Vissza a Főoldalra
 

Újdonságaink
Előkészületben
ÁSZF
Adatvédelmi tájékoztató
A pontgyűjtésről
Akciók
Beholder könyvek (Lista)
Más kiadók könyvei (Lista)
Kártyacsomagok (Lista)
Magazinok (Lista)
Játék-kiegészítők (Lista)
Puzzle játékok (Lista)
PC játékok (Lista)
Társasjátékok (Lista)
Dobókockák (Lista)
Keresés a termékek közt
Chat, üzenõfal
Íróink
Sorozataink
Ajánlók, kritikák, ismertetők
Könyvrészletek
Fantasy borítóképek
Sci-fi borítóképek
Könyv toplisták
Fórumok
Szavazások
Bevásárló kosár
Feliratkozás Hírleveleinkre!
Adatvédelmi Tájékoztató
Ország Boltja 2011 Népszerűségi díj Egyéb kategória II. helyezett Ország Boltja 2012 Népszerűségi díj Hobbi és kellék kategória III. helyezett
Most ingyen kezdhetsz el játszani a Túlélők Földjén!
Kattints ide a részletekért...
Nézz be kártyaboltunkba!
Alfa pakli - Mágusok március 16.
Alfa pakli - Druidák március 16.
Alfa pakli - Boszorkányok március 16.
A pillanat képe
A csillagok ura
Küldd el képeslapként!
Izgalmas csatajelenet a mechek összecsapásával A csillagok ura című könyvből.
Nézz szét a galériában!
Megjelentek az új Alfa paklik!

A lista folytatása...
Termékismertető - Dobókocka (16 oldalú)
Termékismertető - Alfa pakli - Felfedezők
Termékismertető - Hatalom Kártyái - Roxat céhei
Termékismertető - Zén Legendái: Kísértetjárás

A lista folytatása...
Könyv adás - vétel (620)
Megújult webbolt (14)
Kaland-Játék-Kockázat (156)
Részvétnyilvánítás - Böszörményi Gyula (2)
Alanori Krónikát vennék (61)
Az Idő Kereke sorozat folytatódik! (10)

További témák...
Doomlord online game
Mágia Mesterei Online Játék
Szerkesztőség:
honlap@beholder.hu
Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci)
Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5)
Ha hibát találsz a honlapon:
Írj nekünk!
 

Raymond E. Feist: Ezüstsólyom karma (részlet 1.)

A nap már lement, mire a fiú visszaindult a dombra. Néhány rövid perc alatt kifogott két nagy lazacot - ez több mint elég volt vacsorára. Fémnyársra húzva, faparázs fölött fogja őket megsütni, persze kicsit megszórva a fűszerekkel, amelyeket Magnus egy kis ládikóban tartott. Azt kívánta, bárcsak lenne egy kis rizse is mellé, s erről rögtön eszébe jutott, micsoda aranyélete volt Leo konyhájában. Karom édesanyja is gyakran készített halat, köretként pedig a nők által gyűjtött bogyók és gyökerek szolgáltak. A vadak mellé néha mézzel, bogyókkal, vagy csonthéjasokkal ízesített süteményt szolgáltak fel otthon. Karom azonban mostanra sokkal többre értékelte a jó ételeket, mint azt édesanyja valaha is sejthette volna. Mulatságos volt arra gondolni, hogy alighanem ő lett népének valaha élt legjobb szakácsa.

Ahogy a dombtetőhöz közeledve befordult egy kanyarba, a fiú megtorpant. Az eget még megvilágította az éppen csak lenyugodott nap, de gyorsan sötétedett. Karom érzett valamit.

Fülelni kezdett. A kunyhó körüli ligetben csend honolt. Máskor mindig hallatszott valami nesz, ahogy a nappali állatok visszahúzódtak vackukba, és előbújtak az éjszaka ragadozói. Az éjjeli madarak is röpködni szoktak, ahogy rovarok után kutattak.

Most azonban olyan csönd volt, ami csak egy dolgot jelenthetett: emberek jártak a közelben. Karom eltűnődött, vajon Magnus tért-e vissza, de valahogy tudta, nem ez a helyzet. Rossz előérzete volt.

A fiú gyanította, hogy mások is élhetnek a szigeten - a hegygerinctől délre. Magnus egyelőre nem akarta, hogy Karom találkozzon velük, és a fiú valószínűtlennek tartotta, hogy az illetők váratlanul beállítsanak a kunyhóba. Karom letette a horgászbotot, meg a szákot, s ekkor ébredt rá, hogy fegyvereit a házban hagyta.

