Zarknod visszatérése 2.5 - Novella 1.

Permedin Ahratiax, Zarknod legfőbb bizalmasa nyugtalanul állt gazdája könyvtára előtt. Az ajtó mellett posztoló hatalmas drakolder testőrök pillantásra sem méltatták, mágikus és velük született érzékeikkel állandóan veszélyforrást kutatva meredtek maguk elé. A tleikán bíra halkan kopogtatott az óriási méretű, vasalt mahagóni ajtón. A zsanérok tudomást sem véve a rájuk nehezedő roppant súlyról, egy hang nélkül nyíltak ki, mintha egy enyhe őszi szellő mozdított volna odébb néhány falevelet. Permedin belépett.

A könyvtár megszámlálhatatlan polca tele volt fóliánsokkal és kötetekkel, felbecsülhetetlen értéket képviselve mindenkinek, aki tudásra szomjazott. Mágusok, tanítók, kalandozók adták volna érte mindenüket, ha csak néhány napot e gigászi falak között tölthettek volna.

Zarknod a könyvtár közepén, szálfaegyenesen állt, mint egy robosztus, kőből faragott istenszobor. Tucatnyi szeme mind különböző irányba figyelt, díszes tartókon álló vastag krónikákat olvasott. A könyveket mágikus hatalmával lapozgatta, nem fecsérelte erejét holmi kézzel böngészésre. Bebörtönzésének századai alatt rengeteg dolog történt a világban, amik jelentőséggel bírtak. Rengeteg dolog, amelyről meg kellett tudnia mindent. Okokat, következményeket, lehetséges kimeneteleket. A drakolder nem szívlelhette, ha hiányosak az ismeretei valamiről, legyen az bár a mágia valamely aspektusa, vagy épp egy emberek által lakott város politikai viszonyai. Számtalan önkéntes és mit sem sejtő "ügynök" jelentette szakadatlanul a híreket a Tleikan fennsík fölött lebegő Ónixpiramisnak, ahol megannyi írástudó öntötte fáradhatatlanul könyvformába azokat. Egyetlen napra sem szűnt meg az információ áramlása, még azon hosszú idő alatt sem, amíg a drakolder nagyúr távol volt. Az évszázadok alatt számtalan térbővítési rituálét kellett elvégezni, hogy a falakon belül megférjenek az egyre hosszabb és hosszabb szekrénysorok. A piramis ura pedig nem sajnálta az időt arra, hogy bepótoljon mindent, ami távolléte alatt történt.

Zarknod rá jellemző gyorsasággal és precizitással rágta át magát az elmúlt idők történésein. Néha meg - megállt egy új faj vagy mágikus formula leírásánál, gondosan elraktározva azt mérhetetlen elméje szegleteiben. Persze a kívülállók számára ez csak egy szívdobbanásnyival lassabb lapozásnak tűnhetett az oldalak folyamatos pergése mellett.

Kifejezetten nem kedvelte, ha megzavarták a koncentrációját. Két szemét az alázatosan lehajtott fejjel belépő Permedinre vetette és hangtalanul, elméjébe hatolva kérdezte szolgáját:

- Mi történt?

- Tisztelettel, uram, bocsáss meg, hogy megzavarlak. Hírforrásaink olyan tényeket tártak elém, melyek azonnali figyelmedre tarthatnak igényt.

A drakolder érdeklődést sugárzott felé a mentális síkon, így a bíra felemelte csápos fejét és folytatta:

- A Ghalla félszigeten rejtélyes mozgolódás folyik. Egy új hatalom bontogatja szárnyait. Ügynökeink jelentései némely esetekben ellentmondóak ugyan, de azt mind megerősítik, hogy egy titokzatos személy már hónapok óta keresi a kapcsolatot a félsziget hatalmi tényezőivel és szövetséget szándékszik kieszközölni velük. A hírek szerint ez a személy Vlagyimir, egy veterán kalandozó.

Zarknod végighallgatta a főbírát, közben egyeztette a közelmúltbeli eseményekről szóló híreket a korábban olvasottakkal.

- Egy újabb önjelölt hadvezérnek tűnik, aki szeretne saját koronát. - mondta.

