Vissza a Főoldalra
 
Május 18-án szombaton részt vennél-e egy HKK versenyen, amit a Board Game Expo-n rendeznénk a ComicConon? (Belépő van, nevezési díj nincs, nyeremény van.)

1) Igen, megyek a rendezvényre, szívesen részt veszek a HKK versenyen is.
2) Megyek a rendezvényre, de a HKK versenyen nem indulok.
3) Nem megyek a rendezvényre.
4) Nem tudom még.
5) Nem érdekel.

(A szavazáshoz be kell jelentkezned!)
További szavazások...
Fórum a témához...

Hírek, változások
Mi is az a HKK?
Hogyan kezdjek játszani?
Megjelent kiegészítők
Teljes szabálykönyv
HKK Kódex
Sorsoló program
Őslich szabályok
HKK-t forgalmazó boltok
HKK klubok
Lapkereső (új)
Lapkereső (régi)
Új Nemzedék lapok
Tiltott és módosított lapok
Versenykiírások
Lezajlott versenyek
Mai versenyek
Profi pontok és versenyzők
Szintlépés
Hatalom Szövetsége
Hatalom Szövetsége tabella
Nemzeti bajnokság
Kiemelt vidéki versenyek
Versenyszabályok
Versenyszervezőknek
Chat, üzenõfal
Fórumok
Szavazások
HKK találkozó
Legendás cél
Toplisták
Pakliszerkesztő (új)
Pakliszerkesztő (régi)
Pakliszerkesztő (régi mobilos verzió)
Megosztások
Memóriajáték
Memóriajáték - Alfa
Kerátor Műhelye
HKK 20 Puzzle
HKK Puzzle
Beholder Labirintus
Mini-szójáték
HKK Blog
HKK Toborzás
HKK Védnöki Program
AK Archívum
Paklileírások
Írások, novellák
TF és ŐV könyvek
Letöltés
HKK Videók
Gyakori kérdések
Kérdezz-felelek
Feliratkozás Hírleveleinkre!
Adatvédelmi Tájékoztató
Ország Boltja 2011 Népszerűségi díj Egyéb kategória II. helyezett Ország Boltja 2012 Népszerűségi díj Hobbi és kellék kategória III. helyezett
Most ingyen kezdhetsz el játszani a Túlélők Földjén!
Kattints ide a részletekért...
Nézz be kártyaboltunkba!
Alfa pakli - Mágusok március 16.
Alfa pakli - Druidák március 16.
Alfa pakli - Boszorkányok március 16.
A pillanat képe
Helyre kis varázsló
(Túlélők Földje kalandozó)
Küldd el képeslapként!
"Gandalf volt a kedvenc szereplőd a Gyűrűk Urában? Nosza, itt a helyed. A Túlélők Földje csak úgy hemzseg az ehhez hasonló alakoktól, vagy a táborozásod alatt keresnek fel téged, vagy te bukkansz táborhelyeikre egy-egy árnyas bozót menedékében. Indulj hát neki, milliónyi kaland vár." - propaganda szöveg egy Gatinhoz közeli útjelző táblán
Nézz szét a galériában!
Board Game Expo 2024.05.18-19.
HKK Tiltott mágia döntő videó
Májusi verseny formátuma
Beholderes HKK verseny március 16. - Versenybeszámoló
Megjelentek az új Alfa paklik!

A lista folytatása...
Országjáró feladat 2022
Országjáró feladat 2020
Országjáró feladat 2019
Hatalom Kártyái - Versenykiírások

A lista folytatása...
HKK kérdés? (47065)
Lapötletek (64943)
A májusi verseny páros legyen vagy egyéni? (ÚN-ről és formátumról 2-3. körben szavazunk) (29)
[HKK Piac] Régi lapok (1521)
[HKK Piac] Eladó gyűjtemény (9480)
[HKK Piac] Eladó lapok (141662)

További témák...
Doomlord online game
Mágia Mesterei Online Játék
Szerkesztőség:
honlap@beholder.hu
Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci)
Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5)
Ha hibát találsz a honlapon:
Írj nekünk!
 