Előkotorta pikkelyező kését a szákból. Gyenge fegyver volt, de így is jobb a semminél. Minden érzékszervével figyelve lassan közeledett a kunyhóhoz. Hallgatózott, a szemét meresztette, a levegőbe szimatolt.

Úgy tűnt, valami van a kunyhó közelében, mégpedig olyan szokatlan dolog, amilyet a fiú még sosem tapasztalt. Eredetileg úgy gondolta, hogy valaki várakozik odabenn, vagy a ház környékén, most azonban már inkább valamire tippelt.

Valami kilépett az ajtón, szinte túl gyorsan ahhoz, hogy észlelni lehessen a mozgását. Karom azonnal látta, hogy egy emberszerű, de valahogy elnagyolt, arctalan alak érkezett. A tetőtől talpig egységesen fekete valami körvonalai rögtön beleolvadtak az éjszaka sötétjébe.

A fiú megállt, igyekezett a lehető leghalkabban lélegezni, és minden érzékét megfeszítve próbálta megállapítani, merre jár a lény. Egy enyhe légmozgás figyelmeztette, hogy valaki gyorsan és zajtalanul a háta mögé került, ezért a fiú gyorsan térdre vetette magát. Habozás nélkül hátraszúrt pikkelyező késével; a döfés egy embert valahol a térde és az ágyéka között érte volna.

Nem emberi, bugyborékolásszerű sikoly hasított az éjszakába, ahogy a penge eltalált valamit, és Karmot felborította a jobb vállát ért hatalmas ütés - mintha valami nagy test zuhant volna rá.

A fiú az esést is kihasználva egy bukfenc után talpra ugrott. A levegő rezdüléseiből érezte, hogy véletlenül sikerült elsiklania egy másik támadó elől. Ösztöneitől vezérelve tudta, hogy ketten voltak mögötte, ezért aztán a kunyhó felé szökkent. Ha valahogy túl akarta élni, szüksége volt a kardjára.

A nyitott ajtóhoz közeledve viszketni kezdett a tarkója, ezért vissza sem nézve a földre vetődött. Nagyot nyekkent a padlón, de valami láthatatlan dolog még nagyobbat csattant ott, ahol a fiú mellének kellett volna lennie.

Hason csúszva bemenekült az asztal alá. Megfordult, és karddal a kézben bukkant elő a túloldalon. Félrehajította a hüvelyt, majd az asztalt az ajtó felé rúgta, hogy lelassítsa, aki bejön.

A bútordarab nekiütődött valaminek - még a bejárat belső oldalánál -, és Karom látta, ahogy megmoccan a nyílásban a sötétség. Egy alak rajzolódott ki az ajtókeretben. Csak azért lehetett egyáltalán észrevenni, mert a látóhatáron még volt némi fény, és ezen a háttéren körvonalat öltött a feketeség.

Aztán a lény már a kunyhóban is volt. Karom mindössze egy vonástalan, fekete emberalakot látott, mintha a fény nem verődött volna vissza a testéről. A fiú azt is tudta, hogy még egy ilyen teremtmény van odakinn, ezért a tűzhelyhez hátrálva bal kézzel kiragadott egy égő ágat a tűzből.

A támadó keze Karom felé villant. A fiú jobbra szökkent. Fájdalom hasított bal vállába. A lény keze visszahúzódott, és Karom egy röpke pillanatra úgy vélte, lát valami mozgást a levegőben - mintha egy ostort rántottak volna vissza. Az orosininek nem kellett megnéznie, hogy tudja, valamilyen láthatatlan fegyver megsebezte. Érezte, hogy ég a válla és egyre nedvesebb a ruhája, ahogy a sebből szivárgó vér átáztatja.

Halványan felvillant valami az ajtónál, és Karom tudta: újabb orgyilkos érkezett a szobába. Egy másik villanás a szeme sarkában figyelmeztette a veszélyre, ezért jobbra vetődött. Újból fájdalom hasított a karjába, mindazonáltal biztos volt benne, hogy ha nem mozdul, a torka vérezne a karja helyett.

A fiú nekivágódott a kondért tartó háromlábnak, ami felborult, és a maradék ragu a tűzre ömlött. A szobában gőz- és füstfelhő támadt.

