölébredt és nem volt idő tétovázni. Rixrad a tőrt a tüdejébe döfte, de a gnóm utolsó erejévelis ordítottmíg belső vérzései a tüdejében örökre el nem némították.Riven feltúrta a szobát és megtalálta amit keresett. A kristályt.
Napok óta nézegette a nap minden percében. Boldog volt és önfeledt. Minek lopjon ha boldog és úgy érzi mindene van. De ehez is hogyan jutott hozzá, hát mégis kell, lopni. De hát boldog. De legyen még jobban! De, hogy lehet mégjobban boldognak lenni ennél is?
Így kergette magát öngyilkosságba Rixrad. Ahol semmije nincs, és nem tud lopni. |
Tolvajkaland (2. rész)
Elindult, a korom sötét éjszakába. Így jobb lesz, nem figyel rám az őrség-gondolta. Így is volt. A jéghideg szeleket küldő éjszakában nem figyeltek föl rá. A kis gnómházhoz érve elmosolyodott. A zárat viszont nem tudta feltörni, túl bonyolult! Dühében belerúgott egy kőbe amiszerencsétlenségéreegy ajtót talát el. Elrejtőzni-ez volt az első gondolata, de nem jöttki senki, nem ébredt föl egy lélek sem. Van hátsó konyhabejárat is-nyugtatta magát. Itt már több szerencsével járt, nem volt olyan bonyolult mint az előző. Bejutott, maga mögött gondosan becsukta az ajtót. Miközben a félhomályban a lépcső felé tartott előhúzta övéből tőrét. Semmi díszítés nem volt rajta található, lehetett rajta látni régóta használt.A lépcső nyekergett, de gyakorlatának köszönhetően elég csendben feljutott. Elég csendben, hogy ne ébredjen fel egyik gnóm se.
------------------------------------------------------------
Folytatása következik (majd hétvégén valószínüleg). |
Tolvajkaland (1. rész)
-De az mennyivel szebb!Mily szépen csillog!-áradozott az árnymanó, magának, a tervére gondolva-Nem is nehéz eltenni őket láb alól... ...azt a két gnómot. Mostanában egyre többet töprengett Rixrad a tolvaj árnymanó, a közelben élő gnómok kincsének, egy örömöt sugárzó, csillogó hegyikristály megszerzésében. Eltökélte magát, ma éjszaka az a kristály az övé lesz, csak az övé.
Folytatása majd következik (Ma este vagy holnap este). |
| Mármint, ezt nem ide kellett volna berakni! |
| Nem azért mondom, de ha már egyszer írsz ennyit egy topicba akkor azt egy olyanba kéne ahova illik! Most hogy ez hogy jött ide azt nem értem, éss akkor még te mondod, hogy értelmetlenül használjuk a topicot! |
Most ideszedtem gluglivar lapötleteit, a lapötletes topiciokból. Ilyen esszék szoktak lenni, meg hirdetésesek is...
Most tervezek egy 4Vp-s szkritter paklit(kitalált és valós lapokkal) és egy növény paklit(szintén valós és kitalált lapok)
Kezdem a szkritterrel.
Szabálylap: Felkészülés/A fókusz meglelése
Követő: Nem érzem hogy kéne
Először is meg kell gondolni, milyen irányban dől el a 4Vp-s szkritter. Én spec. a lefojtósra hajlok, de kinek a Pap, kinek a Papné...(esetleg Papné Papnével... )
NA, kezdjük el!
Ami alapvető, az a:
3 Numak királynő. A HKK egyik legjobb szkritterje(kivéve Fluxus és Ménoech Fürkész).
Ami még kell, az
3 Ősöreg vyarg
3 Fluxusfaló vyarg
3 Direkt kontaktus(uj)
3 Nemes Númak
3 Vyarg Adeptus
3 Telepata
3 Elemi szolga
3 Bjölteodrok
3 Lady Terillen
3 Druida mester
3 Eldüeni Vándor
3 Keléses ragálymester
3 Élőholt númak
3 Energiaszellem
3 Elmerágás
Vyarg Adeptus:4Vp,0/4, Pszionicista, Torszülött, Szkritter,Hegymélyi
Sikeres kijátszásakor és minden előkészítő fázisodban lemásol egy szkrittert. (Értékeit is lemásolja!) Kirakhatod általános varázslatként is, ekkor minden szkritter VARÁZSLATOD 32Vp-vel olcsóbb(de nem mehet 1 alá!)
Telepata:4Vp, 3/3, Elenios, Kalandozó Ember
2VP irekt kontaktus(uj)
Elemi szolga:4Vp, 4/4, szörny(ELENIOS)
HA ellenfelednek nincs Vp-je, +7 Sebzést kap.