- A mai jelentés előtt én is ekképpen gondoltam, uram, de olyan változás történt, ami akár bonyodalomhoz is vezethet. Ma hajnalban egy csapat kalandozó érkezett Alanorba, Raia főszentélyébe. Egyik ottani emberünk látta el a sebesültet, akit magukkal vittek. Miközben társukat ápolta, hallotta, hogy kihallgatást kértek magától a főinkvizítortól. Szerencsére sikerült egy kémlelő - követ az egyikük felszerelésébe csempészni, így el tudta küldeni nekünk amit megtudott. A kalandozók véletlenül tanúi voltak, ahogy ez a bizonyos Vlagyimir magával Ylgoroth-tal, a thargodan hadúrral találkozott. Amikor kiderült, hogy a kalandozók kihallgatták a megbeszélést, Vlagyimir megtámadta őket. Egyet megölt, egy másiknak pedig nagy valószínűséggel összeroppantotta a tudatát. Szerencsétlen flótás csak annyiról tudott beszámolni, hogy nagy a baj és meg kell állítani Vlagyimirt. Többet sajnos nem tudunk. Azonban a körülmények ismeretében mindenképpen aggasztóak az összefüggések. Nem vezethet semmi jóra, ha valaki a világi hatalmak mellett a thargodanokat is szolgálatába akarja kényszeríteni.

Zarknod elgondolkodva hallgatott, majd mintegy szórakozottan kitárta hatalmas szárnyait.

- Valóban. Érdekes hírek. Nem ez a kalandozó állította magáról, hogy megfejtette a Zan titkát?

- De, uram, ő az. Évekkel ezelőtt még fegyverként is be akarta vetni egy kisebb válság idején, de néhány kalandozó megakadályozta benne. Azóta nem lehetett hallani felőle.

- Hogy mit akar kezdeni a szövetségeseivel, az nem érdekel. Messze van és egyelőre elenyésző hatalmat képvisel. Viszont ez a Zan felkeltette az érdeklődésemet.

A drakolder mély, érces hangon fölmordult,arcára utálkozó kifejezés ült.

- Nord is a Zant használta fel, amikor elpusztította a világot és kiszipolyozta az erejét. Érdemes lenne foglalkozni ezzel a dologgal, még hasznos lehet, ha szembe kell vele szállni.

Permedin tisztelettel vegyes csodálattal meredt gazdájára, hiszen kevés olyan lény él a világon, aki ennyire nyíltan fel merne vállalni egy összetűzést egy igazi istennel.

Ezalatt Zarknod magában visszapörgette az időt oda, amikor a még nagyon is halandó ősmágussal vívott csatát. Emlékezett, hogy nem bírtak egymással. Vajon ha a Zan az ő kezébe kerülne, mire lenne képes? Mostani hatalmát mennyivel növelhetné meg? Széles szája önkéntelen mosolyra húzódott.

- Azt akarom, hogy minden elérhető ügynököm elsődlegesen Vlagyimirra koncentráljon a közeljövőben. Tudni akarom, hol van, mit csinál, mit akar és legfőképpen azt, hogy birtokában van - e még a Zan.

Permedin mélyen meghajolt és kihátrált a könyvtárból.

Vlagyimir dolgozószobájában ült és elmélyülten tanulmányozott egy térképet. Ősi tekercs volt, mely csak a készítéséhez használt varázslatnak köszönhette, hogy a mai napig fennmaradt. Csilingelő hang zavarta meg gondolatait. Felállt, összehajtotta a térképet, majd az ajtóhoz lépett. Kint Gráin állt, a Zan Rendjének őrkapitánya.

- Megbocsáss, uram, de van egy kis gond.

- Mi a gond, barátom? - kérdezte az ősz kalandozó.

- Azt hiszem egy kémet fedtem fel, itt a piramisban. Az újonnan érkezett kalandozók között volt, akik a felhívásodra érkeztek.

Vlagyimir öreg arcának barázdái között azonban nyoma sem volt aggodalomnak. Lassan elmosolyodott.

- Mondd csak, hallgatom a részleteket.

- Véletlen volt, hogy elcsíptem, uram. Épp az alsó szinti konyhába tartottam némi elemózsiáért, amikor feltűnt, hogy az egyik raktár ajtaja be van zárva. Mivel sose zárjuk az ajtókat, hogy bárki szabadon használhassa a raktárt, így gondoltam belesek. Egy elfet láttam bent, aki épp valamiféle varázsgömbbe suttogott. Bár a fülem már nem a régi, annyit hallottam, hogy jelentést tett valakinek a sikeres bejutásról és folytatja a felderítést. Nem értettem pontosan, kinek jelent, de azt sem akartam, hogy ő is észrevegyen engem, úgyhogy otthagytam. Otthagytam és szóltam Di'gou - nak, hogy gyorsan nézze meg, hová futhatott a manafonál, amely a gömbből indult. Kicsit körülményes volt a visszafejtő varázslat, de végülis megtudtuk, hogy valahová a Tleikan fennsíkra üzent a spion. A további fürkészést nagyhatalmú mágia akadályozta meg.