Zarknod visszatérése - Novella 4.

Crea átkozta és áldotta szerencséjét. Előző nap sokáig úton volt. Már jócskán besötétedett, mire talált egy táborozásra alkalmas helyet, a kietlen dombos tájon. Az egyik dombon leereszkedve, szinte nekiment egy kiszáradt fának. Az egykoron büszke tölgy teljesen elrohadt belül, így biztosítva kellemes menedéket az árnymanónak. Bizakodva hajtotta álomra fejét, hiszen tudta, legkésőbb holnap estére eléri célját. Ám az isteneknek más terveik voltak.

Másnap lódobogás ébresztette. A vándorlással töltött idő alatt kialakult ösztönök egy pillanat alatt átvették az irányítást. Az álom rögtön elillant a szeméből, halkan talpra ugrott. Jobbjában egy másodperc múlva megvillant a rövidkard, miközben baljával istene szimbólumát markolta, mely az nyakában lógott. Lélegzet visszafogva figyelt. A ló megállt, majd lovasa leszállt róla. Hallotta, amint a lovas megindul. Jó sok fém van rajta - futott át Crea agyán. Majd, miután úgy tűnt, hogy az ismeretlen nem felé tart megkockáztatott egy óvatos pillantást rejtekéből. Először a lovat látta meg. Pompás állat, és nagyon jól idomított, mert noha nem volt kikötve, egy tapodtat sem mozdult. Másodjára a lovast vette észre. Kis híján felkiáltott meglepetésében: Vlagyimir. A legendás kalandozó, kinek nevét minden túlélő ismeri. Az erőt és tekintélyt sugárzó ember határozott léptekkel haladt két fura domb felé. A meglepettségtől még mindig zavarodott Crea csak akkor fogta fel, hogy az a két fura domb nem domb, mikor quwarg harcosok özönlöttek elő belőle és körbevették a hatalmas harcost. Ikerbolyok... Vlagyimir és quwarg ikerbolyok. Chara-din nyomorult fattyaira! Mibe keveredtem?!

Az árnymanó döbbenten figyelte, amint Vlagyimir átadja a kardját egy detektornak, majd quwarg harcosok gyűrűjétől kisérve besétál a bolyba. A detektor megvárta, amíg Vlagyimir és szokatlan kisérete eltűnik a bolyban. Ekkor megindult az egyik oldalsó lyuk felé, csápjai közt a hatalmas kétkezes karddal. A lyuk előtt megállt, dolgozók csoportja áramlott elő, átadta nekik a fegyvert, azok pillanatok alatt el is tűntek vele, majd visszacammogott a saját járatába. Crea csak most mert megmozdulni. Visszahúzódott az üregbe, óvatosan letette a kardját, és a vizestömlő felé nyúlt. Megnedvesítette az ajkait, amitől kicsit lenyugodott. Lehunyta a szemét, mélyeket lélegzett és próbálta kitalálni mit is csináljon most. Rendben, tehát Vlagyimir akar valamit a quwargoktól. Ez az információ még hasznomra lehet, esetleg pár aranyat is megérhet alkalomadtán. Esetleg megvárhatnám mi fog még történni? Nem, azt inkább nem. Kifújta a levegőt, és ismét kilesett a fából. Öt szívdobbanással később ismét visszahúzódott. Kész volt a terve a menekülésre. Noha közelebb volt a bolyhoz, mint azt szerette volna, csak fel kell jutnia arra a dombra, amin keresztül előző este ebbe az átkozott völgybe került. Ha hamarabb felér, minthogy a bogarak észrevennék, és utána erednének, akkor nyert ügye van. Ugyan nem igazán volt még dolga ezekkel a dögökkel, de nagyon remélte, hogy meg tud lépni előlük. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy megpróbálja elkötni Toborzásgátló lovát, ám ezt az ötletet szinte azonnal el is vetette. Vannak a halálnak ennél kellemesebb formái is.

