Zarknod visszatérése 3 - Novella 4.

A tleikan vidék kopár volt és kietlen, sehol sem látszott a terület egykor növényekben gazdag, életteli formája. A táj felett lebegett fenséges méretével és erejével Zarknod ónixpiramisa. A piramistól távolabb a tl'urlang seregek gyülekeztek. Az éjfattyak táborában Vlagyimir figyelte az éjfattyak készülődését, amint zant ettek, így fokozván többszörösére így is hatalmas erejüket. A védőháló, amely immár napok óta fenntartotta őket a piramis leigázásától, még mindig működött. Ez volt az egyetlen dolog, ami elválasztotta az éjfattyakat a drakolderektől.

Vlagyimirt azonban ez egyáltalán nem lepte meg, de nem is zavarta. Sőt, szinte még örült is neki. Hadd higgyék csak, hogy biztonságban vannak. A zant sem Zarknod, sem a szánalmas védőháló nem képes megállítani. A zan a világon lévő legtöbb dolognál erősebb. Azonban nem csak a zant sikerült megszereznie, hanem Zarknod esszenciáját is a magáénak tudhatta. Ez azt jelentette, hogy most már képes lehet drakolderré alakulni...

Az éjfattyak készülődése közben a drakolderek sem lustálkodtak. Zarknod folyamatosan védelmi taktikákat magyarázott, a többi drakolder a varázslatai erejét igyekezett fokozni, vagy pihent az összecsapásra. Zarknod a köd behatolása óta nem aludt semmit. Tudta, hogy Vlagyimirnek az átalakuláshoz kell az esszencia. Az esszencia által drakolderré képes változni, amit semmilyen mágia sem képes jelezni. Másrészt velük volt a köd is, ami szintén az ő javukat szolgálja. A köd erejét pár napja a saját bőrén tapasztalta meg. Tudta, hogy a köd legerősebb fajtájával, az alakváltó ősköddel nézett szembe, de akkor is mérges volt, hogy valami elérheti az ő erejét. Zarknod most először gondolt bele, hogy akár veszíthet is. Hiába szolgálta egy egész hadsereg drakolder, az éjfattyak ellen ez is kevés volt. Az éjfattyak nemcsak szemtől-szemben harcban voltak erősek, hanem a mágiához is igen jól értettek. Nem voltak ugyan nagy varázslók, mint a drakolderek, de a saját védelmüket, támadásukat és pusztító képességeiket mind a mágiának köszönhették, és ezek terén hatalmas rutinnal rendelkeztek.

Azonban a drakoldereket sem kellett félteni. Mesterei voltak a villámoknak és uralták a mágia magas szintű képességeit. A guolg császárok kevesen voltak ugyan, de azok óriási hatékonysággal harcoltak az éjfattyak ellen is. Az ellenfél energiáját felhasználva küldtek halálos villámokat az ellenfelükre. A negátorok egyenként bírtak annyi erővel, hogy egy éjfatty mágikus erejét megszüntessék. A dezintegrátorok szintén képesek voltak az éjfattyakat megölni a képességeikkel. Azonban a tleikanoknak is akadtak harcosaik. A tleikan behemótok valóságos csatagépek voltak valamint a tleikan csatamágusok is nagy erővel rendelkeztek. A drakolderek tehát ugyancsak az összecsapásra készültek fel...

Másnap hajnalban került sor az első rohamra. A zanzult éjfattyak elérték a védőhálót, és teljes erejükkel rágni kezdték. A már sérült hálót hiába készítették a legjobb tleikan- és drakolder varázslók, a zan és az éjfattyak egyesített erejét nem bírta feltartóztatni. Az éjfattyak átszaggatták pár helyen a hálót és elkezdtek betömörülni rajta. Elszabadult a pokol. Hiába küzdött hősiesen és fáradhatatlanul Zarknod, az éjfattyak sorra pusztították el a sárkányokat és a drakoldereket. Az éjfattyak ellen esélyük sem volt. Zarknod belátta, a nyílt terepen labdába sem tudnak rúgni az óriási erejű dögök ellen. Visszarendelte a megmaradt seregét a piramisba, hogy ott harcoljanak tovább. Legalább ott a küzdelem, valamelyest az ő feltételeik szerint zajlott.

Kapukat bezárni! - ordította Zarknod, ám egy drakolder még befelé igyekezett. Az utolsó pillanatban röppent be, mielőtt a kapu két hatalmas ónix szárnya bezárult volna. - Ez egy időre feltartóztatja őket. Minden teljesen ép drakolder, maradjon a kapuknál! A sérültek, de harcra képesek a tleikanok szállását védjék! A tleikan csatamágusok és behemótok is maradjanak a kapunál.