Karom hirtelen meglátott egy lábat közvetlenül maga előtt. Habozás nélkül lesújtott rá. Ugyanaz a bugyborékoló fájdalomüvöltés ismétlődött meg, amelyet már odakinn is hallott, csak ezúttal sokkal hangosabban.

A helyiséget teljesen betöltötte a füst; így a fiú már világosan látta a három alak körvonalait. Ember formájúak voltak, és fegyvertelennek tűntek, bár Karom tudta, hogy nem azok. A fiú a falhoz lapult.

A lények forgolódni kezdtek, mintha nem találnák őt. Karom nem törődve bal válla sajgásával kardját szorongatva, hátát a falnak vetve felállt. Részben elrejtette őt a mennyezetig érő polc, amelyet Magnus csináltatott vele a tankönyvei számára.

A két teremtmény, ami bejött az ajtón, előrelépett. Egyikük elállta a kivezető utat, a másik a fiú felé indult. Amelyik közelebb volt az ajtóhoz, az láthatóan sántított; Karom feltételezte, hogy ezt sebezte meg a pikkelyező késsel. Mindazonáltal karddal a kézben sokkal magabiztosabbnak érezte magát. Legjobb lett volna, ha sikerül kijutnia, és közvetlenül az ajtó előtt, egyesével küzdhet meg a lényekkel.

A legközelebbi ellenség úgy húzta hátra a karját, mintha ismét le akart volna csapni az ostorral. A fiú, fegyverével nagyot suhintva ugrott előre, hogy visszariassza a teremtményt. Átugrotta a felborult asztalt, és lehajolva ép vállával az ajtónál várakozó lény törzsrészébe öklelt.

Fájdalom száguldott végig a hátán, egészen a bal csípőjéig. Levegő után kapkodott fájdalmában. A hátrahagyott ellenfélnek sikerült eltalálni őt. Karom térde megroggyant.

Ahogy a földre zuhant, lesújtott. Jutalmul fegyvere húsba harapott, a válaszul felhangzó nememberi sikoly pedig nagyon hamar elhalt.

Félregurulva megpróbált talpra állni, amikor valami bevillant az ajtón. A támadók hárman voltak! Hátralódította kardját az ajtó felé, és már majdnem állt, amikor fájdalom hasított bal arcába, vállába és mellébe.

Karom kapkodta a levegőt, tocsogott a tunikája és remegett a térde - vagyis túl sok vért vesztett túl rövid idő alatt. Csak úgy dübörgött a szíve, és tudta, hogy ha nem sikerül valamiképpen megölnie a két megmaradt teremtményt, sorsa bevégeztetett.

Újból felvillant valami az ajtónál, és a fiú biztos volt benne, hogy mindkét támadója odakinn van vele. Pislogva forgatta a fejét, hátha meglát valamit sötét alakjukból az éjszakában, de hiába az eltökéltség, a lények láthatatlanok voltak.

Karom jobbról mozgást érzékelt, ezért aztán balra vetődött. Eredetileg talpra akart érkezni, de bal lába nem engedelmeskedett, így elvágódott. Égető fájdalom hasított jobb lábába. Karom elejtette a kardját, és bármennyire is próbált arrébb gurulni, hogy messzebb legyen a két lénytől, nem járt sikerrel.

Most a jobb vállába mart a tűz, és Karom felordított. Úgy gondolta, hamarosan meg fog halni.

Senki sem fog bosszút állni a népéért, és ő sem tudja meg, kik voltak a gyilkosai, és miért épp ő volt a célpont.

Végső gondolatai a mélységes elkeseredés és sajnálkozás voltak, miközben vakítóan fehér fény ragyogott fel körülötte, és ő a semmibe süppedt.

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Robert Jordan: Hódít az árnyék (részlet 2.).

Létrehozás: 2004. május 20. 13:25:30
Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:20
Nyomtatási forma


Főoldal | Túlélők Földje | Ősök Városa | Kalandok Földje | Sárkányölő | Puzzle | Hatalom Kártyái Kártyajáték | Álomfogó Kártyajáték | Káosz Galaktika Kártyajáték | Könyvesbolt | Alanori Krónika | Shadowrun | Battletech | Íróink | Könyvsorozataink | Fórum | Galéria és képeslapküldő | Sci-fi és fantasy novellák | Regisztráció | A Beholder Kft.-ről | Adatvédelmi tájékoztató

© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932

Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.