Crea elrakta a vizestömlőt, a takarónak használt tartalék köpenyt, a rövidkardot visszalökte a tokjába. Miközben pakolt feszülten figyelt, és még egyszer végiggondolta, hogy nem hagyott-e ki valamit a számításból. Készen állt a menekülésre, ebben már nagy gyakorlata volt, mosolygott magában. A nyíláshoz araszolt, és újból kilesett. Mintha valami megzavarta volna a quwargokat, addigi monoton munkájuk megakadt, a dolgozók felbolydultak, Vlagyimir lova idegesen prüszkölt és kapart. Hangos csattanással egy lyuk robbant a boly falába, a lezuhanó törmelék jópár bogarat maga alá temetett. Pár pillanat múlva az árnymanó elkerekedett szemmel figyelte, amint az újonnan keletkezett nyíláson kizuhan Vlagyimir. Még a gondolat sem fogalmazódott meg benne, hogy ezt biztos nem élhette túl, mikor is a hatalmas harcos már talpon volt. Azt, hogy a ló mikor indult meg vágtázva, nem tudta volna megmondani. Gazdája játszi könnyedséggel felkapott a hátasra, és két szívdobbanással később már behozhatatlan volt az előnyük az őket üldöző quwarg harcosokkal szemben. Ló és lovasa alig egy méterre suhantak el az árnymanó rejteke mellett

- A kardomért még visszajövök... - morogta Vlagyimir.

Crea még fel sem fogta pontosan, hogy mit is látott, mikor egyre erősödő ciripelés ütötte meg a fülét. A quwargok tovább üldözték a menekülőt, noha esélytelen volt, hogy utolérjék. Előkapta az előbb elrakott köpenyt, és miközben magára terítette, rövid varázsigét mormolt. Bekucorodott az odú hátuljába, a köpeny sápadtan felizzott egy röpke pillanatra, majd beleolvadt a környezetébe.

Mivel egy ideig nem mehet sehova, így azon kezdett töprengeni, mit is látott tulajdonképpen. Mi akarhatott Vlagyimir ezektől a dögöktől? Mi történhetett, hogy ilyen barátságtalan lett az elválás? Miért akar visszajönni a kardjáért? Mert értékes! - tolakodott előtérbe a sunyi és pénzéhes árnymanó énje.

Crea árnymanó volt, de nem volt fajának mintapéldánya. Csak nagyon kis mértékben volt pénzéhes, sunyi is csak akkor, ha érdekei úgy diktálták, és valószínűleg nem volt nála rosszabb zsebmetsző egész Ghallán. Tudásszomja, és a vágy, hogy híres mágus váljon belőle, viszont annál nagyobb volt benne. Ezért lett Fairlight papja, és ezért tölti könyvtárban az estéit a kocsma helyett, ha betéved valamelyik városba. Most meglátta a lehetőséget. Ha visszavinné a kardot, Vlagyimir talán megjutalmazná. Végre közelebb kerülhetne a céljához. Merész, sőt egyenesen ostobaság ilyennel próbálkozni. Rendes körülmények között eszébe sem jutna, ám ez olyan lehetőség, amiért még többre is vállalkozna. Amikor a quwargok egy óra elteltével feladták az üldözést, és látszólag minden visszatért a normális kerékvágásba, Crea nem mozdult. Vissza fogja lopni a kardot!

