Vissza a Főoldalra

Janet Evanovich: Kétesélyes játszma (ekultura.hu ajánló)

Stephanie Plum olasz-magyar származású, közel harminc éves, független, csinos, okos, öntudatos nő, akinek esze ágában sincs „rendes” munkát vállalni, inkább óvadék ellenében szabadlábon lévő vádlottak után kajtat - persze a maga kezdő, és bájosan esetlen módján, ami már önmagában is számtalan derültségre okot adó helyzet forrása lehet.

Joe Morelli rendőrnyomozó jóképű, tehetséges, határozott, nem kis mértékben hímsoviniszta pasas, aki hajt a fentebb említett hölgyeményre, de valamikor valamit nagyon elronthatott, mert Stephanie kézzel-lábbal tiltakozik ellene - legalábbis látszólag.

Amikor ezek ketten egyébként is megnehezítik egymás életét, „felbukkan” a színen egy bűnöző, akit mindketten keresnek. A szálak ekkor kezdenek alaposan összegubancolódni, és ha még nem lenne elég kócos az egész, ott van Stephanie nem mindennapi családja, valamint az az egy-két szokatlan szituáció (pl. egy felravatalozott halottról hiányzó, majd postán érkező férfi nemi szerv felbukkanása); ami a megfelelően adagolt könnyedséggel, lazasággal, humorral, kissé felületet stílussal kiegészítve valami igazán szórakoztató történetet eredményez.

Mivel a regényben nem a kinyomozandó bűnügyön van a hangsúly, nem tekinthető bűnügyi regénynek; mint ahogy hiába nagyszerű a humora, mégsem paródia; ahogy csak korlátozott mértékben folyik benne vér, tehát nem horror; ahogy hiányzik belőle mindenféle tudományos-fantasztikus elem, következésképpen nem sci-fi; és végül, de nem utolsó sorban, ahogy nincsenek benne sárkányok és varázslók, tehát nem fantasy. De akkor mi? Erre a kérdésre mindenkinek magának kell megadnia a választ.

Stílusában leginkább Vavyan Fable-hez tudnám hasonlítani, bár a rajongók valószínűleg álmukból felébresztve is fel tudnának sorolni legalább tucatnyi ellenérvet, különbséget, cáfolatot, vagy bármi ezzel egyenértékű dolgot. Hiába minden erőlködésük, a párhuzam nem maradhat észrevétlenül.

Sőt, ha most jobban belegondolok, az utóbbi évek terméséből még talán J. Goldenlane (Goldman Júlia) hangvétele hasonlítható Janet Evanovich stílusához. Sokan nem szeretik ezt a fajta felszínes műfajt, és azonban azokkal értek egyet, akik szerint az ilyen könnyed regények ideális olvasmányt jelentenek bárkinek, aki egy kis kikapcsolódásra vágyik, és közben nincs ellene kifogása, hogy a rekeszizmait megdolgoztassa.

Örömhír mindazok számára, akiknek bejöttek Stephanie Plum eddig magyarul is megjelent kalandjai, hamarosan újabbakban lehet részük.

Galgóczi Móni, www.ekultura.hu

Vissza a könyvhöz

A cikk a Beholder Kft. oldaláról származik.
A cikk a weben a http://www.beholder.hu/?cikk=6102 címen elérhető.
Létrehozás: 2004. július 29. 14:17:33Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:08 Küldd el a cikket másoknak