Nemcsak a HKK-ban, de a legtöbb hasonló jellegű gyűjtögetős kártyajátékokban is alapvetően 3 fajta paklistílus létezik.
Az aggró (vagy horda) paklik célja az, hogy a lehető legrövidebb idő alatt megöljék ellenfelüket, mielőtt annak még van ideje kiépülni. Az aggró pakli alapvetően olyan lapokból építkeznek, amelyek a lehető legtöbb sebzést képesek okozni a költségükért, és lehetőség szerint nem viszi őket minden létező leszedés. Az aggró pakli állhat gyors ütős lényekből, de akár olcsó sebző varázslatokból és hatásokból is. Kedvence a kezdő játékosoknak, hiszen talán ezzel a paklival lehet a legkevesebbet hibázni, ha jól húzol, akkor a kevésbé tapasztalt játékosnak is van esélye nyerni vele. Leah követője pl. tipikusan jó alap egy aggró paklinak, hiszen minden lénynek +2 sebzést ad, a sebzést visszagyógyulni sem lehet, és egy aggró pakli ellenében azt sem fogja senki megkockáztatni, hogy megszüntesse a követőt.
|
A kombó pakliknak van egy 2 vagy több lapból álló kombójuk, amelyet ha felhúznak, nyernek, az ellenfél életpontjától függetlenül. Ezek a paklik alapvetően két cél köré épülnek, egyrészt, minél hamarabb behúzni a kombót, másrészt életben maradni addig, amíg ez a cél teljesül. Legtöbbször a játéktervezők nem tudatosan hozzák létre ezeket a kombókat, a játékosok egyszerűen csak megtalálják őket (aztán sok esetben nerfre vagy tiltásra kerülnek). Ilyen pakli volt például a hírhedt Délibáb-Magányos torony kombó.
|
|
|
Gyakorlatilag minden pakli, ami nem a fenti kettő, arra a „kontroll” nevet szoktuk biggyeszteni. A kontroll paklik alapvetően arra törekednek, hogy előnybe kerüljenek erőforrásban (vp, lap), az asztalon (bizonyos paklik a gyűjtőben). Az elsődleges céljuk ennek az előnynek a megteremtése, az ellenfél ÉP-je nem számít. A filozófia annyi, hogyha kellő előnybe sikerül kerülni, akkor onnan már úgyis nyer a pakli. A Semleges csatamező az alapja a leguniverzálisabb kontroll pakliknak, hiszen neki a narancs lapokkal a másik paklinak adott előnyök miatt nem kell aggódnia.
A játéknak alapvetően 2 célja van, az egyik, hogy jól szórakozzunk, a másik, hogy nyerjünk. Mindkettő egyformán fontos, a győzelemben nincs semmi öröm, ha közben nem élvezzük a játékot. Amióta HKK (és más játék) létezik, a játékosok leginkább a kombó paklikat utálják. Ez nyilván a pakli stílusában keresendő, hiszen egy darabig nem csinál semmit, aztán egyszer csak nyer. Épp ezért a HKK-ban sokáig nagyon vigyáztunk, hogy ne legyenek ilyen kombók. Talán az alaposabb tesztelés miatt, vagy mert egyszerűen a kánterelések miatt a kombók túl sebezhetők, ezek a paklik az utóbbi időben nem igazán domináltak.
Az aggró pakli is jó esetben 2-4 kör alatt agyoncsapja az ellenfelet, de ezt az ember kevésbé szokta fájdalmas sokknak megélni. „Vesztettem, de legalább gyorsan túlestünk rajta” kb. ez a hozzáállás :) Nyilván amíg egy aggró paklinak 4-6 lapot ki kell játszani ehhez, ezek mindegyike (elvben) kánterelhető, leszedhető, közben még gyógyulhatunk is, addig ezt azért egy fairebb győzelemnek tartják. Ráadásul mindenki tudja, hogy az aggró pakli mindent egy lapra tesz fel, ha megfogják az elején, akkor menthetetlenül kiszenved.
A kontroll paklik az aggró pakliknál jóval hosszabb, változatosabb játékmenetet eredményeznek, és a kombóval ellentétben, itt bőven van beleszólásunk a másik játékába. A kontroll paklik egyetlen jelenlegi problémája, hogy már nagyon sok komoly előnyt adó lap van a játékban, tehát aki elsőként tud jelentős előnyre szert tenni a játékban, annak az előnyét utána már jóval nehezebb megfordítani, mint régebben.
Álljunk meg...! Mondaná valaki. Mi van az etnikum paklikkal?
A HKK kezdete óta léteznek a játékban etnikumok. Sárkányok, orkok, varkaudarok, quwargok, élőholtak. Természetesen, már a játéktervezés szakaszában törekedtünk arra, hogy az egy etnikumba tartozó lények kombózzanak egymással. No persze nem a fenti OTK (one-turn-kill) féle kombóra gondolok, hanem pl. a egyik varkaudar +1 sebzést ad az összes többi varkaudarnak, vagy egy quwarg akkor húz lapot, ha másik quwargot kijátszunk stb.
Sok éven át próbáltunk az etnikum paklikat versenyerőssé tenni, de hiába. A játékosok felismerték a költségükért legtöbb sebzést adó aggró lapokat, ill. a legnagyobb előnyt adó kontroll lapokat, meg a leguniverzálisabb lapokat, és inkább ezekkel játszottak.
