A Zangrozban székelő rettegett társaság tagjai mind-mind ilyen kétes külsővel megáldott, gonoszságban felülmúlhatatlan gazemberek. Lopnak, csalnak, ölnek, hol a saját megélhetésükért, hol szórakozásból, hol pedig azért mert megbízójuk szép summát fizet azért, hogy tegyenek meg valamit.
Szerkesztőség: honlap@beholder.hu Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci) Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5) Ha hibát találsz a honlapon: Írj nekünk!
Zarknod visszatérése - Novella 2b.
Az ajtó lassan csukódott be T. Vlagyimir után, s még percekig lehetett hallani az őt kikísérő bazaltgólem döngő lépteinek visszhangját a hatalmas boltozat alatt.
- Nos, mit szólsz? - kérdezte Enkala a közömbös arccal üldögélő vendégétől.
- Zarknod visszatéréséhez?
- Dehogy, azt mindketten tudtuk, hogy előbb-utóbb megtörténik. - intette le a Kreátort - Vlagyimir ötletéhez, nyilván.
- Még nem igazán tudom, mit szólhatnék hozzá. Az egész történet, amit előadott... Hihetetlen, és kicsit sem a professzionalizmus sugárzik belőle. Úgy értem... az a kölyök volt az egyetlen terve egy ilyen őrült kísérlet megvalósításához?
- Hát nem lennék annak a fiúnak a helyében, mikor Vlagyimir megtalálja - nevetett Enkala, majd hirtelen komolyra fordította a szót. - De úgy tűnik, mi ketten vagyunk a B terv, és azt is tudjuk, hogy nem is olyan őrültség, hiszen képesek lennénk rá, nem igaz?
- ...
- Nem igaz?!
- De, közösen valószínűleg képesek lennénk Vlagyimirt triklem-drakolderré változtatni, a kérdés csak az, hogy akarjuk-e?
- Hogy akarjuk-e? Nekem kell emlékeztetni téged, mit művelt Zarknod az eltűnése előtt? Ha ismét ereje teljében lesz, nincs ember, aki megállíthatná.
A két ősmágus tekintete találkozott, egy ideig farkasszemet néztek, majd a Kreátor törte meg a csendet:
- Még ha egyet is értenék, az Elözönlés után megfogadtam, hogy nem játszom többet az élőlényekkel. Akkor is csak a szerencsén múlott, hogy az a kis druida lány, Gemina képes volt megállítani a teremtményeimet, képzeld, ha vortexlabirintusból is elszabadultak volna. Mit műveltek volna azok a káoszszellemek? Ha pedig egy negatív elementál beszabadult volna Gemina erdejébe, biztos nincs ilyen vidám vége a történetnek. Úgyhogy eszem ágában sincs több förtelmet létrehozni. Pont.
- Nem maradhatsz pártatlan ebben az összecsapásban, ezt te is tudod. És ez nem is puszta játszadozás lenne, mint annak idején.
- Miért segítenék Vlagyimirnak? Itt egyedül ő az, aki bármilyen harcot akar, Zarknod szerintem azt sem tudja, hogy életben van még. Az éjfatty háború után is pusztán azért támadt Ghallára, mert a máguskirály nem tartotta be az adott szavát. És mindketten tudjuk mi a közös Vlagyimirban és Teouchánban... Ha nem avatkozunk közbe, nem dúlják fel a birodalmat, legfeljebb szegényebbek leszünk egy nagyravágyó senkivel.
- Nem hagyhatjuk, hogy Zarknod kénye-kedve szerint döntsön a birodalom sorsáról! Kell, hogy legyen olyan erő, ami képes szembe szállni vele. Hogy Vlagyimir, vagy más, az szinte mindegy, de ő alkalmas rá: megvan hozzá a mágiában való jártassága, és fizikálisan is elég erős, hogy végrehajtsuk rajta a beavatkozást. Ha túl gyáva vagy oldalt választani magadnak, akkor megoldom egyedül.
- Barátom, nyugodj meg! - hőkölt hátra a Kreátor - Elismerem, legújabb kísérleteid az élő anyagokkal szép eredményeket mutatnak, sőt a vérgólemek még több, mint meggyőzőek, az pedig, hogy a csontokat, vagy a húst képes vagy animálni a te szakértelmeddel nem is meglepő, de azért maradjunk két lábbal a földön! Azt állítani, hogy képes vagy egyedül arra, amire Dornodon képes volt elég merész gondolat, nem?
- Beismerem, elragadott a hév - mondta Enkala, s lerogyott a csarnok egyik székére - Elfogadom az álláspontod, de nem tágítok az enyém mellől sem: ha magam nem is vagyok képes Vlagyimirt triklem-drakolderré változtatni, segítek neki olyan sereget létrehozni, amellyel megszerezheti Zarknod esszenciáját.
- Látom, nagyon eltökélt vagy - konstatálta a monológ végén keserédesen a Kreátor - és legalább annyira színpadias is - tette hozzá mosolyogva, hogy oldja a hangulatot.
Mindketten belenyugodtak, hogy a másikat nem tudják meggyőzni, s tudták, hogy ősidők óta tartó barátságuk többet ér ennél a konfliktusnál, így az est hátralevő részében kerülték a témát, inkább legújabb kísérleteikről diskuráltak. Természetesen mindkettejük agyában ott motoszkált Vlagyimir aznapi látogatása, és története a szökött tanítványáról, a céljairól, valamint a közelgő események baljós árnya, mégis, mikor a Kreátor haza indult Enkala kastélyából, már képes volt elfogadni barátja döntését, és nem érzett semmi haragot.
Persze ő nem is tudott arról a zirri poloskáról, amit az animátor csempészett a köpenyébe, azért, hogy kiiktassa a vortexlabirintus ősmágikus védelmét, s így a benne élő szörnyűségeket Enkala - alkotójuk akarata ellenére is - Vlagyimir ügyének szolgálatába állíthassa.