Vlagyimir még szélesebben elmosolyodott.

- Ez a mai nap legjobb híre, barátom. Menj, és mondd meg Di'gounak, meg bárkinek, aki még tud erről, hogy hagyják a kémet tevékenykedni, de minden mozdulatát jelentsétek. A nagy hal bekapta a csalit, azt kell mondanom.

- Ahogy akarod, uram. Remélem, tudod, mit csinálsz...

- Én mindig. - mondta Vlagyimir. A törpe biccentett és dolgára indult, Vlagyimir pedig visszatért a szobába. Arcán a mosoly átalakult és kaján vigyorrá változott.

Újra elővette a térképet és újult lelkesedéssel vetette magát az ősi fóliáns tanulmányozásába.

Ezalatt Alanorban Trogg, a troll épp betoppant a Száraz Vízipipa fogadó központi termébe. Szemével társait kereste a tömegben. Egy sarokasztalnál meg is találta Illiszét és Alverist, hozzájuk sietett. Szó nélkül ledobta magát a masszív fapadra a varázsló mellé, felkapta az asztalon álló boroskorsót és jóízűt húzott belőle. Majd zekéje alá nyúlt és egy papírt csapott az asztalra.

- Ezt nézzétek!

A többiek kiváncsian szemlélték a papírt, ami valamiféle kiáltvány volt.

"Ghalla kalandozói, testvéreim!

Ezúton közhírré teszem, hogy a Zan Rendje hosszú idő után ismét toborzást hirdet. Minden kalandozó, aki edzettnek és rátermettnek érzi magát, fajtól, nemtől és vallástól függetlenül, jelentkezzen bátran Vlagyimir Ónixpiramisában. A felvételi próbák félelmetesek és nehezek, de a rátermetteknek olyan jutalomban lesz részük, mely feledtet velük minden megpróbáltatást! Jöjjetek, csatlakozzatok!

T. Vlagyimir"

- A palota előtti hirdetőoszlopon találtam. -mondta a troll. -Ez az a Vlagyimir lehet, aki Svunggot elintézte.

- Szép munka, Trogg. - mondta Alveris. - De mit kezdjünk ezzel az információval?

- Hogyhogy mit? Menjünk oda, zúzzuk péppé a csontjait Svunggért meg Bütyökért cserébe, aztán fogjuk a kincseit és tűnjünk el. -jelentette ki a troll, mintha a világ legtermészetesebb dolgáról lenne szó.

Illisze a vállára tette a kezét.

- Ez nem ilyen egyszerű, Trogg. Nagy harcos vagy, de az egész Zan Rendet azért mégsem támadhatjuk meg hárman. Vlagyimir lakolni fog azért, amit tett, de nem így. Látod, még Raia rendje sem lépett semmit, hiába értesítettük őket, csak ülnek a babérjaikon.

- Ezt azért így nem jelenteném ki. - vetett közbe Alveris. - Szerintem az Inkvizíció már gőzerővel dolgozik, hogy kiderítse, mit jelentsen ez az egész.

- Én nem akarok ülni. Bütyök jó kezekben van az ispotályban, nekünk viszont tennünk kell valamit. - Jelentette ki Trogg türelmetlenül.

- Igaz. Tudjuk, hogy Vlagyimir valami égbekiáltó disznóságra készül a thargodanokkal. Talán tanácsosabb lenne nekünk is utánanézni a dolognak. - javasolta Illisze. - Mit szólnátok, ha mi is csatlakoznánk Vlagyimir csapatához? Első kézből könnyebb lesz információt szereznünk.

Percekig hallgattak, mindenki át meg átgondolta a dolgot. Végül a troll és a kardforgató is rábólintott.

- Akkor nincs más hátra, mint előre. - mondta a troll. - Irány Vlagyimir piramisa. De előtte együnk!

Létrehozás: 2015. április 17. 14:08:20

Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:22

Nyomtatási forma