Eleinte próbáltunk erősebb etnikum lapokat kiadni, de mindhiába. Egy asztalra kerülő lény, amit meg lehetett akadályozni, le lehetett szedni, másik lénnyel le lehetett ütni, és a tetejében még drágább is volt, mint egy egyszeri varázslat, nem rúghatott labdába, hiába lett egyre nagyobb sebzése és életpontja.
Ez volt az a pont, amikor kitaláltuk a követőket, amelyek drasztikus tápot adnak egy-egy etnikum összes lapjának, a gyengébbeket is használhatóvá téve. A folytatás már történelem: a régi etnikum lapokat ettől ugyan nem kezdte senki használni, viszont a jövőben, már a követőhöz tervezett lapokat annál inkább, és végre bekerültek az etnikumok is a HKK vérkeringésébe. A jól összerakott kontroll paklik azonban még mindig megverték őket:
Mert a követős pakli 1 lap hátrányból indult, levették a követőjét, leszedték, lekánterelték a lényeit, nem volt jelentősége, hogy 20 helyett 6-7 ÉP-ről játszott a kontroll, mert a lénypakli megsebezni sem tudta.
Persze mint fejlesztők, próbáltuk a problémát orvosolni ekkor is: még egyre olcsóbb, egyre nagyobbat sebző lények, anti-mágia, élet mindenen. Ez valamennyire segített ugyan, de csak annyit, hogy a játék kicsit lutrivá vált, az elején a követőleszedés egy komoly kockázattá vált, vagy bejött, vagy nem, és lénypaklik még mindig nem voltak sehol. Alapvetően, addig az etnikum paklikra mindig úgy gondoltunk, mint aggró paklikra, és olyan lapokat is kaptak.
Nagyjából ez volt az a pont, ahol ráébredtünk, nincs más út, az etnikumoknak is meg kell adni azokat az eszközöket, amikkel egy kontroll rendelkezik: laphúzás, VP termelés, leszedés, kánterelés. Ha azt akarjuk, hogy az etnikumokkal játsszanak, kontroll paklit kell belőlük csinálni aggró pakli helyett.
Ettől az etnikum paklik végre tényleg jók lettek! Persze mindig mindennek van egy ára: attól kezdve mindig volt, aki visszasírta a „hordákat”. Meg persze volt olyan is, aki úgy érezte, elveszett az etnikum paklik egyedisége. Persze ez azért nincs teljesen így, igaz ugyan, hogy minden etnikumnak van semlegesítése meg leszedése, de azért igyekszünk őket egyedi tulajdonságokkal felruházni. A teknősök az anti-mágiájukról, a manók a dobással való helyettesítésről, a motyogók a pakliégetésről, a vérfarkasok a feltámadásról, a főnixek a tűzsebzésről híresek és még sorolhatnám...
Szóval a kezdeti kérdésre visszatérve: az etnikum paklik megvannak, csak javarészt a kontroll kategóriába soroljuk őket be.
Akkor most van-e egyensúly az aggró és kontroll, meg általában a különböző HKK paklik közt, vagy sem?
A szomorú hír az, hogy egyensúly - vagyis, hogy nagyjából hasonló erős minden - sosem lesz. A játék annyira összetett, annyira sokféle lehetőség van a pakliépítésre, hogy tökéletes egyensúlyt tervezői szinten nem lehet teremteni. Szerencsére, maga a játék valamennyire önbalanszoló - ha egy pakli dominánssá válik, akkor arra elkezdenek a játékosok rákészülni, legalább kiegészítő pakliból, ha komolyabb fenyegetés, akkor már a fő pakli összerakásakor is.
A cikk címe „Aggró vs kontroll” és nyilván most várjátok a konklúziót, mi van ezzel. Bár az aggró paklikra van, aki nosztalgiával gondol, egy valóban működő, versenyerős aggró pakli olyan, mint az oroszlán. A mesékben ugyan bátor, becsületes állat, aki megértően uralkodik a többi állat felett, és legfeljebb csak a beteg és öreg állatokat öli meg, azt is csak akkor, ha éhes. De a valóságban kegyetlen gyilkosok, akik a gyerekekre vadásznak, hátulról támadnak, lehetőség szerint csak hatalmas túlerővel, és áldozatukat élve falják fel, nem törődnek vele, hogy könnyítsenek a szenvedésein, és néha szórakozásból is ölnek. Az igazán jó, versenyerős aggró pakli is ilyen lenne, kánterelhetetlen, leszedhetetlen lapokkal, amelyek a 2-3. körre következetesen megölik az ellenfelet. Ha lenne is ilyen, nagyon gyorsan nerfért kiáltana mindenki. Szóval maradnak maximum a pénzfeldobós, „vagy gyorsan megöllek, vagy kikaptam” aggró paklik. Ahogy a játék célja c. bekezdésben írtam, a játék egyik célja a szórakozás, egy ilyen paklival nem is fogsz feltétlenül jól szórakozni, viszonylag hamar rájuk lehet unni. Ettől még néha össze lehet rakni ilyet is, változatosságnak jó :)
Egyébként nincs még egy kártyajáték, amiben ilyen sokféle versenyesélyes paklit össze lehetne rakni, mint a HKK-ban. Néha tervezőnként bajban is vagyunk, hogy folyamatos utánpótlást kell biztosítani ennyi koncepció számára...
Ti mit gondoltok a témáról? Osszátok meg gondolataitokat a kapcsolódó topikban!
Tihor Miklós
