Arról az eseményről, amely során az Ellenség lecsapott őseinkre, és a föld alá űzte őket, nem sok írásos emlékünk van. Talán pont így történt, mint a képen látható: az Ellenség iszonyatos hatalma rengette meg földjeinket, és csapott le fajunk tagjaira.
Szerkesztőség: honlap@beholder.hu Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci) Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5) Ha hibát találsz a honlapon: Írj nekünk!
Zarknod visszatérése - A tl'urlang invázió
A tl'urlangok, vagyis éjfattyak inváziójáról Permedin Ahratiax, Zarknod legközelibb személyes bírája így emlékezik meg:
"- Az egész évszázadokkal ezelôtt kezdôdött: ugyanis akkor csöpögtek át elôször a világunkba a kizárólag pusztító gondolatokkal felruházott idegen életformák, a tl'urlangok, más néven éjfattyak. Szerencsénkre, nem közvetlenül Ghallára érkeztek. Az éjfattyak életenergiával táplálkoznak, Ghallát néhány óra leforgása alatt megsemmisítették volna, felhabzsolva a dús életenergiát. A kaput a Sötét Földre nyitották, ahol a Thargodan civilizációt, és minimális táplálékot találtak.
Még így is, gyôzelmük bizonyos volt az elsô pillanattól fogva, azonban a félig halhatatlan, ezeréves tapasztalatú Thargodanok szívós ellenfélnek bizonyultak. Urgol, a Thargodanok vezére paktumot ígért Ghalla népeinek, ha segítenek neki a harcban. A megállapodást örömmel kötötték meg az ôsi idôk öntelt, gôgös máguskirályai, élükön Teouchánnal, a halhatatlannal - pedig a csata után nem ígért nekik mást, csak örök rabszolgaságot, ha bármelyikük képes lett volna arra, hogy a szerzôdés sorai között olvasson. Az elsô, a Sötét Földre küldött seregek csak egy szemvillanásnyi ideig tartottak ki, a ml'othag szürcsölôk úgy falták fel életenergiájukat, mint az érett gyümölcsöt. Ekkor az ôsi világ hatalmasságai gazdámhoz, Zarknodhoz fordultak, és az ô segítségét kérték. Ő végtelen kegyében megígérte, hogy olyan páncélzatot készít a seregeknek, amely megvédi ôket a tl'urlangok halálos érintésétôl. Cserébe mindössze annyit kért, hogy hozzáférhessen az ôsi varázslóiskolák szigorúan ôrzött könyvtáraihoz. Tízezer tleikan dolgozott éjjel és nappal, míg elkészültek a mágikus vértezetek a seregek számára. A Sötét Földön, az éjfattyak által nyitott dimenziókapu körül zajlott le a hatalmas csata. Számunkra is hihetetlen módon, de a páncélok mžködtek, és ugyan óriási veszteségek árán, de sikerült az éjfattyakat visszažzni. Maga Urgol elesett az éjfattyak vezérével, Dl'orkhaugrukkal vívott csatájában, és így a meggyengült, vermeikbe visszahúzódó Thargodanok nem voltak képesek a szörnyž paktum behajtására.
Urgol halálával nem volt senki, aki képes lett volna a tl'urlangok által cafatokra szaggatott tér-idô szövetet újra összefonni, így a térkapu nyitva maradt. Ekkor gazdám, Zarknod a világ iránt érzett felelôsségétôl vezérelve ismét segített. A többi drakolder segítségével óriási varázslatot szôtt, amely ugyan nem gyógyította meg a szövetet, azonban összefogta azt, hogy az éjfattyak ne legyenek képesek ismét áttörni rajta.
A gyôzelemmámorban úszó, pökhendi máguskirályok lekezelôen fogadták uramat, és amikor a könyvtárak felnyitásáról esett szó, megpróbálták csapdába ejteni, elfogni, uralmuk alá hajtani! Zarknod végtelen haragra gerjedt, elátkozta a humán fajokat, és borzalmas háborúban megsemmisítette birodalmaikat.
Gazdám ezután távozott a piramisból, és évszázadokon át nem hallottunk felôle. Idôközben a szövetet összefogó mágia meggyengült, és újra éjfattyak léptek a Sötét Földre. Senki más nem képes arra, hogy a varázslatot újraszôje, csakis Zarknod. Bár a humánok egyszer már eljátszották bizalmunkat, nincs más választásunk, mint megbízni az új fajokban. Arra kérjük a leghatalmasabb kalandozókat, találják meg Zarknodot! Az utazás túléléséhez szükséges páncélt elkészítjük, mint ahogy annak idején, a Seregek számára is elkészítettük..."
