Ha ellátogatsz Alanorba, nehogy kihagyd az íjászversenyt! A város északnyugati csücskében épült íjásztelepen ugyanis nonstop ilyet rendeznek, ahol minden lő-, illetve dobófegyver szakértelemmel megáldott kalandozó kockázatmentesen próbára teheti tudását.
Szerkesztőség: honlap@beholder.hu Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci) Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5) Ha hibát találsz a honlapon: Írj nekünk!
Zarknod visszatérése 3 - Novella 2.
Hideg, sötét éjszaka volt. Viharos szél borzolta a fákat, miközben megállás nélkül zuhogott az eső és villámlott az égbolt. Vlagyimir lassan bandukolt a Darrah-i hegység tetején villódzó titkos térkapu felé, miközben azon tűnődött, hogyan lehetett képes Zarknod 450 évig a térkapu túloldalán rekedni.
- Mindegy - gondolta. Nekem úgysem kell átlépnem. Elém kijönnek az éjfattyak. Tehát megállt, és várt.
Nem kellett sokáig fagyoskodnia, bár már régen nem érezte sem a hideget, sem a meleget. A kapu vörösbe csapott át, és a benne világító térplazma intenzíven körözni kezdett. Majd ködszerű foszlányok kezdtek szállingózni ki a területre. A "köd" két Kr'uagon puszítóvá formálódott, majd a kapuból Nz'kromithlan, a mágus lebegett elő.A fák kiszáradtak és megfeketedtek, a fű elpusztult, az éjfattyak környezetében. A pusztítók vörösen izzó szemmel lesték a máguskirályt. Látszott, hogy csak azért zabolázzák meg az étvágyukat, mert a vezetőjük velük van. A beholderszerű éjfatty kinyitotta a száját és beszélni kezdett:
- Üdvözöllek, "mágus" - mondta, bár az utolsó szót úgy mondta, hogy látszott, nem ért egyet a kifejezésével.
- Én szintúgy, "éjfatty" - vágott vissza, utalva a Tl'urlang szokatlan alakjára.
- Vigyázz a szádra halandó - sziszegte a lilából vörösre átváltott képű éjfatty. Nagyon jól tudod, hogy a hatalmam mellett a tied eltörpül. Tudd meg, csak azért élsz, mert nem törtem porrá a szánalmas védőmágiádat és nem emésztettelek el puszta szemmelveréssel. Hiába próbálkoznál, érzem a gondolataidat és ismerem szándékaidat. Tudom, hogy azért jöttél, hogy egyezséget köss, megszerezd Zarknod esszenciáját, hogy elpusztítsd őt.
- Ha ilyen jól ismersz, akkor tudnod kellett volna, hogy nálam van a mágikus szekercém, ami minden pajzsot átvág, és ha elpusztítják a hordozóját, borzalmas átkot küld rá - mondta, majd hogy bizonyítást nyerjenek a szavai előrántotta a baltát. Másrészt tudom, hogy nem akarsz megölni, hiszen mindkettőnknek igen előnyös üzlet lenne.
- Hallgatom.
- Nos, ugye mindketten tisztában vagyunk a hely mágikus erejével. A hegy tetején, azaz itt egy hatalmas hatalmas energiamező található. Ezt egymás ősellenségei, a moák és a legnagyobb mágusok hozták létre. A moák egy Anti-mágikus burkot teremtettek az energiasűrítőik segítségével, amely minden a széléhez érő mágiát semlegesít. Majd a mágusok e köré egy védőhálót szőttek, amely nem enged át egyetlenegy tl'urlangot se. Megtörni pedig képtelenség, hiszen a moák anti-mágikus mezeje kikapcsolja a tl'urlang képességeket.
- Mi lenne a feladatunk és a jutalmunk? - kérdezte az éjfatty.
- A feladatotok néhány zan bánya felkutatása és zanok bányászata lesz. Egyelőre. Ezután egy kis apróság lesz, de arról majd később. Utána meg kell szerezni az esszenciát, és meg kell nyerni a háborút Zarknod ellen.
- Zarknodról tudok - mondta. Minek neked zan? Úgysem vagy képes irányítani - szólt lekezelően az éjfatty. Akkora erőt halandó nem képes irányítani. A zan felveheti a versenyt a mi erőnkkel is. Az esszenciát pedig szinte lehetetlen megszerezni. Azt észreveszi valaki, ha elcsippentik egy darabkáját.
- A zan az magánügy. Ha sikerül a jutalmatok Ghalla és a népe lesz.
Nz'kromithlan meghökkent. Vlagyimirnak biztos, hogy nagyon fontos megölnie Zarknodot, ha egész Ghallát felajánlja. Vagy csak blöfföl. De Nz'kromithlan érezte, Vlagyimir nem tréfál.