Elmerágás:2Vp, Általános Sheran
Idézési költsége semmilyen módon(sem szabálylap, sem követő) nem módosítható. Nevezz meg egy altípust! Minden ilyen altípusu lény idézési költsége 2Vp-vel kevesseb ebben a körben(nem mehet 1 alá!)
Na ennyit a szkritterekről ,most jönnek a növények(huh... )
Szabálylap:A bőség zavara(talán)
Követő: A Paradicsom hírnöke
3 Növény elementál
3 Növények ideje
3 Elmerágás
3 Falkavezér
3 Földanya bölcsessége
3 Tudományos felfedezés
3 Üvegház
3 Növekedés
3 Növényember
3 Szárazvirág
3 Földanya Szolgája
3 Harapós növény
3 Gyilkos növények
3 Növényi erő
3 Sziromnövesztés
3 A bőség áldása
A paradicsom hírnöke:
Megszüntethető 14Ép áldozásával. Minden növény+1/+1-t kap és minden köröd végén huzz egy lapot ha legalább 3 növényed van játékban.
Növény Elementál: 3Vp, 2/1, Növény Sheran
Minden előkészítő fázisodban húzz egy lapot és költs el 3Vp-t(ha van játékban növényed 2Vp-t kell költened és nem huzhatsz ha nincs 3Vp-d).
Minden növényed +1 Sebzést kap(ő is)
Növények ideje: 2Vp, Általános varázslat.Sheran
Minden második növényed után kapsz 1Vp-t.
Üvegház:1Építő, 2SP, Sheran, épület
3Vp: Huzz egy lapot(ha van növényed, akkor 2 Vp-be kerül)
4Vp: Kapsz a tartalékodba 3 Kisnövény jelzőt(0/1-es növények)
Minden képességét egy körben 2-ször használhatod.
Növekedés: 3Vp, Sheran bűbáj
Sikeres kijátszása után minden növényed kap egy jelzőt , ami +1/+1-t jelent.
3Vp: Célpont növényen a jelzők megduplázódnak
Növényember: 3Vp, 1/1, Sheran növény
Repül. 1Vp: Kapsz a tartalékodba passzívan egy kisvirág jelzőt(0/1-es növény, sheran)
Szárazvirág:2Vp, Sheran növény 0/1
Repül. Áldozd fel: Kapsz 5Vp-t vagy Húzz egy lapot, de ekkor vesztesz 1Vp-t, kivéve, ha van játékban legalább 3 növényed.
Földanya szolgája: 3Vp, 1/2, Növény Sheran
Repül. 1Vp, áldozd fel: Huzz 2 lapot, és ami nem növény, azt dobd a semmibe.
Harapós növény: 2Vp, 0/3, Sheran növény
Minden előkészítő fázisodban huzz egy lapot és kap egy -1 jelentő jelzőt. Hátrány: ÉP-je semmilyen móson nem nőhet 3 fölé
Gyilkos növények: 4Vp, bűbáj, Sheran
Minden növényed +3 Sebzést kap.
Növényi erő:4Vp, bűbáj, Sheran
Minden növényed +3 Ép-t kap.
Sziromnövesztés: 3Vp, Sheran azonnali
Áldozd fel 2 növényed:Kör végén Huzz max. 3 lapot!
A bőség áldása: 5Vp, Sheran bűbáj
Minden második lényed után huzz +1 lapot a huzás fázisodban. Áldozd fel a bőség áldását és még egy lényedet: Huzz 2 lapot!
Na, milyenek lettek?
A növények mind kitaláltak. |
Szerintem ez a topic full értelmetlen. Ha Elesia Evor vagy egy két költő/író ember erre téved, felír egy 10 oldalas verset/mesét akkor értelmét nyeri. De így, hogy senki s ír ide semmmit, csak azt, hogy nincs kedve írni akkor nicns értelme,. Bubu-Diablo-omar! NEm az ilyenek ellen küzdötök egy másik toopicban??? Ott mondjátok, hogy minden szaros ragaszkodik a fölösleges topicokhoz, hát akkor mi (pécsiek)+deathlord egy ccsomó topicban csak chatelünk!!!!!!! Igaz ezeket általában mi is níitjuk de akkor is... Inkább az iléyeneket mint minket kéne tötölni! S még tib sírtok! Nézd át a láthatatlan lényest, az izmost, meg az ilyenekt!!!
Remélem elég nagy esszét írtam...
De én ezt komolyan is gondoltam. |
| De akkor is vannak okok!!! [te magad montál úgyhogy nem mondtam hülyeséget (Végre!!!)] |
| Hacsak nem vmi világszenzációt v. könyvet akar, akkor be fogja írni. |
| | | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | |
Hírek, változások | Kérdések | Csere-bere | Stratégiák | Versenyek | Lapötletek | Szavazások | Egyéb
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