Az órák lassan cammogva teltek, míg az árnymanó a sötétedésre várt. Az árnyékok megnyúltak, és mikor a nap komótosan alábukott az egyik domb mögött, mozgásba lendült. Csak a legszükségesebbeket vitte magával, minden más kacatot elásott a fa tövébe. Napközben tanulmányozta a mozgásukat, az őrszemek elhelyezkedését. Eszébe véste a nyílás pontos helyét, ahol a kard eltűnt. Noha a kietlen táj nem nyújtott túl sok búvóhelyet pár fát és csenevész bokrot leszámítva, viszonylag könnyen meg tudta közelíteni a bolyt. Egy bokor alatt lapulva figyelte a bejáratot, amely alig tíz lépésre volt tőle. Ha hibázik, az őrszemek egy pillanat alatt kiszúrják. Mély levegőt vett, összegyűjtötte a mágikus energiákat, várt egy szívdobbanásnyit, majd szabadjára engedte őket. Felpattant és rohant a nyílás felé. Ha valaki épp felé is nézett, nem látott mást, csak egy szél által felvert alaktalan porfelhőt. Amint belépett a bejáraton, a varázs szerte is foszlott. Ez közel volt. A járatban, várakozásaival ellentétben, nem volt koromsötét. Mintha a falakból áradt volna valamilyen halvány vöröses izzás. Lélegzetvételnyi szünetet sem engedélyezve magának Crea máris tovább haladt. A járat enyhén lejtett és jobbra kanyarodott. Szerencséjére nem keresztezték más járatok az útját, így nem kellett választania merre haladjon. Percek óta haladt, mikor kiszélesedett a járat és ovális teremmé bővült. Szembe vele két vágat, míg a terem jobb oldalán egy vágat vezetett tovább. Rövid vizsgálódást követően belépett a jobb oldali járatba. A szerencse ismét mellé állt, alig tíz méter után egy másik teremben találta magát. A szobában halmokban hevertek a fegyverek, a vértek, pajzsok, vizestömlők. A quwargok valószínű raktárnak használták, ahol azoknak a szerencsétleneknek a holmijait tárolták akiket idevetett a rossz sors. A kétkezes kard ott hevert előtte, egy fegyverekből emelt halmon. Előre lépett, hogy magához vegye a kardot, mikor oldalt mozgást észlelt. Ösztönösen a másik irányba ugrott, így a hatalmas csáprágók a levegőben csattantak. Egy fura piszkos zöld hernyó-quwarg lény mászott elő az árnyékból. Amúgy sem gusztusos kinézetét valami, vagy valaki még torzabbá változtatta. Apró hátsó lábaihoz, melyeken közlekedett, két aránytalanul nagy pengében végződő mellső láb, és két még aránytalanabb csáprágó tartozott. Teste olyan benyomást keltett, mintha az egyik fele elfolyt volna. Creanak megdöbbeni sem maradt ideje, mert a mutáns quwarg újból támadásba lendült. Az árnymanó hátrált miközben varázsigék rövid sora hagyta el száját. Baljából elektromos szikrák sora röppent a szörny felé, hogy hatástalanul pattogjanak le a bőréről. A mágia nem ártott neki, ám megtorpanásra késztette a torz teremtményt. Ez épp elég időt adott egy újabb varázslat útra indításához. Ám most nem a lényt célozta vele, hanem a talajt annak lábai alatt. A föld hullámzott, mintha csak vízből lenne és egy halk pukkanással folyékonnyá vált, hogy egy pillanat múlva ismét megszilárduljon, és tömör bilincsként fogja le a belésüppedt ízeltlábakat. A mutáns quwarg csáprágóját csattogtatva próbált szabadulni. Pengeéles végtagjaival Crea felé csapkodott, aki addigra még hátrább húzódott. Nagyívben megkerülte a vergődő bestiát, és felkapta a hatalmas fegyvert. Meglepően könnyűnek bizonyult. Hátára erősítette, hogy ne zavarja a mozgásban, és megindult, hogy maga mögött hagyja ezt az átkozott helyet.

Sietős léptekkel haladt a terem kijárata felé, mikor vérfagyasztó sikoly hasított végig a csenden. A csapdába esett szörny látva, hogy nem képes kiszabadulni, taktikát váltott. Hörgéssel és ciripeléssel kevert sikolyt hallatot. Mint valami démoni vészharang újra és újra felsikoltott, amint az előző kiáltás keltette visszhangok elhaltak.

Riadót fúj a nyomorult! - hasított az árnymanóba a felismerés.