- Uram, biztosan ez a legjobb megoldás? - kérdezte az egyik tleikan tábornok. - Az éjfattyak az ónixpiramis más részein is képesek lehetnek behatolni.

- Egyetértek a tleikannal - szólt közbe egy negátor. Az éjfattyakat nem fogja megállítani a piramis burka.

- A burok ellenáll a zannak és így ezeknek a bestiáknak is - szólt feldühödve Zarknod. - És ne forduljon elő többször, hogy kérdőre vonjátok a taktikáimat. - mondta, majd sarkon fordult és elindult megkeresni Zu'litot.

A drakolderek hallgatták Zarknod távolodó lépteit, majd a legrangosabb drakolder kézbe vette az irányítást.

- Hallottátok a nagyurat! Gyerünk, mindenki védelmi helyzetbe! - osztotta ki az előzőleg elhangzott parancsokat...

Dl'orkhaugruk odatolongott az éjfatty sereg elejére.

- Mi folyik itt? - kérdezte.

- Elzárták a kaput - válaszolt neki Glu'Glivar, a megsemmisítő. - Egyedül nem tudom betörni.

- Az összes Bn'oxrad szaggató és Kr'uagon pusztító jöjjön ide - rendelkezett Dl'orkhaugruk. A megnevezett éjfattyak a helyszínre siettek. - Tudjátok a dolgotokat - közölte velük az éjfatty vezér, majd elindult visszafelé. Az éjfattyak munkához láttak. Azonban Dl'orkhaugruk hirtelen megfordult. - Hol van Teouchán? - kérdezte.

- Az előbb üzent telepatikusan - válaszolt Glu'Glivar. - Bejutott a piramisba.

Zarknod Zu'littel beszélgetett.

- Az éjfattyakat nem képesek megállítani a drakolderek. Pláne a zanzult éjfattyakat. - mondta Zarknod.

- Valóban nem, de feltartóztathatjuk őket. - válaszolt Zu'lit.

- És mit érünk vele? Itt gyilkolják halálra a kolóniát, ezt nem nézhetjük tétlenül - dühödött fel Zarknod. - Hiába lenne nehéz dolguk az elpusztításunkkal, előbb-utóbb győzni fog a túlerő.

- Könnyen lehet - válaszolta Zu'lit. - Azonban ezekkel nekik is nehéz dolguk lesz. - mutatott fel néhány moa energiasűrítőt. - Amikor mondtad, hogy éjfattyak közelednek, tudtam, hogy óriási a baj, hát összeszedtem annyit amennyit csak tudtam. Ritka holmik az ilyenek.

- Undorodom a moáktól - köpött ki Zarknod. - Nincs bennük semmi tisztelet a mágia iránt, és ez lett a vesztük. De más megoldás nem nagyon van.

- Küldtem erősítésért a gólemekhez. Enkala jó barátom, úgy három nap múlva itt lesznek.

- Három nap múlva legfeljebb a belőlünk maradt manafoltokat erősíthetik meg.

Zarknod visszatért a kapuhoz. Az ónixpiramis bejáratát jókora horpadások és dudorok borították, amelyek arra utaltak, hogy az éjfattyak nem lustálkodnak. Zarknod és a drakolderek elhelyezték az energiasűrítőket a kapu elé. Abban a pillanatban amikor aktiválták a moa szerkezeteket, beszakadt a kapu és a láthatatlan energiamező túloldalán éjfattyak százai lettek láthatóvá. Az első Kr'uagon pusztítók felbátorodva lendültek neki, azonban a mögöttük levő éjfattyak, hamar visszahőköltek, amint látták, hogy a társaik elemésztődnek az anti-mágikus burokban.

- Energiasűrítők! - kiáltotta Nz'kromithlan. - Gyűlölöm őket. Ezen nem jutunk át. A köd, az át tud jutni rajta.

A drakolderek majdnem ujjongásban törtek ki, de meghallották az éjfatty mágus utolsó mondatát, és ez beléjük fojtotta az ünneplést.

- Készüljetek! - kiáltotta Zarknod. -Emlékezzetek mi történt a múltkor.

Az éjfattyak földöntúli kacaját követve, a köd átszivárgott a burkon, és megtámadta a drakoldereket...

Létrehozás: 2015. május 8. 13:03:14

Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:22

Nyomtatási forma