Vissza a Főoldalra

Dörnyei Kálmán: Yabbagabb, a kalandorok szégyene (részlet)

A települést öt ember magas kofal vette körül. A kapuk egytől-egyig zárva voltak, amit Yabbagabb meglehetősen furcsállott, hiszen a városkapukat általában csak éjszaka szokták becsukni. A falakon tucatnyi íjász figyelte közeledtét.

- Ki vagy?! Mi dolgod Dunavaban?! - kiáltott rá az egyikük, mikor a kapu elé ért.

- Yabbagabb vagyok, mongori származású átutazó vándor. Mindössze élelemre, sörre-borra-pálinkára, asszonyállatra és szállásra van szükségem.

- Merre kalandozol?

- Amerre a kedvem tartja. Megyek én mindenfelé, erre-arra.

- Pénzed van-é?

- Van - válaszolta, és kinyitotta ötszáz aranyat tartalmazó erszényét.

- Mit keres egy denevér a hajadban?

- Ez amolyan mongori divat.

- Rendben van, bejöhetsz! Köszöntelek Dunavaban, a Vaor Királyság őrvárosában! A fegyvereidet azonban le kell adnod a kapuőröknél.

- Miféle bizalmatlanság ez!? Nem csavargó haramia vagyok én!

- A Vaor Királyság tegnap óta háborúban áll Kitiával. Rendelet írja elő, hogy minden idegennek megőrzésre le kell adnia fegyverét. Ha nem tetszik, menj Isten hírével!

Yabbagabb most már tudta, miért vannak bezárva a kapuk, miért a nagy elővigyázatosság és a bizalmatlan kérdések.

- Ha már itt vagyok, megnézem a kocsmáitokat. Semmi kedvem sincs üres borostömlővel továbbállni.

Egy oldalsó ajtón őrök jöttek elo. Elvették a szöges bunkóját, majd az egyikük megmotozta. Először a zsebeit kutatta át. Az egyikből könnyen szétmálló, fekete galacsint halászott elo. Megszaglászta, majd undorodva visszaejtette a harcos-varázsló zsebébe.

- Szárított koboldürülék - segített megválaszolni Yabbagabb a katona fel nem tett kérdését.

- Mi a szart keres a zsebedben!? - háborodott fel a kapuőr.

- Jó kígyómarás ellen, ha bekened vele a sebet. Nem tudtad? - oktatta ki szemöldökét szigorúan összehúzva Yabbagabb.

- És ez mi? - kérdezte valamivel késobb az őr, kezében Yabbagabb szakadt varázsfüzetét lóbálva.

- Azzal törlöm a fenekemet! - mondta Yabbagabb. - Ez olyasféle úri hóbort.

Az őr hirtelen mozdulattal visszaadta a ragacsos füzetet.

- Ugye nem valami varázslóféle vagy? - kérdezte gyanakvó tekintettel.

- Annak nézek ki?

- Nem... Inkább egy bohócnak.

- Akkor bemehetek végre?

A cikk a Beholder Kft. oldaláról származik.
A cikk a weben a http://www.beholder.hu/?cikk=5276 címen elérhető.
Létrehozás: 2004. január 27. 15:21:45Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:19 Küldd el a cikket másoknak