Futásnak eredt. Már nem kellett óvatoskodnia, hiszen úgy is tudják, hogy itt van. Három szívdobbanás, eléri az első termet. Nem áll meg, nem néz körül csak rohan tovább. Ám még így is látja a szeme sarkából a mozduló árnyakat, hallja ciripelésüket. Újabb két szívdobbanás, lába már a kijárathoz vezető folyosót tapossa. Negyven szívdobbanás, a kijárat. A szabadban megnő a túlélésének az esélye. Kiront a járatból, elsodorva egy épp akkor érkező quwarg harcost. Valami elsüvít a füle mellett, nem törődik vele, csak rohan tovább. Fel a legközelebbi dombra. Nem néz hátra, nem áll meg.

Vlagyimir ónixpiramisát könnyebben megtalálta, mint hitte. Most itt állt a kalandozó legenda előtt, egy héttel a bolyban történtek után, aki figyelmesen hallgatta a történetét. A piramis egyik szobájába voltak. Crea feszengve egyik lábáról a másikra helyezte súlyát miközben mesélt. Vlagyimir vele szemben ült, egy hatalmas karosszékben, kardja a karfának volt támasztva. Noha az elején feszült volt, és tartott ettől a találkozástól, mire a beszámoló végére ért megszűnt minden gátlása és elhatározta, hogy nem fogja kimutatni, mennyire tiszteli a kalandozót.

- Bátor tett volt, árnymanó.

- A nevem Crea... ember. - válaszolt kicsit több daccal a hangjában, mint szerette volna.

Vlagyimir halványan elmosolyodott.

- Rendben. Mily jutalmat szeretnél Crea "a merész"? Aranyat, drágaköveket, netán dicshimnuszt?

- Aranyat, drágakövet és dicshimnuszt is szerezhetek máshonnan - legyintett - Tudást viszont nem mindegy honnan szerzek. Te hatalmas vagy, talán tudnál nekem tanítani egy esetleg két hasznos varázst.

- Nos elég érdekes kérés. Mindazonáltal el kell keserítselek, nincs szándékomba tanítványokat fogadni. Ám hogy ne távozz üres kézzel...

Intett. Crea döbbenten vette észre, hogy megmozdul egy árnyék a szoba hátsó részébe, és egy magas alak válik ki belőle. Arcát csuklya takarta. Odalépett az árnymanóhoz, és átadott neki egy könyvet, majd visszalépett az árnyékok közé, ismét láthatatlanná vált.

- Ez egy erős mágus könyve volt. Egyik kalandom során akadtam rá. Számomra semmi hasznos nincs benne, neked viszont rengeteget taníthat. Csak tudd kinyitni.

- Hogyan?

- Erős mágia védi. Ha alkalmas vagy rá, ki tudod nyitni, és akkor tanulhatsz belőle.

- Köszönöm.

- Most elmehetsz, Crea "a merész".

Miután az árnymanó távozott az árnyalak újra elő lépett.

- Biztos jó ötlet volt rábizni a könyvet egy ilyen kóklerre, mester? Hiszen egy teljes évig kerested mire megtaláltad.

- Nehéz bevallanom, de nem tudtam kinyitni. Ő ki tudja. Láttam, mikor a bolyban voltam. Egy pillanatra csak, és homályosan, de biztos vagyok benne, hogy őt láttam a nyitott könyvvel a kezében. Kövesd, és hozd vissza a könyvet, amint kinyitotta!

Létrehozás: 2015. február 20. 10:30:45
Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:22
Nyomtatási forma


Főoldal | Túlélők Földje | Ősök Városa | Kalandok Földje | Sárkányölő | Puzzle | Hatalom Kártyái Kártyajáték | Álomfogó Kártyajáték | Káosz Galaktika Kártyajáték | Könyvesbolt | Alanori Krónika | Shadowrun | Battletech | Íróink | Könyvsorozataink | Fórum | Galéria és képeslapküldő | Sci-fi és fantasy novellák | Regisztráció | A Beholder Kft.-ről | Adatvédelmi tájékoztató

© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932

Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.