- Össze kell hívnom a Tl'urlangok tanácsát, mondta az éjfatty, majd lehunyta a három szemét, és erősen koncentrált. Pár pillanattal később egyre több és több fekete ködszerűség gomolygott elő, és az éjfattyak vezéreivé álltak össze. Megjelent Dl'orkhaugruk, Rsk'omikrotan, a megölhetetlen, Glu'Glivar, a megsemmisítő, egy Dg'maothrodon elnyelő, egy Xr'aohamr életenergiaszívó, egy Chi'orah lélektépő, valamint közéjük ment Nz'kromihlan, a mágus is. Még Vlagyimir is elsápadt, ahogy látta a hatalmas teremtményeket. Azonban magában mosolygott, hiszen tudta, egész Ghallának senki nem tud ellenállni. Pláne, ha az illetékesek finom csemegeként fogják fel.
A tárgyalás nem tartott sokáig. Úgy negyed óra után Nz'kromithlan odalebegett a máguskirályhoz.
- Először, ha megpróbálsz átverni, halott vagy. Másodszor, a mágikus gömböt nem zárhatod vissza a háború után. Harmadszor, a zan felét megtartjuk, plusz amit ígértél. Áll az alku?
- Előbb le kell tennetek a Kötelék Esküjét. Ez kötelez mindkettőnket az egyezség betartására. Most állhat az alku.
- Beleegyezünk.
Vlagyimir Nz'kromithlan homlokára tette a kezét, majd elmondták egy ősi varázsige szavai, mely szerint a két nép nem képes kárt tenni a másikban az alku beteljesüléséig.
A tl'urlangok körbevették a mágust, majd sziszegő, mélyhangú kántálásba kezdtek. Vlagyimir rázkódni kezdett, kifordult a szeme habzott a szája, majd az egész hirtelen abbamaradt. Dl'orkhaugruk Vlagyimir elé úszott. A máguskirály fejében egy hang szólalt meg: "Most már közénk tartozol, tudsz velünk közölni bármit, telepatikusan. Közös a tudata mindannyiunknak. De vigyázz, érezzük és halljuk minden gondolatod. Elég egy rossz gondolat, és halott vagy."
Vlagyimir elindult kifelé a burokból. Mikor kiért, odalépett az egyik energiasűrítőhöz, megmarkolta a szekercéjét, majd kettécsapta a szerkezetet...
Egy bukott idő királya,
Kinek kromithlan a szolgája,
Ő hozza a pusztulást,
Csak a halált, semmi mást,
A varázsköd birtoklója
A drakolderek gyilkosa,
Eljön majd az ideje,
Hogy bosszúját betöltse.
Nagytermetű, hatalmas,
Egy kicsit sem irgalmas,
Mégis, nyomorék külsejű,
Ám de belül nagyerejű,
Zarknod tette ilyenné,
Ilyen magatehetetlenné,
De visszatért az élete
Hogy bosszúját betöltse.
Zarknod felébredt a látomásából. Egy magas, erős, ősz öregembert látott, amint azt mondja: "Erre az órára várok ötszáz éve. Ez az én órám." Majd lesújt egy szekercével... Zarknod itt ébredt fel. Az ónixpiramis könyvtárában ült, és a könyvei tanulmányozásába mélyedt, amikor a jóslatot találta. Be kellett hoznia a lemaradását, hiszen majdnem 450 évet töltött a tl'urlangok létsíkján. Ennek jelei még mindig látszottak rajta. Az odaát masírozó Pr'uegon életkioltók és Chi'orah lélektépők alaposan megviselték. Azoknak a lényeknek borzalmas ereje volt, csak az árnyéktűz fogott rajtuk. Hiába, az éjfattyak már csak ilyenek.
Zörgettek az ajtón. Zarknod kiszólt, hogy szabad, mire egy tleikan tábornok nyitott be.
- Uram, most értesültünk róla, hogy a Darrah-i hegységben megsemmisült egy város. Túlélő nem maradt, néhány a munkából visszatérő bányász értesítette a szomszédos településeket. Állítólag csak foltok maradtak a lakosokból.
- Mi képes ilyet tenni? - gondolkodott el Zarknod. Vagy inkább: ki? Ekkor hasított belé a felismerés: a látomás, a jóslat, az emlegetett bosszú. Mindez igaz volt egy személyre.
- Vlagyimir - Az utolsó szót már hangosan mondta. A szemei összeszűkültek, a keze ökölbe szorult. Elöntötte a düh a név emlékére. - Adj ki teljes riadót, minden lehetséges élelmet és értéket gyűjtsetek be. Minden tleikan gyermek és nő menjen a piramis alatti kamrákba, az élelmet szintén vigyétek oda. A tleikan vadászok, helyezzenek el anti-mágikus csapdákat. A sárkányok jöjjenek a piramis mágikus védelmén belülre - osztotta ki az intézkedéseket Zarknod
- De uram mindez legalább négy napba telik.
- Akkor azonnal kezdjenek hozzá, és mondja meg mindenkinek, hogy éjfattyak közelednek. Akkor hamar befejezik. - mondta, majd elküldte a tleikant. Mérgében az asztalra csapott. Zarknod kiment a könyvtárból, egyenesen a drakolder fürkészek szállására. Értesítenie kellett Zu'litot, valamint az éjffattyak előrehaladását is követni akarta...
